Nick-nek hála megmenekültek mind a ketten és egy másik világba léptek át. A lány még mindig a sokk hatása alatt állt, így a férfi jobbnak látta, ha elaltatja a lányt csak amíg a biztonságos helyre nem érnek, amit már jólval korábban kijelöltek, pont az ilyen helyzetek miatt. Odaérve lefektette a lányt az egyik szobába, hagy pihenje ki magát. Ő addig elment ételt és megfelelő ruhákat szerezni maguknak. Amíg távol volt a lány felébredt és azt sem tudta hol van. Elég kába volt még az altatótól de nehezen kibotladozott a szobából. Keresni kezdte barátját.
- Hahó! Nickolas, merre vagy!? -szólongatta- Itt vagy benn? -nyitott be az egy szobába.
De ott sem talált senkit, az egész épület üres volt. Most mihez kezdjen? Kinézett az ablakon de olyan magasan volt, hogy csak attól megszédült ha lenézett. Megkereste a kijáratot és elindult a nagy világba. Amikor kiért az utcára megrémült, ekkora hatalmas épületeket sohasem látott, talán még a kastélyuk sincs ilyen magas. Emberek tucatjai suhantak el egymás mellett, de úgy, mintha nem is látnák egymást, páran még össze is ütköztek, hogy véletlen volt-e vagy szándékos (?) talán még ő maga sem tudja. Elindult, hogy megkeresse Nick-et. Az utak egymást követték, kereste már egy ideje de még mindig nem akadt a nyomára. Az emberek megbámulták őt, talán a ruházata miatt? Vagy azért hogy ennyire kétségbe esetten kutat? Nem tudhatta, de egyre jobban kezdték zavarni az őt fürkésző szempárok, ezért lépteit gyorsabbra vette. Elért egy fákkal teli parkos részre, oda rohant be, legalább ott nincsenek bámuló szempárok. Talált ott egy padot, arra ült le, kipihenni egész napos kutató körútját. Eközben Nickolas visszatért a lakásba és a hercegnő hült helyét találta ott. Azonnal átnézett minden szobát hátha csak elbújt az egyikben, de nem, sehol sem volt. Azonnal rohant, hogy megkeresse. Útközben az embereket kérdezgette hátha láttak egy fura ruhás lányt arra sétálni. De úgy tűnt hiába való a keresgélés, senki nem tudott mondani neki használható infót. Már kezdett kétségbe esni, hogy hogyan fogja megtalálni a lányt, egy ekkora városban! Hiszen azt sem tudja merre indult, miért ment el, lehet őt akarta megkeresni? Fogalma se volt merre kereshetné, hiszen Crystal nem ismeri ezt a helyet, bárhova elkóborolhat. Más lenne ha Spellworld-ben kéne megkeresnie, hiszen tudja, hogy a lány mikor hova szokott menni, rejtőzni, de itt.... Szembe jött vele egy idősebb bácsika gondolta megkérdi őt, hátha látta.
- Elnézést uram! Nem látott véletlenül egy fiatal lányt hosszú rózsaszín ruhában, szőke hajjal? -kérdezte kétségbe esetten.
- Azt hiszem láttam egy ilyen kishölgyet. Csinos báli ruha volt rajta ugye?
- Igen! Mondja hol látta? -elkezdett újra reménykedni, hogy rátalál.
- A közeli Sentral parkban láttam néhány sráccal beszélgetett.
- Rendben köszönöm szépen!
Sietett nehogy valami baj történjen vele. Az sosem jó jel, ha egy idegen helyen idegen férfiak fogják közre a lányt. Eközben a parkban a lány egyre kellemetlenebbül érezte magát a ,,nem kívánt" társaságban.
- Na szivi mesélj melyik bálból csöppentél ide? Talán Hamupipőke? -nevetett gúnyosan a férfi, a társai vele nevettek.
- Hagyatok békén! -húzódott el tőlük.
- Halljátok ezt fiúk? Nem lát minket szívesen.
- Pedig mi nagyon rendes pasik vagyunk! Főleg egy ilyen szexi hercegnő jelenlétében!
- Gyere el velem a bálba kislány! -húzta fel a padról a banda vezetője.
- Hagyj békén! -próbálta kihúzni kezét a szorításból.
Próbált kiszabadulni, lökdöste őket, majd teljes erőből bokán rúgta, amitől a srác összecsuklott. Elhátrált tőle, de a haverja lefogta a lányt és szorította, hogy ne tudjon elfutni. A száját befogta, hogy ne tudjon segítségért kiáltani. Ezt a lány megelégelte és az erejét használva fellógatta őket a fára és a vezetőjüket a közeli tóba hajította. Megijedtek tőle és nem győztek bocsánatot kérni. Ekkor futott be Nick.
- Mi folyik itt?
- Nick!? De jó, hogy itt vagy, már annyira féltem, hogy sosem talállak meg! -ugrott a nyakába.
- Mi történt?
- Rámtámadtak, nem akartak elengedni, én pedig megvédtem magam.
- Eresztd le őket! -így is tett- Többet meg ne lássalak itt titeket! -a fiúk elszaladtak- Figyelj Crystal itt nem szabad használni a varázserődet! Nem olyan helyen vagyunk, ahol ezt szabad.
- Miért hol vagyunk?
- A Földön. Azon belül Amerikában, New York-ban.
- Ez az a hely amiről meséltél nekem? Ahol olyanok az emberek mint mi csak nincs varázserejük?
- Igen. Hiszen megígértem, hogy egyszer elhozlak ide nem? Hát most itt vagyunk. De most gyere menjünk vissza, mielőtt kijönnél a nagyvilágba előbb megkell tanulnod pár dolgot.
- Mit?
- Hogy itt hogyan kell viselkedni, kinek mit szabad mondani. Mit szabad tenni és mit nem és ehhez hasonlók. Na gyere siessünk!
Hamar visszaértek a lakásukra és megmutatta neki, hogy ott milyen ruhákban járnak az emberek. Megnéztek jópár oktató filmet, néhány ,,trendi" műsort, hogy feltudja venni a lány a mai fiatalok szokásait. De az első szabály az volt, hogy semmilyen körülményekközt ne használja az erejét! Mivel az emberek félnének tőle és elzárnák őt valami titkos kutatóintézetbe és kísérleteznének rajta. Mindezt azért mert az emberek félnek az ismeretlentől, az olyantól ami számukra idegen, mert amire ők nem képesek az csak is rossz lehet. Könnyebb valamire rászabni a rossz és veszélyes jelzőt, mintsem megismerni azt! Sajnos ez mindig is így volt az emberiség történetében és így is lesz, amíg világ a világ.