Két órával később már New York zsúfolt utcáit járták a szállásukat keresve. Egy eldugott környéken, egy aranyos kis motelben foglaltattak nekik szobákat. Az első útjuk az ügyvédi irodába vezetett, ahol már Dr. Harrison várta őket. Csak Aliyah, Hoseok és Jeong Guk mentek be az épületbe, a többi ember kint őrködött. A régi emeletesház falain már itt-ott lemálott a vakolat szürke foltokkal díszítve a falat. A lépcsők keresztezésében a díszoszlopokon lógott 1-1 virágkaspó benne színesen pompázó virágokkal. Az ajtókat rács védte, az esetleges betörőktől. A lépcsőn haladva megpillantották a folyosó másik végében a piros ajtót amit Mr. Harrison említett nekik a telefonban. Odaérve Lia emelte fel legelőször kezét és kopogott be. Bebocsátást nyerve lépték át a küszöböt. Odabent egy aranyos, nem túl nagy helyiség fogadta őket, a szobát a szürke és bézs színei uralták. Az oldalt elhelyezett polcokon katonás sorrendben álltak a különböző színű mappák, könyvek és más iratok.
- Kérem, foglaljanak helyet!
Mutatott udvariasan az asztala előtt pihenő székekre, amibe gyorsan le is ültek az érkezett vendégek.
- Akkor gondolom ön lenne Miss Aliyah Smith? -nézett a lányra kíváncsiskodva.
- Igen Dr. Harrison. Mondja csak tudna nekünk segíteni?
- Ha elmagyarázza pontosan miben is kéne!? A telefonban nem igazán árult el sok mindent.
- Igen mert nem kockáztathattam ha netalán lehallgatnak. A szerződésre lenne szükségem amit még az apámmal kötött kb 20 évvel ezelőtt.
- És miért kéri olyan sűrgősen ha szabad tudnom?
- Magánál van a szerződés vagy nincs!? Nem érünk rá egész nap! -morgolódott Jungkook.
- Jeong Guk! -szóltak rá egyszerre Hoseokkal.
- Elnézést uram a társam kissé ingerlékeny mostanában! Ne vegye magára.
- Semmi baj, megértem nem lehet könnyű a nyomozó urak élete. De ha nem bánják, szeretnék Miss Smithel kettesben tárgyalni! -intett a lány felé.
- Azt már nem! -pattant fel felháborodva.
- Rendben uram. -állt fel a lány is- Ti menjetek ki! -súgta oda a két fiúnak.
- De Aliyah...
- Ne aggódj Hobi, minden rendben lesz. Kérlek várjatok kint!
Kis habozás után a két fiú elhagyta a helységet, így csak a lány maradt bent az ügyvéd úrral. Újra helyet foglalt majd komolyra véve a szót a férfi felé fordult.
- Mr. Harrison kérem, tudom az apámmal szoros kapcsolatban voltak egymással, segítsen rajtam! -hangja könyörgő volt.
- Igen az apád sokat segített rajtam, így úgy volt a helyes ha én is kisegítem őt. De arról nem volt szó, hogy illegális dolgokba keveredik! Mikor megkeresett azzal, hogy írjunk egy B szerződést a cég jogos öröklési és tulajdonjogi állapotáról azt hittem csak viccel. De, mint utólag kiderült egyáltalán nem volt tréfa.
- Szóval akkor az apám nem avatta be magát, hogy miért is volt szükség erre a dologra?
- Nem teljesen. Csak annyit mondott, hogy nem túl célirányosan szerezte az alaptőkét a cégindításhoz, de azt sosem gondoltam volna, hogy lepaktál a maffiával.
- Hát azt én se... -felelte csalódottan- De ugye megvan az a szerződés és tudunk az ügy érdekében tenni valamit?
- Igen, itt van minden szükséges irat! -állt fel, majd a falra akasztott festményt levette és a mögötte elrejtett széfből elővett egy fekete lezárt mappát- Tessék, itt van! -nyújtotta át.
- Köszönöm!
Átfutotta szemeivel a leírtakat és oda lapozott ahol a tulajdonosi jogokról és annak birtoklási eshetőségeiről írnak. Azt írták benne: „Miszerint a megnevezett leendő tulajdonos (örökös), név szerint Aliyah Rose Smith önhatalmán kívül kénytelen lemondani vezérigazgatói posztjáról úgy a cég (Beauty and Famous) továbbra is az ő birtokában marad! Csakis a fent megnevezett személy folytathat bármilyen tevékenységet a cégen belül és annak jóvoltából! Bármilyen illegális ill. nem teljesen törvényszerű foglalkozások vállalkozást nem terhelik kizárólag az akkori vezetőséget! A Beauty and Famous multicégen belüli bármiféle változtatás, eladás, ügyfelek leszerződtetése csak is kizárólag a vezérigazgató (Aliyah Rose Smith) jelenlétében és hivatalos aláírása után történhet. Egyéb esetben bármiféle szerződés kötés érvénytelen."
- Akkor ezekszerint van rá esély, hogy visszakapjam a céget ugye?
