29. Rész

Még mielőtt beértünk volna a suliba megkértem Taehyung-ot, hogy álljon meg két sarokkal odébb, had szálljak ki. Persze ellenezték de tántoríthatatlan voltam. Odaérve újra a szokásos közeg fogadott, a srácokat körbe kapták a lányok. Soyang autója is hamar begördült a parkolóba így megvártam míg leteszi a kocsit aztán együtt mentünk az emeletre. Fent már levettem a kabátom, nem szerettem volna ha rámmelegszik és megfázok. Yang kerek szemekkel nézett rám, hirtelen nem is értettem miért.
- Miaz? -kérdeztem értetlenül.
- Az... -mutogat pulcsimra, ekkor esett le- azaz én pulcsim?
- Aha. Majd visszaadom. Jimin adta reggel, ne a tegnapi cuccomban kelljen jönnöm.
- Mi? Te ott aludtál a srácoknál? -kérdezte meglepetten.
- Igen. Történt egy kis incidens aztán Kook nem engedett haza.
- Mi történt?
Elmeséltem neki mindent, a ShinAh-val való beszélgetésemtől kezdve a találkozásig az állítólagos apámmal. Mire végeztem szegény lányt annyira lesokkoltam, hogy megszólalni sem tudott. Be kellett csuknom a száját, hogy a sok tátogatástól ki ne follyon a nyála. Közben jött a tanárunk és beinvitált minket a terembe. Leültünk és továbbra is ijesztően sokkolt képet vágott, kezdtem félni, hogy egésznap így marad.
- Nemár Yang, hagyd ezt abba! Kezdesz megijeszteni! -löktem meg.
- Bocsi csak... Hűha! Na és mért nekem kell ezt utoljára megtudnom? -háborodott fel.
- Mert mondjuk eddig én sem tudtam? -kérdeztem vissza ugyanabban a hangnemben- Különben is, tegnap történt minden te meg éppen Jimin-el randiztál. Most zavarjam meg a nyáladzásotokat? -nevettem.
- Ezért még kapsz! -ütött karon- Tudhatnád bárhol legyek, bármit csináljak engem hívhatsz akár éjjel kettőkor is! Főleg ha ilyesmik történnek! Hiszen barátok volnánk nem?
- De.
- Akkor meg? Legközelebb ilyen ne legyen vagy eskü megverlek! -próbált fenyegetően hangzani, ami nem nagyon jött be neki.
- Oké oké, ígérem több ilyen nem lesz! -tettem szívemre a kezem.
- Azt ajánlom is! Amúgy -vette elő könyvét- mit kezdesz az apáddal?
- Őszintén? Fogalmam sincs. Még abban sem vagyok biztos, hogy tényleg ő az igazi apám.
- De a teszt azonosságot mutatott ki nem?
- Hát de... De akkor is! Most egy ilyen tesztet könnyű hamisítani.
- Jaj Nara, és mégis mért hamisítana valaki egy apasági tesztet azért, hogy beadja neked, ő az apád!? Mit nyerne vele?
- Ez igaz... -belegondoltam abba amit mondott és 100%-osan igaza volt.
- Én nem mondom meg mit csinálj, de legalább annyit megtehetnél, hogy meghallgatod. Attól nem lesz semmi bajod plusz nem ígérsz semmit. -vont vállat.
- Talán... De ezt még átgondolom.
- Oké. Ha bármi segítség kell szólj én itt vagyok! -hálásan átöleltem- Apropó, mi lesz Jungkook-al?
- Mi lenne?
- Elmondod neki amit ShinAh mondott?
- Asszem igen. Ha tovább akarja ezt folytatni csak is titokban lehet. Nem szeretném ha miattam bajba kerülne ő vagy bárki a bandából.
- Te egy nagyszerű lány vagy Nara! Örülök, hogy ilyen barátot fogtam ki!
Nem tudtam más felelni csak jó erősen magamhoz húztam és megöleltem. Megmelengették szívem kimondott szavai, pedig nem is olyan egetrengető szavak, mégis nekem többet érnek mindennél! Hálás vagyok az égnek, hogy egy ilyen barátnő jutott nekem, mint Soyang! Remélem ha már vén trottyosok leszünk akkor is megmaradunk ilyen jó barátoknak!
