25. rész - Túl a sokkon

Miután megtörtént az a kis „incidens" a kiránduláson az igazgató úgy döntött, hogy hazamegyünk. Amiért nem is ellenkeztem. Semmi kedvem nem volt továbbra is ott maradni és vigyorogva úgy tenni, mintha semmi sem történt volna. Jungkook még aznap este megkereste a többieket és átbeszéltek mindent. Elmondta nekik, hogy szeret engem és együtt fogunk járni akkor is ha nem tetszik nekik. Persze örültek neki, elmondásuk szerint számítani is lehetett rá, mivel „túl nyílvánvalóak" voltunk. Amit nem nagyon értek, de ha ők mondják... Bár Taehyung kissé megharagudott ránk és összeveszett JK-al, mert szerinte már akkor is volt köztünk valami mikor én még vele jártam. Ami nem teljesen igaz! Hiszen ha úgy vesszük semmi sem történt. Csak volt egy klassz hétvégénk. De remélem azért nem lesznek örökké haragban!? Rossz lenne így látni őket mindig.
Kb már egy hónapja vagyunk együtt Guk-al és nagyon boldog vagyok! Mindig elmegyünk valahová, gyakran szervezünk közös programokat és persze a közösségi oldalainkon is „hivatalossá" tettük. Mindenki tud róla, hogy együtt járunk, még anyám is. Bár eleinte nem nézte jó szemmel, de beletörődött. Látta mennyire szeretem Jeong Guk-ot és akármit tenne ellene akkor sem változtatna semmin, így rámhagyta. Szerencsére jófej volt és apának nem szólt semmit, sokszor falaz nekem ha épp elmegyek 1-1 randira vagy egy közös programra a srácokkal. Ami mostanában elég gyakran van mert nagyon készülnek az egy hét múlva esedékes tehetség kutatóra, ahova már régen beküldtek egy videót az új dalukkal, pont azt amit Gyeongju-ban forgattak. Nekem pedig ott kell lennem a próbáikon mivel hivatalos zsűri lettem. Nagyon klasszak, szerintem biztos meg fogják nyerni, de ha nem is akkor második vagy harmadik helyen végeznek!
- Na, szerinted milyen? -huppant le mellém Kook egy újabb próba után.
- Nagyon klassz lett! De kb már kismilliomodszor mondom el. Be fogtok jutni mivel JÓK VAGYTOK! -mondtam hangosan a fülébe, amin csak nevettünk.
- Eljössz minket megnézni ha bejutunk? -tette le fenekét mellénk Jimin.
- Persze! Ki nem hagynám.
- Hozd el Ana-t is! -mondta kissé nagyobb lelkesedéssel Jin, mint kellett volna- Vagyis ha csak ráér... -túrt bele hajába zavarában.
Mindenki elkezdett huhogni meg jujgatni és egyéb ilyen „cikizős" hangokat kiadni. Szegény srác annyira zavarba jött, hogy olyan piros lett, mint egy eper. Megsajnáltam és odahúztam hozzánk, hogy majd én bevédem.
- Ne aggódj, szólok neki biztos eljön. -mondtam halkan.
- Köszi...
- Na? Mit szólnátok egy pizza-hoz?
Ölelte át Tae Jungkook nyakát és úgy borult át rajtunk. Szerencsére kibékültek! Ami számomra óriási megkönnyebbülés, nem kell folytonosan kellemetlenül érezni magam ha eljövök Jin-ékhez és nem gyötör már a bűntudat sem. Boldog vagyok, hogy újra így láthatom őket!
- Oké de most te fizetsz! Nem húzod rám megint! -lökte le magáról a fiút aki a földön landolt.
- Héj! A múltkor sem volt szándékos csak épp nem volt nálam pénz.
- Aha milyen érdekes, hogy pont akkor nincs nálad pénz mikor neked kéne fizetni valamit.
Mindenki elkezdett nevetni és megrendelték a kért kajákat. Elmondhatatlan mennyire jó érzés így itt lenni! Ha valaki egy éve azt mondja nekem, hogy itt fogok ülni Jin lakásán a Bangtan összes tagjával ráadásul úgy, hogy a folytonos nőcsábász Jeong Guk barátnőjeként, na azt tuti, hogy szembe röhögöm sőt lehet meg is vertem volna! De most...nem is lehetnék boldogabb! Bár voltak rossz dolgok az életemben, sőt több rossz mint jó de semmit sem csinálnék másként! Max hamarabb szembe szálltam volna Yona-val így megúszhattam volna megannyi szemétkedését. De jólvan ez így!
Hazaérve a szüleim heves kapkodása fogadott. Mindenhol ruhák hevertek a kanapén, a földön, az asztalon.
- Sziasztok! -néztem körbe, hogy mi ez a kupi- Mentek valahova?
- Igen kicsim el kell utaznunk pár napra. -állt meg két pakolás közt anya.
- Szuper... -mondtam nem túl lelkesen- Hova mentek és mennyi időre?
- Kwangju-ba megyünk kb 3 napra. -ecsetelte apu.
