3. rész

Sky megvárta amíg az órák véget értek. Azután felkereste az igazgatót. Remélte, hogy nem küldi el azonnal!
S:- Szia! Bocsi, hogy zavarlak! Csak kérdezni szerettem volna valamit.
C:- Igen? Mondd csak!
S:- Tudod beszélgettünk Logennel és azt mondta, hogy minden évben kivágtok egy fát karácsonyra.
C:- Igen, ez így van. De hogy jön ez most ide?
S:- Tudod, arra gondoltam mi lenne ha idén másként lenne?
C:- Hogy érted ezt?
S:- Úgy, hogy szeretnék én gondoskodni a fáról. Nem akarom, hogy egy újabb fa meghaljon néhány nap miatt. Csak mert feldíszítik.
C:- Úgy érted, hogy élő fát akarsz idehozni?
S:- Igen.
C:- Hogyan?
S:- Azt bízd rám! Szóval, beleegyezel? - kérdezte lelkesen.
C:- Persze. Ahogy szeretnéd.
S:- De jó! Köszi szépen! Nem is zavarlak tovább. Szia! - elrohant.
Elment elújságolni a hírt a hugának, majd Logennek.
Este felé amikor sétálgatott a folyosón egy különös fényre lett figyelmes. Gondolta megnézi mi az. De ahogy kiért az udvarra, a fény távolodni kezdett az erdő felé. Nem tudta mért, de valami azt súgta neki, hogy kövesse. Így is tett. Átlebegett a falon az ereje segítségével, majd a fény irányába indult. Ami mélyen az erdő közepébe vezetett. Ahol egy kisebb, ilyen konténerház féleség volt. Félt ugyan, de a kíváncsisága felülkerekedett rajta. Így bement. Amit ott talált, azon nem is kicsit lepődött meg. Mintha valami katonai bázis lenne. Tele jeladókkal, kereső szonárokkal, gépekkel, rádiós kapcsolatokkal. De miért van ez itt és használja ezt egyáltalán valaki? Körül nézett. De úgy tűnt, hogy minden működik, tiszták, újszerűek. Azaz használva vannak. De vajon ki? Talán Charles? Ha igen, akkor miért? Hisz a Celebro-val keresi meg a mutánsokat. Vagy nem? Ez furcsa! Volt ott egy járat felfelé, gondolta megnézi mi az. A fura építmény tetejére vezetett. Ott volt egy antenna, abból jött a fény, amit látott. Körbe forog, ezért látta úgy, mintha távolodna. Így már érthető! Körbe nézett de senkit nem látott sehol. Se más fajta kis eldugott házat. Gondolta visszamegy. A visszavezető úton végig azon gondolkozott, hogy miért lehet ott az a bázis az erdő mélyén, és vajon kié!? Vagy egyáltalán tudnak-e róla? De biztosan ha használva van. Annyira belemerült a gondolataiba, hogy észre sem vette a vele szembe jövő embert. Összeütköztek. Az ütéstől a földre esett.
C:- Ne haragudj Skyler! Nem láttalak! - segített felállni neki.
S:- Ugyan, semmiség. Én sem figyeltem! - legyintett.
C:- Remélem nem ütötted meg magad? - nézte a lányt, hogy minden rendben van-e.
S:- Nem dehogy. Semmi bajom.
C:- Akkor jó. Örülök neki. Egyébként mit kerestél kint ilyen későn? - kérdezte kíváncsian.
S:- Én, csak... Kicsit kiszellőztettem a fejem. Baj talán?
C:- Dehogy is! Nem azért kérdeztem. Csak tudod késő van meg hideg is...
S:- Néha ilyenkor a legjobb sétálni. A hideg levegő csodákra képes.
C:- Igen, megértem.
S:- Na... Én megyek lefekszem. Jóéjt!
C:- Neked is!
