A pánik kezdett úrrá lenni rajtam, a falat matattam a kezemmel hátha megtalálom a villanykapcsolót. Majd éreztem ahogy az elrablóm a kezét „nekivágja" a falnak és a leheletét a bőrömön. Megcsapta az orromat egy ismerősen csengő illat, ekkor kezdtem el sejteni ki is rángatott be ide.
- Félsz tőlem? -szólalt meg, kissé mélyes, búgós hangján.
- Nem! Mért, talán kéne?
- Kérdeznem kell valamit!
- Tyűhh... És ezért kellett ide berángatnod? Nem lehetett volna simán leszólítani és megkérdezni? -közben sikerült megtalálnom a kapcsolót, azonnal fénnyel árasztottam el a termet.
- Miért megálltál volna? -ja, mondjuk ebbe van valami.
- Na kinyögöd végre mi bajod vagy itt állunk estig?
- Mi van közted és Adam között? -hangja komoly volt.
- Barátok vagyunk. Miért?
- Medi kérlek, légy velem őszinte! Én a múltkor bevallottam neked mindent, kérlek ha már jársz vele valld be! Ne kínozz!
- Én kínozlak? Azta! -megingattam fejem- Na és te mit csináltál évekig!?
- Tudom, hogy nagyon megbántottalak és hidd el azon leszek, hogy mindent jóvá tegyek, ha kell évekig kérem a bocsánatod, DE tudnom kell, hogy... -óh istenkém...!
- Nem, nem járok Adam-el! -szakítottam félbe.
- Tényleg? -ezt úgy kérdezte mintha valami mennybéli üdvözlést kapott volna- Csak olyan sokat vagytok együtt, olyan bizalmasan beszélgettek és...
- Hát elég sokat kémkedsz utánnam, nem gondolod? -félig elmosolyodtam, bár nem tudom miért.
- Én nem kémkedek csupán hallom amikor beszélgettek!
- Ühüm, hát persze... És mit ad Isten mindig pont akkor vagy ott amikor Ad-el beszélek ugye? Kicsit sem átlátszó! -tettem karba a kezem- Egyébként meg szerintem ne menj kémnek, pocsék lennél ebben a szakmában!
- Miért?
- Mert ha olyan jól hallgatóznál ahogy azt te gondolod, akkor tudnod kéne, hogy Adam-nek sosem jönnék be!
- Már mért ne jönnél be neki!? -háborodott fel- Gyönyörű lány vagy, tök csini és okos is!
- Lehet, de nem is ez a gond. Hanem, hogy lány vagyok!
- Ezt most nem értem. -nézett értetlenül, az az arc Istenem!
- Te tényleg ugyanolyan hülye vagy, mint régen, Adam meleg Matt, hamarabb kikezdene veled, mint velem! Érted már?
Ekkor leesett neki az egész és jó nagy csattanással csapta kezét a homlokának, én meg már nem bírtam visszatartani a nevetésem.
- Óh anyám, de egy barom vagyok! -ült le a bent lévő székre.
- Ja, ezzel nem tudok vitatkozni! Most, hogy már mindent tisztáztunk elmehetek végre? Vagy még van valami?
- Nem, nincs... Ne haragudj!
- Mármint azért, hogy halálra ijesztve berángattál ide vagy mert olyasmiért vonsz kérdőre amihez egyébként semmi közöd?
- Mindenért! Ne haragudj rám Meds, csak... olyan nyomasztó volt téged azzal a szépfiúval látni! Tudom, tudom hogy nem vagyunk együtt és igazság szerint sosem voltunk, de ha elhiszed ha nem, nekem azóta is fontos vagy! Nem akartalak egy olyan sráccal látni, mint Adam!
- Mért ő milyen?
- Hát eddig azt gondoltam róla, hogy egy vérbeli csajozógép! A kocsija, a külseje és az öltözködése is erről árulkodott. Nem akartam, hogy csak egy futókaland légy a számára és összetörje a szíved!
- Kössz de tudok vigyázni magamra! És ha olyan lenne, mint Tommy hidd el nem lennénk ilyen jóban! Tudod a nőcsábászokat kerülöm. -elindultam kifelé de még muszáj volt megmondanom valamit, a lelkem nem hagyta, hogy ne mondjam ki- Ja, és egyébként amiatt ne aggódj, hogy valaki összetörné a szívem! Nálad jobban senki sem tudná és te bárkit beelőztél évekkel, szóval... Légyszi tégy meg egy szívességet, szállj le rólam!
Hallottam, hogy felpattan a székről és gyors léptekkel ér utol. A résnyire kinyitott ajtót becsapta és nekilökött, persze nem erősen csak olyan határozott, kb filmes jelenet szerű módon.
- Ez most mire volt jó? -vontam kérdőre.
- Kérlek Miranda bocsáss meg nekem! Nem akartalak soha megbántani és a szívedet sem akartam összetörni, ha tehetném mindent másképp csinálnék!
