Másnap vagyis jobban mondva ma délelőtt úgy ébredtem fel, mint akit agyonvertek. Fájt a fejem, a lábam, a gyomrom émejgett szóval minden adott volt a másnapossági indexhez. Lassan botorkáltam el a konyhába, hogy igyak egy jó nagy pohár narancslevet. Ilyenkor szükségem van egy kis savanyúra! Bár tényleg nagyon ritkán csapom szét magam, de akkor jól esik a narancslé. Igaz máskor is legalább egy litert betolok, mert imádom! Léptekre lettem figyelmes mire nővérem a semmiből a hátamnál termett majd szívbajt kaptam.
- Jesszus Hailey! Nem fejeznéd ezt be?
- Mivan csak nem megijedtünk? Miaz rossz a lelkiismereted? -piszkált kötekedő hangjával.
- Ne, légyszi ezt most ne! Totál kivagyok!
- Minek ittál annyit? Kell ez neked.
- Nem ittam sokat Hailey, értsd már meg! Folyton az a fazon járt a fejemben egész éjjel. Olyan ijesztő volt!
- Jézus, te még mindig itt tartasz? Engedd el ezt hugi.
- Hiába hiszed azt, hogy csak beképzeltem én tudom, hogy ez nem így van! -csaptam idegesen a pultra a poharat.
- Jólvan... akkor biztos csak egy részeg srác volt abból a klubból. Lehet megtetszettél neki és gondolta utánnad megy. Nem tudom.
- Jó inkább hagyjuk ezt!
- Min vitatkoztok már megint lányok? -jött be anya a konyhába.
- Semmin! -vágtuk rá egyszerre- Na mentem leckét írni, szevasztok!
Semmi kedvem nem volt tovább azt hallgatni Haileytől, hogy csak be voltam állva és csupán halucináltam. Hiszen tudom, hogy ez rohadtul nem így volt!
Gyorsan szedtem a lábaim, hogy időben beérjek az első órára, mert ha Mrs. Chaster késésen kap olyan karót ír be, hogy még a tolla is füstöl. Igazán szigorú és tekintélyt parancsoló matek tanár, nő létére félelmetesebb bármelyik férfi tanáromnál! De nem csak én hanem más is épp annyira fosik tőle. Szerencsére még volt öt perc nyolcig mikor beléptem a terembe. Azonnal helyet foglaltam Kayla mellett köszönve neki és persze Chloenak is. Will, Chloe padtársa szintén üdvözölt engem így nem hagyhattam figyelmen kívül, így egy gyors szia után kikutattam a táskámból a könyvemet és vártam, hogy a tanárnő megérkezzen.
- Te! -bökött oldalba Kayla.
- Hm? -emeltem rá tekintetem.
- Hallottad?
- Mit?
- Hát hogy új biosz tanárt kapunk. -súgta hátra Chloe.
- Nemár én akartam elújságolni.
- Tényleg? -csodálkoztam el- Miért mi lett Mr. Howardal?
- Állítólag valami furcsa balesete volt és lebénult a fél oldala, így nem képes tovább tanítani.
- Jesszus, ez szörnyű! De hogy történt?
- Nem tudjuk. Csak annyit mondott ma reggel az igazgató, hogy frontálisan ütközött valakivel a hétvégén és kórházban van.
- Szegény, úgy sajnálom ami vele történt! -komorodtam el- Na és a másik sofőr? Meghalt vagy túlélte? Felelősségre vonják?
- Nem tudni.
- Állítólag eltűnt. -furcsamód Will is csatlakozott a beszélgetéshez, ami eddig nem igazán fordult elő.
- Eltűnt? Azt meg hogy?
- Jó reggelt kedves osztály! -lépett be tanárunk- Mindenki vegye elő a kiválóra elkészített házifeladatát!
- Nem tudom csak ennyit hallottam. -súgta oda miközben a táskájában kutatott a papírja után.
