Jeremy szemszöge:
Hulla fáradt vagyok! Alig aludtam valamit az éjjel, folyton Medi mellett kellett lennem amikor a gyomrának összes tartalmát a wc-be irányította. Vagy éppen vígasztalnom kellett a szűnni nem akaró zokogása miatt.
Még jó, hogy pár óra alvással is tudok koncentrálni és tanítani. Szerencsére ma nincs olyan sok órám és van ami köztes is lesz, azaz lyukas. De először is a legfőbb feladatom az, hogy felkeressem Adam-et. Bár reggel jó lett volna beszélni Miranda-val, de eléggé ki volt merülve az éjszakázása miatt, így inkább hagytam aludni.
A negyedik órám után bent marasztaltam a fiút, hogy végre megtudjam mi a fene folyik itt! Nem akarom előről kezdeni azt amit három éve! Megvárta amíg mindenki elhagyja az osztálytermet azután jött oda hozzám.
- Itt vagyok tanárúr, mit szeretne?
- Csak kérdezni szeretnék valamit!
- Miranda-ról lesz szó ugye?
- Igen. Te ugye tudod, hogy mi történik vele mostanában?
- Igen, beavatott 1-2 dologba, de rámbízta, hogy ne mondjam el senkinek! Így ha valamit tudni akar akkor tőle kérdezze, ha lehet! -magyarázta félénken.
- Kérdezném én tőle, de sajnos most nincs olyan állapotban!
- Ezt hogy érti? -kérdezte aggódva.
- Kössünk alkut! Beavatlak mi történt ha te is elmondod mi folyik Miranda és Matthew között! Na? -láttam nagyon vívódik, itt már tudtam, meggyőztem!
- Hát jó... De csak azért mesélem el, mert tudom, hogy maguk is milyen jóban vannak régóta és sokat segített neki a múltban.
- Ezt is elmondta?
- Igen. Még akkor mikor beavattam abba, hogy mi a helyzet velem.
- Értelek. Nos, akkor hallgatlak!
- Szóval, kb két hónapja kezdődött amikor Matt megkereste Medi-t, hogy beszéljenek.
- Miről?
- Hát mindenről! De leginkább a múltban történtekről. Matthew bocsánatot kért tőle amiért olyan töketlen volt régen és hagyta tönkremenni a barátságukat. Ez kavarta fel Miranda-t annyira, plusz a szerelmi vallomás meg az a csók.
- Mi? Milyen csók? -meglepődtem.
- Hát Matt megmondta neki, hogy szereti őt aztán csak úgy simán lesmárolta.
- Hogy? Mikor történt ez?
- Nem tudom pontosan, pár hete.
- És ezért kezdett Miranda újra kifordulni önmagából!?
- Hát ja kb. De azért őt is meg lehet érteni! Hiszen annyi ideig kerülték egymást azzal a sráccal, közben meg mindketten odavoltak egymásért. Csak szegény Medi akkorát csalódott benne, hogy nem tud hinni neki sem bízni benne! Pedig nagyon szeretne!
- Ezt is ő mondta?
- Nem! Csak látni rajta, a vak is látja, hogy ez az érzés kölcsönös köztük! Csak asszem a technika nem volt a legjobb vagy talán az időzítés, nem tudom.
- Oh, Istenem! Hogy nem vettem ezt észre...? -ezt inkább magamtól kérdeztem.
- Sokan nem veszik észre mi bántja a másikat, főleg ha az a személy olyan jól elrejti az érzéseit, mint Medi! De most maga jön! Én elmondtam mi a szitu, most önön a sor!
- Igaz! Nem tudom mennyit tudsz vagy tudsz-e róla(?), de Miranda-nak elég zűrös múltja van.
- Említett valamit, de sosem mesélte el részletesen.
- A lényeg annyi, hogy miután „szakítottak" Matt-el nagyon megzuhant. Kimaradt az iskolából és elég rossz társaságba keveredett. Szerencsére Haris és én észnél voltunk és közbeléptünk mielőtt komolyabb ügy lett volna belőle.
- Köze van ennek a múltkori balesetéhez? Amikor az a pletyka járta, hogy drogozott vezetésközben?
- Igen. Az nem pletyka volt, hanem az igazság! Régen egy srác rászoktatta a kábítószerre, de szerencsére sikerült kijönnie belőle!
- Ezzel arra akar célozni, hogy talán újra kezdte?
- Nem, azt nem hinném. Csak újra képbe került egy régi „barátja" Dana, aki szintén nem a jó oldalhoz tartozik. Azt hiszem börtönben is volt.
- Óh az igen! Na és mit tehetnénk? Segítenünk kell rajta!
- Azt még nem tudom, de az biztos, hogy most nagyon nagy szüksége van segítségre és támogatásra! Akkor is mellette kell lennünk ha legszívesebben elküldene a pokolba minket!
- Naná ez alap dolog! De hogy segíthetek?
- Először is beszélj Matthew-val!
- Minek? -nézett ledöbbentten.
- Mert végre le kell ülniük és józanon, nyugodt körülmények között meg kell beszélniük a dolgaikat!
- Nem hinném, hogy erre képesek lennének. Ha Matt ott van a közelében Medi begőzöl, leordítja és elrohan.
- Épp ezért kell a találkozót hozzám szervezni!
- Milyen találkozót és mért pont magához?
- Mert Medi pillanatnyilag nálam lakik. -vallottam be- És ha Matt eljön oda akkor kénytelenek lesznek beszélni! Ha kell rájuk zárom az ajtót!