- A leírtak alapján, igen. De ehhez először is egy ügyvédet kell keresnie! Egy olyan ügyvédet aki nem fél és szembe mer szállni a maffiával. Így az átruházási szerződést megtámadhatják ezzel a papírral. Hiszen ezt kötötték meg legelőbb és ez a hivatalos okirat, amit az apja és a megyei ügyész is aláírt.
- Ez remek! Mr. Harrison elvállalná az ügyet? -nézett rá esdeklőn- Kérem uram, nem ismerek egy ügyvédet sem és hiszem, hogy csakis ön segíthet ebben nekem!
- Hát... Nem is tudom Aliyah... Nekem családom van. -vakarta fejét.
- Nekem pedig már csak egy hugom van, akit mindennél jobban szeretek és akinek a biztonsága az első! Ha nem sikerül visszaszereznem a céget akkor nekünk végünk! Előbb-utóbb Diego rá fog jönni, hogy hiába írtam alá a papírokat mit sem érnek. Le fog vadászni! Kérem Mr. Harrison, segítsen! -szemei könnyektől csillogtak, ujjait összekulcsolta.
- Ahhjj...! Najó, legyen. -egyezett bele- Beadom a szükséges nyomtatványokat a bíróságra.
- Istenem, köszönöm, köszönöm, köszönöm!!! -odarohant és szorosan megölelte- Nem is hiszi mennyit jelent ez nekem!
- Csak meg ne bánjam ezt a fene nagy önzetlenségemet.
- Nem fogja nyugodjon meg! Az FBI vigyáz önre és a családjára is, megígérem!
- Köszönöm Aliyah! -mosolygott- Remélem sikerül lebuktatnunk a rosszfiúkat és örökre rács mögé küldhetjük őket!
- Hát ezt én is nagyon remélem. Köszönöm mégegyszer! Ha bármi van kérem hívjon, ezen a számon elér! -adott át egy cetlit- Most megyek, kérem intézkedjen minél előbb!
- Ne aggódj, még ma elmegyek a bíróságra!
- Hálás vagyok önnek, tényleg!
- Majd akkor légy hálás ha jutottunk is valamire!
- Számomra már ez is nagy előrehaladás! Akkor várom a jelentkezését. Viszlát!
Kisétálva a folyosóra csak intett a kint várakozó fiúknak, hogy mehetnek. Összenéztek majd kíváncsian tekintettek a sebesen haladó lány után, hogy vajon mi történhetett odabent és mért nem mond semmit! Meg sem szólalt amíg az ideiglenes szállásukra nem értek. Ott már beavatta a fiúkat a dologba, akik kifejezetten örültek a hírnek és az idősebb nyomozó azonnal elrohant telefonálni főnökének, hogy beszámoljon a fejleményekről és védelmet kérjen az ügyvéd úrnak. Addig Lia és Jeong Guk a lány szobájában beszélgettek tovább arról, hogy miket mondott neki a pasas. Ami talán esetleges nyom lehetne a nyomozáshoz.
- Biztos nem mondott semmi konkrétumot? Miért köttette ezt a szerződést? Megfenyegette-e Morino már akkor is? -sorolta kérdéseit.
- Mondtam már százszor is, hogy nem! Ha lett volna szó ilyesmiről elmondtam volna. Miért tartanám magamban?
- Volt már ilyen eset.
- Az más volt! Ott a hugom volt a tét. De esküszöm semmit nem mondott erről, tényleg!
- Rendben, elhiszem. -állt fel és az ablakhoz sétált.
A csend úgy telepedett közéjük akár a kinti városra a sötétség. Ismét nem tudtak egymásnak semmit mondani, pedig lett volna mit. Helyette inkább a szótlanságot választották. Lia a másik ablakhoz sétált és hasonlóképp a kinti tájat kezdte el csodálni. A mindenhol villódzó fények, a kidíszített kirakatok, az útmenti fák kivilágított törzsei és lombjai igazán ünnepi hangulatot varázsoltak a városnak. Eszébe jutottak a régi emlékei, mikor hugával együtt mennyire várták a közelgő ünnepeket, hogy közösen feldíszíthessék a fenyőfát amit tucatnyi veszekedés árán választottak ki az utolsó percben, hogy megsüthessék a kedvenc karácsonyi sütijeiket és kisebb liszt kontra tojás csata után befalhassák a maradék krémeket. Lelki szemei előtt lebegtek a képek mikor még az anyukája is élt és a hatalmas színesben pompázó fát körbeállva énekelték a Jingle bellst. Az is mikor az apukája próbálta elviselhetővé tenni számukra édesanyjuk hiányát és mindenféle borzasztó viccekkel, tánc előadásokkal és különböző játékokkal terelte el figyelmüket a fájdalomról. Felhevült arcán néhány kósza könnycsepp hullott az ablak párkányára, kisebb foltot hagyva maguk után. Fájdalmas mosoly jelent meg arcán és próbálta letörölni nedves arcát nehogy a bent álló fiú meglássa sírását. Egy hullócsillag suhant át az égen és lehunyva szemeit titkon azt kívánta, bárcsak vége lenne már ennek az egész szörnyűségnek, hogy végre új életet tudjon kezdeni! Tudta hiába a csillag, hiába a kívánság úgysem válik valóra. Szomorúan sétált ágyához mire leülve felhúzta lábait és azokat karjával körbeölelve helyezte fejét a térdére. Az eddig szótlanul álldogáló férfi sok idő után először nézett a lányra és odasétálva hozzá leült mellé és szorosan átölelte.
