A suliba érve ezúttal nem Soyang-al mentem, hanem Jungkook-al. Bár én nem akartam, hiába mondtam neki, hogy tartsuk titokban de mintha falnak beszélnék. Nem akartam már az első nap közbeszéd tárgya lenni! De hiába téptem a szám, hogy még ne mondjuk el senkinek, ne tegyük közszemlére magunkat ő ezt meg sem hallotta. Azt mondta minek titkolózzunk, hiszen minden titok előbb utóbb kiderül.
Nagyot nézett mindenki mikor a hatalmas kocsiból Kook oldalán szálltam ki, Yang pedig Jimin kezét fogva. Az őket körülvevő rajongók sokkot kaptak és csak álltak tátott szájjal, nekem pedig egyre kínosabb lett a szitu. Tae mellettünk jött, míg Yang-ék előttünk sétáltak be az épületbe. Annyira zavarban voltam, hogy a kinti mínusz ellenére majd megsültem és szakadt rólam a víz. Annyira féltem, hogy mi lesz, mit fognak szólni, esetleg neki állnak kiabálni, megvető pillantásokat küldeni felém/felénk, de szerintem annyira lesokkoló volt a látvány, hogy még ezekről is megfeledkeztek. De majd ha eltelik egy kis idő, úgyis eljön aminek jönnie kell. Barátnőm elkísérte párját a termükig, addig én Kook-al oldalamon álltam a folyosón. Valami új plakátot mutatott nekem a telóján mikor egy ismerős arcot pillantottam meg a lépcsők felől. ShinAh volt az, Hyewol-al oldalán.
- Nyugi nem hagylak magadra!
Hallom meg a mellettem álló fiú nyugodt, bíztató hangját. Egy hálás mosolyt küldtem felé, bár volt egy olyan érzésem, hogy ezúttal nem lesz szükség testőrre. A két lány megállt előttünk és Hyewol elég fancsali képett vágott. Volt egy olyan érzésem, hogy Jungkook miatt.
- Szia Nara, Jungkook! -köszönt ShinAh, meglepően kedves hangnemben.
- Szia! -a fiú csak biccentett nekik- Mit akartok?
- Hyewol mondana valamit! -nézett a lányra aki kicsivel előrébb állt, mint ő de meg sem szólalt- Na mondjad! -vágta fejen.
- Bocsánat Nara! Sajnálom, hogy megvertelek.
- És még? -szólt rá.
- Egy barom voltam, de egy rendes lány vagy, bocsánat! -ezt már inkább ilyen robotos hangon mondta, tudtam ezeket nem akarja kimondani.
- Na ezt már szeretem! -paskolta meg a lány vállát- Én is elnézést kérek Nara! Ne félj, több ilyen nem fordul elő!
- Köszönöm! -csak ennyit tudtam kinyögni.
A két lány elvonult a saját termébe mi meg ott álltunk totál ledöbbenve, legalább is én igen!
- Hát ez meg mi volt? -kérdezte Kook, hangja csodálkozó volt.
- Fura mi? De legalább ezt is megéltük, ShinAh kezd normálissá válni! -nevettem.
- De azért nagyon remélem, hogy nem csak miattam volt ilyen mézes-mázas!? Nem szeretném ha bántana mikor nem vagyok ott!
- Nyugi nem fog. Gyere inkább menjünk órára! -húztam magammal.