Elköszöntek, majd felsietett a szobájába. Ott az emlékezete alapján lerajzolta amit látott abban az épületben. Nem hagyta nyugodni a kíváncsisága. Minden áron ki akarta deríteni, hogy mi lehet az!
A következő napokban esténként megfigyelte, hogy ki járkál arra amerre az a bázis van. De senki sem ment arra. Egy árva lélek sem. A harmadik nap után pedig már a fényeket sem látta. Egyre gyanúsabb lett számára ez az egész. Egyik este amikor kémkedett, annyira belemerült a figyelésbe, hogy észre sem vette amikor kopogtattak az ajtaján.
E:- Hahó! - kopogtatta meg a hátát, amitől rettentően megijedt és neki lökte őt a falnak az erejével - Skyler eressz el! Én vagyok az! - nyögte ki fuldokolva, a lány elengedte.
S:- Jajj istenem! Eric, annyira sajnálom! Nem akartam! - állította fel a földről - Sajnálom!
E:- Semmi baj! - simította meg a nyakát, ami még mindig fájt az előbbi „támadástól" - Látom nagyon belemerültél a... Tulajdonképpen mibe is?
S:- Csak kicsit elbambultam. Elmerengtem a múlton. Nem vettelek észre ahogy bejöttél. Tényleg, miért vagy itt?
E:- Charles szólt, hogy szóljak mindenkinek. Holnap hajnalban mindenkit vár egy megbeszélésre a nagy terembe!
S:- Miről lesz szó?
E:- Majd holnap megtudod. Csak légy ott és ne késs el!
S:- Rendben. Kössz. Jóéjt!
Becsukta az ajtót. Megkönnyebbült, hogy nem bukott le. De azért fúrta az oldalát a kíváncsiság, hogy mi olyan fontos Charles-nak, hogy már hajnalban ott kell lenni mindenkinek!
Korán felkelt és sietett a nagy terembe. Mindenki odagyűlt, hirtelen szűkös lett a hely, de azért befértek. A tanárok vagy oktatók kinek mik, az emelvényen álltak sorba. Charles előre gurult a székével.
C:- Köszönöm, hogy ilyen korán idegyűltetek! Elnézést kérek mindenkitől, hogy ilyenkor idehívtalak titeket, de egy fontos dolgot kell megosztanom veletek! Mint azt tudjátok mi azért vagyunk, hogy segítsünk a bajba jutott társainkon. Kiképezzük őket, megtanítjuk ki hogyan használja a képességét vagy egyszerűen otthont adunk annak, akinek szüksége van rá. Bizonyára azt is tudjátok, vagy legalább is a legtöbben, hogy a Celebro segítségével találom meg mutáns társainkat. De legutóbbi kutatásomkor egy igen csak szokatlan dologra bukkantam. Egy nagyobb csoportnyi mutánst észleltem egyszerre. Ami furcsa volt számomra, mivel az is ritka, hogy egy családban egyszere több ember is mutáns legyen. Ugyan is a gének erőssége egyre jobban halványulnak minél több a leszármazott. Így odaküldtem egy egységet, hogy derítsék ki mi lehet az. Amit ott találtak... Azt nem lehet szavakban kifejezni. Át is adom a szót, Logen!?
L:- Köszönöm professzor! Nos mi elmentünk arra a helyre amit Charles megadott. Ott pedig egy kiképző tábort találtunk. Egy seregnyi mutánst képenzek ott és nem tudni még, hogy mire! Sajnos azt még nem tudtuk kideríteni, hogy ki és miért hozta létre ezt a létesítményt és miért szerveznek egy mutáns hadsereget. De mérget veszek arra, hogy biztos nem jó szándék vezérli a kitervelőjét!
Sokan összesúgtak, zúgolódni kezdtek. Megijedtek, hogy most mi lesz velük. Halkan találgatni kezdtek, hogy vajon miért képzik őket. A professzor csendre intette a társaságot majd újra előre gurult.