- Sajnálom! -suttogta fülébe.
A hirtelen cselekedetétől a lány megdöbbent, de belül jól esett neki a fiú törődése. De tudta ez csak átmeneti és talán már egy perccel később újra gonosz és kegyetlen lesz vele.
- Mit sajnálsz? -tolta el magától.
- Mindent! Azt, hogy gonosz voltam veled, hogy elítéltelek pedig nem is ismertelek. Azt, hogy folyton bunkó voltam és kiabáltam veled. De leginkább azt, hogy az elejétől kezdve teljesen kizártalak és úgy viselkedtem veled, mintha egy érzéktelen robot lennél! Pedig az én voltam, nem te. -hangja ezúttal teljesen más volt mint mindig, szomorú lágy és bánattal teli.
Aliyah tágranyílt szemekkel, leesett állal bámult az előtte ülő férfira. Nem tudta hova tenni hirtelen jött bűnbánatát. Azt hitte talán beszedett valamit és azért mond ilyeneket, de nem. Nem voltak se veszélyesen szűk se óriásira kitágult pupillái, nem beszélt félre akár egy részeg, így az alkohol befolyás is kizárható volt. Most először volt vele teljesen őszinte és igazán kedves, látta rajta komolyan gondolja, hogy mennyire megbánta, így az ő belsője is kezdett megenyhülni irányába. Nem akart soha mást csak azt, hogy emberszámba vegye és ne kezelje úgy akár egy felmosó rongyot! Még a barátságát sem kérte, sőt még a kedves szavakért sem imádkozott csupán azt kérte, be bántsa őt, főleg ok nélkül. Elmosolyodott a szomorú arc láttán, majd leengedte lábait a földre.
- Igen, mert én csak egy ügy voltam nem? -halk kuncogása bejárta a csendes szobát.
- Istenem...! -temette arcát kezébe- Sajnálom, hogy ezt mondtam rád! Nem gondoltam komolyan. Vagyis akkor igen, de ma már nem. -nézett rá.
- Miért, ma már mi vagyok? -kérdezte kíváncsian, teljes komolysággal hangjában.
- Hm... -sóhajtott fel- Azt hiszem... hogy a...
- Srácok! -rontott be az ajtón Hoseok, megzavarva a kettejük beszélgetését- Mi folyik itt? -járatta tekintetét a bent ülőkön.
- Semmi! -vágták rá egyszerre- Mit akarsz Hobi? -állt fel Jeong Guk.
- A parancsnok visszahívott, azt mondta minél hamarabb menjünk vissza Washingtonba!
- Mire ez a nagy sietség?
- Találtak egy holttestet a Lery tónál.
- És ez miért is érint minket? -nézett rá társa értetlenül.
- Mert a meggyilkolt személy nem más, mint Jerry Wood, a Wood park igazgatója.
- Micsoda!? -pattant fel Lia is.
- Ismerted? -nézett rá Jeong Guk.
- Hát közvetlenül nem. De az apám igen. Az egyik legnagyobb befektetője volt a cégnek. Sokszor tárgyaltak együtt, néha összefutottam vele. Azt mondod megölték? -nézett Hoseokra.
- Igen. A szakértő szerint kb egy hetes lehet a hulla. De mivel a tó fenekén volt, nem tudott róla senki. A jegesedés miatt elszakadt a tartókötél és a holttest feljött a felszínre. A tavon korcsolyázók találtak rá.
- Ez szörnyű! -hüledezett a lány- Ez az egy hulla van csak?
- Mire célzol? -nézett rá sejtelmesen.
- Nem is tudom... Lehet sok filmet néztem de mi van ha most, hogy Diego azt hiszi, hogy a cég az övé, akkor felkeresi az összes befektetőt és aki nem akar vele dolgozni azokat félreállítja az útból?
- Ez... Ez nem is olyan rossz ötlet! Felhívom a parancsnokot és ráállítok pár embert a befektetőkre. Addig állíts össze egy listát azokról akiket ismersz! Szép munka, ügyes vagy! -paskolta meg vállát a fiatalabb, majd rohant telefonálni.
Hoseok és Aliyah is döbbenten nézték a fiú semmiből jött kedvességét és összenézve követték őt a nappaliba. Ott összekuporodtak az asztal köré és Lia azonnal neki kezdett annak a listának. Remélve, hogy igaza lesz és nem tévesen feltételezi azt, hogy a következő célpontok a befektetők és az ügyfelek, igyekezett minden személy nevét felidézni. Ha csak egy embernek sikerül megmenteni az életét már megérte! Nem szeretné ha egy újabb család hullana szét és veszítené el szerettét! Most már mindenáron meg akarja akadályozni Morino kegyetlen ámokfutását és gyilkolászását! Ez lett az egyetlen és utolsó célja.