Bementünk a terembe és elkezdődött a nap. Ami a körülményekhez képest elég nyugisan telt. Csak néhány lány jött oda megkérdezni a fiúkat, hogy tényleg igaz-e, hogy velünk járnak. Kicsit lelombozva mentek el tőlünk. Még meg is sajnáltam őket, tudom milyen érzés csalódni. Yang-al ebédeltem, csak mi ketten! Megígértük egymásnak, hogy hiába lett párunk egymást sosem hanyagoljuk el! Így elküldve a fiúkat csak ketten voltunk. Aztán elmeséltem neki a reggeli dolgokat, hogy milyen volt ShinAh. Furcsálta ő is a helyzetet, de a múltkori eset után ő nem csodálkozott ezen annyira, mint Kook. Suli után elmentem Yona-ért az oviba onnan pedig dolgozni a kávézóba. Jó volt újra itt lenni, közel egy hónap kihagyás után. Hiszen a múlt hónapban nem túl sok időt töltöttem itt. SoHee azonnal hatalmas öleléssel fogadott mikor meglátott. Elvoltunk egésznap, beszélgettünk, dolgoztunk és elmeséltük kinek hogy teltek az ünnepek. Teljesen odavolt azért, hogy a hugom lépett fel a Bangtan-nal, rögtön azt kívánta bárcsak ő lehetett volna a helyében. Estefelé az említettek is betértek a kávézóba. Egész délután próbájuk volt, szóval szerintem tényleg egy kávéra vagy teára ugrottak be, hiszen innen nincs messze a stúdió. Hee persze azonnal szívrohamot kapott mikor meglátta a fiúkat, nekem ez már szinte meg se kottyan. Odamentünk mindketten, én nem akartam de odarángatott nehogy elájuljon vagy valami baromságot mondjon, ami őt ismerve nem lehetetlen.
- Sziasztok fiúk! Kértek valamit? -értünk oda, nagy mosollyal fogadtak.
- Sziasztok! -köszönt halkan Hee, szinte alig lehetett hallani.
- Hali lányok én egy zöld teát kérnék! -felelte Jin szokásos, aranyos mosolyával.
- Én egy presszó kávét sok cukorral. -mondta Hobi telefonját matatva.
- Nekem egy cappucino lesz! -jelentkezett gyerekesen Tae, ami elég aranyosan hatott tőle.
- Máris hozom. A többiek is jönnek vagy ennyien lesztek?
- Jimin Yang-al van randin szóval tuti nem jönnek, Suga valamin dolgozik így őrá se számíts, Kook meg... Asszem még a próbateremben van. Lassan itt kéne lennie! -nézett órájára Nam.
- Értem. Na és te kérsz valamit?
- Nem én csak eljöttem a srácokkal, de azért kössz.
- Mindjárt hozom a rendelést.
Visszamentem a pulthoz és megcsináltam a kért dolgokat. Közben SoHee-t figyeltem aki mellkasát fogva levegő után kapkodott.
- Jól vagy Hee? Olyan sápadt lettél.
- Mi? Ja igen csak... Láttad Jin-t? Istenem, hogy milyen jól néz ki! -tette szívére kezét, már értem mire ez a hattyú halála.
- Aha láttam nagyon cuki. Figyi akkor vidd ki neki a teát amit rendelt és add oda! -nyújtuttam át a csészét.
- Áhh nem, biztos nem! Annyira izgulok tuti elejteném! Vagy rosszabb, ráönteném az egészet és ott maradnék szégyenben előtte...! Ne, ne tegyél ki ennek! -nevetve megforgattam szemeim, hogy lehet valaki ennyire gyerekes?
- Akkor gyere!
Húztam magammal. A megcsinált kávékat egy tálcára tettem és úgy indultam el a kishíján szívrohamot kapó lánnyal a jobbomon. Esküszöm rosszabb néhány fanatikus rajongónál is! Hogy lehet valaki ilyen? Vicces volt ahogy reagált mindenre amit Jin csinált.
- Na srácok a kért kávék, tessék parancsoljatok. Jin neked pedig a tea, fogyasszátok egészséggel. -el akartam menni de gondoltam kicsit megviccelem Hee-t ha már itt vagyunk- Jaj Jin elfelejtettem!
- Igen? -nézett rám kíváncsian.
- Eléggé bejössz a főnökömnek -tettem a lány vállára a kezemet- de nem mer hozzádszólni, légyszi nyugtasd meg arról, hogy nem eszel embereket! Köszi!
