Másnap reggel ígéretéhez hűen palacsintával fogadta kishugát, amit jóízűen elmajszolva indultak el a suliba. A bordóra festett iskola előtt leparkolta metál fekete autóját és bekísérte Sofit a nagy ajtóig. Megölelve a kis barna hajút visszasietett a kocsijához és elindult a munkahelyére. Leparkolt a számára kijelölt és fenntartott helyen majd a halba ment. Ismét jó barátja Joe fogadta a portán.
- Jó reggelt Joe! -köszönt kedvesen.
- Neked is Aliyah! Hogy hogy ilyen korán?
- Lesz egy tárgyalásom 8-tól de előtte még beszélni akarok az apámmal. Bent van már?
- Öm... Nem tudom még nem láttam. De hisz együtt laktok, nem neked kéne tudni bejött-e vagy sem?
- Ja de csak kéne. Fogalmam sincs mikor ment el otthonról. Mire felkeltem már elment. -rántott vállat.
- Megcsörgessem Melanit?
- Áh hagyad csak majd felmegyek én, de azért kössz! -indult el- Ja ha keresne valaki fél tízig nem vagyok elérhető! -kiáltott vissza.
Csak felmutatta hüvelykujját miszerint felfogta a kérését és egy gyors integetés után eltűntek egymás szeme elől. Aliyah meg sem állt apja irodájáig ahol asszisztensétől megtudta, hogy már régóta bent van. Furcsálta hiszen azelőtt nem csinált ilyet, kezdett egyre inkább aggódni, hogy ezeknek a plusz melóknak súlyosabb oka van, mint kéne. Bekopogott és be is rontott az ajtón, válaszra se várva.
- Szia apa! Ne haragudj, hogy csak így rádtörök de beszélnünk kell! -jelentette ki határozottan.
A meglepett férfi tágranyílt szemekkel figyelte lánya heves reakcióját, majd abban a pillanatban csapta le laptopja képernyőjét, mintha csak rejtegetni akarna valamit.
- Mondd csak lányom mit akarsz?
- Légy velem őszinte apa! Baj van igaz? -nézett mélyen szemeibe, hátha ki tudna olvasni belőlük valamit.
- Már mért lenne? Ugyanmár kicsim valamit félreértesz.
- Igen? Akkor miért vagy mostanában folyton itt a cégnél? Nem vagy otthon, szinte csak aludni jársz haza, hajnalban eltűnsz, sosem vagy velünk otthon! Már Sofi is észrevette! Tegnap már azzal jött nekem, hogy nem szereted őt, mert folyton csak itt lebzselsz! -sorolta határozottan- Elmondod végre mi folyik itt!?
- Hidd el nincs semmi baj, csak mostanában összegyűltek a dolgok. De ígérem amint végeztem elmegyünk valahova csak mi hárman! Jó lesz így?
- És meddig fog ez még tartani?
- Nem sokáig, megígérem! De most már dolgoznom kell...
- Rendben, majd beszélünk.
- Ja és Aliyah! -szólt utánna mire megfordult- A minap Diego felhívott, hogy undok voltál a fiával, megkérhetnélek, hogy legközelebb fogd vissza magad? Nem szeretném ha rossz véleménnyel lenne rólunk!
- De apa! Hiszen ő volg bunkó velem! Rámmászott!
- Ugyanmár, biztos csak félreértettél valamit kincsem. Hiszen ő férfiból van és te pedig egy gyönyörű lány vagy, biztosan csak bókolni akart neked! -nem hitte el amiket hall!
- Apa tudom mi a különbség a bókolás és a színtiszta alpári parasztság között!
- Mindegy, kérlek ma ha találkoztok légy vele kedves! Jó munkát édesem!
