A lövések zaja betöltötte a szűkre tervezett folyosót, ami a főfal mentén húzódott végig. Az egyre inkább hangosodó golyók zaja megerősítette abban, hogy már közel jár. Kb a 10-dik emeleten lehetett mikor kiabálásra lett figyelmes, felismerve Jimin és Hoseok hangját tudta jó helyen jár.
- Adja fel magát Diego, itt a vége innen nem menekülhet! Körbe vettük az épületet, az erősítés is úton van!
- Soha nem fogom megadni magam! Inkább a halál!
- Jöjjön ki onnan! Az embereit megöltük, nincs kire számítson!
- Megálljatok vagy a kis társatok kap egy lyukat a cuki kis fejébe!
Lia ebből rájött, hogy Jeong Guk még él és valószínű változhatott a felállás ha vele fenyegeti a többieket. Sőt erős volt a gyanúja miszerint előre akartak vonulni a többiek de társuk érdekében nem mozdulnak. A lány megkerülve a válaszfalat a benti iroda felől kinyitotta a falnak kinéző ajtót, amin kikukucskálva ki is szúrta Jeong Gukot. Akit lefogott NamJoon, Jin és egy teljesen ismeretlen férfi. Próbált neki inteni de nem figyelt oda. Végül pár perc szerencsétlenkedés után végre a fiú arra nézett és kiszúrta a lányt. Elkerekedtek szemei és enyhén bólogatott, hogy ne tegye meg amire készül. De Aliyah ügyet sem vetve az ellenkezésére észrevétlenül besurrant a raktárnak használt irodába. Elbújt az óriási szekrény mögött és próbált találni valamit, amit használhat fegyverként. Jeong Guk belátva, hogy hiába is ellenkezik segített a lánynak és szemeivel jelezte neki az asztalnál lévő fém botot amit a felső polcokhoz szoktak használni, ha egy dobozt kellett beljebb tolni. Mikor az őrök nem figyeltek átsurrant a másik oldalra. Igen ám de nem vette észre, hogy volt ott egy doboz letéve a földre amiben enyhén megbotlott, halk zajt kiadva. Amire NamJoon azonnal felfigyelt és elindult a szomszédos helységbe. A lány meglapult az asztal alatt, várva a megfelelő alkalomra. Jeong Guk próbálta elterelni onnan, szándékosan ki akart szabadulni fogságából de Jin beleütve gyomra közé nyugalomra bírta az izgága volt társát. Lia megvárta amíg Nam az asztal elé ér és lesúlytva a fém bottal a földre kényszerítette a férfit. Kimászott az asztal alól amire már a bent lévő összes ember felfigyelt. Azonnal odarohantak és lőni kezdtek a lányra, de ő ide-oda szaladgálva kitért a lövések elől. Erre már a kint lévő osztagosok is berontottak és újabb tűzharc kerekedett. Elsőként Taehyung volt aki berontott és észre véve a lányt próbált segíteni neki a kijutásban.
- Te meg mi a fenét keresel itt? -kiáltott oda- Nem megmondtam, hogy maradj odalent!? -közben folyamatosan lőtt.
- Bocsi, így alakult. -mosolyogott rá, és kitért 1-1 lövés elől.
- Hogy lehetsz ennyire önfejű? Esküszöm olyan vagy, mint Jungkook! -mérgelődött- Ha intek akkor gyere ki!
Bólintott, mire Tae lelőve pár embert szabad utat biztosított a lánynak, aki kihasználva a zűrzavart odaosont Jeong Gukhoz és az időközben magáhozvett késsel elvágta a köteleket. A férfi berántotta őt a fal mögé az érkező lövedékek elől.
- Te teljesen megbolondultál!? -ripakodott rá- Megmondtam, hogy menekülj el! Miért jöttél vissza?
- Nem hagyhattam, hogy miattam megöljenek! -nézett bele fekete szemeibe- Azt már nem viseltem volna el.
- Te tényleg hülye vagy! -ingatta fejét- Na gyere menjünk ki innen! -lapult a falhoz.
- Biztos bírni fogod? -utalt testi állapotára.
- Jól vagyok. Tae!
