A szobát halk motyogás és annál is halkabb léptek zajai töltötték be, NaRa pedig ijedten nyitotta ki szemeit. Meglátta az ágy előtt álló fiúkat amint totál lesokkolt állapotban próbálják kitalálni valóság-e amit látnak vagy csak egy kiválóra sikerült tréfa. A lány, mivel még csak most ébredt nem tudta minek köszönheti a nézőközönséget ám mikor lepillantott magamellé, leesett neki a dolog. Taehyung ott aludt elterülve, ő a mellkasán, lábaik összegabalyodva. Rémülten húzódott el tőle, mire a többiek is megijedtek a hirtelen mozdulattól. A heves reakcióra Tae is felébredt.
- Ti meg mit kerestek itt? -vonta kérdőre a kíváncsiskodókat a lány.
- Csak furcsáltuk, hogy nem vagy reggelinél a konyhában és gondoltam szólok, hogy gyere enni. -vázolta fel a tényeket Jimin.
- Ja és Taet se találtuk sehol így őt is meg akartuk keresni. -fejezte be Hobi a magyarázkodást- Bár azt nem gondoltuk volna, hogy itt van. -vakarta fejét zavartan.
- Jó de még mindig nem értem miért vagytok mindannyian a szobámban!?
- Hát nem egyértelmű? -ült fel Taehyung, kócos hajjal és álmos szemekkel- Hobi megtalált itt minket és úgy gondolta, hogy ez akkora szenzáció, hogy azonnal világgá kell kürtölnie. Nem igaz? -fordult a fiú felé, aki zavartan vigyorodott el.
- Hát én... csak... Ne harizzatok! -sütötte le tekintetét.
- Na, most, hogy már kinézelődtétek magatokat el lehet húzni a francba! -dőlt vissza az ágyba.
A döbbent fiúk zavarba jőve de vigyorral arcukon távoztak a szobából. NaRa arca piroslott a kínos helyzettől, az ágy szélére ülve próbálta megemészteni a dolgot, hogy bizony a többiek látták őt Taehyungal összebújva aludni. Mekkora égés már!
- Mivan? -fordult felé a fiú.
- Semmi. -felelte arcát kezébe temetve.
- A srácok miatt ne aggódj, nem fognak semmilyen pletykát elindítani. Egy ideig ez lesz a téma náluk de majd elfelejtik.
- Ch ja. Nekem addig meg hagy égjen a pofámról a bőr! -nevetett fel kínosan.
- Miért égne? Vagy talán ennyire szégyelsz engem? -sandított rá a takaró alól.
- Taehyung elmentem veled egyenesen Oroszországig, ha szégyelnélek a várost se hagytam volna el.
Lezárva a beszélgetést a fürdőszobába ment, hogy némileg rendbe szedje magát. Közben semmi másra nem tudott gondolni csak arra, hogy a múlt estét Taehyungal töltötte, a híres maffia vezérrel, akinek ki tudja hány ember halála szárad a lelkén. Undorodnia kéne, megvetnie magát, mégsem képes erre. Szíve még most is hevesen ver és valahányszor eszébe jut a kép amikor átöleli őt, hogy ne féljen a vihartól, széles mosoly jelenik meg arcán. Mi történik vele? Miért csinálja ezt?
Miután végzett visszament szobájába ahol úgy tűnik Taehyungnak sikerült visszaaludnia. Csak rázta fejét, hogy képes ennyit aludni? Odasétált az ágyhoz és keltegetni kezdte az alvó egyént, ugyanis neki fontos dolgai vannak. De hiába rázogatta, hiába szólongatta meg sem mozdult.
- Elképesztő vagy! -csapott combjaira.
- Tudom mondták már. -szűrte fogai közt, szemei csukva maradtak.
- Tae, ébredj! Nem alhatsz egésznap, dolgod van.
- Tudom. Csak még öt percet.
- Hogy aztán tíz legyen belőle ugye? Nem bánom, aludj csak. De ha elkésel valahonnan ne engem hibáztass érte! Jóéjt! -magára hagyva őt kiment a szobából.
Amint belépett a konyhába az ott tartózkodók azonnal csendben maradtak, erős sejtése volt, hogy csakis ő lehetett a téma. A hűtőhöz ment, hogy töltsön magának egy pohár narancslevet s mikor visszafordult minden szem rá szegeződött. Elmosolyodott a fiúk viselkedésén.
