25. Rész

A karácsony szokásos módon telt. Vacsora a fontos vendégekkel, színlelt happy feeling és persze mindenki eljátszotta, hogy milyen tökéletes család ez, mindezt persze csakis a jóhír érdekében. A vendégek amit hoztak nekem ajándékokat természeteden ShinAh-nak kellett odaadnom, mivel Sihyuk szerint nem érdemlem meg őket. Alig vártam már, hogy végre vége legyen ennek a felszínes hercehurcának és újra mehessek suliba és dolgozni. Mióta volt az a kis incidens az iskolában már nem dolgozom a BigHit-nél, legalább is egy darabig, így teljes időmet a kávézóra tudom fordítani. Bár nem mindig van időm bemenni, főleg a vizsgák miatt. Januárban egy afféle előérettségi lesz számunkra, hogy felkészüljünk majd az igazira. Ami kb azt tükrözi, hogy mi is, akárcsak a végzősök ugyanúgy vizsgázunk minden tantárgyból. Bár számomra ez nem újdonság mivel még évelején elmondták, plusz jó memóriámnak köszönhetően hamar megjegyzem a tanultakat, így nem kell annyit készülnöm mint másoknak.
Soyang írt nekem, hogy hétfőn találkozzunk a Han folyó melletti cukrászdában, ahol szinte már törzsvendégek vagyunk. Mindig odajárunk ha épp csajos napot tartunk, ott szoktunk tanulni vagy simán csak egy sütire ugrunk be. Bár maga a hely is megérdemli, hogy mindennap ott legyen az ember, nagyon barátságos kis családi vállalkozás, akárcsak SoHee-ék kávézója.
Gyorsan szedtem a lábam, ma rettentő hideg napra ébredtünk, majd megfagytam amíg elértem odáig. Soyang már a szokásos asztalunknál várt, amint meglátott nem zavartatva magát kiabált át a helységen nekem, hogy azonnal menjek oda. Milyen diszkrét nemde? Hogy ne üvöltözzön tovább szinte szaladva tettem meg a kis távot.
- Nemár Yang mért csinálod ezt folyton? -ültem le mellé.
- Csak mert olyan jó móka. Na mesélj, miről akartál beszélni?
- Mindjárt csak kifújom magam. -lihegtem párat.
- Mért siettél annyira?
- Tudod te milyen hideg van kint!? -tettem a felháborodottat- Alig vártam, hogy egy meleg helyre érjek!
- Ha le tennéd a jogsit akkor nem kéne a fagyban gyalogolnod mindenhová! -evett bele sütijébe.
- Ja, könnyen mondod. Nekem nincs aki finanszírozza az ilyesmit és nincs pénzem erre. Tudod jól, hogy mire spórolok!?
- Igen, sajnálom. -sütötte le szemeit- Na és milyen volt a kari? Olyan szar, mint tavaly?
- Szarabb. De mindegy. Most nem erről akartam beszélni, hanem ShinAh-ról!
Elkerekedtek szemei és az éppen szájában lévő süti darabot majdnem félrenyelte. Belekortyolt teájába, hogy enyhítsen fulladtságán.
- Hogy kiről!?
- Jól hallottad!
- Mit csinált már megint? Ugye nem vert meg újra? Mondd meg ha bántott és úgy megagyalom, hogy apuci sem ismer rá! -szorította ökölbe kezét, annyira szeretem amikor ezt csinálja, bármikor kiállna értem, igaz barát!
- Nem erről szó sincs, nem bántott nyugi. Sőt -kortyoltam bele üdítőmbe, csak azért is hogy fokozzam kíváncsiságát- szerintem több van itt a háttérben, mint gondoltuk.
- Mire célzol?
- Pár napja, tudod mikor írtam is neked(?), az éjszaka közepén arra riadtam fel, hogy valaki ordítozik. Sihyuk volt és éppen ShinAh-val kiabált, pont úgy ahogy általában velem szokott. -Yang kíváncsian, érdeklődve hallgatta mesélésem- Aztán a végén még fel is pofozta.
