Egy igazán óriási ház előtt parkoltunk le, amit magas kerítés fedett el a szomszédok kíváncsi szemei elől. Bambulásomból a kocsiajtó nyitódása térített vissza amin Jake segített kiszállnom. Tenyerét az enyémbe csúsztatta és úgy indult meg velem a ház felé. Szerencsére a kinti sötétség miatt nem vette észre mennyire elpirultam. Kitárva az ajtót egy igazán szép nappaliban találtam magam. Mindenhol drágának mondható modern bútorok hevertek, vastag plüss szőnyeg a kanapé előtt és egy kandalló a falban. Ezt nevezik álom otthonnak nem? Követtem őt a konyhába s mikor feloltotta a villanyt ismét egy kisebb sokkon mentem keresztül. Erre nem lehet mást mondani csak azt, hogy gyönyörű! Mint mindenhol itt is a modern jelző a legidevágóbb. Beépített szekrények, sütők, mosogatógép sőt még a hűtő is. Meglepett ugyan ez a nagy feketeség, sose voltam oda a sötét színű bútorokért de el kell ismernem ezt pont így a legjobb!
A bárszékhez hasonló széken ülve Jaket figyeltem ahogy nekilát a vacsora készítésnek. Talán elfogult vagyok de még ez a szakács szerep is jól áll neki.
- Nos mit enne a kisasszony? -fordult felém.
- Nekem mindegy. Egy pirítóssal is beérem. -vontam vállat.
- Most csak viccelsz ugye? Nem azért jöttünk ide, hogy száraz kenyeret egyél. Inkább bízd rám!
Csak intettem, hogy hajrá csinálja akkor, amit egy gyerekesre sikerült nyelvkiöltéssel zárt le. Ha nem a saját szememmel láttam volna, soha nem hinném el senkinek, hogy a tanárom tud ilyen is lenni.
Kb fél óra után már az asztalnál ültünk és a finomra sikerült szalonnás-sajtos rántottát ettük, ő friss puha kenyérrel, én még csaptam hozzá egy kis ketchupot is. Ez van, szeretem és kész!
- Érdekes ízlésed van. -bökött tányéromra, ami tocsogott a ketchuptól.
- Tudom. Imádom a ketchupot, ezt apától örököltem. Ő is mindent ezzel evett, még a mogyoróvajas szendvicset is.
- Oh. Hát... -arca egy igazán vicces fintorba váltott- Ki mit szeret.
Mikor végeztünk az evéssel, cserébe a vacsoráért, elmosogattam. Jake addig készített egy finom illatú teát ami már kitöltve várt egy bögrében. Leültem mellé a kanapéra és forró italomat kezdtem el szürcsölni. A már megszokott kínos csend ismét beállt közénk. Mennem kéne de miért nem bírok mozdulni? Nem maradhatok itt, hiába is szeretnék! Hiszen gyakorlatilag csak egy idegen számomra, alig ismerem. Hogy nézne az ki ha már az első látogatásomnál itt maradnék éjszakára? Igaz történt köztünk egy s más, de az csak egy ártatlan csók volt. Ahj! Nem tudom mit csináljak...
- Köszönöm a vacsorát, nagyon finom volt. -tettem le a már kiürült bögrét.
- Nagyon szívesen, örülök ha ízlett. Bár rántottát ki ne tudna csinálni? -legyintett- Majd ha megkóstolod a speciális steakemet. Na arra mondhatod a finom jelzőt, sőt!
- Mitől speciális?
- Mert titkos hozzávalókat használok.
Bólintottam, hogy felfogtam. Ismét csend telepedett ránk és csak bámultunk magunk elé akár az agybajos idióták. Megláttam a kisasztalon heverő távirányítót és kérdezés nélkül kapcsoltam be a tv-t. Addig nyomkodtam a gombokat amíg meg nem találtam a hír csatornákat. Önkínzás? Talán. De tudnom kell, hogy tényleg benne vagyok-e a hírekben. Szinte rátapadtam a képernyőre úgy bámultam az óriási készüléket. Aztán a szívem nagyot dobbant mikor megláttam a képem a következő jelenetnél.
„Most pedig helyi híreink!
A nemrég kiszivárgott információk alapján, a képen látható 19 éves Skyler Cooper, a legutóbbi áldozata a visszaeső bűnöző, David Colin kegyetlen játékainak. - nagyot néztem. Nem is Owen az igazi neve?- Előszeretettel használt álneveket az esetleges felismerés vagy lebukás elkerülése érdekében. A Cooper családnak Owen Brownként mutatkozott be.
A most előzetes letartóztatásban lévő személyt több államban is körözték, hasonló rendbeli bűncselekmények elkövetése miatt. Forrásaink megerősítették, hogy minden áldozatához ugyanazzal a módszerrel került közelebb. Kiszemeltjei általában húsz év alattiak voltak és ügyelt arra, hogy minden áldozat az özvegy vagy elvált anyával éljen. Gyakran követte őket napokig, akár hetekig is, hogy megfigyelhesse szokásaikat. Aztán, mint segítőkész ember az anya közelébe férkőzve elérte, hogy hamar a család tagjává váljon, így közelebb kerülve valódi célpontjához. Egy pszichológus állítása szerint az ilyen mentális problémákkal küzdő emberek, gyakran keresik önmagukat az áldozatban, így Owen is mindig arra törekedett, hogy egy úgynevezett csonka családba férkőzze magát. A Luisiana állambeli rendőrkapitány aki az ottani nyomozás vezetője volt, megerősítette, hogy David Colin ott követte el első bűncselekményét. Az áldozat a 17 éves Molly Wilson volt, kinek holttestére házuk pincéjében találtak rá a rendőrök. Az anya állítása szerint David, akit ők Michael néven ismertek meg, pszichológusként mutatkozott be és kezdte el Molly kezelését, akit megviselt édesapja halála. A rendszeres kezelések következtében a férfi egyre közelebb került a lányhoz, aki bár eleinte örült társaságának de amint ellent mondott a férfinak az kegyetlen módon megverte..."
