Hosszú fájdalmas és roppant magányos napok követték egymást. Nem mentem be az egyetemre, nem bírtam! Nem tudtam egy légtérben lenni Kaidennel. Annyira fáj amit velem tett és a legrosszabb, hogy ő ezt nem is hibaként fogja fel! Szerinte tök oké amit tett mert az csak ösztön és nem komoly szándékkal fekszik le Loryval és még ki tudja kivel! Ösztön...! Ugyanmár! Úgy beszél, mintha kurva kutyákról lenne szó, de mi kibaszott emberek vagyunk könyörgöm! Oké, hogy átváltoznak egy vadállattá, de akkor is, ott van az emberi oldal is! Vagy náluk ez nem számít már semmit? Ha ilyen farkasnak lenni akkor én nem akarok az lenni! Soha!
A napok lassan teltek és minden nappal egyre rosszabbul éreztem magam! Bezárkóztam, senkit sem engedtem közel, még anyát sem. Ő sejtette mi lapulhat a háttérben, de nem szólt, csendben próbált segíteni nekem, 1-1 kedves szóval, üzenettel vagy épp csokival. Rohadt szarul éreztem magam, talán még soha ennyire! Legszívesebben írtam volna Noahnak, hogy jöjjön ide és mentsen meg, de nem tudtam. Plusz tudtam azt is, hogy ő ezzel a nagy „igazsággal" tisztában volt mindvégig! De mégis... Annyira hiányzott a társasága! Bárcsak itt lenne!
A Február is beköszöntött mire úgy éreztem képes vagyok bemenni az egyetemre. Fura volt újra ott lenni, páran meg is bámultak, hogy tényleg engem látnak-e vagy csak egy kísértetet. Bár ha most tükörbe néznék valószínű én is egy szellemet látnék.
Igyekeztem mindenki elől eltűnni. Még Samel sem akartam beszélni, nem tudtam mit is mondhatnék neki. Hiszen ő erről az egész rohadt mágikus lényes dologról semmit sem tud. Csupán annyit mondtam neki -mert folyton keresett- hogy szakítottam Jamesel. Mondjuk kis öröm volt a bánatban, hogy pár napra a szakításra elment a suliból, más osztály főnököt kaptunk. A terembe az utolsó padba vonultam, eszem ágába se volt Kia mellett jópofizni legelől! Ő is pontosan tisztában volt az igazsággal és semmit sem mondott nekem! Úgyis csak ráfogná arra, hogy nem lehetett mert az „alfa megtiltotta". Pedig szerintem egy barátság többet ér holmi önelégült, egoista barom szavainál. Nem értettem hogy volt képes eltitkolni mindezt előlem!? Még el is küldött volna a házból ha nem vagyok eréjes! Hagyott volna tovább tudatlanságban élni. Mikor mondták volna el? Ha közös kis dugást terveznek valamelyik hétvégére? Elképesztő!
Az első napom mondhatni tűrhetően kezdődött, ami az ebédnél véget is ért. Mikor az automatából akartam kólát venni egy kéz berántott az egyik terembe és rámzárta az ajtót. Kiara vörös fürtjeivel találtam szembe magam.
- Nyisd ki Kia!
- Csak hallgass meg Maya! Kérlek!
- Nem! Rohadtul nem érdekel a magyarázkodásod és Kaidené sem! Úgyis csak azt mondanád amit az alfa megenged nem? Ezért is védted őt!
- Nem őt védtem hanem téged, hát nem érted!? Tudtam mennyire fel fog zaklatni amit láttál! Nem akartam, hogy ilyen hamar megtudd! És főleg nem így...
- Mért meddig akartátok elhúzni ezt? Amíg Kaid minden egyes idióta szukán végig megy!? -hangomból csak úgy csöpögött a gúny.
- Tudom most ez nagyon szarul jött ki, de hidd el nem olyan vészes, mint amilyennek tűnik! -nem hittem el amit mond, jól hallok?
- Nem vészes? Mért akkor szerinted mi a vészes? Ha gyereket csinál neki!?
- Nem, nem így értettem! Tudom te ezt most nagyon rossz dolognak éled meg, de azért mert még ember vagy! Ha átváltozol másként fogod látni a dolgokat!
- Kizárt! Ez megcsalás Kia még ha ti nem is veszitek annak!
- Nem ez nem az hanem...
- Ösztön? -bólintott- Ne, ne gyere ezzel te is! Emberek vagyunk Kiara nem kibaszott állatok! Ne fogjuk már ezt az ösztönökre! Csupán önuralom és akarat kérdése!
- Hát ennél nem! A tüzelési időszaknál ilyen nincs!
- A minél?