- Mivan!?? -szinte hallottam ahogy az álla koppan a padlón- Nemár! Apuci megüti a kis hercegnőjét? Ez sehogy sem áll össze. Miért?
- Nem tudom. Engem sem hagy ez nyugodni, plusz láttam ahogy szó szerint retteg az apjától. Mintha... nem most lett volna először, hogy megveri.
- És mit akarsz tenni?
- Nem tudom. Próbáltam kicsit közelebb kerülni ShinAh-hoz, de olyan akár egy jéghegy, kemény és áttörhetetlen. Tudod eddig úgy gondoltam, hogy ez a viselkedés afféle veleszületett dolog, de most, hogy ezt láttam... kezdem azt érezni ő nem is az akinek láttatni akarja magát.
- Meg akarod menteni ugye? -szinte ijesztő, hogy mennyire ismer engem, mintha a fejembe látna.
- Szeretnék segíteni! Ha az apja miatt ilyen, akkor el kell őt szakítani tőle. Nem mehet tönkre még egy élet!
- Jaj Nara... -ingatta fejét- Egyszer az a bazi nagy szíved lesz a veszted. -adta elő magát drámázva.
- Tudom. Ha hiszed ha nem, nem te vagy az első aki ezt mondja. Jut eszembe! Mi a helyzet Jimin-nel? -könyököltem az asztalra- Tényleg első nap ott aludt nálad!?
- Nem! Nem aludt ott, hajnalban hazament. Sokáig beszélgettünk és nem vettük észre, hogy elszaladt az idő.
- Oh... Mikor felhívtalak én már azt hittem, hogy...
- Mit? Hogy rögtön ágyba bújok vele? -lesütöttem szemeim, kissé elszégyeltem magam, csak nevetett- Lehet nagyon bejön, de annyira nem, hogy már az első nap a paradicsomban legyen!
Istenem ő és a frappáns megjegyzései... Elnézést kértem amiért ilyen butaságot feltételeztem róla, róluk de szerencsére nem vette sértésnek és így elvicceltük az egészet. A délutánt különféle programokkal töltöttük, főleg vásárlással, mert szerinte nem mehetünk „ócska" ruhákban az új évi partyra. Sok üzletet, butikot végig jártunk amíg megtalálta a számára tökéletes ruhát. Én már untam! Nem vagyok nagy híve a ruha vásárlásnak, sosem voltam. Ha nagyon muszáj új cuccokat vennem azt kb fél óra alatt letudom, nem bolyongok órákig boltról boltra. Tudom hova szeretek járni, hova érdemes és ott pont a stílusomhoz megfelelő ruhákat találom meg. Miután végeztünk és persze hozzám vágta „kötelező felvenned ezt a rucit vagy nem is vagy igazi barátnő" ruhával megrakott szatyrot, hazamentünk.
Gyorsan elillantak a napok, csak azt vettem észre, hogy 30-a van. Yona épp egy halaszthatatlan pizsiparty-n van az ovis társainál, így ezúttal egyedül ülök a szobánkban. Nem vagyok álmos, pedig lassan 11 óra. Jó lenne ha nem hajnalban nyomna el megint az álom, főleg úgy, hogy holnap lesz az a nagyon fontos buli is. Elővettem telefonom és videózni kezdtem rajta, pár perccel később egy videohívásom volt. Ráböktem a kis zöld ikonra és megjelentek előttem Jungkook sötét szemei.
~ Remélem nem zavarok?
~ Nem, mondd csak!
~ Csak azért csörögtem mert ma volt egy kis megbeszélés és Nam szólt, hogy szóljak neked, hogy holnap nem 8-kor kezdődik a party hanem 9-kor, mert valami külföldi vendégek is jönnek és később ér ide a gépük.
~ Oké köszi, hogy szóltál. Nem kell esetleg valami segítség? Kajával vagy díszítéssel kapcsolatban?
