A két fiú veszekedése óta két nap telt el, és azóta MinJi tabu téma a házban. Senki mégcsak a nevét sem mondhatja ki. Szigorúan a főnök utasítására! Taehyung aznap roppant megharagudott Jiminre amiért valótlanságokat állított róla, és szóba sem állnak egymással. Ami nem csak kettejüknek de a többi fiúnak is igen csak sok nehézséget okoz, hiszen mindig valamelyiküknek közvetítenie kell a két fél között. Hiszen attól mert ők öriharit tartanak a biznisz még nem állhat le.
Ez most sincs másképp, ugyanis éppen egy akción vannak ahol pár Seventeenes „katonát” akarnak elkapni. NamJoon kapott egy fülest, hogy ki akarják rámolni a város szélén lévő autókereskedést mire Taehyung azonnal megragadta az alkalmat a lecsapásra! Hiszen ha csak apránként is de haladás ha kinyírják az ellenség kutyáit. Mióta máshová költöztették a fegyverraktárat szerencsére azért már nem kell aggódnia, és újra indulhatott a csere-bere a két országközt.
Taehyung Jinnel és YoonGival oldalán ment be az autókereskedésbe, mintha csak vásárolni akarnának. Pillanatok alatt termett mellettük egy eladó, hogy rájuk erőszakoljon olyan járművet amit egyébként soha senki nem venne meg. Miután felmérték a terepet és ellenőrizték hol és mennyi biztonsági kamera van, elmentek. Megvárták az estét mikor a bolt bezár és lekapcsolják a villanyokat. Csupán két őr volt odabent akik fel-alá járkálva ügyeltek arra, hogy senki se akarjon betörni oda. Ha tudnák, hogy ma este pont azt tervezik...
Hoseok, aki aféle computer zseni, hamar belépett a cég hálózatába és feltörve a rendszert elirányította a kamerák látószögeit és hagyta hagy filmezzék le a helységet amit később rávágva az eredeti felvételre gyárthat egy kamu filmet, amin úgy tűnik minden rendben a bolttal.
Az óra alig ütötte el a nyolcat, mikor két fekete autó jelent meg a távolban és nem messze parkolva le egy tucatnyi fegyveres alak szállt ki a járművekből. Tae azonnal felismerte kísérőjüket ő nem más, mint Joshua SeungCheol egyik bizalmi embere. Furcsálta amiért ott látja, hiszen ez egy sima autólopási akció lenne, minek van ott Joshua? Meglapulva a közeli épületek mögött Tae megvárta amíg betörnek a kereskedésbe és végeznek a két őrrel. Felvették az egész lépéseiket kamerára, amit később még akár ütőkártyaként is használhat SeungCheol ellen. Mikor már a bent lévő autók kulcsait akasztgatták le Tae intett embereinek, akik lerohanták az épületet és örbevéve azt készen álltak a támadásra. Ők is előbújtak rejtekeikből és, mint a filmekben lassan, határozottan léptek be a feltört ajtón. A bent tartózkodó tolvajok kissé meglepődtek mikor meglátták a B.T.S. tagjait ott állni, főleg vezetőjükkel.
- Gratulálok Joshua, szép munka! -tapsolt Taehyung gúnnyal teli hangon- Vagyis lenne ha nem basztad volna el.
- Nahát, V te itt? Mi szél fújt erre?
- Hallottam, hogy a városban elszaporodtak a patkányok. Gondoltam kézbeveszem az ügyet és kiirtom mindent. -kacsintott egyet.
- Hát kellemes rágcsálóirtást. Viszont ha még szeretnél is élve látni egy patkányt, akkor ajánlom, hogy nagyon gyorsan húzd vissza a beled a cuki kis barbis viskódba.
- Ja hogy most annak van az ideje, hogy totál összefélve magam hazaiszkoljak? Juj bazdki! Nekem erről mért nem szólt senki? -forgott körbe, közben eszelősen vigyorgott- Csalódtam bennetek srácok.
- Elég legyen ebből Taehyung! -kiáltotta el magát Joshua.
- Igazad van, elég ebből. Támadás! -dalolta el kacsintva.
Félreállt és karbatett kézzel állva hagyta, hogy emberei tegyék a dolgukat. Felülve a recepciós pultra keresztbe tett lábakkal figyelte ahogy a két fél dulakodik, s közben egyre több Seventeenes balféket nyírnak ki. Néha ő is megölt 1-2 rárontó fiút, de nem erőltette meg magát különösebben. Végül kb fél órás tűzharc után mindenkit megöltek, akit nem az elmenekült. Ám egy embert életben hagytak, az pedig nem más volt, mint Joshua. YoonGi és NamJoon fogták közre, kezeit gyorskötözővel tartották féken. Taehyung elé rángatták és várták mi legyen a sorsa, halál vagy még Tae használni akarja-e valamire.
- Vigyétek WonWoo mellé. Talán ha látja mi lett a drága kis barátjával majd megered a nyelve!
Bólintva főnöküknek kirángatták Joshuat az épületből és a kint álló egyik autó csomagtartójába gyömöszölték be. Majd sietve távoztak a helyszínről. Eközben odabent Tae a hely állapotát mérte fel, hogy vajon helyrehozható-e. Társaihoz sétált akik a félig halott emberekbe eresztettek még néhány golyót, biztos ami biztos alapon.
- Ha ezzel végeztetek, takarítsátok ki a helyet! Reggelre nyoma se legyen betörésnek! -adta ki parancsát.