Kiáltott oda, mire a fekete hajú ráfigyelt. Kézjelekkel kommunikáltak egymással, amit Lia egyáltalán nem értett. Majd arra lett figyelmes, hogy Jeong Guk hátranyúlva megragadja karját és néhány pillanattal később nekiiramodik, húzva magaután őt is. A velük tartó osztagosok vigyázva rájuk körbe vették őket és lefelé haladtak az épületben. Közben egyikük adott felettesének egy fegyvert és egy adóvevőt. Kb három szinttel lejebb megálltak. Mindenhol halott emberek feküdtek, néhol akadt 1-1 ügynök is.
*Itt JK hallotok? -a megszokott recsegő hang után jött is a válasz.
*Itt Jim! Tisztán hallak! Vége.
*Mi a helyzet? Sikerült kijutnotok?
*Kiiktattunk mindenkit, NamJoont elkaptuk de Jin és Diego meglógott. Sehol sem találjuk őket!
*Gyertek le a bázisra, ott egyeztetünk!
*Tae szerint meg kell keresnünk Morinot, addig nem akarja elhagyni az épületet.
*Tudtommal még mindig én vezetem ezt a rohadt nyomozást, úgyhogy azonnal mondd meg Kim ügynöknek, hogy menten húzza le a seggét a bázisra vagy lerúgom! Ez mindenkinek szól! -mondta szigorúan.
*Rendben, pár perc és lent leszünk!
Bólintott majd osztagával újra nekiindultak. Kiérve az épületből Aliyah elvezette őket oda ahol korábban megbújtak. Alig nyitott be az ajtón huga azonnal letámadta. Hosszú ölelésük után letette a földre és meghúzódtak a sarokban. A bent lévő emberek is pár perc múlva visszatértek az ideiglenes búvóhelyükre, élükön a megmaradt szupercsapat tagjaival. Miután rendezték soraikat megegyeztek abban, hogy vissza kell menniük megkeresni Morinot.
- Majd én megyek! -állt fel legelsőnek Jeong Guk.
- Azt már nem! -szólt rá Tae és Jimin egyszerre- Nézd meg magad, totál össze vagy törve. Nem mehetsz így oda! Majd mi elintézzük!
- Nem lehet, ez az én ügyem nekem kell befejeznem és elkapnom őt!
- Jaj Kook ne csinálj ebből hiúsági kérdést! Nem vagy jól hozzá! Mi lesz ha megöl?
- Akkor mint ügynök meghalok, de nem fogok itt ülni és tétlenül végignézni, ahogy ti bementek, kockáztatva az életeteket.
- Elképesztő vagy! Amúgyis teljesen felszívódott. Szerintem már nincs az épületben. Meglógott!
- Nem abban a titkos átjáróban van ahol Lia is feljött? Lehet rátalált.
- Oda is bement pár emberünk, de nem találtak semmit.
- Menjünk vissza a központba ott kitaláljuk mi legyen!
Egyetértve Hoseok javaslatával mind autóba szálltak és meg sem álltak Washingtonig. Ahol Jeong Gukot kórházba vitték a két lánnyal karöltve. Őket is meg kellett vizsgálni. De mivel nekik néhány horzsoláson kívül nem esett bajuk még az nap kiengedték őket. Mr. Turman javaslatára Aliyah elküldte Sofit a nagymamájukhoz, Los Angelesbe. Ott biztonságban lesz amíg rá nem találnak Diegora. Az apja régi barátjára bízta rá a hugát, hogy vigye el a nagyszüleikhez, mert neki ott kell maradnia és nem szeretné ha miatta baja esne Sofinak, ha netán követné őt valaki.
A Szövetségi Irodán teljes volt a felfordulás, mindenki a maffiás üggyel foglalkozott. Teljesen lesokkolta a bent lévőket a hír, miszerint Jin áruló és mindvégig Diegonak dolgozott. Taehyungot viselte meg a legjobban, látni lehetett rajta mennyire meg van törve az eset miatt. Legtöbben kinézték őt kuzinja miatt, plusz nem is igazán bíztak benne külföldi származása miatt. Társai vele voltak, vígasztalták. Szerencsére a folytonos nyomozás elterelte gondolatait az árulásról, viszont barátait kezdte aggasztani a túlzott munkamániája.
Teltek a napok és ismét csendes lett minden. Morino felszívódott, Jinnel karöltve. Mintha a föld nyelte volna el őket. A mexicoi kollégák szerint nem tért vissza korábbi búvóhelyére, sőt nagy valószínűséggel az országba sem. Tudták még Amerikában kell lennie, valahol bújkálhat.