Tátott szájjal sétált ki az irodából, szó szerint ledöbbentette apja viselkedése! Még ő legyen kedves a fiúhoz azok után ahogy viselkedett? Mi folyik itt? Hát nem hallotta amit mondott? Hiszen Leon volt erőszakos vele nem pedig fordítva! Már biztos volt abban, hogy valami nagy dologról lehet szó a háttérben hiszen sosem látta még így viselkedni az apját! Mintha... mintha félne attól az embertől... De mégis kicsoda az a Diego és miért tart tőle ennyire? Tudta ki kell derítenie az igazat, hiszen ha neki nem mondja el az apja, akivel mindig mindent elmondanak egymásnak, akkor ott hatalmas a probléma!
Az értekezlet után meghagyta barátnőjének, hogy az aznapi forgatást már vigye ő, mert neki fontos elintéznivalója van. Megvárta az ebédszünetet, mert akkor szinte az összes emelet kiürül, mivel mindenki siet a közeli éttermekbe, kávézókba. A legfelső szintre ment ahol már csak Melani tevékenykedett, apja asszisztens nője. Semmit mondóan sétált oda hozzá nehogy megsejtsen valamit.
- Melani?
- Oh, igen Miss Smith?
- Elment már az apám?
- Igen. Néhány befektetővel ment el tárgyalni. Felhívjam?
- Nem, nem szükséges. Csak megígérte nekem, hogy még ebéd előtt kinyomtat néhány szerződést a színészeknek. Tudja(?) néhány változtatást kértek meg ilyesmi.
- Nos, az édesapja nem említett nekem semmi ilyet. De gondolja szívesen megcsinálom önnek kisasszony?
- Az remek lenne! De tudja mit? Nem akarom elvenni az ebédszünetét. Csak nyissa meg nekem a fájlokat és megcsinálom én!
- Ne haragudjon de nem tehetem. Mr. Smith megtiltotta, hogy bárkinek is betekintést engedjek a dokumentumokba!
- Az lehet de én nem bárki vagyok hanem a lánya! Úgyhogy tegye azt amit mondtam! Vagy esetleg hívjam fel az apámat, hogy megtagadta a kérésem? -előkapta telefonját és megfenyegette, szigorúan, határozott hangnemben.
- Jaj ne kérem ne! Elnézést kérek Miss Smith, máris csinálom! -visszapattant asztalához és kikeresve a szükséges fájlokat odaengedte a lány a gép elé.
- Rendben, most pedig elmehet!
- De kisasszony...
- Semmi de! Ebédszünet van, menjen!
Aprót bólintott majd a lifthez sétált. Mikor bezárult az ajtó a lány egy percet sem halogatva tovább nyitotta meg az összes dokumentumot, hátha talál valamit. Kb fél órája keresgélt, de minden rendben volt a leírtakkal, sehol egy kétes mondat, egy rossz dologra való utalás, sőt még egy félregépelt szó sincs! Bár könnyebb volna a helyzete ha tudná mit is keressen pontosan! Csupán öt perc volt mielőtt mindenki visszacsődült volna a helyére, így elérkezettnek látta a percet, hogy elinduljon ő is. Épp zárta volna le a gépet mikor megakadt a szeme egy aprócska kis ikonon a képernyő balalsó sarkában. Rákattintott és egy mappa jött fel ahol számtalan dokumentum hevert titkosítva. Hiába próbálta megnyitni azokat a rendszer nem engedte, jelszót kért. Tudta csakis ez lehet az amit keresett, nem lehet más! Hallotta ahogy a lift felfelé tart így bezárta a mappát és sietett a lépcsők felé, nehogy valaki meglássa miszerint ott járt.
Irodájába érve elhatározta, hogy meg kell tudnia mik szerepelnek azokban a titkos fájlokban. Ha jók a sejtései akkor azokban talán választ talál apja furcsa viselkedésének okára. Délután fél három körül amint épp szokásos papírmunkáját készítette, kopogtattak ajtaján.
- Igen tessék? -kinyílt az ajtó és számára talán a legutáltabb személy lépett be rajta, arcán bárgyú mosolyával.
- Áh hát itt vagy? Mindenütt kerestelek!