A nap lassan telt, unalmas órákkal és a tananyagok ismétlésével. Közelednek a próba vizsgáink napjai így most ezerrel erre készülünk. Bár én kb az összes anyagot tudom, szóval nekem már kissé unalmas. Suli után Soyang elvitt az ovihoz aztán Yona-val társulva mentünk a kávézóba. SoHee már nagyon várt minket, azonnal egy pohár forró kakaót nyomott hugom kezébe. Egyszerűen imádja ezt a kislányt, nem tudom miért, de ennyire odavan érte. Meglepő módon most BoGum is bent volt, és ahogy azt ígértem bemutattam őt Yang-nak. Egész jól elbeszélgettek és Yang tipikus Soyang-os stílusában megjegyezte Gum-nek ha hamarabb találkoznak akkor lehetett volna köztük valami, de így, hogy már másba szerelmes csak barátok lehetnek. Nem tudom ki jött jobban zavarba, BoGum vagy én akinek ilyen szókimondó barátnője van, aki már számtalanszor hozta őt kellemetlen helyzetbe. Nem győztem elnézést kérni Yang szája miatt. Kb fél órával később barátnőm egy fontos hívást kapott az apjától és elsietett. Kicsit megkönnyebbültem, hogy nem éget le tovább.
- Érdekes egy barátnőd van. -hallom meg Gum hangját a hátam mögül.
- Igen, elég egyedi stílusa van. Ne haragudj érte!
- Ugyan semmiség. Már megszoktam, hogy odavannak értem a lányok csak az volt fura, hogy ilyen nyíltan közölte.
Jóízűen nevetett kissé egoistásra sikerült viccén, közben lezseren a pultnak támaszkodott. Be kellett vallanom Yang-nak igaza volt abban, hogy egyáltalán nem néz ki rosszul és ez a... nemtörődömnek látszó stílus jól is állt neki.
- Na és mesélj, mi újság veled? Hogy vagy, jobban vagy már? -itt a kórházas esetemre gondolt.
- Persze. Szinte már el is felejtettem.
- Na és a szíved? Még mindig dugdosod mások elől? -hm, meglepett, hogy még emlékszik erre...
- Csak azok elől akik nem érdemlik meg, hogy lássák!
Hallok meg egy ismerősen csengő mély hangot. Azonnal megfordultam és megláttam amit most kicsit sem szerettem volna! Kook és Tae álltak a pulttal szemben, minket nézve. Jesszus és hallották miről beszélünk... Ez vér ciki! Kook kicsit sem zavartatva magát körbe sétálta a pultot és bejött hozzám. Átölelt és egy gyors puszit nyomott a számra. Le merem fogadni egy gyilkos pillantást azért eleresztett Gum felé, csakhogy tudja mi is a helyzet.
- Szia Nara! -engedett el.
- Szia, szia Tae! -köszöntem neki is- Hogy hogy itt vagytok?
- Nem jöhetek be meglátogatni a barátnőmet a munkahelyére? -Istenem ez a hangnem, tuti ideges!
- Nem azért kérdeztem csak azt hittem próbátok van!?
- Volt de már végeztünk. -felelte V.
- Mikor végzel?
- Kb fél óra. Miért?
- Megvárunk! Aztán hazaviszlek.
Nem akartam veszekedni, tudtam ha most arra kérném, hogy menjenek el akkor a végén még rosszra gondolna. Így inkább beleegyeztem és folytattam tovább a munkámat. BoGum persze elvonult az irodájába, nem akart feleslegesen problémázni. Remélem azért Kook nem sértette meg annyira!? Kell ez a meló és nem szeretném emiatt elveszíteni!
Mikor végeztem fogtam Yona-t és a fiúkkal karöltve indultunk el. Én hugommal a hátsó ülésen ültem, míg Taehyung vezetett és Kook ült mellette. Kb az út felénél Yona elaludt a karomban, így megkértem kedves sofőrünket, hogy halkítsa lejjebb a rádiót. Mikor az óriási ház elé értünk, amit még mindig nem tudok otthonomként emlegetni, kiszálltam és Jungkook segített kiszedni hugomat a kocsiból.
- Köszönöm! -fogtam meg a lányt- És a fuvart is!
- Ugyan semmiség. Rendben leszel?
- Persze. -bólogattam.
- Akkor holnap találkozunk!
Csak bólintottam majd lágy de határozott csókja után bementem a házba, ők pedig hazamentek. Letettem hugomat aludni, majd gyorsan lezuhanyoztam. Éjszaka fura hangokra lettem figyelmes és túl kíváncsi voltam ahhoz, hogy ne nézzem meg. Óvatosan kiosontam szobámból majd a hangok irányába mentem. ShinAh szobája felől jöttek az érdekesen ható zajok, így lassan odasétáltam.
- Ne apa ne!
Hallok meg egy elég kétségbeesetten hangzó kiáltást amit egy nagy csattanás követett. Nem bírtam tovább berontottam a szobába és láttam ahogy Sihyuk a lánya ágyán áll és üti ShinAh-t egy övvel. Azonnal odarohantam és lelöktem őt a lányról. A zuhanás közben beverte fejét az ágy vasból készült támlájába így szinte azonnal elájult. Tudtam ha magáhoztér hatalmas bajban leszünk mindketten, így csak egyetlen megoldást láttam, ha elmegyünk! Kirángattam ShinAh-t az ágyból meghagytam neki, hogy hozza el Yona-t tőlem közbe tárcsáztam Yang-ot.