C:- Nyugodjon meg mindenki! Felesleges a pánik! Egyenlőre nem tudni, hogy egyáltalán van-e veszély mindez mögött. Azon vagyunk, hogy kiderítsük az okokat! Arra kérek mindenkit, hogy figyeljen mindenki egymásra! Fokozott óvatossággal hagyjátok el az épületet! Nem tudhatni hogyan „szerzik" meg a társainkat. De amíg több konkrétumot meg nem tudunk addig senki sem járkáljon egyedül! Ha pedig bármi gyanúsat lát vagy hall valaki az azonnal jelentse! Köszönöm a figyelmet és legyünk óvatosak! - elment.
Otthagyva mindenkit ezzel a tömérdek információval és kétellyel! Az emberek többsége visszavonult a szobájába, mások ott maradtak beszélgetni. Próbálták kitalálni mi folyik a háttérben. Ekkor Sky-nak eszébe jutott az a bázis amit pár hete talált az erdőben. Felrohant a szobájába és előkutatta a rajzait. Alaposan átvizsgálta, majd feltűnt neki egy kis apró dolog. Valami hiányzott a rajzról, de akárhogy gondolkodott nem jutott eszébe. Ezért vissza kellett mennie arra a helyre! Még az este!
Így is tett. Amikor besötétedett elindult. Halkan, osonva tette meg a távot, a szobájátót a bejáratig. Ám amikor kilépett az ajtón egy hang a háta mögül megszólalt.
C:- Hová mész Skyler? - nézett kérdőn a lányra.
S:- Én csak sétálni megyek egy kicsit... - próbálta kimagyarázni.
C:- Ilyenkor? Osonva? Áruld el kérlek, hogy hová sietsz annyira!
S:- El kell mennem valahová Charles! Ne haragudj de nem tudsz visszatartani!
C:- Óh én nem is akarlak! Csak érdekel hová mész, ráadásul egyedül!
S:- Az erdőbe.
C:- Nem mehetsz oda egyedül, késő este! Sajnálom, de nem engedhetem!
S:- De Charles!
C:- Tudod mennyire veszélyes most! Reggel ezt ecseteltem. Most pedig fittyet hányva az egészre egyedül mennél a sötét rengetegbe!
S:- Gyere velem!
C:- Mi?
S:- Jól hallottad! Gyere velem, akkor nem leszek egyedül.
C:- De Skyler...
S:- Na jössz vagy menjek egyedül?
C:- Jó! Megyek.
S:- Klassz. Akkor siessünk!
Elindultak. Bár nehézkesen zajlott az út. A kerekesszéket nem az erdő talajára találták ki. Minden apró kis ágba, fagallyba beleakadt. Így a lány úgy döntött inkább beveti erejét, mintsem itt szerencsétlenkedjenek az erdőben. Az út felénél a férfi felismerte az utat, és rájött hova tartanak. Az építmény előtt, amikor letett a lány, kérdőre vonta.
C:- Honnan tudsz te erről a helyről?
S:- Pár hete találtam rá. Követtem egy fényt és idejutottam. Miért?
C:- Csak mert ez egy titkos kutatóhely. Pár éve építettük, amikor volt az az incidens.
S:- Mármint Trask? Akinek azok a robotjai voltak?
C:- Igen. Azután csináltuk ezt a helyet. Hogy egy lépéssel a támadóink előtt járjunk.
S:- Értem. Most várj itt, én bemegyek! Mindjárt jövök, addig őrködj!
Gyorsan besietett. Alaposan körül nézett. Kereste a hiányzó lánc szemet. De semmit sem talált. Valami hiányzott. Nem volt ott, aminek ott kéne lennie. Elővette a telefonját és lefotózta a helyet. Mindent szép sorjában, nehogy kimaradjon valami. Aztán visszamentek.
A szobájába érve a képek alapján újra lerajzolta a helyet. De még mindig hiányzott neki valami. Ki kellett derítenie, hogy mi az ami nincs a képeken.
