28. rész - Takarodj!

Lassan kikerült a borítékból a kis papír darab amin a győztes neve állt. Jang zsűri előlépet és mikrofonját a szájához emelte.
- Az idei győztes nem más, mint...a Bangtan fiú együttes! Gratulálok nektek!
Mindenki egy emberként kezdett el sikoltozni, még mi is Ana-val. Hatalmas volt az újongás, a tapsvihar szinte szűnni nem akart. A fiúk el sem hitték, hogy győztek. A másik csapat is gratulált nekik majd átvették a díjat. Miután lezajlott minden végre mi is hátra jutottunk hozzájuk, hogy gratuláljunk nekik. Már a folyosóról hallottam ahogy az öltözőben kiáltoznak és ugrándoznak az örömtől.
- Nahát srácok el sem hiszem ami történt! Mondtam, hogy győzni fogtok! -rontottunk be az ajtón.
- Lien! -rohant oda Jeong Guk és felkapott a földről- Győztünk! Elhiszed ezt!? Nyertünk. Mi! Ez annyira hihetetlen!
- Mondtam, hogy így lesz! De nem hittél nekem se a többiek!
- Ez annyira király! -tett le a földre.
- Srácok ezt meg kell ünnepelni! -állt elő az ötlettel Ho Seo.
- Ja jó ötlet! Srácok? -állt mellé Nam Joon, mindenki hevesen bólogatott.
- De hova menjünk? -kérdezte Tae.
- Valami jó kis szórakozó helyre. Induljunk el és majd találunk valamit! -vetette fel Jimin.
Mindenki beleegyezett és elindultunk bele az éjszakába. Nem olyan messze találtunk egy jónak tűnő kis klubot, oda mentünk be. Sokan voltak de azért kényelmesen elfértünk. Az ott lévő emberek felismerve a fiúkat sorra jöttek oda gratulálni nekik. Kiderült figyelemmel követték a televízióban a műsort. A tiszteletükre aki az nap betévedt oda ingyen adtak inni, és egész este csak a karaoke ment.
Ahogy telt az idő és a napok váltották egymást egyre több volt a fiúk felkérése. Tévés szereplés, 1-1 kisebb rendezvény megnyitása, interjúk sőt még fotózás is volt. Úgy látszott kezdett beindulni a karrierjük, aminek persze roppanttul örültem én is! Hiszen ez volt minden álmuk és tényleg kevés az olyan ember akinek sikerül megvalósítania az álmát, nekik pedig sikerült! A suliban is mindenki büszke volt rájuk, az igazgató úr is. De mért is ne lett volna az? Hiszen így az iskola elég nagy hírverést kapott és sok diák akar majd ide jelentkezni, csak mert a srácok is ide járnak. A rajongó táboruk is szépen gyarapodott, rengeteg követőjük lett minden közösségi oldalon. A karrierjük szépen ívelt felfelé.
Egyik nap mikor suliban voltam és épp Ana-val ebédeltem Jeong Guk jött oda hozzám azzal, hogy óriási híre van. Félrehúzott onnan, hogy ne hallja senki.
- Na mondd már mi az a nagy hír?
- Képzeld, egy nagymenő befolyásos kiadó ajánlott nekünk egy szerződést.
- Hűha... Ez, ez nagyszerű hír! Gratulálok! Ez óriási lehetőség! Na és elfogadtátok?
- Még egyenlőre nem. A jövőhéten megyünk be a BigHit-hez megbeszélni a részleteket.
- A BigHit ajánlott nektek szerződést? -bólogatott- De ez...ez hatalmas dolog Jeong Guk, a legjobb kiadó itt Koreában! Csak is a legjobb előadókat szerződtetik és ha nektek is ajánlatot tettek az már nagy szó! Szerintem ne gondolkozzatok egy percig sem, fogadjátok el! Ez óriási lehetőség a Bangtan számára, nemzetközi vagy akár világsztárok is lehettek!
- Áh ezt azért nem mondanám. Én már annak is örülnék ha legalább egy zenénk megjelenne és sikeres lenne!
- Nyugi, nem egy lesz ami hozza a sikert, hanem kb 100!
- Ne túlozz Li, ez még nem biztos!
- Hidd el az! A győzelmeteket is előre megjósoltam, ez is így lesz ahogy mondtam!
- Bár igazad lenne! De kérlek erről ne szólj senkinek, még egyáltalán nem publikus és ha netán nem lenne ebből a dologból semmi, nem szeretném ha az emberek ezen csámcsognának.
- Persze, ez csak természetes. Egy szót sem szólok, ígérem! -tettem a szívemre a kezem.