- Minek mentek oda?
- Apádnak lesz egy fontos munkaügyi megbeszélése és szerinte jót tesz ha én is ott vagyok.
- Rendben, sok szerencsét nektek! Én felmegyek leckét írni! Jó utat!
Elköszöntem tőlük majd felmentem a szobámba. Hamar elmentek így újra egyedül maradtam... Egyre többet utaznak el különféle megbeszélésekre ami kezd egyre inkább gyanúsabb lenni. Mikor végeztem a házim megírásával felléptem a közösségi oldalra és videóhívásra invitáltam Jungkook-ot.
- Szia édesem! Hogy vagy? -dobott egy puszit a kamerába.
- Elvagyok. Mi jót csinálsz?
- Lazulok. Te? Nem tűnsz valami vidámnak.
- Csak most mentek el anyáék valami munkaügyben...
- És azért vagy ennyire letörve?
- Nem csak...áhh mindegy hagyjuk! Inkább beszéljünk másról.
- Oké nem sokára ott vagyok!
- Mi!? Ne, nem kell ide...
De már hiába mondtam bontotta a hívást. Tényleg ide fog jönni? Valószínűleg igen, mivel alig 20-25 perc múlva kopogtattak az ajtón. Lementem, hogy kinyissam. Mikor kitártam az ajtót ott állt előttem az erősen ziháló Jungkook, akinek még ez is jól állt. Haja kissé megnőtt így néhány tincs belelógott a szemébe, de irtó szexi volt tőle! Beengedtem és miután levette cipőjét és vékony farmer kabátját meg sem állt a szobámig, ahova kérdezés nélkül ment be és ült le az ágyamra.
- Na mesélj! Mi bánt annyira?
- Semmi csak... Néha már zavaró, hogy anyáék annyiszor elmennek valahova, mintha tőlem akarnának távol lenni. Nem tudom...
- Jaj ne mondj már butaságokat! Mért akarnának távol lenni tőled? -simogatta meg hátam- Hiszen szeretnek!
- Tudom, de...néha eszembe jutnak dolgok.
- De ne ilyesmi! Ezt a butaságot verd ki a fejedből! -bökdöste meg halántékom.
- Megpróbálom... De hogy hogy eljöttél? Ezért nem kellett volna.
- Ugyan már! Hiszen a barátnőm vagy és láttam, hogy szomorkodsz, kötelességem megvígasztalni téged! -szavai jól estek, sőt már-már elérzékenyültem de nem akartam, hogy ennyire nyálasnak nézzen ezért tartottam magam.
- Óh, hogy te milyen kis úri ember vagy! -igazítottam meg ingjén a gallért.
- Gyakoroltam! -húzta ki magát, amin csak nevettünk.
- Kérsz valamit? Enni? Inni? -álltam fel, hogy megkínáljam valamivel.
- Nem csak téged! -rántott vissza.
Egyenesen ráestem aminek szemmel láthatóan nagyon örült, úgy vigyorgott akár egy gyerek amikor halomnyi édességet kap. Majd egy pillanat alatt megfordított és már ő feküdt rajtam. Ettől a tettétől teljesen zavarba jöttem és elpirultam. Közelebb hajolt és adott egy puszit az orromra. Majd lelöktem magamról.
- Ne már Jeong Guk!
- Mi a baj? Csak nem zavarba hoztalak? -nézett rám huncut mosolyával.
- Neem...
- Ühüm... Na persze. Hozok egy kis nasit, kérsz valamit?
- Majd én, hiszen itt te vagy a vendég. -álltam fel.
- Ne, nem kell én is ki tudom magam szolgálni.
Együtt mentünk le a lépcsőn azon vitatkozva ki hozzon kinek rágcsákat. Mire a konyhába értünk már csak nevettünk egymáson. Majd töltöttük ki az üdítőket és a különféle nasikat, volt chips, keksz, mogyoró és sok egyéb. Majd azon tört ki a vita, hogy ki mit vigyen fel. De amikor felemeltem a poharas tálcát akkor nyúlt érte Jungkook is így az egész ráborult. Annyira viccesen nézett ki, hogy kinevettem, nem akartam de kitört belőlem. Majd felszedtem a földről a műanyag poharakat és feltöröltük a padlót. Azután felvittünk néhány dolgot a szobámba de az üdítő maradt inkább az üvegben. Biztos ami biztos. Leültünk filmezni. Valami új orvosos sorozatot néztünk, de eléggé megtetszett és kedvenc színésznőm egyike játszik benne így biztos, hogy meg fogom nézni! Közelebb ültem Guk-hoz és éreztem mennyire nedves és tapadós az inge a ráömlött kólák miatt. Felálltam, hogy keressek neki egy másik felsőt amíg ezt kimosom és megszárad. Mikor megtaláltam odadobtam neki.
- Ez mi?
- Egy ing. Mért minek tűnik?
- Jó, de minek?
- Vedd át! Kimosom neked.
- Ugyan, nincs rá szükség.