~ Nem nem. Azt a cég megoldja. Csak legyetek itt és öltözzetek csinosan!
~ Ezért nem kell aggódnod. Soyang alaposan ellátott kellékekkel.
~ Nem kell túlzásba esni, csak légyszi ne farmerba gyere! -mosolygott, tudta, hogy engem nem nagyon látni másban, sosem voltam az a szoknyás típus még nyáron sem.
~ Nem kell aggódnod!
Ekkor hallottam, hogy valaki kopog, majd nyílt az ajtó. Kíváncsi voltam ki lehet az, hiszen itt nem szokás a kopogás, főleg nem ha valaki hozzám akar bejönni. Elvettem tekintetem a telefonról és az ajtó felé pillantottam és amikor megláttam ott ShinAh-t majdnem leesett az állam. Kezében egy doboz volt és csak állt a küszöbön. Most tényleg ő az aki azt várja, hogy beengedjem? Mióta törődik ő ilyesmivel? Döbbentségemben megszólalni se tudtam.
~ Mi az Nara? Mi történt? -hallom meg Kook aggódó hangját.
- Bejöhetek? -nézett rám elég szomorkás arccal.
- Persze gyere! Bocs Jungkook most leteszlek! Holnap talizunk. Szia!
Meg sem vártam mit mond, bontottam a hívást. A telefont a kis éjjeli szekrényre tettem ami az ágy mellett volt, majd az időközben az ágyra leült lányra figyeltem.
- Ez a tiéd. -adta át a dobozt amit eddig szorongatott.
- Mi ez? -vettem el félve.
- Csak nyisd ki! -ki akartam nyitni de megtorpantam.
- Mi ugrik rám, harap meg, nyír ki ha kinyitom? -kérdeztem gyanakvóan, hogy ez valami trükk.
- Semmi, nyugi. Ezek azok az ajándékok amit apa elvett tőled és nekem kellett adnod.
- Na és miért adod nekem? -nem értettem a helyzetet, talán álmodnék?
- Mert ezek a tieid!
- És ez mióta érdekel téged?
- Inkább örülnél, hogy visszaadom neked ahelyett, hogy számonkérsz! Már az is baj ha kedves vagyok?
Felpattant és kirohant a szobából. Én meg totál lesokkoltan ültem az ágyon. Mi a fene volt ez? Nem értek semmit! Most tényleg Bang ShinAh volt az aki kedves akart lenni velem? Talán lázas vagy mi? Vagy netalán hatott volna a múltkori beszélgetés? Azonnal bűntudatom lett amiért kérdőre vontam, de nem tehetek róla sosem csinált még ilyet. De biztos nem lehetett egyszerű neki, pont velem kedvesnek lennie, vagyis próbálkoznia. Hiába mentem utánna, nem jött ki a szobájából és nem is szólt hozzám. Lehet ezzel mindent elrontottam? Fog-e ugyan ezekután próbálkozni, nyitni felém? Nagyon remélem! Becsúsztattam az ajtó alatt egy cetlit amire azt írtam, hogy köszönöm. Írhattam volna többet is, magyarázkodthattam volna, de szerintem ez a szó többet elmond. Beletörődve abba, hogy ma már ebből a kommunikációból nem lesz semmi elmentem aludni.
Másnap későn keltem, majdnem tízkor. A konyhában ittam cukros, tejszínes kávémat szokásosan egyedül. A ház üres volt, mindenki dolgozik, ilyenkor sok a munka a cégnél. Sok új évi köszöntés, videók, Vlive-ok stb. ShinYeol pedig az éttermében van egésznap, ilyenkor mindig nagy a forgalom. ShinAh, nos őt fogalmam sincs hol van. Yona egész hétvégén a barátaival lesz, csak 2-án megyek érte, mikor oviba kell mennie. Elhívtam Soyang-ot, hogy ne egyedül legyek egésznap és ne magányosan készülődjek. Szinte azonnal a házelőtt dudált. Beengedtem és letelepedtünk a kanapéra. Nem más volt a téma, mint az esti buli. Elmondtam neki a változást, bár felesleges volt hiszen őt már Jimin rég felvilágosította. Azért örülök, hogy sikerült kibékülniük és ilyen hamar összejöttek. Mikor kezdett esteledni gondoltuk ideje készülődni. Megcsináltuk egymás haját, sminkjét majd felvettük a Yang által választott ruhákat. Bár inkább én a sajátomban mentem volna. Igaz nem kedvelem a szoknyákat de van néhány belőle. Nem sok, kb 3db. Abból kettő fekete, egy pedig sötét piros, már-már az is feketén hat. Nem tehetek róla, szeretem ezt a színt, tükrözi az életem.