- Köszönöm, tényleg te vagy a legjobb! -ölelt át és nyomott egy puszit a számra.
- Jaja persze. Na menj vissza a srácokhoz, biztos várnak.
- Megyek. Hé! -fordult vissza- Este mit csinálsz?
- Nem tudom. Miért?
- Mert van egy kis meglepetésem. Legyél a kori pályánál fél nyolcra!
- Oké...
Bár fogalmam se volt mire készül, de boldogsággal töltött el, hogy még így is ennyire elfoglaltan törődik velem. Annyira szeretem őt! Alig vártam már, hogy este legyen! A megbeszélt időpontra ott is voltam, de Guk még sehol. Majd pár perces várakozás után telefonom jelzett, hogy jött egy üzenetem. Előkotortam a készüléket a táskámból és megnyitottam a kis kerek ablakocskát a telefonom sarkában. Annyi állt az üzenetben, hogy -GYERE BE!- Mivel Jungkook küldte gondoltam a görkori pályára értette, így oda mentem be. Teljes volt a sötétség, alig láttam hova megyek. Majd egyszer csak világosság lepte el a termet, ami gyönyörűen fel volt díszítve. Jeong Guk a pálya közepén állt egy hatalmas csokor virággal a kezében. Nem értettem a helyzetet. Milyen alkalomból szervezte ezt? Odamentem hozzá.
- Szia! Mi ez az egész?
- Gondoltam ez jó lenne a szülinapod megünneplésére. -mutatott körbe.
- De csak a jövőhéten lesz a szülinapom.
- Tudom. De akkor nem leszek itt és nem szeretném ha kihagynánk az ünneplést, így gondoltam előre hozzom és megünnepeljük most. Mit szólsz? -hirtelen nem is tudtam mit mondjak, nagyon jól esett a gesztusa.
- Csak mi ketten?
- Nem, persze hogy nem. Mindjárt itt lesznek a többiek is csak gondoltam először fogadlak én ha netalán rossz ötletnek tartanád az ötletem. -nézett kis kutya szemekkel, milyen aranyos.
- Dehogy tartom rossz ötletnek, sőt! Nagyon örülök, hogy még így is gondolsz rám mikor ennyire elfoglalt vagy.
- Hogyne gondolnék már rád!? Hiszen a barátnőm vagy Lien és szeretlek! Igaz mostanában nem tudok veled annyit lenni, mint azelőtt de igyekszem és próbálom az időmet úgy beosztani, hogy mindenhova eljussak.
- Igen tudom és hidd el nem is szemrehányásként mondtam. Csak jól esett ez a meglepetés, ennyi.
- Akkor? Jöhetnek a srácok?
- Persze! Alig várom!
- Akkor írok nekik.
Tényleg alig tíz perc múlva már ott is volt mindenki. A srácok, Ana, néhány haver a suliból és még Brendon is eljött. Nagyon jól esett, hogy láthatom! Már hónapokkal ezelőtt elköltözött szüleivel, hogy nagymamáját ápolják mivel sajnos rákos beteg és sok segítségre szorul. Ezért roppanttul kedves tőle, hogy eljött ide bulizni. Az egész este nagyon jól telt! Mindenki remekül szórakozott, sokat táncoltunk, hülyéskedtünk és persze ettünk-ittunk. Rengeteg ajándékot kaptam, aminek persze örültem de sokkal jobb volt az, hogy eljöttek és velem ünnepeltek. Ami pedig mégjobban esett, hogy tényleg úgy éreztem, hogy az este rólam szól és nem a fiúkról! Félreértés ne essék, nem bánom ha minden körülöttük forog, de egy szülinap azért csak az ünnepeltről szóljon, legalább is szerintem. Kb olyan 11 körül Jeong Guk és én leléptünk, otthagyva a társaságot had bulizzanak tovább. Úgy is elég fokozott volt a hangulat az italoknak köszönhetően, így szerintem észre sem vették amikor leléptünk. Mi is ittunk pár pohárral és hálát adtam az égnek, hogy nem okoztunk balesetet mivel Kook kocsival volt és nem akarta otthagyni, így azzal mentünk el hozzájuk. Az anyukája dolgozott, így a miénk volt a ház. Aminek örültünk mindketten. Alig értünk fel a szobájába már egymásról dobáltuk le a ruhákat. Szinte már megijedtem magamtól el sem hittem hogyan viselkedem! Ha ezt valaki látná... Szégyen! De nem érdekelt! Szeretem őt nagyon, és bár lehet az ital miatt is de nagyon szerettem volna vele lenni, hogy ketten egyé váljunk! Kb hajnali 3 lehetett mikor felébredtem. Azonnal úrrá lett rajtam a pánik, méghozzá a szüleim miatt. Nem mentem haza a megbeszélt időre, tuti kikapok ezért! Halkan öltözni kezdtem és megpróbáltam rendbe hozni magam.
