26. Rész

Megkönnyebbülve, hogy nem akarnak kirabolni húztam le a kocsiablakot és egy rég nem látott személy mosolyával találtam szemben magam.
- Tényleg te vagy az csajszi? Mit keresel te erre?
- Szia Dana! Igen én vagyok! Örülök, hogy látlak. Mizu van veled?
- Nem sok semmi. Nemrég pattantam meg a sittről. -mesélte mindezt úgy, mintha egy hétköznapi dologról beszélnénk- Na és te? Hogy hogy itt? Azt hittem megjavultál!
- Ja mondhatni. Igazság szerint én se tudom mit keresek itt, csak úgy erre hajtottam.
- Ugyan már ne csesztess ezzel! Ha itt vagy annak oka van! Na, pattanj ki abból a kocsiból és gyere be! Olyan rég láttalak, dumáljunk.
- Áhh nem hiszem, hogy ez jó ötlet...
- Nyugi, nem csinálunk semmit csak dumálunk! Ne kéresd már magad!
- Hát jó de csak pár percre ugrok be! -szálltam ki a járműből.
- Tőlem... Siess a srácok is örülni fognak!
- Ők is itt vannak? -álltam meg- Akkor nem kéne bemennem...
- Nyugi már nem lesz baj, örülni fognak neked hidd el! Na gyere már!
Vonakodva ugyan de követtem egykori barátomat abba a házba. Amint átléptem a küszöböt azonnal végig rohantak rajtam az emlékek. Itt szinte semmi sem változott! Ugyanazok a bútorok, a szőnyeg is sőt még a falakon is ott vannak a „lenyomataink". Régi szép emlékek...!
A srácok először ledöbbentek amikor újra ott láttak, szerintem azt hitték, hogy szellem vagyok. De kb tíz perc után úgy beszélgettünk, mintha az elmúlt évek meg se történtek volna. Nem tudom miért de jó érzéssel töltött el, hogy ott lehetek közöttük! Nem is haragudtak rám amiért annakidején feladtam magunkat a rendőrségen, megértették mit miért csináltam és nem akartak kinyírni. Dana kíváncsian érdeklődött, hogy mi van velem mostanában, és mi a helyzet a kis fostalicskával (mindig így hívta Matt-et). Elmeséltem mindent, azt is, hogy most hirtelen békülni akar és elfelejteni a múltat. Erre felháborodott, hogy mit képzel magáról az a kis „gyíkszar" hogy ilyesmit kér tőlem. Nem tagadom, jól esett végre azt hallani, hogy valaki mellettem áll és ugyanúgy gondolja a dolgokat, mint én. Jó volt olyan emberekkel körülvenni magam, akik megértenek. A beszélgetések közepette előkerült néhány doboz sör, bor és whisky is. Nem akartam inni, már azért sem mert kocsival vagyok, de addig-addig győzködtek, hogy egy pohárkával koccintottam velük. Estébe nyúlóan ott maradtam, kb nyolc lehetett mire elindultam tőlük, de mielőtt leléptem volna megígértették velem, hogy gyakrabban nézek el feléjük. Jeremy-hez érve igyekeztem kijózanítani magam, még a hóban is megmostam az arcom, bekaptam egy mentolos rágót is, ne lehessen érezni az alkohol szagot. Remélem ez segít! Beérve erős tea illat csapta meg az orrom, jó volt az aroma, eper hmm... A konyhába érve megláttam a széken kuporogni Jeremy-t, kezében egy gőzölgő pohárral.
- Szia! Hát te?
- Áh szia Miranda! Kérsz? -emelte meg kicsit piros bögréjét.
- Nem köszi. Beteg vagy?
- Nem, csak szeretem a teát! Betegnek kell lennem ahhoz, hogy teát ihassak?
- Ja nem dehogy, csak úgy tűntél, mint aki meg van fázva. Jobban vagy már? -ültem le.
- Hát fogjuk rá. Egy biztos, többet nem foglak arra kényszeríteni, hogy mellettem aludj és bocs érte!
- Ugyan már! Ne szavatkozz! Egy kis alvásba nem hal bele senki, plusz ha segítettem vele akkor megérte számomra!
- Kössz, jó barát vagy! Haris-től is elnézést kell kérnem. -vakarta fejét.
- Miért?
- Hát ahogy rábeszéltem, hogy igyon velem pedig tudtam, hogy mennie kell dolgozni.
- Üm szerintem nem haragszik érte! Hiszen ha nem akarta volna biztos nem iszik veled! Csupán ő is fel akart vidítani.
- Tudom és meg fogom köszönni neki.
Megitta teáját és a bögrét betette a mosogatóba. Elindult, gondolom a szobájába, de ahogy elhaladt mellettem hirtelen megállt. Kezdtem aggódni! Visszalépett pár lépést és végig szaglászott akárcsak egy vadászkopó. Tuti lebuktam!
- Te ittál? -nézett mérgesen.
- Hogy én!? -játszottam a felháborodottat- Dehogy is!
- Akkor miért van ilyen alkohol szagod?
- Ja, hogy az? -gyerünk Mendi találj ki valamit de gyorsan!- Elmentem tankolni a benzinkútra és egy idióta csöves odajött koldulni és amiért nem adtam pénzt piára leöntött borral. -ez aztán a sztori, nem semmi vagyok!
- A szemétje! Miért nem jelentetted fel? Holnap odamegyünk és feljelentjük! -eléggé mérges lett.
- Állj már le! Miért tennénk ilyet? Nem elég bűntetés neki az, hogy az utcán kell csöveznie? Megajándékoznád azzal, hogy sittre küldöd ahol kaja, pia, fűtés van? -próbáltam kimagyarázni magam.