- Hol máshol lennék? Végtére is ez az irodám nem? Még a nevem is kint van! -biccentett az ajtóra kiakasztott tábla felé- Mit akarsz?
- Csak gondoltam elmehetnénk valahova. Olyan szép idő van! -mutatott az ablakra.
- Ha nem vetted volna észre, dolgozom! Különben is a tegnapi után miből gondolod, hogy elmennék veled bárhová is? -kérdezte ingerülten.
- Ugyanmár! Kicsit elragadtatuk magunkat, megesik az ilyen! -tárta szét karjait.
- Mi? Mi ez a többes szám? Tudtommal te voltál az aki bunkón viselkedett nem én!
- Ugyanmár! Tudod mi olaszok kimutatjuk az érzéseinket és hangot adunk annak ha tetszik valami! Csak ezt tettem, mivel te nagyon kis csini cica vagy gondoltam hátha örülnél annak ha egy olyan pasi lenne az oldaladon, mint én! -dőlt hátra székében önelégülten, karba tett kézzel.
A lány nem hitt füleinek! Eltátva száját nevetett fel gúnyosan és félbeszakítva munkáját figyelmét teljesen a férfinak szentelte.
- Chh... Neked aztán van egód! -bólogatott- Figyelj csak bájgúnár! Nálam ez a beképzelt, mindent megtehetek stílus rohadtul nem jön be, sőt! Irritáló vagy, rettentően nagyképű és ha ez mind nem lenne elég, még idióta is! Jó lenne ha felfognád, hogy nem jössz be, nem kellesz és sosem lesz köztünk semmi! -ecsetelte, határozottan, szigorúan enyhén megemelve hangját- Világos voltam!? Csak mert az apáink üzletfelek az nem azt jelenti, hogy bármit megtehetsz és főleg nem velem világos? -kiabálta- Most pedig kifelé! Hagyj engem dolgozni.
Felállt és meglepetten bólogatva indult el, de nem kifelé hanem egyenesen Aliyah-hoz akit beleszorított székébe azzal, hogy karjaival megtámasztotta magát a karfán.
- Tetszik, hogy ilyen határozott vagy és ilyen harapós! -nyalt végig ajkán.
- Eressz el! -próbálta ellökni, de esélye sem volt, sokkal erősebb nála.
- Ccc, nyugi! Na idefigyelj édes! Nagyon gyorsan fejezd be ezt az én vagyok a főnök stílust! Elég volt abból, hogy kéreted magad és ellentmondasz! Ez nem így működik. Itt én parancsolok, én mondom meg mi lesz, nem te! Jobban tennéd ha befognád azt a csodás kis szádat és azt tennéd amit én mondok! Különben...!
- Különben? Beárulsz apucinak? -kérdezte dühösen.
- Meglehet. Vagy... -simított végig arcán, mire a lány elkapta a fejét- Adok neked választási lehetőséget. Vagy azt teszed amit mondok vagy kegyetlenül meg fogod bánni te is és az apád is, hogy velünk üzleteltetek! -hangjából szinte teljesen eltűnt az akcentus, durva lett és fenyegetőző.
- Milyen üzletről beszélsz?
- Áhh. Csak nem? -nevetett fel gúnyosan- Apuci nem bízik meg a lányában, hogy beavassa milyen kis ügyleteket folytat a hátamögött? Hmm...
- Te meg miről beszélsz? Milyen ügyek?
- Jaj szívem még sosem gondolkodtál el azon, hogy apucinak miből telt felépíteni ezt a céghálózatot? Tudod egy ekkora vállalkozáshoz pénz kell drágám és az nem terem a fákon! Az apámnak köszönhetitek, hogy itt tartotok te kis ribanc! Ne légy hálátlan!
- Hazudsz! Ez mind hazugság! -kiabált- Az apám sosem menne bele ilyesmibe, sőt semmilyen illegális dologba! Ő becsületes üzlet ember!
