Idejük sem volt arra, hogy körül nézzenek Taehyung mindenkit a halba parancsolt, miszerint elkezdődik a tárgyalás.
Egy igazán hosszú folyosón haladtak át, oldalukon az orosz kísérettel. Végül egy falnak látszó ajtóhoz érkeztek meg amire két fegyveres őr vigyázott. A kíséret egyik tagja motyogott valamit az ott állónak, aki félreállva kinyitotta nekik az ajtót. A titkos helyiségben egy óriási körasztal állt kb egy tucatnyi székkel. A lámpák alig világítottak félhomályt okozva a szobában. Az asztal „fő” részénél az a férfi várta őket aki fogadta jöttüket. Taehyung magabiztosan lépett oda a nála kb hatszor nagyobb nagydarab férfihoz és akár a barátok, kezet fogtak. Miután mindannyian helyetfoglaltak elkezdődött a tárgyalás a két fél között. Taehyung mindenbe beavatta Sergejt és kérte, hogy amíg nem találnak egy új helyet addig ideiglenesen fejezze be a szállítást Koreába. Az agyon tetovált, kopasz férfinek nem tetszett amit V mondott, szemeiből csak úgy áradt a düh.
- Na és mit gondolsz V, meddig fog ez tartani? -kérdezte erős akcentussal hangjában.
- Alig pár nap. Legfeljebb egy hét. Hidd el Sergej én is azon vagyok, hogy mindezt mihamarabb megoldjuk. Átvizsgálom a bandát is, erős gyanúm van rá, hogy nem szűrtünk ki minden árulót a csapatból. Hiszen a Seventeen honnan szerzett volna tudomást a titkos raktárról?
- Áhh! -emelte meg hangját, ami elég elrettentő volt- Erről a Seventeenről már hallottam.
- Valóban? -kérdezte Tae meglepve. De nem csak ő, a többiek is ledöbbentek ezen.
- Igen. Nem olyan rég felkeresett egy ferdeszemű abból a bandából és arra kért, hogy társuljak velük.
- De ugye nemet mondtál Sergej? -Taehyung hangja egyre kétségbeesettebb volt.
- Természetesen. Nem tudtak annyit ajánlani amennyiért érdemes lett volna kútba dobni az apád iránti hálámat.
- Jaj annyira köszönöm Sergej, nem hiszed el mennyire megkönnyebbültem! -sóhajtott fel- Nem is tudom mi lenne velünk ha olyan csúcskategóriás fegyverekhez jutnának, mint amilyeneket tőletek kapunk!
- Emiatt nem kell aggódnod, tartozom apádnak annyival, hogy csak a fiával üzletelek. De V! -tette lábait az asztalra- Ha ez a rivális banda már ilyen nagyban gondolkodik, nem gondolod, hogy véget kéne vetned az ámokfutásuknak? Nehogy aztán te húzd a rövidebbet fiam!
- Ne aggódj Sergej, kordában tartom őket.
- Oké, de meddig? Szerinted ha engem már felkerestek ilyen ambíciókkal, másokat nem?
Taehyung elgondolkozott a feltevésen s bár nem akarta beismerni, mégis erős volt a gyanúja, hogy a férfinek igaza lehet. Ha az egyik legnagyobb orosz kereskedőt megkörnyékezték, mi a garancia arra, hogy másokat nem?
- Jobb lesz ha odafigyelsz rájuk V, a végén még ott csapnak le ahol nem számítasz rá! Oké, hogy én nemet mondtam nekik, de Sergej Ivanovicth hűséggel tartozik a Kim család felé. -ütögette meg mellkasát- De akad még az országban más, hozzánk hasonló fegyverkereskedő is aki abszolút nem tartozik nektek semmivel.
Tae szíve aggodalommal telt meg a férfi kissé nyers de őszinte fogalmazásától. Be kellett látnia szövetségesének igaza van. Többé már nem tekintheti egy kezdő, naiv, mindent hirtelen akaró szervezetnek a Seventeent. Mára már egy igazán nagy csapattá fejlődte ki magát az egykor óvodáscsoporthoz hasonlított banda. Taehyung kétségbeesését leplezve elköszönt társaitól és kapott szállására vonult el, egyedül, gondolkodni. Magát hibáztatta amiért ez az egész idáig elfajult. Hiszen már az elejétől tisztában volt azzal, hogy a területétől nem messze alakult egy másik banda, de nem szentelt nekik különösebb figyelmet. S most, talán ez lesz a veszte! Mert túlságosan is sokat hitt magáról, azt hitte ő ott a király, hogy tőle mindenki tart és senki sem merne szembeszállni vele. Talán a túlzott egója lesz az ami bukásra ítéli őt.