- Te mit csinálsz? -hallottam meg nyűgös hangját a párnák közül.
- Öltözöm.
- Mért hová mész? -emelte fel fejét.
- Na szerinted hová? Haza! Apám megöl ha megtudja, hogy kimaradtam egész éjjel!
- Nem gondolod, hogy ahhoz már kicsit késő? Hajnali negyed négy van mindjárt! Mire hazaérsz lesz négy óra, ezt nem tudod kimagyarázni!
- Megpróbálok a hátsó bejáraton beosonni! Hátha nem veszik észre.
- Nem lenne könnyebb elmondani mindent nekik?
- Anya már tudja. -vallottam be.
- Tényleg? És mit szólt?
- Hát nem örült neki, gondolhatod. De elfogadta.
- Ez szuper! Már csak az apádat kell beavatni!
- Ja, ha az olyan könnyű lenne! Az apám merőben más az anyámtól, ő kb két évszázaddal le van maradva.
- Annyira csak nem lehet rossz?
- Dehogynem! Hisz már meséltem róla.
- Az enyémnél nem lehet rosszabb!?
- Bizonyos értelemben az... Nála például csak házasság után lehet szó az ágyba bújásról.
- Ne már! Tényleg? -hallottam hangján mennyire meglepte amit mondok.
- Igen tényleg. Hidd el sok ilyen ember él még a földön.
- Elkísérlek ha gondolod és én elmondok mindent!
- Ne! Azt inkább ne! Majd megoldom.
- Legalább akkor csak had vigyelek el hazáig! Nem akarom, hogy odakint sétálgass ilyenkor.
- Jólvan, de akkor siess!
Gyorsan felöltözött és rendbe szedte magát, majd bepattantunk autójába és úton is voltunk hazafelé. A házunk elé érve nyugis volt a környék, sehol senki. De mért is lenne, mikor még mindenki alszik! Kiszálltam a kocsiból és elindultam befelé.
- Biztos ne kísérjelek el? -hallottam meg lágy hangját mögöttem.
- Ne nem kell köszi. Később találkozunk! -adtam egy puszit a szájára majd átmentem a túloldalra.
Minden csendes volt, nem égtek lámpák, gondoltam alszanak még a szüleim. Ezért amilyen halkan csak tudtam kinyitottam az ajtót és beléptem. Majd szívbajt kaptam amikor apám állt előttem karba tett kézzel és dühösen tekintett rám.
- Hol voltál kisasszony!? -kérdezte mérgesen.
- Csak egy kis szülinapi bulit tartottunk a barátaimmal és elhúzódott... -magyarázkodtam.
- Aha szülinap mi? Na és ki volt az ünnepelt?
- Hát...én...
- Te? Ha jól emlékszem neked Május 10-én van a születésnapod és nem most!
- Igen apa, de előrehoztuk mert a srácok nem lesznek itt a jövőhéten és nem akarták kihagyni a köszöntésem.
- Óh milyen kedves tőlük! -hangja tele volt iróniával- Na és kik azok a srácok?
- Hát...a barátaim. A suliban ismerkedtünk meg, és jó barátok lettünk.
- Csak nem azok a fiúk akiknek elmentél a buta fellépésükre a múlthéten!? -kiabált velem.
- Honnan...?
- Hogy honnan tudom? Drágám a kamera nem csak a színpadot szokta venni édes lányom, hanem a nézőteret is! Azt hitted nem láttom meg az egyetlen lányomat ott bohóckodni és visongani a közönség között!? Mondd csak te teljesen megőrültél!? -kiabálásától zengett az egész ház, anya is lerohant a zajra.
- Apa én csak...mentem szurkolni, hogy győzzenek... -próbáltam kimagyarázni magam, de tudtam rég vesztettem.
- Hagyd ezt abba! Nagyot csalódtam benned lányom! Sosem gondoltam volna, hogy idáig süllyedsz...
- De apa...
- Drágám kérlek ne beszélj így Lien-nel! Ő csak segített a barátainak, hát nem erre tanítottad mindig? -állt mellém anya.
- Én arra tanítottam, hogy mindig legyen őszinte és ne hazudjon a szüleinek! De úgy látom ez mind hiába volt... -kapkodott idegesen.
