A napok összefolytak, annyira kezdett úrrá lenni rajtam a pánik az évvége miatt, hogy már-már úgy viselkedtem, mint egy mániákus! Szerencsére ott volt mellettem Adam és Jeremy is! Bár az utóbbi személy előtt igyekeztem nem kimutatni mennyire ki vagyok idegileg! Hiszen neki sokkal nagyobb gondja van! A mennyasszonya megcsalta, ráadásul pont az én apámmal! Még most sem vagyok képes felfogni amit tett! Olyan hihetetlen ez az egész. Bárcsak tudnék varázsolni! Annyi mindent megváltoztatnék. De sajnos nem vagyok Harry Potter...
Lassan kifelé megyünk már a télből, hiszen már Február van, de még a hideg mindig nem akar távozni...! Most mindenki a Valentin napra készül... Pfúj! Annyira utálom ezt az idióta ünnepet! Mindenhol szivecskék, „cuki" párocskák és minden tiszta happy meg love story. Közben meg ott vágják át a másikat ahol csak tudják és akkor csalják meg amikor csak alkalom adódik rá! Olyan álszent ez az ünnep, de komolyan! Gondolataimból Adam térített vissza ahogy leült velem szemben az ebédlőben.
- Hali!
- Cső...
- Mi bajod van? -nézett rám kíváncsian.
- Semmi... Hozol nekem egy pepsi-t? Légyszííí! -néztem kiskutya szemekkel.
- De nagy mázlid van velem! -pattant fel.
- Köszike! Majd meghálálom! -kiáltottam utána.
- Aha persze persze...
Örültem, hogy sikerült őt leszerelnem, nem volt kedvem magyarázkodni mi is bánt engem annyira. De nem sokáig örülhettem az egyedüllétnek mert egy nemvárt személy ült le velem szemben. Meg is lepett, hogy itt látom!
- Biztos jó helyre ültél le?
- Igen. Beszélhetnénk? -nézett szomorú tekintettel.
- Ohh, most már beszélni akarsz? Mi változott?
- Adam elmondta...
- Mit? -hirtelen nem tudtam mire érti.
- Tudod? Azt, hogy meleg. -súgta, nehogy mások meghallják- Elmondta, hogy nem jártok.
- Áhh értem... Akkor csak ezért jöttél ide? Most, hogy megtudtad se neked se nekem nincs esélyünk Adam-nél már jó vagyok? -háborodtam fel- Most már beszélnél velem?
- Miranda, ne haragudj én csak... Annyira tetszett nekem Adam és zavart, hogy sülve-főve együtt vagytok... Féltékeny voltam.
- Azt vettem észre. De nem gondolod, hogy a gyerekes viselkedésed helyett inkább le kellett volna ülnöd és megbeszélned velem?
- De igen, ne haragudj! Csak annyira elvakított a féltékenység, hogy nem tudtam gondolkodni...
- Ja és inkább óvodás módjára besértődtél és ahelyett, hogy megkérdeztél volna az igazságról, inkább kerülni kezdtél!
- Sajnálom! Tudom idióta voltam, ne haragudj!
- Én nem haragszom Skyler, de nem akarok többé a barátod lenni! Ilyen ember nekem nem kell barátnak!
- Ne csináld már kérlek! Hidd el nagyon megbántam ahogy viselkedtem!
- Elhiszem, de mi a garancia, hogy legközelebb nem játszod el ugyanezt? Jön egy másik srác akibe „halálosan" szerelmes leszel és előről kezdődik minden! Kössz de nekem erre nincs szükségem, megvan a saját gondom, nem kellesz még te is!
