Nara szemszöge:
Bár még kicsit haragszom Soyang-ra a múltkori miatt, de igyekszem túltenni magam rajta, hiszen csak jót akart! Bár ha azt szerette volna, hogy kikapcsolódjak akkor nem egy BTS koncertre visz. Na de mindegy... Suliból hazaérve az fogadott, hogy egy kisebb társaság gyűlt össze a házban. Sihyuk kollégái és üzlettársai jöttek el valami megbeszélésre. Gyorsan köszöntünk hugommal majd az emeletre siettünk nehogy megzavarjuk a tárgyalást. Kb egy órával később már nem hallottam hangokat lentről, gondoltam mindenki elment. Amint kiléptem a szobámból meghallottam Mr. Bang hangját amint a nevem kiáltja. Lerohantam, nem akartam, hogy veszekedjen.
- Igen uram, hívott? -álltam meg előtte.
- Igen! Lenne egy kis feladatom számodra! -meglepett a dolog, feladat nekem?
- Miről lenne szó?
- A cégnél egy nagyobb beruházást tervezünk és kéne egy aszisztens a vezető producernek!
- Ez lennék én?
- Igen! Talán látsz itt valaki mást? -kérdezte gúnyosan, inkább nem válaszoltam- Holnap kezdesz! -jelentette ki, így nem lehetett beleszólásom sem.
- Rendben. Iskola után rögtön a céghez megyek! Köszönöm a lehetőséget! -hajoltam meg előtte.
Intett, hogy elmehetek színe elől, így visszamentem a szobámba. Meglepett amit Sihyuk ajánlott, de örültem neki hiszen minden apró kis munkáért fizetést kapok! Legalább tudok hozzáadni a megtakarításomhoz.
Másnap elújságoltam a hírt Yang-nak, aki nagyon örült a „szerencsémnek". Órák után barátnőm megvárt és elvitt a BigHit-hez, megköszönve fuvarját mentem be az óriási épületbe. Bent a vezetőhelyettes várt, Chwe Yongdal. Amint meglátott nagy mosollyal fogadott és hamar karjaiba zárt.
- Szia Nara! De jó újra itt látni!
- Én is nagyon örülök Yongdal bácsi, jó látni téged!
Bár igazából nem a bácsikám és semmi közünk egymáshoz, de már az első naptól amikor megismertük egymást mondhatni odavan értem és én is érte! Nagyon kedves ember, ő apám helyett apám! Szöges ellentéte Mr. Bang-nak! Talán ezért is szereti őt mindenki a cégnél és inkább vele tárgyalnak nem a mostohámmal. Karon ragadott és elvitt a stúdióba ahol bemutatott a producernek és megbeszéltük milyen munkáim lesznek és miben segíthetek. Bemutattak annak a lány bandának is, akikkel dolgozni fogunk. Nem tudom miért de ezúttal sokkal fontosabb munkákat bíztak rám, mint legutóbb. Bár legfőbb feladatom mindig a kávéhordás maradt, de legalább részben részt vehettem a munkálatokban.
Néhány nappal később mikor belelendültem a munkába, a „fejesek" jöttek ellenőrizni a készülő videoklippet. Élükön természetesen csak is a vezérigazgató volt, aztán a különféle szárnyak igazgatói. Mivel ez az új lány csapat első hivatalos klippje lesz, nagy volt az izgalom miként fog sikerülni. A próba után dícséretet kaptak a lányok, szerintem is ügyesek voltak, aztán mikor mindenki elhagyta a helyet Mr. Bang ott maradt. Intett, hogy menjek oda hozzá.
- Igen uram? -hajoltam meg.
- Most, hogy már lassan vége a munkálatoknak nem kell tovább segítened a producer úrnak! De megkérdezem, szeretnél a cégnél továbbra is dolgozni? -meglepett a kérdése.
- Oh, persze szívesen dolgoznék itt ha nem gond?
- Rendben. Akkor maradhatsz, mint segéd! Azt teszed amit mások mondanak és igyekszel az ügyfeleket messziről elkerülni! -bólintottam- De ha egyszer is panasz lesz rád azonnal kirúglak! Értetted?
- Igen uram értettem, köszönöm szépen!
Aprót bólintott majd sarkon fordulva elhagyta a helységet. Nagyon örültem a munkának, vagyis inkább a fizetésnek! Ha sikerül összegyűjtenem elegendő pénzt, fogom a hugomat és azonnal lelépünk onnan! Így bármit is rámbíznak meg kell csinálnom, nem kockáztathatom a fizetést!