- Ja az! -nevetett gúnnyalt telt hangon- A becsület mintaképe! Nézz bele a gépébe és mindent megtudsz! -kacsintott rá- Holnap újra eljövök és ajánlom, hogy készen állj egy igazán felejthetetlen estére!
Ellökte magát a széktől majd lazán kisétált az irodából, otthagyva a lányt teljesen rémülten és lesokkolva. Undorodva nézett a fiú után, aki gyakorlatilag most fenyegette meg őt. Igaza lenne? Az apja pénzt kért volna tőlük és ezért tart attól a Diego nevű fazontól? De kik ők? Valami alvilági pasasok? Kérdések százai váltották egymást agyában, mind csak válaszokra vártak. De tudta nem habozhat tovább, ki kell derítenie mi folyik itt!
Összeszedve magát indult el a 30-ra. Gondolkodás nélkül rontott be apja irodájába, ahol a férfi meglepetten figyelte lánya tettét.
- Igaz ez apa!? -támadta le.
- Micsoda?
- Az, hogy pénzt kértél a cég létrehozásához?
- Honnan tudsz te erről? Ki mondta? Leon igaz? Ő volt!? -emelte meg hangját mérgesen.
- Nem mindegy az? Ezekszerint igaz ugye?
- Tudod te mennyi pénz kell, hogy beindíts egy ekkora vállalkozást? Rengeteg!
- Te jó ég apa! Mit tettél?
- Kénytelen voltam. Sűrgetett az idő, el akarták adni az épületet és a bank már nem akart kölcsönt adni nekem, főleg nem egy hét számjegyűt. Ekkor keresett fel Diego, hogy szponzorálná a terveimet, én pedig belementem.
- Jesszusom apa! Tudod te mit tettél? Adósa lettél egy olyan embernek, akinek börtönben kéne lennie! Lefogadom nem épp a tisztesség mintaképe ez a Diego!
- Ezt te nem érted. Nem volt más választásom! -hadonászott kezeivel.
- Jaj ugyanmár! Ez a mondat annyira elcsépelt! Hogyne lenne más választás? Az mindig van! Inkább hagytad volna a fenébe az egészet. Találtál volna egy kisebb épületet is amivel idővel tudtál volna gazdálkodni. Jobb így? Egy alvilági alaknak a markában lenni?
- Honnan veszed, hogy alvilági?
- Kétlem, hogy egy tisztességes embernek lenne több tíz millió dollárja amivel csak úgy dobálózhat! És ha van is, nem fektet be olyan vállalkozásba ami még nincs is! Mégis mennyi pénzről van szó?
- Nem sokról. Csupán egy kis összeg... -magyarázkodott.
- Mennyi?
- 70 millió.
- Hű...! Tényleg nem sok... Na és visszafizetted már?
- Még van egy kevés hátralékom.
- Akkor azok a pasasok a múltkor a pénz miatt voltak itt?
- Kikre gondolsz?
- Hát akik olyan késő este voltak nálad. A folyosón beszélgettetek valami gyümölcsöző együttműködésről. Vagy az egy másik dolog?
- Nem, ők Diego emberei voltak.
- De mit értettek gyümölcsöző együttműködés alatt? Mit terveztek?
- Hát... Megállapodtunk Mr. Morinoval, hogy elküldi ide a fiát és részesedést kap a filmes osztályból.
- Micsoda!? -állt fel mérgesen- És ezt mikor akartad elmondani?
- Ne haragudj kincsem. Úgy gondoltam jól kijöttök majd és ha kicsit összebarátkoztok akkor örülnél a közös munkának. Nem gondoltam volna, hogy bunkó lesz veled...
- Olyan, mint az apja. Mit vártál, egy angyalkát? Jaj apa... Mibe keveredtél te bele? -ingatta fejét- Na és egyébként miből fizeted azokat a részleteket? A saját fizetésedből vagy hogy oldod meg?
- Hát... -vakarta fejét, beavassa-e lányát- Tudod minden hónapban a könyvelőnkkel 1-2 nullával többet adunk a költségvetéshez, így lesz pénzem fizetni Diegonak.