- Dehogynem! Miattam lett koszos és ilyen ragacsos. Légyszi!
- Jólvan, ha annyira akarod!
Felállt és elkezdte kigombolni kék-fekete kockás ingjét. Elfordítottam fejemet, nem akartam, hogy kellemetlenül érezze magát és én sem.
- Tessék! -nyújtotta át levetett ruhadarabját.
Muszáj voltam odapillantani, hogy lássam a kezét és hogy merre nyújtsa. Így akaratlanul is láttam felsőtestét, ami meg kell hagyni iszonyat jól nézett ki! Látni, hogy jár edzeni és dolgozik magán. Totál pirosan mentem be a fürdőbe. Amíg sikáltam a ruháját igyekeztem lenyugtatni magam, nem szerettem volna ha így lát engem. Úgy viselkedtem, mint egy buta tini. Nem is értettem magam hogy tud így lázba hozni testének látványa!? Egy hirtelen ötlettől vezérelve felkaptam egy pántos pólót ami elöl kicsit rövidebb és hátul hosszabb volt. Illett a rajtam lévő fekete legings szerű térdnadrághoz. Mikor végeztem kiterítettem a szárítóra a ruhát és megtöröltem kezeim. Kimentem a fürdőből és láttam, hogy Guk még mindig ing nélkül ül az ágyon és erősen a laptopra meredt. Odasétáltam és lehajoltam hozzá, hogy megnézzem mit néz annyira. A tehetség kutató hirdetését nézte az oldalon és, hogy a beküldött videójuk népszerű-e. Izgultak mindannyian, hogy behívják-e őket az élő műsorba.
- Jók vagytok ne aggódj!
- Jézus Li! -rámnézett és megakadt a szava.
- Mivan?
- Nagyon jól nézel ki! -úgy nézett rám, mint egy éhes vadállat a zsákmányra.
- Óh ez? -simítottam végig ruhámon- Csak felkaptam valamit ami a fürdőben volt, mert a felsőm vizes lett.
- Nagyon jól áll!
- Köszi. -mondtam zavaromban.
Komolyan úgy tud nézni, hogy az ember annyira zavarba jön, hogy a végén már elszégyenli magát. Leültem az ágyra ő kikapcsolta a gépet és letette az asztalra majd leült mellém.
- Jeong Guk! -szóltam rá mire rámfigyelt- Nem akarnád felvenni azt az inget amit adtam?
- Nem! Én póló nélkül szoktam aludni. Sőt van mikor nadrág sincs rajtam csak alsó. -mondta olyan egyszerűséggel mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.
- Oh... Várj, te itt akarsz aludni?
- Igen. Mért? Nem lehet?
- Hát... Nem tartom jó ötletnek. Ha az apám megtudja...!
- De mért tudná meg és kitől?
- Sosem lehet tudni. Még azt is kinézem belőle, hogy bekamerázza az egész házat.
- Akkor meg nem tök mindegy már, hogy elmegyek-e vagy nem? -elgondolkodtam.
- Végülis... Na jó, maradhatsz de a földön alszol! -kötöttem ki.
- Igen is parancsnok! -tisztelgett akárcsak a katonák.
Kerestem neki egy felfújható matracot és leterítettem a földre. Kapott párnát és takarót is. Aztán még néztünk egy filmet és aludni mentünk. Amint belepte a szobát a sötétség, hirtelen deja vu érzésem lett. Eszembe jutott az első hétvége amit Jungkook-al töltöttem és az is, amikor együtt aludtunk. Igazából már akkor tudtam, hogy többet jelent nekem egy barátnál csak magamnak sem vallottam be.
Elfordultam a jobb oldalamra szembe Guk „ágyával" de nem láttam őt mivel sokkal magasabb ágyam a földtől. Lassan, szinte alig mozgattam kezeim az ágy széléhez és lelógattam az oldalán. Egy filmben láttam ezt, gondoltam kipróbálom. De nem történt semmi, ahogy a filmben így inkább, hogy minél kevésbé legyen ciki a helyzet visszahúztam a karom. De alig mozdítottam meg éreztem ahogy egy kéz megfogja az enyémet. Ujjaink összefonódtak, elmosolyodtam talán még el is pirultam egy kicsit aztán egy erőset rántott rajtam és a matracon landoltam mellette.
- Jeong Guk! -szóltam rá.
- Mi az? Nem aludhatunk megint együtt? Hiszen most már egy pár vagyunk.
Szemeit még a sötétben is láttam mennyire csillognak, haja kusza volt kissé kócos de ez is piszok jól állt neki! Beletörődtem abba, hogy ismét vele alszok és ahogy csak tudtam hozzábújtam. Aminek persze úgy örült, mint gyerek az ajándékának. Bár kissé zavaró volt, hogy nincs rajta póló, eléggé pirultam tőle még szerencse, hogy sötét volt! Hozzáérintettem kezem és éreztem, hogy már szépen alakulnak rajta a kockák, látni mennyit törődik magával. Érintésemet egy öleléssel díjazta s így aludtunk el.