24. Rész

A napok gyorsan teltek. Eljött a nagy karácsonyi műsor ideje. Persze Yona nagyon várta, előző este szinte alig aludt valamit. Reméltem is, hogy a fáradtság nem fog bezavarni neki. Kicsit sem szeretném ha elrontana valamit és ez nyomot hagyna a lelkén. Talán senki sem izgult annyira, mint én!
Soyang és én az elsősorból nézhettük az előadást, persze hol máshol? Felcsendültek az első dallamok és Jungkook a neki felépített szánkón „szállt le" a színpadra. Azonnal üdvrivalgás nyomta háttérbe a zenét, szinte nem is hallottam melyik dal szól. Aztán mikor meglátták Yona-val „álmaik cuki pasiját" azonnal vad sikítozáskoba kezdtek. Eszméletlen mit megtesznek egyes emberek...
Én persze feszülten figyeltem hugomat és nagyon drukkoltam, hogy sikerüljön minden. Nem is tudtam élvezni a koncertet, szinte azt sem tudom milyen dalok szóltak annyira izgultam. Akkor kicsit elkalandozott gondolatom mikor Jin és J-Hope énekeltek közösen. Jin-nek nagyon jó hangja van, olyan misztikus... Pont neki tervezték azt a dalt! A végén jött a harang kongatás, nagyon izgultam, hogy jó dallamra lendítse azt a játékot, de úgy tűnt az aggodalmam felesleges volt mivel Yona mindent tökéletesen csinált. A záró dalra már megkönnyebbülten tudtam figyelni. Egész szép ez a karácsonyi ének, bár ezt mindig is szerettem. Azt hiszem Holly Night a címe.
Mikor vége lett és ki tudtam szabadulni a színfalak mögé tartó rajongók közül, azonnal a hugomhoz siettem. Szerencsére a biztonsági őr ismert így kérdezés nélkül beengedett a fiúkhoz. De ha nem ismert volna Nam gondoskodott egy mindenhova beengedhető kártyáról. Mióta bocsánatot kért, szinte rá sem ismerni, mintha kicserélték volna. Az öltözőbe érve benéztem, hogy nem-e öltöznek a fiúk s mikor láttam, hogy biztonságos a terep, bementem. Hugom amint meglátott rohant hozzám. Szorosan karjaimba fontam és ölelgettem, puszilgattam őt.
- Na milyen voltam?
- Nagyszerű! Igazi tehetség vagy!
- Látjátok? Én megmondtam! -szólalt meg Hoseok megjátszott felháborodással- Ha ilyen cuki kislány lesz a színpadon minket észre se vesznek! -tette kezét szívére, hm milyen drámai.
Csak nevettünk rajta, J-Hope egy igazi mókamester. Akárhányszor találkozom vele folyton viccelődik, húzza a többieket. Vajon tud is komoly lenni?
- Ti is jók voltatok fiúk. De először csak is a hugomat dícsérem meg!
- Óh anyám ez a sok idióta ribanc! -jött be barátnőm dühösen, tudtam, hogy ideges csak akkor káromkodik.
- Mi a baj? -ment oda Jimin.
- Semmi csak ez a sok... Áh... Alig tudtam lejönni ide. Te hogy tudtál kijönni? -nézett rám.
- Mondtam, hogy gyere utánnam! -nevettem.
- Gyere ne idegeskedj, az nem áll jól neked!
Az egyik székhez vezette a lányt és leültette rá. Persze a többiek azonnal elkezdtek huhogni, sziveket mutogattak és ehhez hasonlók. Hát lefolyt az amit kb minden ember megcsinál a barátjával ha lánnyal/fiúval látja.
- Na és mi a terv? -kérdezte tőlem Jin.
- Hát asszem most hazamegyünk és megvárom amíg a „kamu" család összejön. -vontam vállat.
- Nincs kedvetek velünk karácsonyozni? Csinálunk egy Vlive-ot ahol boldog karácsonyt kívánunk az Army-knak aztán pár videó és kész. Nyugiban ünneplünk.
- Köszönöm a meghívást, de Sihyuk nem örülne ha pont ilyenkor kimaradnék. Tudod a jóhíre?
- Rendben, nem erőltetem. Ha meggondolod magad, a dormban leszünk. -elment.
- Szia Nara! -állt mellém Kook.
- Szia!
- Jin mondta a terveket?
- Igen. De ne reménykedj, nem megyek!
- Miért? Soyang is ott lesz!
- Igen? Jó tudni. De én akkor sem mehetek, ezt már Jin-nek is elmondtam.
- Oké. De akkor ígérd meg, hogy velünk töltöd az új évet!
- Mi!?
- Ígérd meg! Vagy elmondok mindent Yona-nak és majd neki mondj nemet!
- Ne! Csak azt ne! Jó, megígérem.
- Szuper, akkor boldog karit és 31-én találkozunk. Szia!
Átölelt és elvonult a hátsó részbe ahol páran már átöltöztek. Elköszöntünk mindenkitől és egy gyors boldog karácsonyt után hazaindultunk. A fiúk sofőrje hazavitt minket, holott elleneztem de addig nem hagytak békén amíg bele nem mentem. Hogy mi üthetett beléjük? Nem értem.
Házunk előtt a nagy fekete autó leparkolt és megköszönve a fuvart kiszálltunk. Senki sem volt még otthon, az egész házban sötétség volt. Egy gyors fürdő után azonnal ágyba bújtam, hulla fáradt lettem a mai nap után.
