Újra az egyetemen! Kicsit fura itt lenni, főleg úgy, hogy Noah nincs itt! Mióta olyan szemét módon lelépett, semmit sem tudok róla. Hiába hívom már letiltatta azt a számot és írni sem tudok neki, mert minden közösségi oldalról letiltott. Fájt amiért ezt tette! Oké, hogy kedvel engem talán szeret is (amit amúgy kétlek de legyen) de akkor sem kéne így viselkednie! Legalább megmagyarázta volna a miérteket!
Szerencsére Kiara és Sam ott vannak nekem és tartják bennem a lelket! És persze ott van James is. Mióta összejöttünk sokat találkozunk, beszélgetünk aminek általában az a vége, hogy nála alszom. Egyre többet járok a farkaslakba is, hogy megismerjem a többieket. Bár nehéz mivel általában vagy körúton vannak vagy vadászni, de ha nem akkor James rángat el onnan. Amit nem igazán értek miért csinál...? Hiszen ő akarja annyira, hogy majd csatlakozzak hozzájuk és legyek jóba a többiekkel, de hogy ha egyszer folyton elcipel onnan!? Nem értem!
Suli után alig vártam, hogy hazaérjek! Semmi mást nem akartam csak egy forró zuhanyt és James mellett lenni. Mikor végeztem a terv első felével írtam drága páromnak.
Én:
*Szia James! Ráérsz? Van kedved talizni?*
James:
*Cső Maya! Nia vagyok, szerintem most ez nem jó ötlet...*
Én:
*Nia? Miért te írsz nekem James telójáról?*
James:
*Csak láttam, hogy világít és mondta nézzem meg. Kérlek... most nem a legjobbkor írsz. Majd ír neked addig ha lehet ne keresd. Szia!*
Én:
*Ne! Várj, hogy érted ezt???*
Én:
*Nia! Hahó! James! Valaki?*
Hiába írtam már nem válaszolt senki. Hát ez roppanttul érdekes és gyanús volt! Miért Nia írt nekem James telójáról? És mi az a szöveg, hogy most rosszkor keresem? Éreztem ahogy elönt a düh, a bennem rejlő vad fel-alá járkált, ideges lettem! Nem tudtam a seggemen ülni, rohadtul kíváncsi voltam mi a fasz ez! Felöltöztem és egyenesen a hatalmas házhoz mentem, ahova állítólag nem mehetek valamiért.
Mikor odaértem a zene kihallatszódott és úgy tűnt eléggé tombolnak odabent. Szóval ezért nem jöhetek ide? Mert buliznak? Nem értem! Mérgesen lépkedtem a lépcsőn és szinte kitéptem az ajtót a helyéről. Mikor bementem azt hittem ott helyben fordulok ki vissza. Mindenki úgy viselkedett akár az őrültek és kb mindenki csak kefélt a másikkal. Mi van itt? Talán farkaspornót forgatnak? Nem számoltam meg hanyan vannak de asszem mindenki bent volt a falkából. Talán... csak Jamest és Loryt nem láttam sehol. Rettentően zavarban voltam annyira kínos volt ott lennem, de őket ez mintha kicsit sem zavarná, mintha ott sem lennék! Nem zavartatva magukat folytatták a számukra kellemes elfoglaltságukat.
Köröztem egy párat mire meguntam a kínos helyzetet és minél előbb el akartam tűnni. Ám egy ismerős hang visszatartott.
- Maya? -hallottam meg Kia hangját, végre egy ismerős!- Mit keresel itt? El kell menned! -tessékelt ki az ajtón.
- Mi? Miért? -megálltam.
- Azt most nem... Maya kérlek!
- Ez az Kaiden, erősen! -meghallottam Lory sikoltozós hangját, ami az emelet felől jött.
Még ez a rengeteg túlfűtött farkas sem nyomta el Lory és James erőteljes illatát ami fentről érződött. Kezdett gyanús lenni miért is érzem ennyire intenzíven kettejük illatát!? Utoljára akkor éreztem ennyire erősen Jamesnek ezt az illatát mikor együtt voltunk a síparkban. Ellökve Kiat feltrappoltam a lépcsőn.
- Ne Maya ne menj be oda! -próbált megállítani de nem hagytam.