Mikor kész lettünk fogtuk a táskánkat, elpakoltunk néhány szükséges holmit és indultunk. A megadott címre érve leparkoltunk a kocsival és bementünk a hatalmas szállodába. Gyönyörű hely volt, minden tiszta fény, pucc ahova az ember csak lát, afféle luxus hely. A recepciós hölgy alig akart beengedni minket, mivel előttünk már páran próbálkoztak a „Bangtan barátai vagyunk, meghívtak minket" szöveggel. Szerencsére Yang felhívta Jimin-t aki Jin társaságában a segítségünkre siettek. A nő nem győzött bocsánatot kérni, mikor Jim egy kicsit mérgesebben rászólt amiért nem hitt nekünk és amiért ki akart tessékelni. Soyang lecsitította őt és felmentünk a díszterembe, vagy gálaterembe nem tudom minek is nevezik. Voltak már jópáran odafent, igazán előkelőnek néztek ki, mindenki szmokingban, öltönyben, a nők díszes csilivili ruhákban. Kissé kényelmetlenül éreztem magam mellettük, egy apró pontnak aki nem tartozik ide! A többiek Yongdal bácsival és egyéb fejesekkel beszéltek az egyik sarokban. Mikor Kook észrevett minket azonnal odajött.
- Sziasztok lányok! Nagyon csinosak vagytok! -dícsért meg minket, amitől nem tudom mért de zavarba jöttem.
- Kössz...
- Köszi Kook. -barátnőm vidám volt, őt egyáltalán nem zavarta ez a sok pucc, neki nem idegen ez a környezet, az apjával gyakran jár efféle party-kra.
- Ha nem haragszotok elrabolnám Soyang-ot? -húzta magával Jimin barátnőmet.
Meg se várta válaszunk, el is tűntek a tömegben. Ismét egyedül voltam Kook-al. Kezdett egyre nyomasztani a dolog, hogy ilyen helyen kell lennem egy ilyen kényelmetlen ruhában, olyan emberekközt akik csak pénzről és hatalomról tudnak beszélni.
- Mi a baj? -fogta meg vállam.
- Semmi. -sóhajtottam- Csak ez a hely... ezek az emberek... Nem az én világom ez Jeong Guk!
- Nyugi, nem kell aggódnod. Ez a kis kötelező csak 10-ig tart, aztán csak a haveri kör lesz. Csinálunk néhány videót, Vlive-ot aztán bulizunk.
- Addig nem bújhatnék el egy sarokban vagy egy szekrényben? -hátha...
- Ne butáskodj, jó lesz gyere! -húzott magával.