- Várjunk, álljunk csak meg! -tette fel kezeit- Miért lakik magánál?
- Családi problémák merültek fel és jelenleg most ez a helyzet.
- Köze van ahhoz, hogy az apja felszedte a mennyasszonyát? -huh, meglepett, hogy erről is beszélt.
- Igen. De ezt most hagyjuk! Akkor számíthatok rád?
- Persze! Megkeresem Matt-et és beszélek vele!
- Köszönöm! Kérlek mondd meg neki, hogy suli után várjon meg a parkolóban és együtt hazamegyünk!
- Rendben, megmondom. -elindult kifelé, de az ajtóban megállt- Amúgy tanárúr, Miranda mért nem jött ma suliba?
- Mert rettentően másnapos! Tegnap jócskán felöntött a garatra és képtelen volt felkelni reggel.
- Ohh az igen... Nagyon sajnálom őt... -lesütötte szemeit- Kérem mondja meg neki, hogy jobbulást kívánok!
Csak bólintottam ő pedig elrohant. Remélem sikerül ez a kis tervem! Bízom benne, hogy rá tudom venni őket a normális kommunikációra! Ha minden igaz amit Adam elmondott és Miranda tegnapi kis „jelenete" is arról árulkodni, hogy ezek ketten tényleg odavannak a másikért. Csak nem találnak el egymáshoz. Majd én segítek nekik ebben! Legalább is megpróbálom. Folyosói pletykákból is hallottam, hogy a fiúk által alapított banda, a nevüket már nem tudom, igyekeznek kijavítani a hibáikat és jóvá tenni a múltban elkövetett sérelmeket. Csak ezt nem nagyon hittem el, hiszen a tinik által terjesztett pletykák 95%-a nem igaz, vagy nagyon sok elferdítés és túlzás van benne!
A munkaidő végeztével siettem a kocsimhoz, de a parkoló üres volt. Pedig annyira bíztam abban, hogy Adam-nek sikerül beszélnie Matthew-val! Na mindegy majd legközelebb... Akkor megpróbálok beszélni Medi-vel és futok néhány kört a témában. Remélem nem fog elzárkózni a téma elől és tudunk nyugodtan beszélni, nem fog elrohanni akárcsak tegnap! Beszálltam a kocsimba és beindítottam a motort. Ekkor hirtelen valaki a semmiből kinyitotta a hátsóajtót és beszállt. Engem meg a szívroham kerülgetett! A visszapillantóból láttam, hogy Matt az.
- Normális vagy Matthew!? A szívbajt hoztad rám!
- Elnézést tanárúr! Csak nagyon siettem, nem akartam, hogy elmenjen.
- Akkor mért nem voltál itt időben? Adam nem szólt róla?
- De igen, csak próbánk volt a lyukas órában és annyira elvoltunk, hogy észre se vettem mennyire elszaladt az idő. De most már itt vagyok!
- Még szerencse! De mielőtt elindulunk tudnom kell valamit! -emeltem meg hangom, hogy tudja nagyon komolyam gondolom- Tényleg igaz az, hogy szereted Miranda-t? Vagy csak ezzel akarod rávenni, hogy bocsásson meg neked a múltbéli dolgokért!?
- Dehogyis tanárúr! Sosem tennék ilyet! Tényleg szeretem őt! -mondta félig lelkesen félig felháborodva- Asszem mindig is szerettem őt... -dőlt hátra az ülésben.
- Rendben, akkor csatold be magad!
- Kérdezhetek én is valamit?
- Persze!
- Miért magához megyünk? Mért van ott Meds?
- Családi problémák! Egy darabig nálam húzza meg magát, de ezt kérdezd meg tőle! -csak bólintott.
Miután feltettük kérdéseinket gyorsan el is indultam. Az egész út alatt némán imádkoztam, hogy ez az egész megbeszélős-békülős dolog jól süljön el! Jaj csak Miranda ne kapja fel azonnal a vizet és dobja ki a srácot a házból! Kéne valami jó kis technika ehhez, de mi? Fogalmam sincs! Csak abban bízom, hogy van odafent valaki és most nagyon segít nekem ebben! Hirtelen eszembe jutott Medi anyukája és hozzá kezdtem el gondolatban beszélni, hogy legyen a lánya mellett és segítsen neki. Remélem ez bejön!
Leparkoltam a ház előtt és a mellettem sétáló, frusztrálnak tűnő srác lelkére kötöttem, hogy bármi történjék ne engedjen a nyomásnak, ne szaladjon el rögtön az első rossz szónál. Megígérte, hogy bármi lesz addig innen nem megy el amíg nem sikerült normálisan beszélniük. Nagyon szorítottam neki(k), hogy sikerüljön! Bementünk a házba, ahol meglepő módon Miranda a kanapén ült és mindenbizonnyal rám várt. Arckifejezéséből ítélve nem kicsit lepődött meg, amikor Matt-el állítottam haza. Remélem nem esik neki azonnal a torkomnak sem az övének!
- Szia Medi, megjöttem! -tettem le a táskámat.
Láttam rajta annyira lesokkolta a látvány, hogy megszólalni sem tudott. Így noszogattam Matthew-t, hogy mondjon már valamit.
- Szia Meds! -köszönt mosolyogva- Örülök, hogy újra láthatlak!
- Te meg mi a fenét keresel itt!?
Felpattant a kanapéról és szinte üvöltve kérdezte tőle. Kezdtem azt hinni, hogy ez a „nagy terv" mégsem volt olyan jó ötlet...