Bólintva vették tudomásul, hogy bizony ők ma sem fognak aludni. Otthagyva őket, Taehyung a titkos bunkerbe igyekezett YoonGiék után, hogy végre kivallathassa az ellenség emberét. Félúton a birtokhoz -mert alig pár száz méterre van a villától a vallató- Tae mobilja csörögni kezdett. Számára ismeretlen szám hívta, ám felismerve a körzet számot tudta csakis a városból keresheti valaki.
~ Haló?
~ Üdvözlöm! Dr. Wong vagyok. Nem szeretném zavarni, csak gondoltam tudni akarja, hogy a lány magáhoztért. -a hír hallatán a fiú arcán széles mosoly jelent meg.
~ Na és hogy van? Ugye nincs károsodása vagy tudom is én mit mondott?
~ Nincs. Szerencsére megúszta enélkül. -felsóhajtott egy igazán nagyot.
~ Rendben, köszönöm, hogy hívott! Azonnal ott vagyok.
Bontva a hívást a gázba taposott és eltekerve a kormányt élesen pördülve fordult meg, hogy az ellenkező irányba mehessen. Néhány arra járó autósnak nem tetszett a kis manővere, így hangos dudaszóval fejezték ki nem tetszésüket. Tae beintve nekik 120-al süvített az autópályán. Alig húsz perc alatt ért el a kórházig ahol szintén egy veszélyes manőverrel parkolt le két kocsi közé. Végignézve magán látta, hogy inge itt-ott vér foltokkal ékeskedik, így magára kapott egy bőrdzsekit úgy ment be az épületbe. A folyosón haladva megbámulta mivoltját néhány nővér és ujjaikkal belecsavarva 1-1 hajtincsükbe, vagy szájuk elé tett tenyerükkel fejezték ki a fiú iránti vonzalmukat. Tae máskor kiélvezte volna, hogy minden csaj érte bomlik, hogy csupán a látványától szörnyethalnak de most kicsit sem érdekelte egyik csinos nővér sem. Sebes léptekkel haladt a bizonyos 23-as számú kórterem felé, ahol aggodalmának alanya fekszik. A folyosóra bekanyarodva észrevette az orvost amint épp NaRatól jön ki.
- Doktor úr hogy van?
- Nos a körülményekhez képest jól. Bemehet hozzá, de kérem ne tartson sokáig! Még csak most ébredt fel, pihennie kell.
- Amúgysem akartam sokáig maradni. Csak beköszönök.
Miután búcsúzóul kezet fogott az orvossal megállt az ajtó előtt. Megigazította övét, betűrte ingjét és ujjaival végig szántott tincsein, hogy azért mégse tűnjön úgy mint aki most jön egy akcióról. Mégha ez így is van. Lenyomva a kilincset belépett a szobába. A lány rögtön felé fordította fejét és ráemelte fáradt, fájdalommal teli tekintetét, amiben mintha valamiféle fény gyúlt volna mikor meglátta a fiút. Taehyung lassú léptekkel közelítette meg az ágyat és odahúzva egy széket leült rá.
- Szia! Hogy vagy? -kérdezte tőle szokatlan hangnemben, kedvesen.
- Mint akin átment egy úthenger. -kuncogott fel és próbált felülni de sajgó karja jócskán megnehezítette ebben.
Taehyung megelégelve a lány szerencsétlenkedését felállt és hátához nyúlva segített neki a felülésben. Párnáját függőleges helyzetbe állította, hogy NaRa számára mégkényelmesebb legyen, majd mikor visszahajolt hogy takaróját is feljebb húzza tekintetük találkozott. Orraik csupán fél centi távolságra voltak egymástól, szinte érezték a másik kilélegzett meleg, kissé párás levegőjét. A lány szíve nagyot dobbant és nem a korábbi műtéttől. Ám ezúttal tagadni sem tudta volna, ugyanis a mellette álló gép egyre sűrűbb pittyegése elárulta őt. Zavartan nyúlt takarójáért és magárahúzva arra késztette a férfit, hogy üljön vissza székébe. Taehyung halvány mosollyal arcán foglalt helyet a fém tárgyon, lábát a középen odaheggesztett csőre helyezte.
- Az orvos szerint sikeresen megúsztad, nincs semmilyen károsodásod.
- Ennek örülök. De miféle károsodásról beszélsz? -nézett rá kérdőn.
- Hát mivel rengeteg vért vesztettél és nem volt biztos, hogy időben megkaptad az utánpótlást, az orvos szerint esélyes volt, hogy lebénulsz vagy agyi károsodást szenvedsz. De szerencsére egyik sem következett be.
- Még jó! Hogy néztem volna ki a maraton futáson ha odaállítok kerekesszékben, csorgó nyállal és össze-vissza halandzsázok mindenféle szart!? Kész agyrém! -nevettek fel egyszerre.
- Látom a humorod azért megmaradt? -paskolta meg lábát.
NaRa bőre égni kezdett ott ahol a férfi megérintette pedig csak takarón keresztül ért hozzá. Megrémisztette az egyre hevesebb reakciója és az, hogy legtöbbször már irányítani sem tudja.
- Miért, mi veszett el?
- Semmihh... -sóhajtott fel- Na nekem most mennem kell, vár a munka. Gyógyulj meg mihamarabb, hogy elhagyhasd ezt a borzalmas helyet! Elég lohasztó itt a hangulat. -fintorgott mosolyogva.
- Ez egy kórház, mit vártál?
- Látod? Ezért nem járok én kórházakba. Na, most már tényleg megyek. Ja és a fiúk üzenik, hogy gyógyulj meg és mihamarabb menj haza!
- Rendben, igyekezni fogok. Viszont lenne egy kérdésem ha nem bánod?
- Nem, mondd csak! -kérlelte kíváncsian.
- Milyen fiúk és ki vagy te?