Öt nappal később Jeong Gukot is kiengedték a kórházból és először ment haza azóta, hogy elhagyta otthonát. Mikor a ház elé ért kocsijával látta, hogy ég bent a lámpa. Azonnal elővette pisztolyát és óvatosan a bejárathoz osont.
- Állj! -rontott be az ajtón.
A lány ki titokban odament, hogy rendet tegyen amíg a fiú távol van, riadtan állt meg a nappali közepén. A kezében lévő tálca a földre hullott a rajta lévő ételekkel együtt. Mindketten ledöbbentek a másik láttán.
- Te jó Isten Aliyah! Mi a fenét keresel itt?
- Gondoltam kicsit rendbe szedem a lakásod amíg a kórházban vagy. Elég nagy felfordulás volt miután ránkrontottak. -ecsetelte tervét.
- Miért te csinálod? Van a cégnek embere aki az ilyen esetekért felel.
- Tudom, de én akartam helyre hozni. Miattam történt mindez, engem akartak elfogni. -felelte bűnbánóan, mire a férfi odament hozzá.
- Nem értelek. -ült le a kanapéra.
- Miért? -követte tettét.
- Hát először is itt vagy, kitakarítottad a házamat, teljesen egyedül. Aztán a támadás napján visszajöttél értem. Kockáztattad az életed! Miért? -nézett rá kérdőn.
- Nem is tudom... -gondolkodott el.
- Nem a te hibád ami történt, nem kell lelkiismeret furdalásból ezt tenned!
- Tudom, nem is azért. -vágta rá azonnal, kissé nagyobb hévvel, mint kellett volna.
- Hát akkor?
- Jó talán a házad részben azért volt, de nem azért mentem vissza érted mert bűntudatom lenne.
- Akkor miért? -nézett szemeibe.
- Mert nem akartam, hogy miattam meghalj. Nem bírtam volna elviselni ha miattam bajod esik. Tudom te nem tekintesz a barátodnak, talán még kedvelni sem kedvelsz de én igen. -vallotta be, óriási levegővételekkel kísérve mondatait- Nos, ezért... -lesütötte tekintetét, a padlót tanulmányozta.
Megszűnt köztük a beszéd, senki nem szólt semmit. A házat betöltötte a csend ezúttal frusztráló hangja. Majd pár perc után a kanapé emelkedni kezdett, jelezve a férfi távozását. A lány nem merte felemelni tekintetét, túlságosan zavarban volt. Hirtelen megjelent előtte egy pár cipő és a hozzá tartozó test is. A fiú felényújtva kezét felállásra késztette a lányt, aki még mindig nem mert ránézni. Álla alá nyúlva megemelte fejét, hogy tekintetük találkozzon. Aliyah amint belenézett a srác szemeibe újra hatalmába kerítette egy furcsa érzés, mint amikor legelőször meglátta. Gyomra görcsbe rándult, szíve torkában dobogott és mintha elszívták volna előle az összes oxigént, nem kapott levegőt. A férfi elmosolyodott és magához húzva a lányt karjai közé zárta. Liat teljesen lesokkolta a hirtelen tette, óriásira tágult pupilláival nézte a férfi hátát, ami lassan emelkedett majd húzódott vissza ahogy vette a levegőt.
- Köszönöm! -jegyezte meg halkan.
A lány mosolya hamar megjelent arcán és lehunyva szemeit emelte fel karját, viszonozva az ölelést. Igyekezett kiélvezni minden pillanatot amíg így lehetnek. Lassan szívta be Jeong Guk frissítő kissé édeskés illatát és igyekezte elraktározni ezt a mámorító illatot. Néhány másodperc múlva a fiú szakította meg az idilli pillanatot, majd elköszönve a lánytól a fürdőbe ment. Aliyah döbbenten ült le a kanapéra, kisebb puffanást hallatva. Mosolya egyáltalán nem tűnt el, sőt talán egy kicsit még szélesebb is lett. Fogalma sincs mi a fene üthetett belé, csupán azt tudta, hogy roppanttul jól esett neki a férfi hirtelen jött közelsége és fura de szeretné ha újra magához ölelné.
Talán Hoseoknak igaza lenne és tényleg megkedvelte volna a bunkó nyomozót?