- Tüzelési időszak! Ez egyfajta állapot. Ilyenkor totál bekattannak a hormonjaink és totálra be vagyunk zsongva. Kb olyan, mint az átváltozás előtti menstruációs időszak. Ez akkor megszűnik és ilyen van helyette. Hangulatingadozás, tiszta zizik leszünk és ott a kielégítetlen érzet ami azt szüli, hogy folyton csak szexelni akarunk! Ilyenkor egy igen csak fura illatot árasztunk magunkból, aminek a fiúk nem tudnak ellenállni. Ezért is van ilyenkor ez a „kefélek mindenkivel" szarság! De hidd el ez nem komoly és legtöbbször azt sem tudjuk mit csinálunk!
- Ezekszerint akkor veled is lefeküdt?
- Nem! Én nem engedtem neki! Mikor nekem volt a tüzelési korszakom akkor általában Nolennel és Noahval voltam. Kérlek Maya, ne haragudj Kaidenre!
- De haragszom! Hazudott nekem, sok mindenről! Még a saját nevét se mondta meg könyörgöm! Hogy bízhatnék meg benne?
- Csak próbáld meg! Egy farkasból nem könnyű kiölni az ösztönöket, főleg egy olyanból aki olyan régóta van velünk, mint Kaid!
- Megértelek Kia, de ez akkor sem megy! Megcsalt engem és ezt a békát nem tudom lenyelni! Egyszer már elbántak így velem és nem gondoltam volna, hogy ugyanabba a csapdába fogok ismét beleesni... Nem bírok még egy ilyet elviselni! És ezekszerint ha továbbra is vele maradnék számíthatnék rá! Számomra ez rohadt megalázó Kiara! Megcsalt és mindenbizonnyal még meg is fog, aminél nagyobb megalázás nincs a világon!
- Hidd el értem és tudom milyen szar! De a párja vagy ezt ne feledd, összetartoztok!
- Hát azt pont leszarom magasról! Nem érdekel! Keressen olyan párt aki ezt képes elviselni, mert én nem! És most ha megbocsájtasz, órára kell mennem!
Szó nélkül kimellőztem és lökve rajta egyet kiviharoztam a teremből! Még mindig képtelen voltam felfogni ami történt! El sem hiszem, hogy ezekután még Kaidenért lobbizik! Hogy tehet ilyet!? Ösztön... Szent szar! Inkább kibaszott nagy baromság! Minden csupán akarat és önuralom kérdése! Ösztön... Chh mintha rühes kutyák lennénk bakker!
Kicsengetés után alig vártam, hogy hazaérjek! Leparkoltam a ház előtt és kiszállva a kocsiból akaratlanul is az erdő felé pillantottam. Fájdalmasan elmosolyodtam mikor eszembe jutott, hogy mindig mennyire vártam, hogy a kis Vadászom újra felbukkanjon és ismét kalandozzunk egy jót. Mennyivel jobb volt tudatlanságban élni! Mikor még nem tudtam, hogy az óriás farkas Noaht takarja és mikor még fogalmam se volt arról ki vagyis inkább mi vagyok!
A házba érve az üresség fogadott és egy cetli a hűtőn, miszerint anyát behívták dolgozni, David meg amúgyis délutános a rendőrségen. Szomorúan mentem fel szobámba és belebújva otthoni, kényelmes viseletembe bebújtam az ágyba. Semmi kedvem nem volt semmihez! Leckék tömkelege állt az asztalomon, de leszartam! Egyszerűen nem fogott az agyam, nem bírtam volna egy betűt se leírni! Ha megbukom hát megbukom, tojok rá!
Telefonomért nyúltam és gondoltam írok Samnek, hogy a Harryvel közös hétvégi kis talit lemondjam, úgy se tudnék jópofizni velük. De mielőtt írhattam volna egy kis ablakocska felugrott, egy ismeretlen üzenetem jött.
Ismeretlen:
*Szia! Hogy vagy? Nagyon letört vagy még?*
Én:
*Ki vagy te? Ha Kaiden vagy akkor tiltalak a gecibe!*
Ismeretlen:
*Nyugi nem ő vagyok! Egy régi barát.*
Én:
* Régi barát? .... Noah? Te vagy? Tényleg te vagy az, hm?*
Noah:
*Szerinted?*
Én:
*Jesszusom! Hol vagy? Merre vagy? De rég nem beszéltünk!Úgy hiányoztál!*
Noah:
*Te is nekem! És közelebb vagyok, mint hinnéd!*
Én:
*Hah?*
Noah:
*Nyisd ki az ajtód!*
Nem értettem mire érti. De azonnal felpattantam az ágyból és a teraszomhoz siettem, az azt eltakaró függönyt elhúztam. Ott helyben kaptam egy kisebb szívrohamot amikor megláttam a kint ácsorgó Noaht. Az állam a padlón koppant és megannyi kérdés lepte el újra az agyamat. Hol volt? Miért nem jelentkezett? Mért nem tudtam neki üzenni? Miért hagyott itt...?