Mindenki rámnézett és szinte egyszerre köpték ki amit ittak, majdnem röhögésben törtek ki, SoHee gyilkos pillantásokkal nézett rám, mire csak kiöltöttem a nyelvem és visszamentem a pultba. Tudom kissé gyerekes volt, de néha ilyen is kell. A megszeppent lány ott maradt, szerintem a kijelentésemtől földbe gyökerezett a lába. Láttam ahogy Jin feláll és gondolom megkérdezte jól van-e, mert csak annyit láttam ahogy Hee bólogat majd gyorsan elszaladt. Ekkor a többiek elkezdtek nevetni, szegény Jin csak kezeibe temette arcát. Kissé kínos lehetett neki a helyzet. Mikor oda akartam menni, hogy elnézést kérjek Jungkook lépett be az ajtón és megragadva karomat húzott vissza magához.
- Hova hova? -támaszkodott neki a pultnak.
- Csak a többiekhez akartam menni, elnézést akarok kérni Jin-től.
- Miért mit csináltál?
- Semmit csak SoHee-nek bejön és megmondtam neki és ezzel szerintem kínos helyzetbe hoztam. Nem akartam, hogy ez legyen... -hajtottam le fejem.
- Ugyan már, Jin hyung nem olyan, biztos nem haragszik. Érti a viccet még ha az ilyen is. Ne szomorkodj rendben? -nyúlt állam alá és felemelte a fejem, hogy a szemébe nézhessek.
- Rendben.
- Na ez a beszéd! -hirtelen megpuszilt amitől annyira zavarba jöttem, hogy ismét olyan melegem lett, mintha kb ezer fok lenne idebent- Mikor végzel?
- Kb fél óra miért?
- Megvárlak és hazaviszlek!
- Kössz de haza tudok menni.
- Nem baj, én akkor is megvárlak!
- Jólvan.
Nem akartam győzködni sem vitatkozni mert tudom mindhiába. Ha egyszer valamit a fejébe vesz az úgy is lesz! Zárás előtt a fiúk elköszöntek tőlem és hazaindultak. Kook megvárt amíg átöltözöm aztán beszállva kocsijába elindultunk. Yona persze nagyon örült a fiúnak, eléggé megkedvelte őt és ez szerintem kölcsönös. Egész úton beszélgettek, kérdezgette őt mindenféléről. Én meg őket hallgatva elszórakoztam rajtuk. A ház előtt megállt és kinyitotta nekem az ajtót, kiszálltunk majd Yona-t is kiszedtem a hátsóülésről.
- Figyelj csak hercegnőm -guggolt le hozzá- most játszunk egy olyat, hogy elszámolsz nekem tizenötig csukott szemmel és ha sikerül kapsz tőlem egy óriási ölelést. Mit szólsz?
- Hurrá! Oké. 1-2-3...
- Most ez mire...
Nem tudtam befejezni mert befogta a számat a sajátjával. Átkarolta derekamat és összekulcsolta ujjait. Én a nyakánál tettem ugyanezt. Olyan közel voltunk egymáshoz, hogy éreztem a hasán lévő kockákat, még pulcsin keresztül is. Istenem ez az edzőteremben lakik? Nem hiszem el!
- 14-15! Kész! -hallottuk meg a kislány vidám hangját mire elhúzódtunk egymástól.
- Szuper ügyes voltál, itt a nyereményed!
Felkapta hugomat és jó erősen megölelte. Yona-nak nagyon tetszett a dolog, azonnal átkarolta Kook-ot és még egy puszit is adott az arcára. A fiú viszonozta ezt majd letette a földre.
- Most Nara-nak is! -mutogatott rám, amitől eléggé kivörösödtem.
- Hogy mi?
- Hallottad, te is kapsz puszit!
Rámmosolygott szokásos kaján vigyorával majd adott egy lágy puszit az arcomra. Amitől talán még libabőrösebb lettem, mint korábbi csókjától.
- Jaj nem úgy! -nyafogott hugom.
- Hát akkor? -nézett rá Kook kérdőn.
- Neki ide kell -mutogatott szájára, amitől rendesen sokkot kaptam- ő már nagy lány!
- Nos nagylány? -nézett rám.
- Ne merd Kook mert megjárod!
- De a hercegnőm parancsa!
- De akkor se!
- Jaj Nara, most miért vagy ilyen? -biggyesztette le ajkait, ez a kislány kész zsaroló mester!