Nem akartam menni, de nyafogni sem akartam a sok befolyásos ember társaságában. Nem szerettem volna rossz fényt hozni sem a cégre, sem a fiúkra. Nem volt olyan vészes az az egy óra, leginkább Yongdal-al és Yang-al töltöttem. Aztán mikor a vendégek javarésze elment tényleg elkezdődött az igazi buli amiről Jungkook beszélt. Ez már egészen más volt. Egy pohár pezsgő kíséretében megköszönték a rajongóknak, hogy szeretik őket, hogy veszik a lemezeiket, albumokat aztán boldog, sikeres és egészséges évet kívántak minket és koccintás után, puszi dobálás után vége lett a kötelezőknek. Hobi a lejátszóhoz ment és betett egy zenét. Meglepő módon nem a saját listájukról választott, hanem teljesen más dalt. Nem volt olyan rossz de nem lesz a kedvencem. Tényleg mindenki megváltozott, levették a kényelmetlen zakókat pólókra cserélték, a kilakkozott, kényelmetlen cipőket pedig sport csukára vagy papucsra cserélték. Így már természetesebb az egész. Most azonban én éreztem magam túlöltözve, sehogy sem volt jó. A stáb tagok is buliztak, táncoltak, ittak, sokat nevettek. Tényleg egész klassz lett a hangulat a teremben! Egyedül én aki nem tudtam felengedni. Leültem a sarokba egy székre és néztem a többieket. Yang és Jimin az ajtó mögött csókolózott, Jin és Nam valamit néztek a telefonjukon, Hobi és Suga az italokat fogyasztották Tae segítségével. Kook a stábbal beszélgetett. Elővettem telefonom és megnéztem hátha jött üzenetem, de semmi. Bár nem is tudom mit vártam... hogy majd ShinAh ír nekem? Őt nem ilyen fából faragták! Gondolatomból egy előttem díszelgő rózsaszín színű itallal teli pohár hozott vissza. Felnéztem és a mosolygó Guk-ot láttam magamelőtt.
- Kössz. -vettem el a poharat és egyszerre húztam le a tartalmát, még engem is meglepett ez a dolog.
- Ennyire rossz itt lenni?
- Igen! Vagyis nem, nem tudom... Jaj Kook én nem vagyok idevaló! Ez nem az én világom hanem a tiéd!
- Ugyanmár Nara, hiszen ez csak egy buli! Gyere engedd el magad és ne Bangtan-ként tekints ránk hanem csak sima srácokként vagy ha úgy jobb, akkor a barátaidként!
- Hát jó, nem bánom. -álltam fel- Csak ez a rohadt ruha ne lenne! -igazgattam meg magamon utálatos darabom.
- Ott a kellékes Joory, kérdezd meg nincs-e egy felesleges ruha a raktárban.
- Biztos?
- Persze, menj csak!
Odamentem az említett lányhoz és kedvesen kivezetett a teremből, majd kis idő után visszatért egy fekete egyberészes ruhával a kezében. Rögtön megtetszett, már a színe miatt is. Gyorsan átöltöztem, fújtam magamra parfümöt, ne legyen régi ruha illatom és visszamentünk a bulira. Máris sokkal jobban éreztem magam, amint levettem azt a borzalmas kínzóeszközt! A hangulat már nagyon jó és hangos volt. A zene üvöltött és a fiúk kb egyszerre próbálták túlkiabálni a dalt, így kareoke-ztak, közben egymáson nevettek.
- Te meg hol voltál? Már azt hittem hazamentél! -karolt át barátnőm- Mi ez a borzalmas cucc? -utalt lecserélt ruházatomra.
- Egy kényelmes ruha! Te ittál?
- Nem csak egy soyu-t. Gyere lazíts már csajszi! Élvezd legalább egyszer az életet!
Elhúzott az italos pultig és én is elvettem egy soyu-t. Igaza volt Soyang-nak, nem lehetek folyton magamba zárkózó, néha ki kell engednem a gőzt! Így engedtem barátnőm akaratának és belevetettük magunkat a buliba. A fiúk ugyanúgy elbohóckodtak velünk, akárcsak egymással. Ahogy egyre telt az idő és egyre több lett az üres üveg, a hangulat is egyre csak emelkedett. Éreztem ahogy az alkohol kezd a fejembe szállni így gondoltam kimegyek kicsit a teraszra, hátha a friss levegő segít kijózanodni. Rettentően melegem volt, az ablak tükrében láttam mennyire kipirultam. Elhúztam a tolóajtót és kimentem a hideg téli éjszakába. Amint megéreztem a fagyos levegőt átfutott a hideg a testemen, de még mindig rettentően melegem volt. Csak néztem a fényekben pompázó tájat és a hóesést. Tökéletes lezárása ez az évnek. A levegőben táncoló hópelyheken a város fényei visszaverődtek, mondhatni varázslatos látvány volt. Kicsivel később hallottam ahogy az ajtó tolódik, hátra néztem és megpillantottam a felém közeledő Jungkook-ot két pohárral a kezében.