Bár szeretem a matekot de egy pillanatig sem tudtam sem a tanárra sem az anyagra koncentrálni, folyton az járt a fejemben ami szegény Mr. Howardal történt. Szerettem az öreget, mindig feldobta valamivel a biológia órákat. Volt amikor beöltözött nőnek és legyantázta a lábát, hogy megmutassa mennyire nem tesz jót a bőrnek az a fajta kínzás. De az volt a legnagyobb mikor a szaporodást vettük és behozta a fia guminőjét azon mutatta meg hogyan és miként kell megtermékenyíteni egy nőt. Mit hova kell dugni és hová nem szabad. Nem kell mondanom az az óra nem csak nekem de minden jelenlévőnek beleégett örökre mind a retinájába, mind az agyába. Plusz asszem még soha nem nevettem annyit, mint az nap! De a nap fénypontja az volt mikor egy (jobb híján) uborkával mutatta meg, hogy a férfi első alkalommal mennyire tolja be a nemiszervét a nőébe, hogy az a legkevésbé fájjon neki, és pont akkor szólalt fel Miss Tökély Zoe, hogy mivan akkor ha a pasié kicsi és nem is érzi ha beteszik neki. Akkor nem bírtam ki és beszóltam, hogy ő egy megtermett csődörét se érezné nemhogy azt az uborkát amit a tanár úr tart. Nem kell mondanom mekkora röhögés tört ki az osztályban. Na azután zártak be az öltözőbe. De szerintem megérte az a 1,5 óra szenvedés.
A harmadik óra után mikor a lenti folyosón tébláboltunk a csajokkal megpillantottam a folyosó végén egy alakot, baseball sapkában. Összerezzentem. Rögtön a pénteki eset jutott az eszembe! Mivan ha ő az és idejött? Pár másodperc után el is vetettem az ötletet, plusz gondolatban jól meg is agyaltam magam, hiszen honnan tudná azt, hogy itt tanulok? Az a klub elég messze van innen és kétlem, hogy követett volna minket hazafelé! Plusz egyáltalán nem is biztos, hogy az az alak akart tőlem valamit! Lehet Haileynek igaza van és tényleg csak arra járt valaki és véletlen műve az egész. Kár is ezen annyit agyalnom!
Az ötödik óra biosz lett volna de mivel tudjuk mi történt szegény tanárunkkal, a teremben nagy hangzavar volt mindenki beszélt mindenkivel vagy épp telefonoztak. Persze ahogy mi is. Az előttünk ülő Will ma egészen aktív irányunkba, szinte egésznap beszélgetett velünk, kereste a társaságunkat. Pedig ez eddig nem igazán volt jellemző rá, sőt! Mivel a foci csapatban játszik, jól megnézik kivel is állnak szóba a nagymenők. Hiszen mind jól tudjuk, hogy nem beszélhetnek csak úgy akárkivel! Mi lenne a hírnevükkel ha minden jött-menttel szóba állnának? Ezért is furcsáltam a dolgot. De nem tettem szóvá, hiszen egyáltalán nem zavart, sőt! Egészen jó srác, nem is csoda, hogy a suli csajainak kb 40%-a megvolt neki. Így ha önzőség ha nem, jól esik annak a béka segge alatti egómnak ha egy ilyen srác szóba áll velem. Nem igazán voltam soha népszerű, főleg nem fiúk körében. Mindig kerültek, mintha valami replás lennék.
Annyira belemélyültünk a dumcsizásba, hogy észre se vettük amikor az igazgató bejött a terembe. Csak a hangos kiáltására figyeltünk fel.
- Osztály! Ejnye már! Így kell viselkedni egy fiatal felnőttnek? Kérem mindenki hallgasson el! -hamar csend telepedett a társaságra, csakis a bent álló két férfira tudtunk figyelni- Remek, most, hogy mindenki figyel bele is kezdenék abba amiért itt vagyok! Mint azt mindenki tudja sajnálatos módon Mr. Howard a hétvégén egy súlyos baleset áldozata lett. Megrendültünk a hír hallatán, de szerencsére Fraderic nem halt meg. De mivel az élet és ezáltal a tanulmányok sem állhatnak meg sűrgősen kerestünk egy új tanárt aki tovább folytathatja Mr. Howard munkáját. Így szeretném nektek bemutatni az új biológia tanárotokat Adam Taylort. Kérek mindenkit, hogy hallgassaton a tanár úrra és továbbra is keményen tanuljatok! Nos, ennyit szerettem volna. Sok sikert! -paskolta vállon a fiatal férfit, majd kiment a teremből.
Az új tanárunk elég megszeppent arccal nézett végig a társaságon. Szegény! Ha már most az elején ennyire fél akkor szerintem bele se kezdjen ebbe az egészbe! Ha megtudja, hogy ezek milyenek... sikoltva fog menekülni! Lassan sétált a tanári asztal felé aminek lazán nekitámaszkodott, keresztbe téve lábait. Jobban megnézve nem igazán egy tanár típus. Inkább olyan, mintha egy divatmagazinból lépett volna ki. Szűk fekete farmer, kék ing amin egy sötét zakót viselt. Nyakkendője lazán volt megkötve, fekete haja egyáltalán nem volt bezselézve mégis már-már tökéletesen állt. Arca fiatalos korról árulkodott, bár sosem lehet tudni... Vannak emberek akik kb húsznak néznek ki mégis elmúltak már negyven évesek is. A látszat néha csal, ahogy szokták mondani! Végig nézve a lányokon azonnal levágtam, hogy egytől egyik elaléltak a pasitól, szerintem ha nem lenne tilos már a piros tangájukat dobálnák szegény hapsira. Annyira szánalmasak!