- Tudom mire gondoltok, de el kell hogy szomorítsalak titeket, semmi sem történt köztünk. -erre mind zavartan álltak fel és kaptak valamihez, elfoglaltságot színlelve.
- Mi nem is gondoltunk semmire. -tiltakozott hevesen Hoseok.
- Kár. Pedig azt hittük végre egymásnak estek. -vont vállat YoonGi és kicsit sem zavartatva magát elhagyta a konyhát.
Mindannyian mérgesen néztek barátjukra amiért így, ilyen könnyedén elárulta őket, aztán képes volt csak úgy elsétálni. NaRa topogva lábaival, karba tett kezekkel vigyorgott a fiúkra.
- Na, ártatlanság szobrai? Még mindig kitartotok a kis mesétek mellett?
- Bocsánat! -lehajtott fejjel, kórusban kértek elnézést tőle.
Aztán mintha mi sem történt volna, nevetve ültek le reggelizni. S bár nem kérdeztek semmit az elmúlt éjszakával kapcsolatban, NaRa tudta nagyon is kíváncsiak a részletekre. Alig fejezték be mikor Taehyung is csatlakozott hozzájuk, frissen, felöltözve, tökéletesen beállított séróval. Miközben töltött magának kávét elmondta az aznapi teendőiket és elküldte dolgukra a fiúkat.
Délután NaRa Rejaval edzett a pince egyik titkos szobájában mikor Jin rontott be nagy hévvel az ajtón. Tudta valami gond lehet, hiszen másképp Jin oda be nem tenné a lábát.
- Mivan Jin, baj van?
- Mondhatni. Tae most hívott baj van a nyugatiaknál és kérte, hogy mindannyian menjünk oda. Mivel neveket nem részletezett gondolom ebbe a mindenkibe te is beletartozol. Úgyhogy gyere! -ragadta meg karját.
Az udvaron már NamJoon várta őket egy csapatnyi fegyveressel akikkel együtt felszálltak a mikrobuszba és már robogtak is főnökük segítségére. Alig fél óra alatt elértek a nyugatiak tanyájához amit egy óriási sorompóval zártak el. Miután NamJoon azonosította magát a hosszú fém darab felemelkedett. A busszal meg sem álltak egy óriási fehér épületig ami külsőre úgy nézett ki akár egy kórház. Jimin integetett nekik, hogy merre kell menniük. Majd áthajtva egy boltíves híd alatt az épület belsejében kötöttek ki. Mindannyian kiszálltak a járműből és Jimin után eredve követték őt a belső szárnyba. Ahogy haladtak a folyosón szörnyű látvány fogadta őket, számtalan holttest feküdt mindenütt, vérük pirosra színezte a hófehér padlózatot. NaRa sejtése beigazolódni látszott, hiszen a bent lévő szobák olyanok voltak, mint egy kórterem. Szóval ez valamikor csakis egy kórház lehetett. A hátsóudvarig mentek ahol megpillantva főnöküket és az őt körülvevő embereiket tudták itt valami nincs rendben. Mikor mellé értek meglátták mire ez a nagy felhajtás. Ugyanis egy székhez kötözött embert vallattak éppen, akinek csupa vér volt az egész arca, valószínűleg mert nem akart mondani semmit így megverték.
- Áruld el te rohadék! -ütötte meg Taehyung mégegyszer a riadt férfit- Hova a francba vitték a plutóniumot!?
- Mivan!? -képedt el NamJoon- Ellopták a plutóniumot?
- Igen, el.
- Jaj az kurvára nem jó. Ugye tudod mi lesz ha sikerül megépíteniük azt a bombát? Ha felrobbantják vége az egész városnak.
- Igen RM, kössz a felvilágosítást, tisztában vagyok vele! Ezért is próbálom kideríteni hol a tetves picsába rejtőzködnek. Ha most megbocsájtasz? -fordult vissza a túsz felé- Hova a fenébe vitték az árut!?
- Hányszor mondjam még el, hogy nem tudom!? -ordította- Hiába vertek agyon vagy öltök meg akkor sem tudok mondani semmit! Nem értitek, hogy nekem csak annyi volt a dolgom, hogy beszivárogjak ide!?