- Mit csinálsz itt?
- Levegőzöm. Na és te?
- Én is. Meg hoztam ezeket. Lassan éjfél. -átadta az egyik pezsgővel teli poharat.
- Kössz. -ittam bele italomba- Te is sokat ittál?
- Annyira nem. De Tae és Hobi totál beálltak. -nevetett- Lehet majd haza kell cipelni őket.
- Úgyis egy helyen laktok nem?
- De. De akkor sem egyszerű egy totálisan kidőlt részeg pasit bevonszolni a házba!
- Miért hagytátok, hogy annyit igyanak? Nam mért nem szólt rájuk?
- Mért szólna? Néha kell ilyen is! Nem lehetünk folyton fegyelmezettek, mi lenne akkor a normál életünkkel?
Normál élet? Talán ez az lenne? Folyton ahová mennek rajongók hada veszi őket körül, még a wc-re sem tudnak nyugodtan kimenni, ezt nem igazán nevezném normálisnak. Csend telepedett ránk. Néztük a város fényeit és a gigapelyhekben hulló havat. Közben elfogyott a pezsgő így elrohant egy teli üvegért, amit nem igazán tartottam jó ötletnek, de azért iszogattam vele...
- Mondd csak -szólalt meg végül- tényleg nem emlékszel mik történtek veled a múltban?
Kissé meglepett ez a kérdés. Hogy jött neki ez pont most, pont ilyenkor?
- Hát... Nem túl sokra. Miután anyám meghalt bekattantam, meg akartam halni. Elvittek szanatóriumba, kezeltek mindenféle szakemberek, pszichológus, pszichiáter. Ők mondták, hogy a sokk miatt nem hagyja az agyam, hogy emlékezzek. Aztán Sihyuk befogadott, mint „anyám régi barátja" és megváltozott minden.
- A mi barátságunkra sem emlékszel?
- Nem minden részletre, de sok dolog megvan. Pl mikor 5-ben elloptad annak a srácnak a tolltartóját mert tetszett a minta rajta. -elmosolyodtam visszagondolva rá.
- Na és az apád? Ő sem keresett meg miután anyukád meghalt?
- Előtte sem törődött velem. Négy éves voltam mikor egyszer csak nem jöt haza munkából. Anya akkor azt mondta, hogy máshol kell lennie, másnak segíteni de ahogy telt az idő rájöttem, hogy máshol is volt egy családja.
- És sosem keresett téged vagy te őt? -csuklott el hangja, tudtam kezd hatni az alkohol.
- Nem! De nem is szeretném megkeresni! Minek? Ha eddig nem kellettem neki, most se kelljek! Nincs szükségem a szánalmára! -feleltem dühösen, ha iszom ideges leszek...
- Lehet nem is tudja, hogy mi történt anyukáddal! Nem gondolod, hogy legalább ezt közölni kéne vele?
- Nem! Benne volt a hírekben, újságokban stb! De ha valami csoda folytán mégsem tudná akkor sem tudnám megkeresni, hiszen nem tudom hogy néz ki! Nem emlékszem rá!
- De azt tudod, hogy a vezeték neve Lee!
- Jaj Kook itt az emberek 40%-ának a vezeték neve Lee, hiszen az egyik leggyakoribb vezetéknév!
- Egy próbát megérne.
- Kössz nem, nem akarok tőle semmit és tudni sem róla.
- Rendben, ahogy gondolod. De ha segítségre lenne szükséged -itt megcsuklott, méghogy kevesett ivott- szólj nekem, én segítek!
- Kössz de nem kell! Inkább menj és kapard össze a többieket. Ideje hazamenni! Mindenki totál kiütötte magát!