- Ez igaz... De akkor is elbeszélgetek vele!
- Nem kell, ne bonyolítsuk ezt. Meg nem hiszem, hogy ott van még. Biztos elment már máshova kéregetni. Na de én megyek megírom a leckémet. Holnap? Mehet a meló vagy még maradsz itthon?
- Dehogy maradok! Mindenképp bemegyek! Minek üljek itthon? Hogy sajnáltassam magam? Az az iskolában is megy, plusz a tanítás eltereli a figyelmem!
- Rendben. Örülök, hogy így állsz a dolgokhoz és igyekszel túllépni rajta!
- Nem élhetek örökké a múltban és nem sajnáltathatom magam egy olyan miatt amin úgysem tudok változtatni!
- Na ez a beszéd! Örülök, hogy ilyen erős vagy! Na akkor megyek tanárúr, megírom a házim ha megengedi!? -tisztelegtem, mint a katonák.
- Rendben Miss Hills menjen csak! -ment bele a kis játékomba.
Egy jót nevettünk aztán eltűntem a vendégszobában. Kifújtam a levegőt, hogy nem buktam le a pia miatt, tudtam többet nem szabad ezt tennem! Még ha el is megyek Dana-ékhoz nem hagyom, hogy rábeszéljenek az ivásra, többé nem! Mikor végeztem a leckével kicsit felléptem facebook-ra, hiszen elég régen voltam már fent. Volt néhány üzim, pár értesítő és ismerős jelölés is. Mikor mindet letudtam böngésztem a videók között. Hát persze, hogy ismét a „nagyszerű" B.A.T.W. egyik idióta videója ugrott fel elsőnek. Gyorsan el akartam görgetni de mikor elolvastam a címet, kíváncsi lettem miről szólhat. Az állt a videó felett, hogy Sorry. Na ilyen se volt még... Elindítottam hát, lássuk csak mit sajnálnak annyira. Nem volt hosszú a felvétel, kb 4 perces volt. Mikor vége lett nem igazán tudtam mit is képzeljek vagy gondoljak. A videó arról szólt, hogy bocsánatot kérnek azoktól akiket valaha valamilyen módon megbántottak vagy megaláztak. Elmagyarázták, hogy „fiatal" korukban -ja mert most olyan öregek...- sok butaságot elkövettek és a hirtelen jött hírnevet -jesszus hírnév, ez jó- nem tudták hogy kezelni, így néhányszor eléggé bántóak voltak másokkal és egyes tagokat az idősebbek olyasmire kényszerítették amire nem kellett volna. (Gondolom itt Matt és a köztem lévő barátság tönkretételéről beszéltek) Amit ma már felnőtt fejjel és gondolkodással -ez mekkora már még felnőttek, beszarok!- nagyon bánnak és ha lehetne mindent másképp csinálnának! A végén pedig egyszerre kérnek bocsánatot mindenkitől. Elolvastam néhány kommentet és naná, hogy a buta tinilányok odavannak ezért az, idézem „érzelmes" videóért. Mások szerint nagyon megható vallomás volt és akadt aki büszke volt rájuk, amiért ez így fel merték vállalni. Mivel szerinte „erre sok sztár sem képes, hogy beismerje hibázott!"
Hát nem tudom ki hogy van ezzel, de számomra elég kamuszagú ez a „szívszaggató vallomás"! Hiszen ha igaz amit állítanak, akkor mért csak most hozakodnak elő ezzel? Talán... Lehet, hogy azt hiszik miután én ezt láttam akkor hinni fogok Matt-nek és minden rendben lesz köztünk? Ha erre számítanak, akkor elég naivak! Jó azt elismerem, hogy bátorság kellett ahhoz, hogy ezt tegyék, hiszen egy ember sem könnyű elismernie ha hibázott! És ebben az a legszebb, hogy még ha kamu is a dolog, visszvonni már nem tudják hiszen kint van neten a videó! És tudjuk jól, hogy ami egyszer kikerül az internetre...az örökké ott marad! Így visszakozni sem tudnak! Talán valami jó dolog is van ebben...
Hogy több ilyen „nagyszerű" vallomással ne találjam szembe magam, inkább kiléptem a fiókomból. Megakadt a szemem az egyik dokumon, amiben a készülő vizsgafilmem van, vagyis csak a kezdetleges vázlata. Közel sincs még kész! Addig van leforgatva és összevágva amíg Haris éttermében azt a szegény pincér lányt úgy megalázták mindenki előtt. Azóta sajnos nem történt semmi érdekes, így nem tudok haladni vele és az idő pedig vészesen fogy! Kezdtem aggódni mi lesz ha nem fogom tudni befejezni? Ha nem lesz olyan nagy durranás ahogyan azt elképzeltem? Hiszen az imént látottak után nem hinném, hogy fognak mégegyszer szemétkedni valakivel, már csak az imidzsük megőrzése miatt sem! Ha nem lesznek önmaguk akkor hogy fogom megcsinálni a nagy leleplező filmemet? Sajnos egyre több lett bennem a kérdés, amikre egyáltalán nem tudtam választ adni! Kezdtem aggódni mi lesz velem ha nem sikerül a filmem és megbukom! Újra kell megint járnom a végzős évem? Mi van ha a túlkorosságom miatt kicsapnak végleg? De még ha járhatnék is oda, akkor miről forgatnám az új vizsgafilmet? Az iskola menzájáról? Nem tudom lesz velem! Félek! És egyre jobban aggódok mindenért! Kezdem megint azt érezni, hogy kezd szétesni az életem és egyre jobban csúszik ki a talaj a lábam alól!