- Ugyanmár, biztosra veszem, hogy SeungCheol beavatott a részletekbe. Ha meg akarod élni a holnapot ajánlom, hogy kezdj el beszélni! -ütötte meg ismét.
NaRa elképedt Taehyung határozott, félelemkeltő, temperamentumos viselkedésén. Tényleg mint egy igazi maffiafőnök. A tegnapi rendes énjének hűlt nyoma sem volt, helyét átvette a nyers erő és a brutalitás. De már nem félt tőle ha így látja, hiszen tudja van egy másik, jó énje is.
A megkötözött rab a rámért ütések ellenére sem beszélt. Bár azt nem tudták eldönteni, hogy azért mert tényleg nem tud semmit vagy azért mert a végsőkig hűséges SeungCheolhoz. Hogy Tae nyugodtan tudjon „dolgozni” társai magárahagyták, elindultak ellenőrizni a terepet nem-e van még ott olyan aki nem odavaló. NaRa Hoseokal tartott a környéket átvizsgálni, Jimin YoonGival ment a pincékbe míg NamJoon és Jin az emeletre tartottak. Adóvevőkkel tartották a kapcsolatot közben, hogy ne unatkozzanak mindenféle idiótasággal fárasztották a másikat.
~ De mondom, hogy így volt, totál beparáztam. -bizonygatta YoonGi az igazát.
~ Jaj ne már Agust úgysem hisszük el, hogy pont te fogsz egy kisbabától megijedni! -gúnyolódott Hoseok, amin NaRa már percek óta csak röhögött.
~ Nem? Láttatok ti már egy csecsemőt élőben!? Tökre ijesztőek, főleg mikor ok nélkül elkezdenek bömbölni... Áh az a halálom!
~ Nem tudom ti hogy vagytok vele de nekem már rohadtul ki kéne csavarni a gyíkot! -csatlakozott Jimin is a beszélgetéshez- Van egyáltalán ebben a kurva épületben egy rohadt wc?
~ Tisztázzuk, ugye most a pisilésre célzol Chim? -kérdezte halál komolyan Agust.
~ Persze mi másra? Jesszus Agust te annyira perverz vagy! Inkább nem is beszélek veled.
NaRa folytatta volna tovább a röhögést a fiúk gyerekes párbeszédén, ha nem vett volna észre egy alakot ólálkodni az aprócska tó melletti erdős részen. Megbökte Hobit akinek megmutatta mit is néz most éppen. A fiú azonnal adóvevője után nyúlt.
~ Fiúk hallotok?
~ Tisztán és érhetően. Na mivan sikerült találni wc-t?
~ Ez most nem vicc Agust! Mozgás van a hátsóerdőnél. Egy gyanús alak ólálkodik a fákközött, gyertek ide!
~ Vettük, azonnal ott vagyunk, ne csináljatok semmit! -jelzett vissza Jin is.
Amint Hobi elrakta a kis tárgyat azt vette észre, hogy NaRa bizony nem tartja be a nekik kiszabott parancsot, egyenesen az erdő felé vette az irányt. Utánna eredt.
- Te meg mit csinálsz? Várjuk be a többieket.
- És ha addig fogja magát és szépen lelép? Nem hagyhatjuk elszökni! Ketten vagyunk Hobi, ő meg egyedül. Csak elbánunk vele nem? -kérdezte ironizálva.
Ingatva fejét engedett a lánynak és igyekeztek minél gyorsabban és észrevétlenül a férfi közelébe osonni. Mikor beértek az erdőbe pontosan a férfi hátamögé kerültek, így nem láthatta meg őket. Előugrottak és fegyvert rántva kényszerítették térdre az ellenséges egyént.
~ Halló, vétel! Hallotok? Merre vagytok? -szólt bele Jimin az adóvevőbe.
~ Vétel! Itt vagyunk az elfogott Seventeenessel. Gyertek a domb mögé!
- Most mi legyen? -kérdezte a lány.
- Megvárjuk a srácokat aztán kivallatjuk ezt a kis rohadékot. -biccentett a térdelő férfi felé, aki meglepő módon széles mosollyal vigyorgott rájuk- Mit nevetsz te pöcs?