- Nos, ahogy a kedves igazgató úr is mondta, én leszek az új biológia tanárotok. Remélem gördülékenyen fog menni a közös munka és abban is bízom, hogy mind jóban lehetünk és összehozhatunk valami klasszat?
- Tanár úr! -Zoe kellemetlen nyávogó hangja hamar betöltötte a termet- Feltehetek egy kérdést?
- Mondd csak.
- Zoe Niel vagyok -mutatkozott be mézes-mázasan- és azt szeretném tudni, hogy mi leszünk az elsők akiket tanít vagy volt már más osztálya is? Csak azért kérdem mert fiatalnak néz ki és ha ez az első alkalom a diploma után, akkor csak figyelmeztetném, hogy vannak az iskolában elég... hogy is fogalmazzak? Gázas diákok, akik nem szeretnek tanulni és a tanárokat is gyakran szivatják.
- Nyugodj meg Zoe, akadt már dolgom ilyen emberekkel. Nem kell aggódnod, tudom mit kell tennem ilyenkor! -mosolyodott el- De azért köszönöm a figyelmeztetést!
- Igazán nincs mit tanár úr.
Annyira irritál a hangja de komolyan! Nem lehetne, hogy csak egyszer fogja be? Szegény pasi már előre sajnálom Zoe miatt! Már most kipécézte magának Mr. Taylort. Kár volt idejönnie tanítani! Miután letudtuk a szokásos bemutatkozásokat mindenki mesélt magáról egy kicsit, hogy ki hogy tanul, mi szeretne lenni, mik a terveink gimi után és ilyen sablonos dolgok. Meg kell hagyni nem lesz rossz tanár ha csak a többiek be nem törik szegényt. Fiatal még, újonc az ilyenek nem sokáig bírják. Bár igaz ez nem igazán egy gengszter iskola, de itt is vannak olyan diákok, hogy inkább jobb lenne ha maradnának otthon.
Az ebéd csendesen telt, furcsa de Will ismét velünk lógott. De úgy tűnik nem csak én furcsáltam ezt az egészet mivel még Kayla és Chloe is szóvá tette a pártfordulását. Persze azért nem kérdeztünk rá. Végre fél hármat mutatott az óra, azaz indulhattam haza! Ezt vártam egésznap! Utálom a hétfőt! Elköszönve a barátaimtól indultam a megszokott buszmegállóhoz. Amíg a szokásos járatomra vártam, ismét egy furcsa érzés lett úrrá rajtam, mintha valaki figyelne. Pedig nem volt ott senki, leszámítva az utcákon sétáló vagy éppen valahová siető embereket. De azok ügyet sem vetve rám haladtak a dolgukra. Mégis ez az érzés... Azóta a nap óta nem hagy nyugodni! Talán kezdek paranoiás lenni? A távolban végre feltűnt a buszom és egy halk sóhajt elengedtem, hogy végre megérkezett. De mielőtt beállt volna a helyére egy fekete autó haladt el közvetlen előttem és egy pillanatra lelassított. Nem láttam ki ül benne vagy hányan mert az ablakai el voltak sötétítve. Úgy pattantam fel a buszra, mint akit üldöznek. Azonnal a hátsó részbe szaladtam, de akkor már a kocsi a távolban volt és sebesen kanyarodott be egy kereszteződésben. Izgatottan ültem le az utolsó ülésbe. El sem hittem, hogy képes voltam egy ilyen kis semmiségtől ennyire beparázni! Annyira mérges lettem magamra! Tényleg ideje összeszedni magam és nem mindenféle marhaságot összeképzelni! Hiszen kinek kellenék én? Ki lenne az az IQ hiányos idióta aki pont engem követne? Hiszen csak rám kell nézni! Nem is értem mit gondoltam mikor ez a képtelenség eszembe jutott! Sokkal reálisabb az még ha engem is néztek, hogy valamelyik srác a suliból. Akiket vagy Zoe vagy Sam állított rám, megint. Lehet akkor is az egyikük volt ott pénteken. Igen! Ez Zoe terve a múltkori miatt. Hiszen tudta, hogy a csajokkal úgyis megünnepeljük a szülinapom és megmondta, hogy megfizetek a kis beszólásomért. Hogy én hogy a francba nem jöttem rá erre eddig? Tiszta idióta vagyok!