Pár nappal később sajnos egy nemvárt esemény fogadott amikor beértem a céghez, mondanom se kell, a BTS épp próbát tartott. Huh... Na mindegy, addig úgysem mehetek be amíg itt vannak. Hiszen amint az igazgató úr is megmondta, kerülnöm kell az ügyfeleket. Addig a korábban rámbízott papírmunkát csináltam. Egy eldugott kis irodában voltam, a keletiszárny legmesszibb folyosóján. Annyira belemerültem az iratokba, hogy észre se vettem amikor bejött valaki.
- Nahát nahát. Kit látnak szemeim?
Hangja gúnnyal és megvetéssel volt tele, de mit is vártam volna? A kis hercegnő máshogyan nem is tud viselkedni! Próbáltam tudomást se venni róla.
- Hozzád beszéltem! -söpört le néhány kupacot az asztalról.
- Jaj ShinAh! Most ezt mért kellett?
- Mert hozzád beszélek és nem az idióta papírokhoz!
- Mit akarsz?
- Semmit csak gondoltam megnézem mit csinálsz. Elég nyomorult munka... -nevetett megvetően, közben féloldalasan felült az asztalra.
- Szuper. Ha nincs egyéb megjegyzésed, dolgoznék! -próbáltam tudtára adni, hogy nemkívánatos személy az irodában.
- Nyugi nem állt szándékomban téged nézni egész este! Inkább megyek megnézem a fiúk próbáját, ők sokkalta érdekesebbek, mint te! Na csá.
Lehuppant a tölgyből készült, lakkozott bútor darabról és kitipegett a helyiségből. Csak bólintottam és folytattam tovább a munkám. Mikor már 11 felé járt az idő gondoltam megnézem a próbatermet és ha leléptek már a fiúk, akkor gyorsan összatakarítok. Igen, ez is a tömérdek feladataim egyike.
Lesétáltam és már a folyosóról hallottam a hangos zenét. Még mindig itt lennének? Nemár! Gondoltam magamban. Benéztem az ajtón lévő ablakon és láttam, hogy egyedül csak Jungkook volt odabent. Gyakorolt. Ilyenkor? Talán még mindig megvan az a maximalista énje, mint régen? Mondjuk nem hiszem, hogy az ilyesmit ki lehet nőni. Vállat vontam, addig amíg ő végez kitakarítom a másik termet. Kb fél órával később visszaindultam, és már nem hallottam a zenét, ez jó jel! A nagy piros ajtóhoz érve láttam ahogy Kook a padlón hever, biztos kifáradt. Látszott rajta mennyire kimerült, telefonjáért nyúlt és mikor meglátta mennyi is az idő elképedt. Gondolom nem sejtette mennyire elszaladt az idő. Összeszedte a cuccait és kisietett az épületből. Végre! Én is végezhetek a munkámmal és végre hazamehetek! Még jó, hogy holnap nincs suli, tuti nem bírnék bemenni! Gyorsan összesepertem, elpakoltam a szanaszéthagyott holmikat és mikor indultam volna megcsillant valami a sarokban. Odamentem és egy telefon volt az. Jungkook-é lenne? Biztos itthagyta. Benyomtam oldalt a gombot, hogy megbizonyosodjak arról tényleg az övé-e, és mikor a képernyőről a hét tag vigyorgott vissza rám, már biztos volt, hogy az övé. Hogy hagyhatja itt mikor ma már enélkül szinte senki sem tud élni? Főleg nem ők! Valahányszor látom bármelyiküket mindig van a kezükben telefon. Gondoltam elteszem a cég széfjébe, ha hiányozna neki akkor ott megtalálja. Amint elindultam kifelé az ajtó egyszercsak kicsapódott és gondolatom alanya lépett be rajta, nagyon keresett valamit. Biztos az itt felejtett készülékét. Rámnézett és mintha meglepődött volna, legalább is tekintete erről árulkodott. Mondjuk nem lennék itt ha őfelsége távozik a többiekkel és nem jut eszébe külön órákat tartani magának!
Elkapta rólam tekintetét és ismét heves keresésbe kezdett. Gondoltam megkönyörülök rajta és visszaadom élete tárgyát.
- Ezt keresed? -lengettem meg előtte az ezüst színű készüléket.
- Áhh igen, köszönöm! -vette el- Itthagyhattam véletlenül. -vágta zsebre azonnal a kis drágaságát- Egyébként te mit keresel itt ilyenkor?
- Dolgozom. -adtam rövid és tömör választ.
- Jó sokáig dolgozol!
Hát... nem sokon múlt, hogy ne olvassak be neki! Mivel miatta kell itt lennem közel éjfélkor is! Mert neki táncikálni akadt keve.
- Sok volt a feladatom és végezni akartam vele. -vontam vállat.
- És mit csinálsz itt a próbateremben?