Végül igent kellett mondanom, aminek mondanom se kell ki örült a legjobban. A kis énekes madár füligérő vigyorral hajolt le hozzám és apró csókot lehelt ajkaimra. Yona persze ugrándozva ürölt neki, még tapsolt is. Én meg ott álltam kivörösödve, a pulzusom az egekben és ismételten levert a víz. Jeong Guk elköszönt tőlünk, majd beszállva kocsijába elhajtott. Mi is besétáltunk a házba, ami ismét üres volt. Sehol senki. Ami valahol azért kellemesebb volt, mint amikor mindenki itthon van. Gyorsan lezuhanyoztam majd Yona-t is megfürdettem és ágyba dugtam. Még a megmaradt leckém megírtam. Ahogy dolgoztam a beadandón feltűnt, hogy érkezett egy email-em ismeretlen feladótól. Ki lehet az? Megnyitottam és a kórház címe állt ott ahova az az ember elcibált. De honnan tudják az email címem?
„Tisztelt Bang Nara! Jay Y. Lee KunHee engedélyével elküldtük önnek az elsődleges tesztek eredményét. Még néhány vizsgálatra lesz szükségünk, de a részleges adatokat csatoltuk önnek. Kérem amint tud fáradjon be a klinikára, hogy lefolytathassuk a további vizsgálatokat. Üdvözlettel: Dr. Han JiHo.
Vércsoport: A
Génállomány: Megegyező
Kromoszómák: Feltehetően egyeznek
Betegség: Szívritmus zavar
Alkoholszint: Kissé magas
Az alany 96%-ban egyezik a megadott donorral. A sejtszámok egyeznek, a vércsoport azonos. További vizsgálatok javasoltak."
Mire végig olvastam óriási kérdőjelek kezdtek megjelenni a szemeim előtt. Milyen donor? Kivel egyezik meg? Mivan? Ez most az lenne amire gondolok? Ne... az nem lehet! Az az ember lenne az... Áh... Gondolataimból halk kopogás hozott vissza. Lecsukva laptopomat az ajtó felé fordultam. Egy gyors tessék után ShinAh lépett be a szobámba és leült velem szembe.
- Nem zavarok?
- Nem csak a leckém írtam. Mit szeretnél?
- Semmit csak... Te és Jungkook... Komoly köztetek?
Na ez meglepett, bár valahol azért számítottam rá. Nem ő az első aki ma ezt megkérdi. De remélem nem azért, hogy elmondja Sihyuk-nak!
- Asszem igen. Miért?
- Az apám fogadok nem tud róla?
- Nem! -hm sejtettem- És örülnék ha nem mondanád el!
- Nyugi nem fogom nem azért kérdeztem. De remélem van tervetek arra mi lesz ha az apám rájön erre?
- Minek kéne terv?
- Ugyan Nara ne légy naiv! Szerinted az apám hagyná, hogy együtt járj Jungkook-al? Hiszen a cégnél jelenleg ők a legsikeresebb banda, azaz óriási bevételt hoznak. Szerinted ekkora pénzekről csak úgy lemond az apám a két szép szemedért?
- Úgy sem tud semmit tenni! Hiszen nem csak Kook-nak lett barátnője. Jimin Soyang-al jár.
- Klassz... De úgyis előbb-utóbb el fogja érni, hogy szakítsatok!
- És ezt mért mondod el nekem? Ez már majdhogy csak kedves.
- Tudom. Ne aggódj számomra is ijesztő és idegen ez, de attól még igaz! Szerintem hozzatok össze egy tervet ilyen esetre vagy, vagy nektek lesz annyi vagy a bandának!
- Szerinted Sihyuk képes lenne feloszlatni a bandát? Na és a pénz?
- Hát ha már nem lesz annyi bevétel akkor nem lesz olyan „fontos" se a Bangtan. Csak egy átlag fiú banda lesz és könnyű szerrel teszi ki őket a cégtől.
- Rendben, megbeszélem a fiúkkal. Kössz ShinAh, hogy szóltál!