- Amíg nincs éjfél úgysem tudom őket semmire rávenni.
Beletörődve a sorsomba, hogy még nem megyek haza, ismételten belekortyoltam teli poharamba. Kis idővel később hallottam ahogy bentről visszaszámolnak, így számolni kezdtünk mi is. Mikor éjfél lett elkezdődött a tüzijáték és mi is koccintottunk. Az égen villódzó fényeket figyeltem, gyönyörű volt! Aztán egy testet éreztem meg a hátamon, majd két kar fonódott össze kb a gyomrom környékén.
- Kook te mit csinálsz?
- Cssshhh! Csak egy picit!
Kicsit magához szorított és állát a vállamra tette. Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem esett jól ez a szituáció, de viszont roppant kínos is volt a helyzet. Nagyon zavarba jöttem ettől, talán most mégjobban melegem lett, mint korábban az italtól, plusz még a szívem is ki akart ugrani a helyéről. De mért is reagálok így?
Nem tudtam válaszolni magamnak mert Kook engedve a szorításból megfordított a saját tengelyem körül, úgy, hogy pont szembe nézhessek vele. Szemeiben tükröződtek az égen robbanó színes tüzijátékok. Most neki mindig ilyen szép szemei voltak vagy csinált velük valamit? Szép szemek? Jesszus Nara, ma már ne igyál többet!
- Boldog Új Évet Nara!
- Neked is Jeong Guk! -mosolyogtam rá.
- Ne haragudj ezért!
Nem tudtam megkérdezni mire gondol, mert a következő pillanatban ajkai az enyémen voltak. Ledöbbentem! Egyik karjával a korlátnak támaszkodott a másikkal a derekamat fogta. Nem tudom, hogy pillanat hevében vagy a túlzott ital hatása miatt, de automatikusan emelkedtek kezeim és nyaka köré fontam őket. Mintha ezt beleegyező nyilatkozatnak vette volna, másik kezét is a hátamra tette és erősen magához húzott. Ajkaim kissé elnyíltak a fiú hevességétől, utat engedve nyelvének. Mikor feleszméltem mit is csinálunk pontosan eltoltam őt magamtól és ahogy csak tudtam olyan gyorsan hagytam el a helyszínt. Rohantam. Már amennyire tőlem tellett. Kiérve a hatalmas ajtón az utcáról beáradó hideg akár a villámcsapás úgy hatolt a felforrósodott bőrömbe. Se a kabátomat nem vettem fel, sőt még a táskám is ott maradt de nem érdekelt! Csak minél távolabb akartam lenni Jungkook-tól! Hogy tehettem ilyet? Hogy engedhettem neki? Nem hiszem el! Miért vagyok ennyire bolond? Sikerült tönkre tennem az épphogy csak elkezdődő barátságunkat! Esküszöm nálam hülyébb ember nincs a világon!
Amíg téptem magam belülről egy autó leparkolt mellettem és két alak szállt ki belőle. Egyenesen előttem álltak meg, akkorák voltak akár egy hegyomlás! Lefogták mind a két karom, kiabálni akartam de befogták a számat. Betuszkoltak a fekete járműbe és becsapva maguk mögött az ajtót, közre fogva engem indultunk el. Kapálóztam, sikítozni próbáltam de lefogtak. Majd ahogy elállták a látképet egy ismerős arcot véltem felfedezni a szemben lévő ülésen. Ez az a férfi akit még a kórházban láttam...! Mit akarhat tőlem? Talán egy sorozatgyilkos vagy ember rabló, esetleg lány kereskedő? Egyre rosszabb és rosszabb verziók váltották egymást a fejemben. Semmit sem tudtam, azt se ki az az ember, hová visznek és azt sem, hogy miért. És az a legrosszabb, hogy senki sem tudja mi történt, nem látta senki ahogy elrabolnak és Kook sem jön utánnam, hogy bocsánatot kérjen. Totálisan magamra vagyok utalva... Mi lesz most velem?