Benyitottam James hálójába és azt hittem ott helyben ájulok el a látottaktól. A gyomrom görcsbe szorult és hányingerem lett. Éreztem ahogy a farkasom velem együtt lesz rohadt dühös!
- Mi a franc folyik itt!? -kiáltottam el magam.
Lory és James egyszerre fordították felém fejüket, tekintetük elég fátyolos volt, mintha be lennének drogozva. A lány mosolyogva, izzadtan szállt le az állítólagos páromról és kicsit sem zavartatva magát, meztelen sétált el mellettem önelégült mosollyal arcán.
- Kössz Kaid, király voltál! -szólt vissza, mintha ott sem lennék, bár nem értettem miért hívja így Jamest.
Legszívesebben addig ütöttem volna amíg lélegzik, de túlságosan lefoglalt a tudat, hogy James, akivel alig három hete járok szemérmetlenül megcsalt engem! Csak feküdt ott izzadtságtól és korábbi partnere nedveitől csillogó hassal. Mikor felismert ki is vagyok óriásira tágult pupillákkal állt fel és takargatva magát elindult felém.
- Maya!? Te mit keresel itt? -felemeltem kezem, nehogy a közelembe merjen jönni.
- Hogy tehetted ezt!? -kiabáltam.
- Ez nem az aminek látszik Maya, meg tudom magyarázni!
- Kössz de kurvára nem vagyok kíváncsi a magyarázkodásodra, Kaiden! -köptem szavaimat, legszívesebben sírnék de nem adom meg neki ezt az örömöt!
- Sajnálom Maya, nem akartam hazudni! De csak így tudtam bejutni az egyetemre.
- Leszarom! Már nem érdekel semmi! Hagyj engem békén! Soha többé nem akarlak látni és a nyamvadt falkádat se!
Elrohantam. Figyelmen kívül hagyva Kiat is és a még mindig kellemesen szórakozó embereket. Fájt mindenem! Sosem aláztak meg még ennyire, még Mark sem! Azt hittem végre boldog lehetek, hogy James vagyis Kaiden más... Erre kiderül, hogy pontosan olyan mint a többi pasi, egy punci éhes idióta fasz! Gyűlölöm!
Ropogott a hó ahogy szaladva próbáltam minél hamarabb magammögött hagyni azt a szörnyű házat. De hallottam és éreztem, hogy követ valaki. Hamar utolért és hátulról lefogva megállásra kényszerített.
- Engedj el James! Vagyis Kaiden, ugye. Eressz el! -rángatóztam, próbáltam kiszabadulni szorításából.
- Maya kérlek, had magyarázzam meg!
- Nem érdekel! Nem érted, hogy kurvára nem izgat az ócska magyarázkodásod!?
- Kérlek! Ez nem az aminek tűnt, hidd el nem jelent nekem semmit!
- Nem? Hát nekem egyáltalán nem úgy tűnt! Nagyon is szívesen kefélted azt a kis ribancot! -kiabáltam, az se érdekelt, hogy tőlem zeng az egész erdő.
- Nem tehetek róla, tüzelési időszaka van! Ilyenkor nem tudunk nekik ellenállni Maya értsd meg. Ez ösztön!
- Ösztön? Jaj hagyjuk már!
- De ha egyszer így van! Hidd el nem jelent nekem semmit!
- Nem érdekel! Megcsaltál! És még hazudtál is! Miért nem mondtad, hogy nem is James a neved hm!? Elegem van, eressz már el!
Éreztem, hogy újra nem bírok lenyugodni. Fájt mindenem még a szemeim is. James vagyis Kaiden rámnézett majd lehajtva fejét elengedett. Rettentően éreztem magam! Odaléptem hozzá és mélyen szemeibe nézve adtam egy hatalmas pofont arcára, amit szó nélkül tűrt.
- Soha többé ne szólj hozzám! Sőt ha csak „miattam" mentél az egyetemre ne fáradj a további hazudozással, menj el onnan vagy én fogok!
Megfordulva újra útnak eredtem. Könnyeim utat törve maguknak csak úgy záporoztak le felhevült arcomon. Sosem éreztem még magam ennyire szarul! Tudtam, hogy ez lesz! Tudtam ha újra engedek az érzéseimnek ismét kibaszottul ráfázok! És tessék, igazam lett! Bár ne lennék ennyire jó jósnő! Soha nem fájt még ennyire a létezésem! Legszívesebben most eltűnnék a világelől is!