- Jajj ne már Matt, ne fussuk újra megint ugyanazokat a köröket! Egyszer már megbeszéltük, tudom szánod-bánod amit tettél vagyis inkább amit nem tettél meg, amit vegyünk úgy, hogy el is hiszem, de te meg azt vedd tudomásul, hogy én ezt nem tudom neked megbocsájtani! Túl sok fájdalmat okoztál nekem! Ez a seb olyan, hogy sosem gyógyul be csak összeheged, de attól ugyanúgy ott van!
- Annyira sajnálom Medi, el sem tudod képzelni mennyire!
- De el tudom, hidd el én is sajnálom ami történt, talán jobban is mint te! De, van amit nem lehet helyre hozni.
- Akkor ennyi? Soha többé még csak barátok sem lehetünk!?
- Hát.... Talán idővel, évek múltán lehet mondom csak lehet, hogy eljutunk egy bizonyos haveri szintre, de most biztos nem! Egyszerűen nem tudok bízni benned!
- Rendben... Legyen ahogy szeretnéd. Akkor nem zaklatlak tovább. -távolodott el tőlem.
- Köszönöm! Örülök, hogy végre meghallod amit mondok!
- Eddig is hallottam csak gondoltam próbálkozok. -vizslatta cipőjét- De látom hiába a változás...
- Ha régen lettél volna olyan, mint most nem lenne ez!
- Tudom. Egy fasz voltam! Most jó így? -kiáltott rám, bár eléggé visszafolytotta hangját nehogy más meghallja.
- Attól mert csúnyán beszélsz és lehordod magad a tényeken nem változtat! Figyelj Matthew, ha eddig kibírtuk, hogy nem beszélünk egymással ezt a pár hónapot ne nehezítsük meg saját magunknak! Térjünk vissza a régi rendszerhez, te lógj csak a haverjaiddal és én is elleszek magamnak, a köztünk lévő kommunikáció meg szűnjön meg!
- Hát...jó...legyen ahogy szeretnéd! Bár nem tudom képes leszek-e rá, főleg azokután, hogy mindent bevallottam neked!
- Ha ez a baj akkor tegyünk úgy, mintha meg sem történt volna! És zárjunk le mindent itt és most! Kérlek hagyj békén Matt, ne akarj velem beszélgetni, ne kérj többet bocsánatot és kerülj el úgy ahogy eddig! Minden jót!
Gyorsan kislisszoltam az ajtón nehogy újra becsapja. Siettem a parkolóba az se érdekelt, hogy még volt egy órám, leszartam! Minél messzebb akartam lenni a sulitól de legfőképp Matt-től! Bepattantam a kölcsön kocsimba és elhajtottam.
Néhány órás kocsikázás után egy olyan környékre tévedtem ahol mát évek óta nem jártam. De mintha tegnap lett volna mikor itt bandáztunk az akkori „barátaimmal". Ez azután volt amikor búcsút intettem vagyis kellett intenem Matthew-nak. Megismertem Dana-t a helyi bandavezért, aki szinte azonnal befogadott a csapatba, főként Steve miatt, aki afféle nagymenőnek számított köztük. Keményen toltuk a drogokat, mondhatni függő voltam. Bár eleinte csak ittunk, nem akartam kábszerezni de addig-addig noszogattak, hogy kipróbáltam, na azután már nem volt megállás! Csak úgy csúsztam lefelé a lejtőn! Szerencsére ott volt nekem Jeremy és Haris, akik kirángattak a szarból és nekik hála nem kerültem sittre.
Most, hogy újra ezeken az utakon vagyok, hirtelen úrrá lett rajtam a nosztalgia és a deja vu érzés keveréke. De hogy miért jöttem ide? Magam sem tudom... Szinte reflexszerűen kanyarodtam és álltam meg azelőtt a bizonyos sötét szürke ház előtt, ahol régen annyiszor jártam. Leparkoltam és néztem a kocsiból a házat. Vívódtam vajon itt lakik még Dana? Még itt bandáznak? Vagy már rég elmentek innen? Nem tudtam eldönteni be akarok-e menni vagy nem! Bár az eszem tudta és súgta is, hogy nem szabad odamennem, nem is mozdultam meg, még a biztonságiövet sem csatoltam ki! De ugyanakkor bennem volt valahol a tudat, hogy ha oda bemegyek akkor sikerül kicsit kikapcsolódnom és elfelejteni Matt-et és a faszságait! De tisztában voltam azzal is, hogy ha ismét nekikezdek ennek, akkor nincs megállás! Megint úrrá lesz rajtam a kísértés és egyre többször fogok idejárni és talán ezúttal nem úsznám meg a börtönt sem! Nem kezdhetek el ismét azon a lejtőn lecsúszni, mert lehet ezúttal nem lenne megállás! Bárhogy fáj is az élet, el kell viselnem és túllépni rajta, túllendülni a fájdalmamon!
Amíg ezeken vívódtam hirtelen valaki az ablakon bekopogott. Majd szívbajt kaptam, de amint felismertem ki az megnyugodtam, hogy nem egy baltásgyilkos!
25. Rész
2021-10-21
Hozzászólások (0)