- Ez nem lehet igaz! -csapot mérgesen asztalára Jeon nyomozó- Hogy a francba tud mindig előttünk járni!? -kiabált.
- Nyugodj már le Kook, ezzel a tombolással nem érsz el semmit! -nyugtatgatta Taehyung- Inkább azt találjuk ki mi legyen a következő lépés.
- Minek? -fordult felé- Semmi értelme tervezgetni! Az a szemét Morino folyton keresztbe húzza a számításainkat és kijátszik minket! Mintha még mindig lenne egy beépített embere aki súg neki.
- Te is tudod, hogy mindenkit elfogtunk aki neki dolgozott, egyedül Jin aki meglépett. De ő nem szolgálhat neki benti infókkal.
- Akkor hogy a francba járhat mindig előttünk egy lépéssel!? Már öten meghaltak Taehyung! Hiába vagyunk ott mégis sikerül kijátszania az embereinket.
- Kik vannak még azon a listán? Ki lehet a következő célpont? -sétált az asztalhoz.
- Hát sok név van még feltűntetve. Ezekből azt se tudjuk ki állt Diego mellé. -dobta vissza idegesen az asztalra a papír lapot.
- Kik azok akik eddig meghaltak?
- Hát ez az első kettő, aztán a lista közepén kettő és ugye a legelső Jerry Wood.
- Hm... -vizsgálta ő is át a névlistát- Figyelj csak! -hangja izgatott lett- Asszem megvan a megoldás. Nézd! -mutatott a nevekre- A megölt személyek mind ahhoz a részleghez köthetőek ahol Lia volt az igazgató. Nem furcsa ez egy kicsit?
- Igazad van! -esett le neki is a dolog- Valószínű az Aliyah alá tartozott befektetők hűségesek maradtak hozzá és az apjához ezért vagy nem támogatják Diegot vagy ki akarnak szállni a cégből. Ez lesz a megoldás! Te egy zseni vagy Tae! -ütögette meg hátát elismerően.
- Aha kössz tudom.
- Menjünk a parancsnokhoz és beszéljünk vele! Azonnal a célszemélyekhez kell mennünk! Talán ott elkaphatjuk a bérgyilkosokat akiket rájuk küldenek.
Újonnan összehozott tervükkel rohantak fel Mr. Turman irodájába és a gyors beszámoló után összeszedett embereikkel a listán szereplő emberekhez mentek. Bízva abban talán ezúttal sikerül elkapni a rosszfiúkat ezzel megmentve néhány ártatlan életet.
Eközben a titkosított védett házban Aliyah arra várt, hogy megbízott ügyvédje végre jelentkezzen. Eltelt pár nap mióta visszatértek Washingtonba de azóta semmi sem történt. A konyhában tevékenykedett mikor új kapott telefonja csörögni kezdett.
~ Haló? -vette fel azonnal.
~ Aliyah? Én vagyok az Alex Harrison. Azért hívtalak mert sikerült lépést tennem az ügy érdekében. A new yorki bíróság jóváhagyta az indítványom de a további ügyintézéshez kellenél te is. Mivel te vagy a perlő fél, aki vissza szeretné kapni a tulajdonát így szükség van rád a bíróságon.
~ Persze. Amint tudok odautazom! -felelte izgatottan- Hálásan köszönöm a gyors intézkedést Mr. Harrison! Beszélek a nyomozókkal és már holnap odautazunk!
~ Rendben. Várni foglak az irodámban!
~ Köszönöm mégegyszer! Hálás vagyok önnek!
Boldogan tette le a telefont, örülve, hogy végre történik valami előrehaladás is az ügyben! Alig várta, hogy Jeong Guk hazaérjen és elújságolhassa a fejleményeket. Teltek az órák, a sötétség is leszállt a városra de a férfi még sehol sem volt. A lány már kezdett aggódni, hiszen azt beszélték meg délután együtt mennek oda Jiminnel és átbeszélik még a tervet hogyan akarják Diegot előcsalogatni. Az óra lassan nyolcat mutatott, de nem jött még senki. Az utca kihalt volt, csupán néhány autó parkolt a távolabbi házak előtt. Fel-alá járkálva igyekezett nem a legrosszabbakra gondolni miért is nem ment a titkos helyre a nyomozó uraság. Egyszer csak hirtelen ismét csörögni kezdett telefonja amiért szinte már szaladva ment a pulthoz.
~ Haló?
~ Szia én vagyok! Figyelj ne haragudj, hogy eddig nem jelentkeztem de épp egy akció kellős közepén vagyunk! -szaggatottan beszélt, mintha legalább is a maratont futotta volna le.
~ Micsoda? Milyen akció? Egyáltalán hol vagytok?
~ Delawareben vagyunk. A listádon szereplő egyéneket próbáljuk megmenteni. Akadt egy új nyom és szerintünk az alapján sikerül nyakoncsípnünk a rosszfiúkat!
~ Ez nagyszerű hír! Mindannyian ott vagytok?
~ Igen. Miért? Történt valami? Baj van? -hangja aggódó lett.
~ Ja... nem semmi. Csak kérdeztem. Sok sikert az akcióhoz!
~ Jólvan. Most le kell tennem, majd jelentkezem ha itt végeztünk!
~ Rendben. Vigyá... -már nem tudta befejezni mondatát mert bontotta a hívást.
Lia csalódottan huppant le a kanapéra. Most hogyan fog elmenni New Yorkba? Hiszen senki nincs akivel odautazhatna, mindannyian egy küldetésben vesznek részt. Végre történhetne valami erre ez történik! Mérgesen az asztalra csapott és elhatározta egyedül fog odamenni, még ha ez veszélyes is! Mindenáron lépnie kell valamit, nem hagyhatja, hogy tönkre menjen az utolsó dolog amihez az apjának köze volt.