Az elkövetkezendő napokban lekötötték a kutatások. Kutatott a könyvtárban, a pincében az iratokközt, de semmi használhatót nem talált. Annyira lekötötte őt a kutatás, hogy észre sem vette mennyire elszaladt az idő. Már a karácsonyi ünnepre készült mindenki. Abba hagyta a felesleges köröket. Nem keresett tovább, felesleges, úgy sem találna semmit.
Próbálta felvenni a lépést a többiekkel. Besegített a díszítésben, újra együtt lógott a barátaival. Hamar eljött a 24-e. Hozott egy aprócska fenyőfát egy hatalmas ládában, letette az aula közepére, majd megnövesztette. Gyönyörű zöld fa lett belőle, ami készen állt arra, hogy feldíszítsék.
Neki is álltak. Közben szóltak a karácsonyi dalok. Néhányan énekelték is. Estére végeztek a hatalmas fával. Leültek egy közös vacsorára. Majd megajándékozták egymást. Nagy volt az öröm, ölelés, néhányan még sírva is fakadtak. Mikor lezajlott minden elmentek aludni. Páran elindultak haza. De legtöbben hajnalban indultak útnak. Kevesen maradtak az iskolában. Alig 50 fő. De érthető, hogy karácsonykor mindenki a családjával akar lenni.
Lily épp a nővérével volt, filmet néztek amikor kopogtak az ajtón.
S:- Gyere be!
Kinyílt az ajtó és Charles lépett be rajta. Kedvesen mosolyogva állt meg az ajtóban.
S:- Mire vársz? Gyere ülj le!
C:- Nem akarok zavarni, csak gondoltam megnézem minden rendben van-e!?
S:- Persze, semmi baj. Nézel velünk filmet? - kérdezte mosolyogva.
C:- Igazán nem akarok zavarni.
L:- Ugyan már! Nem zavar, üljön csak le! - csatlakozott Lily is a beszélgetéshez.
C:- Rendben. Akkor egy kicsit maradok. Miről szól a film? - ült le a két lány mellé az ágyra.
L:- Egy idióta hapsiról aki otthagyja a csajt, mert nem tudja eldönteni, hogy szereti-e vagy nem.
S:- Lily! - szólt rá erélyesen.
L:- Most mi van!? Hát erről szól nem? - nézett rá kérdőn, nem értette mért szól rá.
A férfi csak nevetett a két lányon, majd csendben nézték tovább a filmet. A vége felé járva Lily elaludt az ágyon fekve. Skyler betakarta a lányt és arrébb ült, hogy kényelmesen elférjen. Csak ahogy odébb ment egész közel ült a férfihoz, alig pár centi választotta el őket. De úgy tűnt ez a férfit nem zavarta, ugyanis semmit sem szólt, nem ült távolabb. Nem tudta mért, de örült neki. Jól esett számára, hogy nem ugrott rögtön el amikor mellé ült. Amit szinte egész életében megtettek vele. Most örült, hogy nem így van.
A film végén a két főhős megcsókolta egymást. Amin a lány csak mosolygott. Majd nem tudta mért Charles-ra nézett. Ami még meglepőbb volt, hogy ő pedig a lányt nézte. Egy pillanatig összeakadt a tekintetük, majd gyorsan elkapták a fejüket.
C:- Asszem jobb ha megyek. Megnézem a többieket hogy vannak. - állt fel eléggé zavartan.
S:- Rendben. Jóéjt!
C:- Neked is!
Azonnal kis is ment. A lány pedig lefeküdt huga mellé. Nem tudta mi üthetett belé. Olyan furcsa volt minden. Főleg az imént lejátszott jelenet. Fogalma sem volt miért tette, mért reagált így, de az biztos, hogy felkavaró és izgalmas volt számára. Most először, évek óta, mosolyogva aludt el, hugát átkarolva.