A kilométerek csak úgy követték egymást, az úton a felezővonal mint hosszú, villanó fény úgy kísérte végig az autót. Egy hatalmas fehér épülethez vezetett a lány elrablója, majd pár emberrel betuszkolták őt egy kerekesszékbe. A hosszú fehér folyosón nővérek, orvosok rohantak 1-1 sűrgős esethez. A zárt részlegre mentek, ahol az orvosok és segédjeik egészen mást műveltek, mint a hivatalos osztályokon. Tamara ébredezni kezdett, de mivel lekötözték és betapasztották a száját megmozdulni sem tudott. Csak nézte amit azon a helyen művelnek, elborzadt a látványtól. 1-1 szobában emberek belsőszerveit operálták ki, valahol éppen drogot tettek valakinek a bőre alá s akadt olyan terem is ahol éppen születendő babákat árusítottak. A lányt a leghátsó szobába vitték, ahol már vártak rá. Egy kék köpenyes, kissé kövérkés férfi állt egy ágy mellett kezében hatalmas injekciós tű, mellette egy miniruhás rövid hajú nővérke állt. Meglehetősen alacsony termetű volt, rövid vörös haja szépen kiemelte szeplőktől díszes, kerek arcát. Sminkje kissé túlzó volt, kezeit gumikesztyű fedte el. Tamara-t két ember közrefogta és átfektették az ágyra, lekötözték és levették szájáról a ragasztószalagot. Rettegett mi fog vele történni, de nem akarta, hogy az áruló bácsikája ezt lássa, ezért igyekezett bátornak mutatni magát.
- Miért hoztál ide!? -kiáltott a lány- Talán meg akarsz ölni?
- Szerinted ha megakartalak volna ölni most itt lennél? Akkor ott az árokban kinyírlak.
- Akkor mért vagyok itt?
- Hogy nekem dolgozz!
- Chh... -nevetett gúnyosan- Honnan veszed azt, hogy én dolgozni fogok neked? Akkor már inkább a halál!
- Majd eljön az idő amikor nem ezt fogod mondani, csak várd ki!
- Olyan soha nem lesz! Ne is reménykedj.
- Majd meglátjuk. Jöjjenek csak be! -kiáltott ki, majd egy kb 30-40 közötti férfi és egy nő lépett be az ajtón.
A lány nem értette, hogy most mi van. Talán ők fogják kinyírni vagy mi? Nem tudta mire vélni ezt a lépést, csak nézett értetlenül.
- Most ez mi? -vont vállat.
- Tamara, had mutassam be neked Mr. és Mrs. Thompson-t! -mutatott a felekre- Ők lesznek az új szüleid!
- Mi van!? Miről beszélsz?
- Felvázolom neked. Nos, Dr. Drake feltalált egy nagyszerű memória átalakító szert, ami remekül működik! -vigyorgott a hatásos teljesítmény miatt- Amint elkezdjük a kezelésed pár nap múlva azt sem fogod tudni ki voltál azelőtt. Azt hiszed majd, hogy ez a két ember a te szüleid és mindent megteszel majd nekik és értük! Sőt talán még az iskolába is visszaküldelek, szerezz csak barátokat, haverokat esetleg 1-1 futókalandot és aki fontos lesz neked, azért bármit megtennél, így megváltozik majd a véleményed arról, hogy nekem dolgozz vagy sem! -nevetett gonoszan, már már sátánian.
- Ne! Ezt nem teheted! Te szemét áruló! Nem fog nálam bejönni ez az ócska szered, sosem fogok neked dolgozni! Megölted az apámat és átvertél mindenkit, megbosszulok mindent meglásd! -kiabált, az egész terem tőle zengett- Ezt nem úszod meg te féreg! -visszafordult a lányhoz és arcát megfogva közel hajolt hozzá, szinte érezte arcán a férfi lehelletét.
- Már megúsztam szívem! -egy apró puszit ejtett arcára majd távozott a helységből.
Tamara újra tapaszt kapott szájára, hogy befejezze az ordítozást és a doktor munkához látott.