Másnap korán a vonatállomásra ment és a Jeong Guk elrejtett titkos bankkártyáját kölcsön véve jegyet váltott New Yorkba. Egy kissé zsúfolt kabint választott ahol ha rá is lelnének Morino emberei nem támadnák meg a tömeg miatt. Vagyis ebben reménykedve választotta a gyerekekkel teli részt. A több mint három óra hosszas vonatozás után megkönnyebbülten szállt le a járműről, hogy épségben odaért a városba. Próbált természetesen viselkedni, de mindig hátranézett nem-e követi valaki. Közeledve az ügyvéd irodája felé kinevette magát amiért már egy öreg nénikét is bérgyilkosnak hisz. Paranoiája kezdett úrrá lenni rajta. Az emeletes ház elé érve megkönnyebbülten fújta ki levegőjét sikeres odatalálása miatt. Lassan lépkedett, óvatosan hagyta magamögött a lépcsőfokokat. A piros ajtó elé érve kettőt kopogott majd bebocsátást nyerve átlépte a küszöböt.
- Áhh Aliyah! -jött ki hátsószobájából a férfi- Ilyen hamar ideértél?
- Igen uram, siettem. Nos megvannak a szükséges iratok amik még kellhetnek? -kérdezte izgatottan.
- Oh látom rögtön a lényegre térsz, ez figyelemre méltó!
- Hát persze hiszen ezért jöttem ide!
- Egyedül jöttél!? -kérdezte rettentően meglepve és mintha aggodalom is rejtőzött volna hangjában.
- Igen.
- Na és az FBI-os barátaid? Egyikük sem jött veled?
- Nem. Nem tudtak jönni, sűrgős ügyben kellett eljárniuk.
- Ajjajjhhh... -sóhajtott fel és egyik kezébe fél arcát beletemette- Istenem Aliyah!
- Mivan? Miért baj az, hogy nem velük jöttem? Talán jobb lenne ha itt lennének? -csak bólintott alig észrevehetően- De miért?
A hátsó részből hirtelen elősétáló fekete ruhás, felfegyverzett alakok hamar választ adtak kérdéseire. Az ügyvéd úr szomorú arccal és bűntudattal szemeiben tekintett a lányra.
- Maga... -mutatott rá- Átvert engem!? Hiszen megbíztam önben! -kiabált- Képes volt idecsalni csakhogy a kezükre játszon!?
- Sajnálom Aliyah nem így akartam! Azt hittem a nyomozókkal jössz. Ki gondolta volna, hogy egyedül fogsz beállítani ide!?
- Hallgass! -bökte fejbe az egyikük pisztolya csövével- Ide azokkal a papírokkal de tüstént! Nem érünk rá egész nap!
- Rendben csak ne bántsanak! -felállt és levette a piros mappát, amit még legutóbb a lány tartott kezeiben- Itt van, tessék! -adta oda egyiküknek.
- Ne! Ne adja oda!
- Te elhallgass különben agyon lőlek! -mordult rá valószínűleg a csapat főnöke- Fogjátok! -adta ki a parancsot.
Két jól megtermett férfi odament a lányhoz és lefogva kezeit, ellenkezése ellenére lekötözték. Hirtelen deja vu érzés lett úrrá rajta, mintha már megtörtént volna ez vele. Nem ma történt mégis, mintha tegnap lett volna. Élénken éltek benne az elrablása estéjén történtek emlékei. A két férfi erősen tartotta, mozdulni sem bírt. Szemeit égették könnyei! Tudta ezúttal senki sem fogja megmenteni hiszen fogalmuk sincs arról hol van és egyáltalán hova fogják vinni. Vesztett. Túl bizakodó volt és hirtelen cselekedett. Meg kellett volna várnia amíg Jeong Gukék végeznek a feladatukkal azután ideutazni. De ő hős akart lenni, a lány aki megmenti ezt az ügyet, erre minden visszafelé sült el. Beletörődve sorsába hagyta, hogy kivonszolják onnan.
- Hogy tehette ezt? -kiabálta vissza az ügyvédnek- Átvert engem!
- Kuss legyen! -förmedt rá a főnök- Őt pedig intézzétek el, már nincs rá szükségünk!
Mikor Lianak leesett mit is akar ez jelenteni próbált kiszabadulni fogságából és megmenteni apja régi barátját, de ügyetlen próbálkozása sikertelen volt. Az eldördülő lövés után a bent álló férfi úgy esett a padlóra, mint egy éppen kivágott fa az erdőben. A lány felsikoltva rángatta karjait, kapálózott lábaival de az őt leszorító férfi egy erőteljes ütést mért a fejére amitől azonnal elájult. A sötétség úgy szippantotta be, mintha nem lenne kiút. Valami erősen húzta le a mélybe és hiába akart a felszínre jönni, erőtlen volt, se kezei, se lábai nem akartak engedelmeskedni neki. Szemeire, mintha tonnás súlyokat helyeztek volna nem bírta nyitva tartani azokat. Egy utolsó könnycseppnek sikerült kibuggyannia szeme sarkából, mely apró síkot hagyva arcán hullott le a földre. Tisztában volt azzal, hogy mi vár rá, hogyha bárhová is elviszik ő onnan élve nem kerül ki. Belül szidta magát amiért egy apró üzenetet sem hagyott Jeon Guknak hová ment, de a nagy sietségben el is felejtkezett róla. Tudta ezúttal nem fog betoppanni, nem fogja senki megmenteni, egyedül maradt egy seregnyi maffiózóval szemben. Gyakorlatilag ő már egy halott ember.