Nem vártam már a válaszára, igazság szerint nem is voltam rá kíváncsi, így azonnal felpattantam. Fogtam a táskámat és leléptem. Az sem érdekelt, hogy lett volna még két órám! Leszarom! Bepattantam a kocsiba és elhajtottam. Addig addig vezettem, amíg Dana-éknál nem voltam újra. Jó volt vele dumálni, pont mint rég. Tudta mire van szükségem, mi az ami segíthet. Elmentünk egy elhagyatott vonatállomásra és a vagonokat összefirkáltuk. A jó öreg grafitty! De rég csináltam már ezt Istenkém... Jó volt újra kicsit rossznak és gyereknek lenni! Ezúttal nem ittam egy kortyot sem, de nem is volt rá szükség! Dana elfeledtette velem egy kis időre az összes gondomat! Talán ha nekem sikerült megváltoznom lehet sikerül őt is a helyes útra terelnem! Amíg a sitten volt nem drogozott, legalább is állítása szerint nem, bár szerintem sem mivel ott nem nagyon díjazzák az ilyesmit. Nem szeretném ha visszaszokna rá, hiszen nem rossz ember ő, hiába volt börtönben. Neki is voltak kemény időszakai, történtek események az ő múltjában is. Talán ezért is értjük meg egymást annyira! És ő is, ahogy én is a legvégső megoldást a kábítószerben találta meg, hiszen amíg el van szállva az ember addig megfeledkezik minden szarságról ami vele történt. Bár tudom, hogy ez csak átmeneti és miután kitisztulsz minden ugyanúgy vár rád ahogy hagytad, de akkor ezt még nem gondoltam tovább csak felejteni akartam! Ma már tudom a droggal nem oldok meg semmit, és a balesetem után meg is fogadtam, hogy soha többet! Hozzon bármilyen szarságot is az élet, droghoz soha nem nyúlok!
Ismét este értem haza, vagyis Jeremy lakásába. Aki tajtékozva várt engem.
- Hol a fenében voltál!? -kiáltott rám, alig értem be a házba.
- Csak a barátaimmal. -dobtam le a táskám.
- És ilyen sokáig? Plusz ellógod az óráid!?
- Jaj hagyjuk már, itt nem vagy a tanárom, úgyhogy ne játszd túl magad!
- Óh igen? Jobban szeretnéd ha holnap az iskolában üvölteném le a fejed a többiek előtt!?
- Felőlem... Azt csinálsz amit akarsz! -vontam vállat.
- Mi van veled Miranda?
- Semmi mi lenne? Csak unom már, hogy mindenki velem van elfoglalva! Nincs jobb dolgotok de komolyan!?
Sarkon fordultam és elmentem. Nem bírtam ott maradni! Elég volt a folytonos veszekedésekből, vitákból, kérdőre vonásokból! Felment bennem a pumpa, azt hittem szétrobbanok az idegtől! Azt se láttam merre megyek, csak úgy rutinszerűen forgattam a kormányt. Újra abban a szürke házban találtam magam, amit nem olyan rég hagytam el. Dana örült nekem. Épp egy bulit kezdtek el, behívott, hogy lazítsak velük és ne legyek ennyire feszült. Eleinte kicsit nehéz volt elengedni magam, de minél több pohárka ital lecsusszant annál lazább lettem. A végére már kevertünk mindent mindennel, azt sem tudtam mit iszom vagy, hogy hol vagyok! Tudtam, hogy amit teszek az kicsit sem helyes és rossz, de nem bírtam ellenállni! Minél több volt az alkohol annál kevesebb volt az emlék!
Jeremy szemszöge:
Istenem mi lehet ezzel a lánnyal? Nem hiszem el! Ma csak úgy simán elment az iskolából és az sem érdekelte, hogy volt még órája. Adam-től tudom, hogy zaklatott állapotban rohant ki az ebédlőből miután beszélt Skyler-el, azt is elmesélte, hogy miért nem szóltak egymáshoz mostanában. Elég fura felállás ez... Bár megértem Medi hozzáállását is, ő egyenes ember, szeret mindent megbeszélni és tisztázni a dolgokat. Gondolom rosszul eshetett neki, hogy Skyler elkerülte ahelyett, hogy tisztázták volna a félreértéseket.