~ Haló? -hangja álmos volt, tudtan aludt, de végülis ő mondta hogy hívjam bármikor.
~ Soyang, azonnal gyere értünk! -mondtam a telefonba jó hangosan, hogy felfogja nem viccelek.
~ Miért? Mi történt?
~ Ne kérdezz semmit csak gyere! Siess kérlek!
~ Azonnal ott vagyok!
Bontotta is a hívást én pedig mentem segíteni ShinAh-nak. Bedobtam pár cuccot egy táskába majd magamhoz ragadva hugomat kisiettünk a házból. Mostoha testvérem mellettem inogott, az ütésektől elég kába volt. Próbáltam segíteni neki, de nehezen tudtam. Hiszen tartanom kellett Yona-t is, a cuccokat is és még őt is. Szerencsére Soyang hamar megérkezett és beszállva a kocsiba elhajtottunk. Hazavitt minket magához, majd miután kicsit lenyugodtak a kedélyek elmagyaráztam neki mi történt. A vendégszobában aludt a két lány én pedig Yang-nál voltam, hogy meg tudjunk mindent beszélni.
- Na és most mi lesz?
- Nem tudom. Fogalmam sincs. Az az ember egy szörnyeteg! Azt megszoktam már, hogy engem bánt de a saját lányát?
- Fel kell jelentenetek ugye tudod?
- Hát... Nem is tudom Soyang...
- De Nara! Egy ilyen mocskoknak a börtönben a helyük!
- Tudom. De ha fel is jelentsük szerinted kinek fognak hinni? Egy sikeres, dúsgazdag, befolyásos embernek vagy a mindenki által ismert „elkényesztetett hercegnőnek" és egy jöttment senkinek?
- Ugyanmár! Csak egy jó ügyvéd kell!
- Na és megmondanád, hogy miből fizessek ki egy jó ügyvédet? Még egy rosszra se tellik!
- Majd én szerzek neked ügyvédet!
- Arról szó sem lehet! Nem hagyhatom, hogy rám költsd a pénzedet! A-A!
- Jaj Nara, ne légy már ennyire makacs! -csapott homlokára- Miért nem hagyod, hogy segítsek? Vagy talán avassam be Jungkook-ot? Ő biztosan mindenben segítene!
- NE! Ne, neki ne szólj erről! Kérlek! Nem szeretném ha belekeveredne, semmibe!
- Rendben, de akkor elfogadod a segítségem! -tette karba a kezét.
- Úgy utállak...
- Aha tudom! -magához húzott és átölelt.
Annyira hálás vagyok neki azért, hogy van nekem! Nem tudom hogy is érdemeltem ki, hogy ilyen barátom legyen, de bárkinek vagy bárminek is köszönhető, nagyon hálás vagyok érte! Mintha a testvérem lenne! Egyszerűen imádom őt! Bementem a két lányhoz megnézni jól vannak-e. Yona aludt, de ShinAh-t hallottam ahogy csendesen sírdogál. Persze úgy tett mint aki alszik amikor bementem.
- Tudom, hogy fent vagy! -suttogom halkan- Jobban vagy már? -ülök mellé.
- Fogjuk rá... Mért segítettél? -fordult felém.
- Mondtam már, hogy nem vagyok az ellenséged! -mosolyogtam rá- Plusz tudom milyen mikor ütnek...
- Az apám téged is...?
- Igen. De a lényeg, hogy már biztonságban vagyunk! Holnap pedig bemegyünk a rendőrségre és feljelentsük!
- Ne! Azt ne! -kiabálta, azonnal befogtam a száját nehogy felkeltse hugomat.
- Ne félj, nem lesz baj. Soyang kerít egy remek ügyvédet, nem fogja megúszni!
- Te ezt nem érted Nara! Az apám keze mindenhová elér! Őt nem lehet bemocskolni!
- Ugyanmár! Senki sem szent és sérthetetlen! Nekünk sikerülni fog, és tudod miért?
- Miért?
- Mert testvérek vagyunk és a tesók összetartanak! Tudom nem lesz könnyű, de kérlek bízz bennem! Nem én vagyok az ellenséged ShinAh!
Csak bólintott majd hátat fordítva nekem megpróbált aludni egy kicsit. Én is lefeküdtem Yona mellé, de nem jött álom a szememre. Folyton az a kép ugrik be mikor Sihyuk egy bőr övvel veri a saját lányát. Hogy tehet valaki ilyet? Elképesztő! Ekkor kérdések kezdtek megformálódni a fejemben. Vajon régóta tarthat ez? Mindig is bántotta volna ShinAh-t? Ha igen akkor én ebből mért nem vettem észre soha semmit? Egyre több és több megválaszolatlan kérdés járta át az agyam, így töltve el az éjszaka maradék részét.