A napok teltek és a lány egyre inkább elvesztette emlékeit és önmagát. Azt sem tudta ki ő, honnan jött, hány éves sőt még abban sem volt biztos, hogy fiú-e vagy lány. A napokig tartó „kezelés" után egy új, ismeretlen lány lépett ki a kórház ajtaján, oldalán a „szüleivel". Az új otthonába érve minden idegen volt számára, semmit sem ismert fel. A korábban legyártott képet, családi fotók, albumok alapján kezdte elhinni, ő tényleg ott él. Szobájában idegen ágy fogadta, a szekrényben olyan ruhák amiket azokelőtt sosem vett volna föl. A sarokban egy hintaszék pihent, rajta egy pink-fekete iskola táskával. Íróasztalán könyvek, füzetek pihentek. A fiókokban papír fecnik, tollak, ceruzák és minden sulihoz köthető dolog. Kiment a fürdőbe, megmosta arcát és a tükörbe nézve egy teljesen ismeretlen lány nézett vissza rá. A kórházban azt mondták neki, hogy autóbalesetet szenvedett és emlékezetkiesése van, a hihetőség érdekében „csináltak" neki sérüléseket. Mivel hétvége volt hagyták őt pihenni a szülei, de kikötötték, hogy hétfőn már mennie kell iskolába. Nem örült hírnek!
Hamar eltelt az a két nap és hétfő reggel, már fél hétkor csörgött az órája. Kedvetlenül öltözött fel, keservesen telt az idő amíg elindultak a suliba. A kocsi a megengedett sebességgel haladt, majd leparkolt egy óriási piros már-már vörös épület előtt. Kint a réten tartózkodott a diákok nagyrésze, aki megérkezett. A lány és „anyukája" egyenesen az igazgatói felé mentek, ahol egy ötvenes éveiben járó férfi fogadta őket.
- Jóreggelt kívánok Mrs. Thompson vagyok, korábban már beszéltünk telefonon a lányom miatt.
- Áhh igen, emlékszem. Akkor róla lenne szó?
- Igen. Ő Lana Thompson.
- Örvendek! -nyújtotta a lány a kezét, a férfi megrázta sajátjával.
- Én is és örülök, hogy az iskolánk új diákja lehetsz! Az anyukád mondta, hogy most költöztetek a városba...?
- Öm...nem tudom...én...
- Elnézést Mr. Cage de amint említettem nemrégiben sajnos volt a lányomnak egy autóbalesete és emlékezetkiesésben szenved, sajnos nem emlékszik semmire.
- Óh tényleg, bocsánat elfelejtettem! -csapott homlokára.
- Semmi baj! Akkor felveszi a lányomat az egyetemre?
- Persze! Már fel is vettem. Ma már el is kezdheti tanulmányait! Mivel csupán két hét kimaradása van hamar utol tudja érni a diáktársait.
- Mi!? -szólalt meg Lana.
- A beadott eredményeid alapján kiváló eredményekkel zártad a középiskolai tanulmányad, gondolom ez a két hétnyi anyag meg sem fog kottyanni!? De persze az állapotodra való tekintettel megengedek 1-2 hétnyi csúszást, de csupán ennyit!
A lányt lesokkolták a hallottak! Most volt balesete, majdnem meghalt erre itt traktálják a sok tanulni valóval... El sem akarta hinni.
- Nos akkor Lana, nyugodtan mehetsz órára, a 12-es terem lesz a tiéd, keresd James Jang-ot ő lesz az osztályfőnököd.
- Rendben. Akkor én most menjek? -mutatott az ajtóra.
- Persze. A tankönyveket a mai nap folyamán megkapod, ja és a szekrényed kódjai! -nyújtott át egy kis papír darabot.
- Köszönöm szépen! Szia anya, délután találkozunk! -ölelte meg.
- Szia kicsim, legyen szép napod!
El is hagyta az igazgatóit és a 12-es számú termet kereste. A második emeleten talált rá és bekopogott. Egy igen tessék után benyitott és bemutatkozott a bent álló férfinak. Ő hellyel kínálta a lányt és hátra kullogott az utolsó padhoz. Amire új diákként, új lakóként és új emberként foglalt helyet.
3. rész
2021-08-12
Hozzászólások (0)