- Most azt hiszitek nyertetek mi? Hatalmas tévedésben vagytok. Ja és jobb lenne ha eldobnátok azokat a fegyvereket! -állt fel lassan.
- Te meg miről beszélsz? És térdelj vissza te rohadék! -közben NaRa erősen bökdösni kezdte a fiút- Mivan!?
- Fordulj meg.
Megfordulva szeme elé tárult a borzalmas tény, hogy bizony most ők estek csapdába nem pedig fordítva. Ugyanis néhány felfegyverzett alak lépett elő a fák mögül, egyenesen rájuk szegezve pisztolyuk csövét. Nem volt mit tenni, eldobták fegyvereiket és hátrálni kezdtek. A korábban térdre kényszerített férfi társaihoz sétált és egy önelégült mosollyal élvezte ki fölényes győzelmét.
- Most azt hiszem nektek kéne letérdelni. -simított rá állára.
- Azt hiszed nyertél ugye, te szemét?
Hobi szemei elkerekedtek a lány hirtelen kitörésén. NaRara pillantva látta, teste mennyire megfeszült és kb mindene remeg a dühtől.
- Hát aranyom, ez nagyon úgy néz ki. De ne aggódj, téged nem öllek meg! Elég jóbőr vagy, szóval remek kis kurva lesz belőled. Már alig várom, hogy beléd tegyem a fegyverem! -kacsintott rá, közben ágyéka tájékára mutatott.
Ekkor NaRaban elpattant valami. Sebesen indult meg a férfi felé és minden harci tudását bevetve az egyik emberétől elvette a pisztolyt és fejen vágva a férfit a földre kényszerítette. Hobi elképedt a lány nyers brutalitásán, nem gondolta volna, hogy képes ilyesmikre. Ekkor érkezett meg az erősítés és Jiminék 1-1 fa mögé -amit pajzsként használtak- bebújva mindenkit leszedtek aki csak ott állt. A lány ügyet sem vetve a körülötte folyó heves tűzharcról, a földön fekvő férfire térdelt és kinyitva száját belenyomta pisztolya csövét.
- Na, milyen érzés mikor az én fegyverem van tebenned, te faszfej!? Ugye te is annyira élvezed mint én?
A többiek elhűlve nézték a lány szinte már beteges tettét, szemében valami egészen más, sötét tűz lángolt. NaRa nem volt önmaga és ezt ő is jól tudta, de piszkosul élvezte. A szorult helyzetben lévő férfi könyörgött életéért, amit bár alig lehetett érteni a szájában lévő tárgy miatt, de minden jelenlévő pontosan tudta mit akar mondani.
- Na szeretnél még jelzőket aggatni rám? -hevesen rázta fejét.
- Itt meg mi a tetves franc folyik!? -kiáltotta el magát az éppen megérkező Taehyung.
- Hát a csaj éppen kattant harcos amazont játszik. De amúgy tökre menő. -tájékoztatta YoonGi a fejleményekről.
- Jia hagyd abba! -üvöltött rá- Szedjétek le róla!
Jin és Jimin ment oda, hogy a lányt lerángassák a férfiról, aki megkönnyebbült amint kikerült torkából a gyilkos fegyver. Lefogva őt messzebb vitték még mielőtt egy újabb potenciális túsz jelöltre ráugrott volna. Taehyung intve az őt követő embereinek felrángatták a férfit a földről. Majd elindultak vele be az épületbe. Tae és barátai elől haladtak, mint vezetők, hátul pedig az embereik hurcolták az elfogott túszokat. Jimin szorosan testvére karját fogva megakadályozta, hogy valami hülyeséget csináljon. Mikor a belső udvarra értek a korábban földre kényszerített férfi leütve az egyik őrt elvette pisztolyát és egyenesen az előtte haladókra szegezte. Akik szintén fegyvert rántottak de Tae utasítására még nem lőttek.
- Ugye nem akarod ezt tenni? Tudod jól mi lesz veled ha meghúzod azt a ravaszt? -mindeközben a férfi csak hátrált.
- Elég nagyra teszed magad V, nem gondolod? -vigyorgott rá eszelősen- Játszod itt a kibaszott királyt közben csak egy ócska kis utánzat vagy! Sosem leszel olyan, mint TaeJin! Ő volt valaki!