- Apa ha nem lennél ilyen talán még őszinte is tudnék veled lenni! -már nem bírtam tovább kitört belőlem- De így? Bármit teszek neked az mindig csak rossz lesz! Ha keményen tanulok az a baj, ha nem az a baj! Ha elmegyek itthonról, hogy találkozzam a barátaimmal kiabálsz érte, neked soha semmi nem jó! És még csodálkozol, hogy nem mondok el semmit!? -emeltem fel hangom.
- Hogy merészelsz velem kiabálni!? Kinek képzeled te magad!?
Láttam ahogy emeli kezét hogy megüssön, becsuktam szemeim, nem akartam látni ahogy a saját apám megüt. Hirtelen hangos csapódással nyílt ki az ajtó és apám kezét megállította egy másik ami fölém magasodott. Majd a kézhez tartozó test is előbukkant és elémállt.
- Jeong Guk!? -meglepett, hogy itt látom azt hittem hazament.
- Te meg ki vagy? -nézett rá apám gyilkos pillantásokkal.
- Hagyja őt békén! Ne merje bántani!
- Mégis ki a fene vagy te, hogy beleszólsz a családi ügyeinkbe!?
- A lánya barátja vagyok és azért vagyok itt, hogy megvédjem őt! -rántotta el apám kezét- Ne merje megütni!
- Áh szóval neked már barátod is van? -nézett apám úgy rám, mintha egy utolsó kis prosti lennék.
- Igen, van. -feleltem.
- Na és mióta tart ez? Mióta hazudsz nekem? -próbált megint megütni de Guk hátrébb tolta.
- Egy ideje. De értsd meg apa, nem mondhattam el hiszen nézd meg most is hogy viselkedsz! Ezért mondtam volna el? Veled ilyesmiről még csak beszélni sem lehet!
- Takarodj! -mondta halkan, egy erősebb üvöltést visszafolytva, azt hittem rosszul hallok.
- Mit mondtál? -nem akartam elhinni mit mond nekem.
- Azt, hogy takarodj innen! -kiáltott rám- Többé nem vagy a lányom!
- De Lee Dong ő a lányunk! - anya próbálta menteni menthetőt, de késő volt.
- Hallgass te is! Fogadni merek tudtál minderről csak nem szóltál nekem! Ahelyett hagytad, hogy a lányunkból egy ilyen...semmirekellő gyerek váljon!
- Na de drágám ne beszélj így Lien-ről!
- Hagyd anya, nem éri meg. -fogtam meg vállát- Elmegyek! Nem leszek a terhetekre nyugi!
Felmentem a szobámba vagyis a volt szobámba és összepakoltam a cuccaim majd fogtam a bőröndöket és lesétáltam az emeletről. De az ajtóban azért megálltam, nem mehettem el csak úgy mivel már úgyis vége mindennek, gondoltam kimondom ami még nyomta a szívemet.
- Tudod apa, ha jobb szülő lettél volna mindez meg sem történik! De te azt választottad, hogy inkább elmarsz mindenkit magadmellől. De sok év múlva ha eszedbe jut, hogy mégis csak van egy lányod, ne gyere hozzám! Keress más gyereket aki elfogad, nekem te többé nem vagy az apám! Sosem szerettél engem és most legalább kis is mutattad, amit köszönök neked! Anya, nagyon szeretlek téged és ha egyszer akarsz látogass meg vagy akár lakj velem! Köszönöm, hogy felneveltél! Ég veletek! -meghajoltam majd becsukva az ajtót elhagytam a házat.
Nehéz volt ez nekem, de úgy éreztem nem tehetek mást. Ha apám már nem akar többé látni nem nehezítem meg a dolgunkat azzal, hogy továbbra is velük lakok. Jungkook felajánlotta, hogy lakjak náluk de nemet mondtam, megkértem vigyen el a nagyihoz, aki örömmel fogadott engem. Elbúcsúztam a fiútól és elmeséltem a nagyinak mindent, az elejétől a végéig. Szerencsére a nagyi nem olyan, mint apa és még megértőbb mint anya ezért kedvesen meghallgatott és megértette mit miért csináltam. Azt mondta addig maradok amíg csak akarok. Megígértem, hogy amint vége a sulinak keresek munkát és elköltözöm tőle, nem leszek a nyakán. De adott egy taslit és azt mondta, hogy akár ott lakhatok örökre is, úgyis rám hagyja a házát. Hálás voltam neki, úgy éreztem ő az egyetlen aki a családomban még elfogad engem és szeret. Örültem, hogy van nekem és persze Jungkook is!