Már két óra is elmúlt mikor hangokra lettem figyelmes. Felültem és a mellettem békésen alvó lányra néztem. Óvatosan kimásztam az ágyból és a hang irányába indultam. A nappaliba érve egyre hangosabban hallottam. A lenti dolgozó felől jöttek azok a fura hangok. Óvatosan odaosontam és belestem a kulcslyukon. Mintha ShinAh-t láttam volna. De az hogy lehet? Hiszen ShinYeol azt írta csak holnapután jönnek. Talán hamarabb hazaértek volna? De akkor hol van Yeol?
- Megértetted!? -hallom meg Sihyuk hangját mire összerezzenek.
Hányszor hallottam már ezt a kérdést, ezt a hangnemet... Fura mód ezúttal nem velem szemben használja ezt. Láttam ShinAh-n, hogy ő is hasonlóképp rezzent össze, mint én. Talán félne az apjától?
- Igen apám, értettem.
- Ha mégegyszer bántod Nara-t vagy bármelyik lányt az iskolában azt megemlegeted! Többet te engem nem szégyenítesz meg! Tudod te milyen megaláztatáson kellett átmennem miattad!?
Hangja rettentően félelmetes volt, én rendesen megijedtem tőle pedig nem is velem kiabál.
- Igen tudom és sajnálom, de nem én vertem meg hanem Hyewol...
- Csendet! -hatalmas csattanás, és ShinAh csendben, némán tűrte ahogy apja teljes erőből pofon vágja- Soha, ismétlem SOHA ne terheld át a felelősséget másra! Kinek a barátnője az a kis cafka? Ki nem állította le? Ki hagyta, hogy ez megtörténjen?
Láttam rajta, hogy legszívesebben ismét megütné de ezúttal visszafogta magát.
- Én. -válaszolta elhaló hangon.
- Pontosan! TE! Miattad át kellett élnem amit még soha, a szégyen teljes érzését! Így örülj, hogy ennyivel megúsztad és nem tagadtalak ki! Úgyhogy te ne gyere ide nekem panaszkodni! Takarodj a szobádba amíg még van szobád!
Gyorsan elszaladtam a szobámba és bezárkóztam, nehogy észre vegyenek. Hallottam ahogy ShinAh sírva szalad fel a lépcsőn és becsapva szobája ajtaját zárkózott be. Sihyuk ezúttal is bebizonyította, hogy egy szörnyeteg! De azt sosem néztem volna ki belőle, hogy ezt teszi a saját lányával. Mi lett a hercegnővel? Ha egy kis nehézségbe ütközik fontosabb lesz az egója mint a saját gyereke? Ki tudja mióta tarthat ez így...? Vajon hol volt ShinAh valójában?
Próbáltam elaludni de nem nagyon sikerült, folyton kattogott az agyam. Az éjjel látottak újra és újra lejátszódtak a szemem előtt. Ahogy ShinAh kapja azt a hatalmas pofont, a félelem a szemében, remegő teste... Mintha magamat láttam volna. Talán most tényleg az van amire gondolok? Én most sajnálom őt? Pont őt aki folyton megkeserítette az életem ott és amikor csak tudta? Bár így látni őt... hasonló helyzetben, mint én, kissé átértékelődnek a dolgok.
Reggel már hét órakkor a konyhában voltam. Úgy sem tudtam aludni, felesleges az ágyat nyomnom. Készítettem egy kávét és azt szürcsölgetve ültem le a pulthoz. Nem sokkal később ShinAh is lelépkedett a lépcsőn. Szemei alatt kirajzolódó karikákból látható volt, hogy nem sokat aludt ő sem és a piros árnyalat arról árulkodott, hogy végig sírta az éjjelt. Leült a nappaliban, gondolom nem számított rám ilyen korán.
- Kérsz kávét? -kérdeztem.
Csak rámnézett. Biztos meglepte, hogy pont én vagyok az aki kávéval kínálja.
- Nem! -vágta oda szokásos ShinAh-s stílusban.
- ShinYeol hol van? Azt írta csak holnap jöttök!
- Dolga akadt. De ha annyira tudni akarod hívd fel! -felállt és kissé félre lökve engem töltött magának is kávét.
- Milyen volt a nénikédnél? -könyököltem a pultra.
- Mi közöd hozzá? Különben is mi ez a nagy kérdezősködés?
- Tudod ShinAh, attól mert te gyűlölsz engem a kezdetektől mióta betettem ide a lábam, megjegyzem fogalmam sincs miért, én veled ellentétben nem gyűlöllek!
- Chh nah persze. -hangja csöpögött az iróniától.
- Nem kell elhinned, de attól még így van. És ha hiszed ha nem engem érdekel mi van veled, még ha ez fordítva nincs is így. Én nem az ellenséged vagyok ShinAh, te tekintesz aként rám!
Letettem bögrémet és visszamentem a szobámba. Yona még aludt így óvatosan visszabújtam mellé és telefonomat elővéve írtam Soyang-nak, hogy ha ráér találkozzunk mert beszélni akarok vele. Bíztam abban, hogy ez a kis beszélgetés ShiAh-val végre áttörést hoz és nem tekint többé rám az ellenségeként. Tudom sokan most őrültnek tartanának, de szeretnék többet tudni róla, megismeri őt és segíteni. Vajon milyen is, kicsoda az igazi ShinAh valójában?