De ez a mai viselkedése alól nem mentje fel! Kezd úgy viselkedni ahogy régen, amikor az a Steve gyerek mindenbe belerángatta. Remélem nem akadt össze újra egy ilyennel! Kezdek érte nagyon aggódni! Az a lány nagyon fontos nekem, mintha csak a hugom lenne és nem szeretném ha újra rossz útra tévedne! Egy ideje látom már rajta, hogy valami nincs rendben, valami nagy teher nyomhatja a vállát és most itt van az én esetem is... Fogadni merek neki van lelkiismeret furdalása az apja tette miatt! Pedig ő nem tehet semmiről! Nem az ő hibája, hogy David elcsábította tőlem Melody-t! Hiszen ehhez két ember kell, ebben az én „drága" volt mennyasszonyom is jócskán benne volt! Talán ezt neki is el kéne mondanom! Lehet megkönnyebbülne és nem gyötörné magát annyira. Amint hazaér leülök vele beszélni. Igaz hamarabb is megtehettem volna ezt, csak olyan friss még a seb és az igazat megvallva most nem nagyon tudom felfogni ami történt. Olyan szürreális ez az egész! Azt hittem Melody lesz az igazi, az a nő akivel leélhetem az életem és akivel családot alapíthatok! Hát úgy látszik óriásit tévedtem...
Lassan hajnali egy óra. Hol van már ez a lány!? Kezdek egyre jobban aggódni érte. Remélem nem csinált semmi hülyeséget! Olyan dühös és zaklatott volt mikor elviharzott itthonról, remélem minden oké vele! Meg kell keresnem, úgy sem tudnék aludni! Felvettem a cipőmet, fogtam a kocsikulcsom és elindultam keresni. De nem kellett sokáig mennem alig értem ki a házból amikor megláttam a távolból, hogy két srác támogat valakit az utca végén. A lámpa fényei elég gyatrák voltak ezért nem láttam jól ki az, de amikor meghallottam a lány hangját tudtam, Medi az. Azonnal odarohantam és kivettem őt a két srác kezéből akik rémülten néztek rám. Kérdőre vontam őket, hogy kik ők és mit csináltak Miranda-val. Láttam rajtuk ők is eleget ittak, de annyit ki tudtak nyögni, hogy nem csináltak vele semmit csak hazakísérték, mert Dana arra kérte őket, majd elszaladtak. Mármint ha azt, amit műveltek szaladásnak lehet nevezni. Dana...hmm... nagyon ismerős ez a név... De fogalmam se volt honnan. Mindegy most ez nem számít! Gyorsan bevittem Medi-t és lefektettem a kanapéra. Rettentően bűzlött az italtól és a cigitől! Azt hittem elhányom magam. Nem hagyhatom, hogy így feküdjön itt, még elterjed ez a szag a házban és sosem űzöm ki innen. Meg kell fürödnie! Elmentem engedni neki fürdővizet és telenyomtam a kádat mindenféle illatos fürdő kellékkel. Majd visszamentem, hogy beküldjem őt tisztálkodni.
- Miranda! Kész a vized, menj és fürödj meg! Bűzlesz! -de mint aki meg se hallja feküdt tovább- Miranda!
- Ccsshh! Ne kiabálj Jeremy meghallja! -tette ujját a szája elé, na látom ez aztán hosszú éjszaka lesz!
- Menj fürödj le!
- Oké okéhh...
Felállt vagyis csak próbált de szinte azonnal visszaesett a kanapéra. Gondoltam segítek neki, kicipeltem a fürdőbe.
- Na ott a kád, vetkőzz le és jól mosakodj meg! Szólj ha kész vagy!
Kimentem. Nem akartam zavarni. Ültem már kint egy ideje, de semmilyen hang nem jött ki a fürdőből. Kezdtem aggódni! Vaciláltam mi legyen, hiszen mégsem mehetek csak úgy be! Mégis csak fürdik! De mi van ha baja van? Örlődtem mi legyen.
- Miranda, kész vagy már? -semmi- Hallasz engem? Válaszolj! -de ismét nem jött válasz.