A távolban gyülekező viharfelhők sötétre színezték a gyönyörű kékben pompázó égboltot. Tompán hallani lehetett a meleg levegő okozta mennydörgéseket és a felvillanó villámok akár egy fényképező vakuja, sötét kis pontokat okoztak az ember látószögében. Tae a márványlapokkal épített teraszról figyelte ahogy a felhők egyre csak közelednek, égtelen vihart sodorva magukkal. A felismerésre, hogy lelkében is hasonló vihar dúl, szemei megteltek könnyekkel. Egyre növekvő bűntudata kezdte legyűrni őt, és fogalma sem volt hogy kecmereg ki a gödör legaljáról.
NaRa miután megebédelt a fiúkkal, úgy döntött megnézi mi van Taehyungal, hiszen azóta nem látták, hogy reggel elrohant a megbeszélésről. Az óriási kastélyban nehezen talált el szállásukig s mikor a megfelelő emeletre tévedt ajtóról ajtóra sétálgatott végig a hosszú folyosón, s próbálta kitalálni vajon melyik mögött bújik meg Taehyung. Végül az egyikbe benyitva látta, hogy a teraszra vezető ajtó nyitva van. Gondolta csak nem magától nyitódott ki, szóval valaki eltolta azt. Halkan odaosont és amint meglátta Taet odakint állni, amint az ég felé nézve, széttárt karokkal könyörög válaszokért, megtorpant. Szíve összeszorult a látottak miatt. Még sosem látta a férfit így kiborulni, sírni meg végképp nem. Hogy egy olyasfajta srác, mint ő az égiektől akarjon válaszokat kapni... Nem épp mindennapi látvány.
- Mit tegyek most? El fogok veszíteni mindent... És mindez az én hibám... -túrt bele fekete tincseibe- Mert öntelt és nagyképű voltam! A bandám... a barátaim... Odalesz minden...
- Miért lenne oda? -lépett ki a lány.
Taehyung szemei óriásira tágultak. Zavarában azt sem tudta mit tegyen vagy mondjon. Arcát extra gyorsasággal törölte szárazra és próbálta felvenni a „Nekem semmi sem árthat!” álarcot.
- Te meg mi a francot keresel itt!? -kiabált rá a lányra- A szüleid nem tanítottak meg kopogni?
- Kopogtam. Nem tehetek róla, hogy süket vagy. -felelte ugyanabban a hangnemben amit a férfi is használt.
- Takarodj ki innen! Senki sem engedett be ide!
- De igen! Én magamat! Szóval aki kidobhat innen az egyedül én vagyok! -tette csípőjére kezét.
- Ne játsz a türelmemmel kislány vagy nagyon megbánod!
- Úhh most aztán teljesen becsináltam. -rázta meg kezeit játékosan.
- MinJi, menj innen! -üvöltötte.
- Miért is? Hogy ne lássalak sírni? Már késő, láttalak. -vont vállat.
- Jó, ezt inkább hagyjuk. Menj és inkább keresd meg a fiúkat, szólj nekik, hogy indulunk haza!
- Nem! -felelte határozottan.
- Hogy mit mondtál?
- Jól hallottad, nem! Nem fogunk elmenni, itt maradunk! Ha ilyen állapotban vezeted azt a kurva gépet még mindannyiunkat a halálba viszed! Ezt akarod? Kinyírni a barátaid? -üvöltötte le fejét.
- Ki akarod húzni a gyufát ugye? Megígértem, hogy nem foglak bántani, de esküszöm ha mégegy szót szólsz megszegem a szavam!
- Hajrá! -tárta szét karjait- Üss meg! Tessék, itt vagyok! -ment közelebb.
- MinJi, állj, ne csináld ezt! Ne akard, hogy bedurvuljak!
- Óh most aztán totál összeféltem magam! -játszotta a riadt lányt.
- Nem értem. Mit akarsz, miért vagy itt tulajdonképpen?
- Csak meg akartam nézni hogy vagy. A fiúk aggódtak érted, reggel óta el vagy tűnve.
