Másnap ahogy megegyeztek el is ment az összes órára. Nem mindegyik nyerte el a tetszését de nem is volt olyan vészes, mint amilyenre számított. De nem tudta adjon-e esélyt a dolognak vagy inkább passzolja az egészet...? Semmi kedve nem volt újra visszamenni az iskola padba, még ha ez más iskola is. Nincsenek jó élményei a sulikkal kapcsolatban és nem szeretne újakat beszerezni. De mivel nincs hova mennie, hála az agymosott mutáns seregnek, így kénytelen ott maradni, legalább is addig míg Charles-ék rendbe nem hozzák a házát, vagy is remélte, hogy nem csak a levegőbe beszélt! Igaz kicsit túlzás volt azt mondania, hogy lenne hova mennie, de még sem vallhatta be, hogy nincs senkije és semmije. Az túl ciki lett volna, így kénytelen újra diáknak állnia. Majd csak sikerül ezt feldolgoznia és megemésztenie a kialakult helyzetet. A délutáni gyakorlaton már ő is részt vett, amit Jane tart.
- Jó ez jó volt Nathan, majd lesz jobb is ne csüggedj! -nyugtatta az egyik diákot, mert nem úgy sikerült a bemutatója, mint azt várta- Most pedig lássuk az új csapattagunkat! -utalt a lányra- Lássuk mit tudsz!?
- Biztos? -lépett elő.
- Persze! Ne aggódj itt nincs olyan, hogy rossz vagy, itt mindenki tökéletes a maga módján.
- Rendben. De szólok ez nem lesz szokványos, még egy mutánstól sem.
- Láttunk már egy s mást.
- De ilyet még soha!
Inkább jobbnak látta ha megmutatja mit tud, a felesleges szócsépés helyett. Kicsit hátrébb küldött mindenkit aztán neki kezdett. Először nem történt semmi, aztán elkezdett remegni a föld és minden ami csak fémből van és mozdítható a lányhoz repült. Kicsit pörgette a tárgyakat magakörül majd egyetlen mozdulattal részecskéire bontotta azokat. A fémek apró darabjai a napfénytől úgy csillogtak, mint gyémánt a havon, gyönyörű volt. Mindenki csak ámult, tetszett a többieknek a lány ,,trükkje" néhányan még tapsoltak is. Maya örült neki, próbálta leplezni de nem mindig sikerült. Mikor végeztek a többi lány elhívta magával egy kis ismerkedős délutánra. Fura volt neki a helyzet mivel még sosem akart senki vele barátkozni. Ez számára teljesen új érzés volt, még hozzá kellett szoknia, már ha egyáltalán hozzá lehet...
Este takarodót fújtak így mindenki visszasietett a saját szobájába. Maya is így tett, bár számára új dolog volt ez a takarodó, ki hallott már ilyenről? Kész vicc! De ki kell bírnia amíg a háza kész nem lesz. Épp a zuhany alól jött ki amikor kopogtak. Felvette a köntösét és ment is ajtót nyitni. A túloldalon egy csodálkozó szempárral találta szembe magát.
- Mit keresel itt? -kérdezte a férfitól.
- Csak meg akartam kérdezni, hogy hogy tetszettek az órák, de látom rosszkor jöttem. -utalt a lány kinézetére.
- Nem zavarsz gyere be! -tárta ki az ajtót.
- Nem, inkább nem akarok zavarni!
- Tényleg nem zavarsz, a ruhám miatt vagy ilyen akkor ne aggódj, épp öltözni készültem. Csak elég nehéz lenne ruhában fürödni.
- Persze semmi gond. -bement.
- Ülj le egy perc és jövök! -így is tett, helyet foglalt az ágyon- Itt is vagyok! -nyitotta ki a fürdő ajtaját és leült mellé- Na most már mondhatod!
- Mint említettem azért jöttem, hogy megkérdezzem milyen volt a mai napod, hogy tetszettek az órák, a tanáraink?
- Hát...körülményekhez képest nem volt olyan vészes, rosszabbra számítottam.
- Elég érdekes bók, de köszönöm! -nevetett- Viccet félre téve, örülök, hogy jól érezted magad!
- Fogjuk rá... De továbbra se lesz a szivem csücske a suli. Ez mindig is így volt és így is lesz!
- Persze ezt tiszteletben tartom! Már annak is örülök, hogy mégis csak maradsz.
- Ezt honnan tudod?
- Tudod (?) én is mutáns vagyok!
- Charles nem szeretném ha folyton a fejemben kutatnál és azt sem, hogy vájkálj a múltamban! Ezért csak akkor maradok ha megígéred nekem, hogy soha többé nem csinálsz ilyet!? Max akkor ha megengedem! Hiszen ahogy ez az iskola is magán, úgy a gondolataim is magán tulajdonúak és ez mindenkinél így van!
- Persze, ha ennyi kell ahhoz, hogy maradj akkor megteszem. Ígérem nem olvasok a gondolataidban csak ha te akarod! -tette szívére a kezét.
- Köszönöm, sokat jelent! Ha nem baj, most lepihennék, hiszen a jóvoltadból holnap nekem suli van. -jegyezte meg cinikusan.
- Ha-ha nagyon vicces! Nem fog olyan nehezedre esni hidd el! Plusz ha én ígéretet tettem, akkor neked sem lesz nehéz egy pár órát egy székben tölteni.
- Jólvan jólvan... Megállapodtunk. De csak szigorúan amíg a házam el nem készül!
- Rendben legyen így! -fogtak kezet- Most megyek, hagylak pihenni. Holnap találkozunk! Jóéjt!
- Jóéjt professzor úr! -nevetett rá, majd becsukta az ajtót.
Visszament az ágyához és egy nagyot fújtatva lehuppant rá. Dühítette, hogy Charles csak úgy, minden szó nélkül belemászott a fejébe! De jobban azért volt ideges, hogy ő ezt észre sem vette... Ez így nem lesz jó, meg kell valahogy gátolnia, hogy bárki is a fejébe lásson, akár Charles, akár más telepata. Megfogadta magának, hogy soha senkinek nem fogja ezt hagyni, legyen bárkiről is szó! Egy jó mutáns megvédi magát! Egy profi pedig tudja is, hogy hogyan tegye. Ő még látható módon még nem profi, de egy kis gyakorlás és technika csodákra képes! Muszáj minél hamarabb profivá fejlesztenie magát különben súlyos következményei lesznek! Amit nem engedhet meg magának! Fő a túlélés!