Csak bólintott majd óvatosan kiosont a szobámból. Igaza lenne? Sihyuk képes lenne ártani a fiúknak? Habár... őt ismerve nem tartom ezt olyan lehetetlennek. Beszélnem kell Jungkook-al! Ha tovább akarja ezt folytatni akkor csak is titokban lehet! Nem hagyhatom, hogy miattam menjen tönkre a banda és mindaz amit eddig felépítettek!
Másnap nem jöttek a fiúk suliba így nem is tudtam Kook-al beszélni. De Soyang-nak mindent elmondtam és óvva intettem, hogy vigyázzanak Jimin-el, ha nem akarnak bajt. Írtam Jeong Guk-nak, hogy ha tud és ráér jöjjön el a helyünkre mert fontos beszédem van vele. Suli után gyorsan hazavittem Yona-t és siettem a folyóhoz, ahhoz a padhoz ahol új évkor találtam rá. Leültem és vártam.
Már kezdett esteledni de még sehol sem volt. Megnéztem a telefonom de még az üzenetem se látta. Biztos valami interjún vannak vagy próbálnak, hiszen csak akkor nem szoktak iskolába jönni, ha halaszthatatlan ügyük van. Gondoltam akkor nem várok tovább a hidegben, hazaindulok. Ahogy felálltam és elindultam az utcákon az egyik járdán megláttam közeledni az elrablómat. Talpig öltönyben volt, fekete cipője mintha frissen lakkozott lenne úgy csillogott. A fekete öltöny kihangsúlyozta, hogy ő egy nagyon befolyásos és gazdag ember. Egy zöld pad mellett állt meg mikor észrevett. Nem tudom miért de nem indultam el másik irányba, nem futottam el hanem egyesen hozzásétáltam. Sötét barna haja és fekete szeme egészen jó összhatást nyújtott öltözékéhez. Nem néz ki rosszul, meglehetősen jóképű férfi. Biztosra veszem minden ujjára jut egy vagy legalább két nő mindennapra. Odaérve meginvitált, hogy üljek le vele a padra. Az egyik végében foglaltam helyet, ő a másikban. Nem szóltunk egymáshoz, csak néztük az elhaladó autókat. Végül én törtem meg a csendet.
- Mi volt az az email?
- Hát megkaptad?
- Igen, meg. Mit akarna jelenteni? Az a vizsgálat egy...?
- Igen, egy apasági teszt volt. Nara, én vagyok az apád!
Lesúlytott. Próbáltam nem elájulni! Valahol azért sejtettem de az ő szájából hallani, egészen más. Nem hiszem el!
- Na és honnan jött rá, hogy talán én lehetek a lánya?
Igyekeztem feltenni a kérdéseket amik épp óriási kérdőjelként kavarogtak bennem már egy ideje. Próbáltam koncentrálni, figyelni és nem ájultan a betonba vágódni.
- Mikor először megláttalak már akkor nagyon ismerős voltál. Otthon előkerestem az anyukád fényképét ami kb a te korodban készült és pont úgy nézel ki ahogy ő. Tudtam csak is te lehetsz az eltűnt lányom.
- Eltűnt? Ezt meg hogy érti? Nem tűntem el soha!
- Nem emlékszel? Házasok voltunk az anyáddal és mikor megtudtuk, hogy beteg egyik napról a másikra eltűnt. Elment és elvitt téged is. Hiába kerestelek titeket, mintha a föld nyelt volna el. Évekkel később mikor hallottam, hogy JiSoo meghalt próbáltalak megkeresni és felvettem Sihyuk-al a kapcsolatot, de hiába írtam neked nem válaszoltál majd egyszer csak kaptam egy bírói végzést miszerint nem mehetek a közeledbe mert a gyámod megtiltotta.
- Milyen levél? Én sosem kaptam levelet.
- Mi? De hát én mindig írtam neked!
- Hát én sosem kaptam meg őket. De mindegyis... És most hogy hogy itt vagy? Hogy találtál rám?
- Nos először az asszisztensem mutatott egy videót azon ismertelek fel, valami fiú együttes már a nevüket nem tudom.
- Bangtan.