- A fiúk? Aggódtak mi? Ch! -horkantott fel.
- Igen képzeld, aggódnak érted! És én is... -lehelte halkan.
- Te? -mutatott rá gúnyosan- Hát kössz, de felesleges aggódnia bárkinek is, jól vagyok.
- Tényleg? Hát nekem egyáltalán nem úgy tűntél, mintha olyan jól lennél.
- Valamit rosszul láttál. Én ugyanis tökéletesen vagyok! -mellőzte ki és bement szobájába, hogy töltsön magának egy italt.
- Ch ja persze én meg a pápa vagyok!
- Befejezted? Mert lenne egy kis elintéznivalóm.
- Elintéznivaló mi? Az, hogy leiszod magad a sárgaföldig nem fog segíteni, csak szólok. -indult el az ajtó felé.
- Chh! -horkantott fel mosollyal arcán- Még meg is hatódnék ha nem szarnám le magasról a véleményed.
- Tudod mit? -csukta vissza a félig kitárt ajtót.
- Remek, most jön a szónoklat. Na hajrá, essünk túl rajta. -huppant le ágyára.
- Nem fogok szónokolni hiába is várod! Csak azt akarom mondani, hogy igazad volt.
- Na ne mondd? Na és miben?
- Abban, hogy minden a te hibád! Ez így igaz! És tudod miért?
- Na miért?
- Mert egy öntelt, beképzelt, önimádó kis ficsúr vagy, aki azt hiszi magáról, hogy ő az IstenCsászár de közben nem vagy más, mint egy ijedt kisfiú aki az apja hatalma mögé bújva próbál valaki lenni! És annyira elvakít ez az „Én vagyok a király, mindenkinél jobb vagyok!” kibaszott komplexusod, hogy közben mindent elveszítesz magad körül! A szállítmányaid, a területed, az embereid és a legjobb barátaid is! Végül, amikor már nem marad semmid, na majd akkor fogsz rájönni, hogy „Annak a hülye kiscsajnak talán mégis csak igaza volt.” De akkor már késő lesz mert nem lesz senki aki kihúzzon abból a kurva nagy szarból amibe saját magad keverted.
Mondandója végére teljesen kipirult az idegességtől, tüdejét égette a levegőhiány, szemei szúródtak a kitörni akaró könnyeitől. De tartotta magát, tudta ha most elkezd bőgni akkor a vele szemben ülő döbbent fiú nem fogja komolyan venni azokat amit a fejéhez vágott.
- Remek. Befejezted végre? Szuper. Most pedig mehetsz!
-Ch! -csapott combjaira mérgesen- Elképesztő vagy!
- Tudom sokan mondták már. Főleg az ágyban. -kacsintott rá.
- Kicsit sem érdekel hogy teljesítesz az ágyban. De egy biztos ha innen hazamegyünk én lelépek! Kiszállok a bandából, elegem van!
- Szuper! Legalább megszabadulok tőled! Jobb hírt nem is közölhettél volna velem. Ez még a Seventeen megsemmisülésénél is jobb!
- Istenem, hogy te... -fújta fel arcát dühében- Kim Taehyung te egy kibaszott nagy seggfej vagy!
Úgy viharzott ki a szobából, hogy kisebb huzatot csinált magaután. Utat engedve könnyeinek szinte szaladva trappolt le a lépcsőn, az se érdekelte kibe ütközik bele. Az utolsó fokról lelépve nem vette észre, hogy éppen szemből jön valaki és teljes erejéből nekiment. Mindketten a padlón kötöttek ki. NaRa szíve tele volt haraggal és fájdalommal, és most az sem érdekelte ha maga a ház urának ütközött neki, szó nélkül rohant ki a házból.
Meg sem állt a helikopterig amibe hiába szállt be fogalma sem volt egyáltalán hogyan kell beindítani. Idegesen ütni kezdte az irányítókart, közben fennhangon káromkodott.
- Miaz, nem akar beindulni?
A hirtelen jött hangra megriadt és kipattant a pilóta ülésből. Egy magas sötétbarna hajú férfi állt előtte, s mivel anyanyelvén szólt hozzá azt következtette ki a dologból, hogy koreai lehet akárcsak ő, bár kinézete alapján mégsem mondaná annak.
- Ismerlek? -emelte meg szemöldökét kérdőn.
- Jaj elnézést be sem mutatkoztam! A nevem Jackson!