Tovább már nem hallottam mit mond a riporternő, mert Jake kikapta a kezemből az irányítót és kikapcsolta a tv-t. Éreztem ahogy könnyeim lefolynak arcomon és szívem is millió darabra tört össze. Szóval nem én vagyok az egyetlen. Eddig azt hittem Owen vagyis David egy agresszív, erőszakos barom erre kiderül, hogy egy kibaszott elmebajos gyilkos! Megölte azt a szegény lányt csak mert nemet mondott neki. Fogalmam sincs velem mit tett volna ha egyszer is nemet mondok... Biztos én is a pincében kötöttem volna ki vagy a kertben, a föld alatt. Hirtelen eszembe jutott a levél amit tőle kaptam, ami még mindig a táskám mélyén lapult. Mivan ha most ugyanazt akarja velem tenni, mint azzal a szegény lánnyal!? Meg fog keresni és megöl!
- Jól vagy Skyler? -fogta meg karom.
- Igen csak...
- Minek kapcsoltad be azt a rohadt tv-t? Nem kellett volna ezt látnod!
- De igen! Látnom kellett... Szeretném tudni miket követett el. Akár én is lehettem volna az a lány... -sírtam fel.
- De nem lettél, úgyhogy ne is mondj ilyeneket! -burkolt bele ölelésébe.
- Nem rajtam múlt. -nevettem fel kínomban.
- Ezt hogy érted?
- Owen azért nem ölt meg mert sosem mondtam neki nemet semmire. Semmire, érted!? -üvöltöttem.
Éreztem ahogy ismét elvesztem önmagam felett az irányítást és dühtől forrva elkezdtem püfölni a párnákat, a karfát meg mindent amit értem. Jake hátulról ragadott magához és fogott le.
- Ccsshh. Semmi baj. -suttogott fülembe- Nyugodj meg, már vége van!
- Nem, rohadtul nincs vége!
- Gyere, pihenned kell!
Elkapta karom és magaután húzva elrángatott az egyik ajtóig amit kinyitva belökött rajta. Egy igazán elegáns, jól berendezett szobában találtam magam, ahol inkább a bézs színek uralkodtak. Tetszett a hely de most kicsit sem tudott érdekelni. A bennem elnyomott pánikom kezdett egyre inkább felszínre törni, ami egyáltalán nincs jó hatással rám.
- A szekrényben találsz ruhát, bár eléggé nagyok lesznek rád, de aludni jó bennük. A fürdőben a szekrényben van pót fogkefe, használd nyugodtan.
- Köszönöm! -néztem rá zavartan- Hálás vagyok, mindenért.
- Nem kell annak lenned, ez természetes. -elmosolyodtam.
- Ugye tudod, hogy nem muszáj segítened nekem?
- Tudom. De én segítek!
- Igen, segítesz. Csak azt nem értem, miért?
- Majd megbeszéljük, de ez a perc most nem alkalmas. A fontos most az, hogy aludj egyet és kipihend magad. Mert holnap egy igazán nehéz nap vár rád. -bólintottam- Készen állsz?
- Nem. Egyáltalán nem! De... megpróbálom túlélni.
- Ne feledd, nem vagy egyedül! Ott vannak a barátaid akikre bármiben számíthatsz, és itt vagyok én is. De most már elég legyen a beszédből, feküdj le és aludj!
Miután rámparancsolt kiment a szobából, magamra hagyva zűrös gondolataimmal. Pár perc álldogálás után a szekrényhez sétáltam és kivettem egy nekem tetsző pólót és egy rövidnadrágot, amivel a fürdőbe vonultam. Bezártam magammögött az ajtót -mégsem otthon vagyok- úgy álltam be a zuhany alá. Közben folyton csak az utolsó mondata visszhangzott a fejemben, miszerint nem vagyok egyedül mert ott vannak Bradleyék akik a barátaim és bármiben számíthatok rájuk. Viszont ő ebbe a baráti körbe nem sorolta bele magát. De ha nem a barátom, akkor mi? Mit gondol mije vagyok? Ezekkel a frusztráló gondolatokkal bújtam bele az ágyba, ami ugyanolyan illatú volt, mint Jake. Ami azért fura, hiszen miért lenne rajta Jake parfümje a vendéglepedőn? Bár lehet csak beképzelem már ezt is. Kezdek lassan az őrület határára kerülni.
A plafont bámulva ismét ugyanazok a szavak kezdek el lelkiszemeim előtt megjelenni amik egyre nagyobb kérdőjelet hagytak fejemben. De ha nem barátok vagyunk akkor mik?