- Igen az az. Az egyik koncertjük videóján láttalak meg és az embereimmel megfigyeltettelek. Aztán mivel nem mehetek a közeledbe egy hirtelen ötlettől vezérelve gondoltam elviszlek a kórházba és megcsináltatom a tesztet. Igaz nem ilyen módon kellett volna, sajnálom! De nem tehettem mást!
- Mindegy már nem számít a lényeg, hogy a szerveim a helyükön vannak. De most mit vársz tőlem? Hogy a nyakadba borulok?
- Nem, persze, hogy nem! De szeretném ha megengednéd nekem, hogy újra az apád lehessek. Szeretnék melletted lenni!
- Már minek? Mikor szükségem lett volna rád sehol sem voltál! Cserben hagytál engem is és anyát is! Magára hagytad őt mikor a legnagyobb szüksége lett volna rád! Nem voltál ott amikor meghalt! Csak én... Kérlek, most hogy már túl vagyok mindezen, ne most akarj az életem része lenni! Már nincs szükségem rád! -felálltam.
- Nara kérlek! -ragadta meg karom.
- Engedj el! Ha eddig nem volt közöd hozzám, most se legyen! Eressz el!
- Hallotta a hölgyet? Eressze el!
Hallok meg egy ismerősen csengő mély és határozott hangot. Majd megéreztem egy kezet a hátamon. Oldalra pillantottam és megláttam az egyre mérgesebben pislogó fiút. A férfi erre eleresztette a karom és hátra lépett egyet.
- Ne lássam meg mégegyszer a közelében megértette!?
Ragadta meg ingjénél fogva és kicsit megcsavarva azt közelebb húzta magához, hogy egyenesen szemébe nézhessen. Tudtam most legszívesebben leütné de nem hagyhattam, hogy ezt tegye. Maga miatt sem plusz a minket bámuló emberek miatt sem.
- Jungkook hagyd, gyere inkább menjünk! -ragadtam meg kezét- Kérlek!
- Menjünk.
Megfogta kezem és elvezetett a kocsiig és beültetett magamellé. A gázba taposott és elindultunk. Nem mertem hozzászólni, láttam mennyire dühös. Féltem mi lesz ha olyat mondok amitől csak idegesebb lesz és esetleg balesetet okozunk. Nem szeretném ha más vagy mi megsérülnénk! Meg sem állt a dormig ahol közösen laknak a fiúkkal. Bár nem akartam odamenni, de nem vitt haza hiába kértem. Mivel mindegyikük külön lakrészben lakik így a sajátjába vitt be. Ideges volt, egy széket a földhöz is vágott amiben véletlen megbukott.
- Jeong Guk, kérlek nyugodj meg!
- Hogy nyugodhatnék mikor az a férfi majdnem bántott téged!
- Nem akart bántani.
- Láttam, hogy rángatott. -kiabált- Egyáltalán miért voltál ott? Mit akart tőled? Ha bármit tett mondd el és azonnal megyünk a rendőrségre!
- Mi ez az ordibálás? -jött be Hobi és Taehyung.
- Minek kell menni a rendőrségre? -nézett kerek szemekkel Tae.
- Semminek! Kook légyszi állj le! -szóltam rá.
- Ha nem vagyok ott megerőszakolnak! Hogy nyugodhatnék meg!?
- Hogy mi? -lepődött meg J-Hope.
- Ez igaz?
- Nem srácok nem igaz! Jeong Guk figyelj rám! -fogtam meg két karját, hogy csak rám nézzen- Az a férfi nem akart bántani és főleg nem megerőszakolni! -mosolyogtam rá, hogy elhigyje amit mondok.
- Óh igen? Na és akkor mit akart? Bújócskázni?
- Nem. Be akart lépni az életembe. Jungkook, ő az apám volt.
Ledöbbent akárcsak a bent lévők. Hatalmas kitágult pupillák néztek rám és tátott szájak. Szinte hallottam ahogy az álluk koppan a padlón. Nem akartam, hogy megtudják és főleg nem így, de ha nem avatom be őt a dologba akkor valószínűleg megkereste volna és addig üti amíg lélegzik. És nem szeretném ha miattam bárkinek is baja lenne, főleg úgy, hogy nem csinált semmit.
27. Rész
2021-12-18
Hozzászólások (0)