- Ezért megfizetsz!
Tüzelni kezdtek egymásra de a férfi felült a mögötte leparkolt motorra és beindítva azt heves port kavarva elhajtott a helyszínről. NaRa ledöbbent a név hallatán. Az a férfi tudja ki az a TaeJin és meglehet, hogy talán ismeri is apja gyilkosát. Egy percet sem habozva felpattant egy másik ott parkoló motorra és utánna eredt.
Egész Daegun keresztül üldözte a férfit és meg sem álltak a várostól nem messze álló ültetvényig. A férfi leszállva a motorról egyenesen berontott a hatalmas búzamezőre s közben folyamatosan lőtt a lányra. Aki kitérve a golyók elől viszonozta lövéseit és követte őt, egészen a tábla közepén felállított víztározóig. Mivel más megoldása nem volt, a menekülő fél a hosszú létrán keresztül felmászott a tározó legtetejére. A lány követte őt. Az óriási kör alakú építményben több száz hektoliter víz várta sorát a használatra. A peremén sétáltgatva körözött egymással a két személy. Fegyvereik üresek voltak csupán megfélemlítésként tartották kezeikben.
- Innen már nincs hova menni! -kiabálta át a túloldalra- Áruld el, te ismered azt a TaeJin nevű alakot?
- Persze. Ki nem? Ő volt a valahaélt leghírhedtebb maffiafőnök. Az a kis girnyó még csak a nyomába se érhet! -az ő hangjuktól zengett az egész környék, ugyanis kb ötven méter választotta el a két oldalt- Miért szivi csak nem meg akarod keresni?
- De. Áruld el hol van és meghagyom az életed. Elmehetsz, nem fogom megmondani merre mentél.
- Nahát. -nevetett fel hasát fogva- Te aztán tényleg egy idióta vagy!
- Kérlek kíméljük meg egymást a felesleges szócsépésektől inkább áruld el hol találom a pasast! Aztán búcsút inthetünk a másiknak.
- Ez azért vicces helyzet.
- Na miért?
- Hát mert te mint B.T.S. tag hagynál futni egy rivális Seventeenest csakhogy megtudd amit akarsz. Pedig ezt a drága főnököd is pontosan meg tudná mondani.
- Ezt meg hogy érted? -bár nem láthatta de felvonta szemöldökeit, kezét leeresztette.
- Nahát te nem is tudod? -nevetett fel gúnyosan- Beszarok! Hát a csodás kis főnököd nem más, mint...
Nem tudta befejezni ugyanis egy lövés dördült el, és a férfi mellkasában egy jól irányzott golyó állapodott meg. NaRa ijedten nézett körbe és eltátotta száját mikor meglátta a lent álló személyt, ugyanis aki lelőtte lehetséges informátorát az nem más volt, mint Jimin. Alig egytized másodperc után egy újabb lövés hangja szelte át a tájat és a lány azonnal szíve felé kapott. Karján, oldalán és pólóján keresztül meglátta csorogni tűzpiros vérét és a férfit aki zuhanása alatt lőtte meg őt. Hallotta ahogy Jimin felkiált majd a sötétség úgy kezdte el hívni magához, mint a legédesebb, legcsalogatóbb hang a világon. Teste akár egy rongybábu úgy zuhant a több méter mély vízbe s bár próbált felszínre jutni, hogy éltető levegőt juttasson tüdejébe de karja erős szorítása és úszni tudás hiánya miatt elmerült a sötét habokban, melyet kifolyó vére pirosra színezett. Szívében csalódottságot érzett amiért így kell végeznie. Hiszen már olyan közel volt, csupán egy apró lépésnyire volt attól, hogy végre megtalálja apja kegyetlen gyilkosát, erre ma meg kell halnia. Kudarcot vallott. Csalódást okozva magának, apjának, anyjának, bácsikájának és a Kínában maradt barátainak akik számítottak sikerére. És mindez Jimin miatt! Ha ő nem lövi le azt a pasast még ő is élhetne és talán már úton lenne a férfihoz, hogy bosszút álljon. De Jimin mindent tönkre tett. Pont az a személy támadta hátba akiről sosem gondolta volna! Bár megtudhatná miért!