Nem bírtam ott állni bementem és amit ott láttam... Az ütő is megállt bennem! Bele volt zuhanva a kádba, fejjel a vízbe. Azonnal kiszedtem onnan és újra élesztettem. Szerencsére hamar felköhögte a vizet, nekem pedig egy hatalmas kő esett le a szívemről. Miután a kezdeti sokk elmúlt gondoltam segítek neki megfürödni ha már háromnegyedik csurom vizes. Levettem a ruháit, kivéve az alsóneműket! Beleültettem a kádba és jó sok tusfürdőt nyomtam a kezembe és a testére is. Remélem ennyitől már nem fog úgy bűzleni! Nem volt egyszerű dolgom, folyton ide-oda dőlöngélt, hadonászott és ha mindez nem lett volna elég folyton próbált megcsikizni vagy a hajamba túrni. Egyszerre volt rettentően kínos és vicces a helyzet. Nagyon zavarban voltam, ami tőlem elég távol áll, de most ha tükörbe néztem volna tuti azt látom ahogy arcom tiszta vörösben pompázik. Nem tudom igazából mi az oka, talán az, hogy Miranda ilyen állapotban van és elég hiányos öltözetben nem tudom... Hiszen valljuk be, egyáltalán nem csúnya lány és piszok jó teste van, minden ott van ahol lennie kell! Na jó, ezt gyorsan ki kell vernem a fejemből!
Befejeztem a fürdetést és kisegítettem a kádból. Jól áttörölgettem majd adtam rá tiszta ruhát. Bevittem a szobájába és lefektettem az ágyra. Forgolódott párat majd lenyugodott. Gondoltam csendben elillanok de hirtelen olyat rántott a karomon, hogy azonnal elvesztettem az egyensúlyom és bezuhantam az ágyba. Rögtön átkarolt és rámfeküdt, mozdulni sem tudtam. Rettentő kényelmetlen volt így, szinte csak félig voltam az ágyon.
- Miranda, légyszi engedj el! -próbáltam lehámozni magamról.
- El akarlak engedni de nem tudlak... Miért bántasz folyton? Miért? -sírta el magát, szerintem azt sem tudta ki vagyok.
- De én nem is bántalak!
- De igen. Elhagytál most meg újra visszajössz. Miért kínzol engem Matt, miért? -áhh szóval itt a kutya elásva!
- Nem kínozlak Mendi!
- Ne játsz velem, ne, nem bírom megint ezt! -nyögte ki lassan, bár alig érthető volt.
- Kérlek menj beljebb mert leesek! Én vagyok az Jeremy!
- Ccsshh ne szólj Jeremy-nek, tuti utál ígyis. Ha ezt megtudja megöl!
- Nem utállak vagyis nem utál ne aggódj!
- De igen! Apám elvette a nőjét, az életét! Miért ne utálna? -zokogott, nem elég volt a részegség most a sírás miatt sem nagyon értettem mit mond.
- Erről nem te tehetsz! Ne hibáztasd magad! Az az ő döntése volt nem a tiéd!
- Úgy szeretlek Matthew, bárcsak máshogy lenne minden! -ölelt át mégjobban, azt hittem megfulladok.
- Én is szeretlek Meds! -éreztem ahogy elmosolyodik, szerette mikor így hívta.
Tudtam fogalma sincs ki vagyok, hiszen azt hiszi Matthew-al beszél, így gondoltam jól esik hallania, hogy viszont szereti, még ha nem is közvetlen tőle hallja. Megfordult a másik oldalra én pedig végre felkelhettem. Nem mentem ki a szobából, ott maradtam, hogy vigyázzak rá. Már kezdett a fejemben összeállni miért is változott meg a viselkedése ilyen hirtelen. Hát újra a képbe került Matthew! De vajon mi történhetett? Ki kell derítenem, hogy segíteni tudjak neki. Remélem nem akarja újra átverni és cserben hagyni! Már akkor gyanús volt mikor azt a furcsa ajándékot küldette velem el Mendi-nek karácsonykor. Bár akkor azt hittem csak egy baráti ajándék, és az igazat megvallva nem is nagyon figyeltem rá, hiszen akkor jött fel a dolog, hogy talán Melody megcsal. Így csak azzal tudtam foglalkozni. De már annak vége, így eldöntöttem, hogy holnap beszélek Adam-el, ő biztos jobban képben van, mint én. Meg kell tudnom mi van a háttérben!