- Bocs Kook de fáradt vagyok, nincs ehhez energiám, hazamennék! -mentem el mellette.
- Elvigyelek? -sietett mellém.
- Kössz de nem kell. Kocsival vagyok.
- Ahogy akarod. Akkor a suliban találkozunk. Szia!
- Aha szia!
Beszállt fekete autójába és padlógázzal elhajtott, megvártam amíg elmegy aztán sarkon fordulva elindultam az ellenkező irányba. Nincs autóm, sosem volt, sőt még jogsim sincs! Igazából nem is tudom miért hazudtam neki, hogy van? Talán nem akartam beégni előtte, hiszen tudja jól, hogy ki fogadott örökbe amikor anyám meghalt. Csúnya lenne ha Korea leggazdagabb embere nem venne kocsit a „lányának"! Neki vett is, de mivel én nem vagyok a lánya, sőt semmilyen rokoni szál nem fűz hozzá, így én nem kapok semmit. De nem is baj, amúgysem fogadnám el! Jó nekem a busz is, tökéletes dolog a hazajutáshoz!
Hazaérve hullafáradtan estem be az ágyba, már fürödni sem volt energiám. Még az a jó, hogy holnap szombat, nem kell korán kelnem és lesz időm egy kiadós zuhanyzásra.
Jungkook szemszöge:
Lassan parkolok le a hatalmas ház előtt, ahol a fiúkkal lakunk. A cég, ahová a szerződésünk köt, vette nekünk, hogy itt éljünk. Nagyon szeretek itt lenni és a srácokkal is király együtt lakni! Igaz néha hiányzik a családom, de hála a modern technikának szinte mindennap beszélünk a szüleimmel, így nincs annyira honvágyam.
Óvatosan lépek be az ajtón nem akarom felkelteni a többieket. Mikor a szobámba érek egy nemvárt személy fogadott az ágyamon ülve. Mérges tekintete mindent elárult, tudtam most leszidást kapok!
- Hol voltál? Tudod te mennyi az idő!? -förmedt rám.
- Tudom, bocsi NamJoon ne haragudj! Maradtam még egy kicsit gyakorolni és elszaladt az idő. Többet nem fordul elő, ígérem! -tettem szívemre a kezem és reméltem, hogy nem kapok több fejmosást.
- Igen Tae mondta, hogy bent maradtál. De tudtommal 11-et beszéltetek meg, hogy hazajössz?
- Tudom, ne haragudj! -ültem le mellé és lehajtottam a fejem, nagyon szégyeltem magam.
- Jungkook. Tudod jól, hogy nem szeretlek megszidni és ezt a bánatos képedet se szeretem bámulni, de ha mindig ezt csinálod, előbb utóbb ki fogsz dőlni! Ne hajtsd túl magad!
- Kössz hyung, hogy így aggódsz értem de nem kell! Hidd el tudom mennyi az elég és ha úgy érzem, hogy nem bírom, abbahagyom! Csak az utóbbi koncertünkön is félrement néhány lépés és nem akarom, hogy ez újból előforduljon!
- Ugyanmár Kook! Néhány lépés nem a világvége! Nem csak te szoktál hibázni hanem én is, mindannyian!
- Tudom... -sóhajtottam- Bocsi a kimaradást, többé nem fordul elő.
- Azt ajánlom is! -szigorúan megfenyegetett, majd felállt- Most pedig feküdj le és aludj! Pihend ki magad holnap hosszú napunk lesz!
- Igen is értettem! Jóéjt!
Megkönnyebbülten dőltem el az ágyon, hálát adtam az égnek és NamJoon hatalmas szívének, hogy nem kaptam a fejemre. Nem ez volt az első, hogy ilyen sokáig kimaradtam, sőt talán gyakrabban előfordul, mint amiről a leader is tud. De talán igaza van, vissza kéne fognom magam mert előbb utóbb rossz vége lesz! De ha egyszer béna vagyok akkor mit tegyek? Nem hagyhatom, hogy a többiek miattam égjenek le a színpadon! Mert ha csak én lennék nem számítana, de rajtam kívül még hat ember sorsa is múlik a hibátlan fellépéseken, a pontos dalokon és a precíz tánclépéseken! Nem hagyhatom, hogy miattam tönkremenjen minden! De legközelebb odafigyelek az időre és igyekszem nem elkésni. Ha kell állítok ébresztőt is.
Az ébresztőről jut eszembe... Mit keresett Nara a próbateremben? Azt mondta dolgozik, de ott? Hiszen ott csak mi vagyunk és asszem takarítók szoktak bemenni, hogy összeszedjék az otthagyott dolgokat. Nara-nak mi keresnivalója volt ott?