- Uram Atyám! De apa ez sikkasztás! Tudod mi lesz ebből ha lebuksz? Börtönbe is kerülhetsz!
- Tudom. De hidd el vannak rosszabb dolgok is a börtönnél. Kérlek Aliyah te maradj ki ebből, tégy úgy, mintha nem tudnál semmiről.
- Hogy kérhetsz ilyesmire apa!? Tudod jól, hogy képtelen vagyok szemethunyni minden felett és úgy csinálni, mintha minden oké lenne!
- Nos, kénytelen leszel! Megtiltom neked, hogy bármilyen módon beavatkozz a cég ügyeibe! Folytasd a munkádat úgy ahogy eddig! Ha nem, akkor sajnos kénytelen leszek kirúgni téged.
- Hogy mi!? Képes lennél kirúgni? Csak azért mert nem vagyok hajlandó belemenni egy illegális dologba!?
- Ez bonyolult dolog kicsim, nem érted!
- Akkor magyarázd el, ne pedig kirúgással fenyegess!
- Menj haza Aliyah, vegyél ki pár nap szabit és gondolkodj el azon amit mondtam. Ha úgy érzed képes vagy ezekután is itt dolgozni akkor rendben, ha nem akkor hétfőn már ne gyere be!
- Nem hiszem el! Szép... Jó tudni, hogy ilyen apám van. Azt hittem te jó ember vagy és mindig felnéztem rád, hiszen azt hittem tisztességes üzletember vagy de... Óriásit tévedtem! Hazudsz nekem ki tudja mióta, képes voltál mindezt eltitkolni ráadásul elnéznéd, hogy egy olyan ember legyen a társam a cégrészemben akit ki nem állhatok, aki képes lenne bármelyik pillanatban rámmászni! És mindezt pénzért!? Elképesztő!!! Tudod mit? Ne fáradj a kirúgásommal, felmondok! Sok sikert a lebukás ellen!
Felháborodva, idegesen hagyta el az irodát. Meg sem állt autójáig amibe bepattanva teljes gázzal hajtott el a cégtől. Minél hamarabb a legmesszebb akart lenni attól a helytől! Könnyei marták szemét, sosem képzelte volna, hogy ekkora súlyú dolog lapul a háttérben. Hogy az apja képes volt belemenni ilyen illegális dolgokba... El sem hitte róla! Ennyire félreismerte volna vagy talán sosem ismerte eléggé? Az a férfi aki mindig ott volt ha szüksége volt rá, aki lelket öntött belé mikor anyja meghalt, aki segített neki a tanulásban és megtette igazgatónak a cégénél, mintha most egy idegen lenne. Fogalma sincs ki ő! Minden amit eddig hitt róla az ma a porban hever, kérdőjeleket hagyva magamögött. Gyötörte a bűntudat és a lelke is darabokban volt! Észre kellett volna vennie mi folyik a háttérben, igaza volt Leonnak és néha elgondolkodhatott volna azon, hogy az apjának honnan van annyi pénze és miből is teremtette azt a sikeres vállalkozást. Bántotta a dolog, hogy végig egy számára kényelmesen kialakított burokban élt, amiben számára minden és mindenki tökéletes volt! De ennek vége! A burok szétszakadt, a köd felszállt és felnyitották szemeit végre! Tisztában van azzal, hogy nem ülhet ölbetett kézzel, cselekednie kell! Segítenie kell apjának kijönni a slamasztikából! Ha sikerülne bizonyítékot szereznie, hogy nem jó kedvéből ír plusz nullákat a költségvetésbe és sikerülne bebizonyítani, hogy az a Diego alak egy alvilági rosszarc akkor talán apja megúszná a börtönt vagy csupán felfüggesztettet kapna. De hogy tudná ezt egymaga bebizonyítani? Egyáltalán hol kezdje? Segítség kell és már tudja is ki a megfelelő személy!