24. Rész

Éjfél körül hangokat kezdem hallani. Kicsit féltem mi lehet az, de muszáj voltam megnézni mert ha betörtek Jeremy most úgysem képes megvédeni minket. Ahogy lépkedtem a nappaliban hallottam ahogy a hangok a háló felől jönnek. De hisz az az ő szobája! Ott van valaki? Lassan elosontam odáig és bekukucskáltam a résnyire nyitvahagyott ajtón. Láttam ahogy a mindig jókedvű tanárom összegörnyedve zokog a szoba padlóján. Összeszorult a szívem a látványtól! Ha ciki ha nem még én is majdnem elsírtam magam. Nem bírtam ott állni, bementem hozzá és leültem mellé.
- Cshh semmi baj, jobb lesz hidd el! -simogattam hátát, bár nem tudom mennyire segít ez.
- Istenem Mendi! Annyira fáj! -rámdőlt és gyengeségét nem szégyellve zokogott a vállamon.
- Tudom, tudom. Sírj csak nyugodtan!
Úgy maradtunk egy ideig, aztán már kezdett mindenem zsibbadni és gondoltam megpróbálom lefektetni az ágyra.
- Gyere, feküdj le! Ki kell pihenned magad! -felkelt és segítettem neki lefeküdni, betakartam és el akartam menni, de megragadta a kezem.
- Kérlek ne menj! Itt maradnál? Csak most az egyszer! -kicsit haboztam, de tudtam ilyenkor mennyire fontos egy igaz barát társasága, így belementem.
- De csak most! -kötöttem ki, majd befeküdtem mellé.
Megvárta amíg elfészkelődök majd szorosan hozzámbújt és szorítva kezemet csukta le szemeit.
- Köszönöm! -suttogta.
Nem válaszoltam csak halványan elmosolyodtam. Kicsit furcsa volt számomra ez a helyzet, még sosem aludtam mellette és nem is hittem, hogy ez valaha megtörténhet, de végülis nem olyan vészes. Plusz jó érzéssel tölt el, hogy ennyivel is de legalább tudok neki segíteni! Hiszen azért elég ciki, főleg számomra, hogy az én apám vette el a nőjét. Annyira megalázó! Borzasztó lelkiismeret furdalásom van miatta! Hallgattam ahogy szipog s egy idő után mikor egyenletessé vált légzése tudtam, elaludt. Kicsivel később engem is elnyomott az álom. Hajnalban arra ébredtem, hogy Jeremy a fürdőben rókázik. Sejtettem. Felkeltem és csináltam neki teát és kerestem fájdalomcsillapítót is.
- Jól vagy? -mentem be hozzá.
- Szerinted? -nézett rám, tiszta karikásak voltak a szemei.
- Mondtam neked, hogy ne igyál annyit! Engedek vizet, fürödj le aztán a konyhában vár forró tea, aspirin.
- Köszönöm!
Visszafeküdtem aludni, hiszen még alig múlt el négy óra. Na nem mintha annyira tudtam volna aludni... Olyan félhét felé kikeltem az ágyból és a hűtőben talált hozzávalókból csináltam magamnak reggelit. Kb fél órával később Jeremy hulla fáradtan, karikás szemekkel botladozott ki a konyhába. Leült a pulthoz, töltöttem neki kávét.
- Kössz. Kapok reggelit is? -nézett a serpenyőre.
- Hát tudsz már enni?
- Ja asszem. Megpróbálok, majd kilyukad a gyomrom! -szorította meg említett testrészét.
- Tessék, de lassan! -adtam oda a tényért.
- Köszönöm! Mennyi az idő?
- Negyed nyolc lesz, miért? -rámnézett egy olyan „komolyan nem kapcsolsz?" nézéssel- Csak nem be akarsz menni dolgozni!?
- De! Miért?
- Ilyen állapotban? Inkább menj vissza és feküdj le!
- Na és mi lesz az iskolával?
- Ugyan már! Kibírnak egy napot nélküled. Majd szólok az igazgatónak!
- Te? Ja kicsit se lenne gyanús mi?
- Nyugi már nem hülyültem meg! Majd azt mondom, hogy reggel összefutottunk és beteg vagy, nem tudsz bemenni.
- Majd inkább felhívom én.
- Akkor itthon maradsz?
- Igen, de csak ma! -emelte fel mutató ujját, hogy nyomatékosítsa elhatározását.
- Szuper! Kölcsön adod a kocsidat?
- Minek?
- Szerinted minek? Hideg van és messze laksz a sulitól! Szerinted beérek nyolcra?
- Ja mert kicsit se lesz feltünő ha a tanárod autójával mész be az iskolába ugye?
- Nem a Ferrari-ra gondoltam! Ott az Opel is! Vagy már eladtad? -ekkor egy olyan fejet vágott, hogy muszáj lett volna lefényképezni, leesett neki, hogy van másik kocsija is.
- Oh tényleg, az ott a garázsba... -csapott homlokára.
- Akkor, kölcsön adod?
- Úgy tudtam eltiltottak a vezéstől? -mosolygott, tudtam csak kötekedésként kérdi.
- Ja el. Attól is, hogy a tanárommal aludjak mégis megvolt. Szóval? -tessék a visszavágó.
- Tényleg, ne haragudj miatta! Kicsit kiütöttem magam...
- Kicsit? Ja persze. -nevettem- Amúgy nyugi nem haragszom érte, nem volt olyan vészes, leszámítva, hogy szétszorítottad a karomat. Lehet lebénultam! -lóbáltam a karom, mint aki tényleg béna.
- Haha nagyon vicces vagy! -elmosolyodott, bár haloványka volt az a mosoly de mégis csak görbült a szája- Itt a kulcs, de vezess óvatosan! Nem szeretném ha a kocsimnak baja esne! -kacsintott.
- Oké, vigyázok rá nyugi. Szia!
Fogtam a táskám és egy mosoly kíséretében hagytam el a házat. Örültem, hogy láttam őt mosolyogni, legalább egy pillanatra jó kedve lett. Már ez is valami. Beszálltam a kocsiba és siettem, hogy időben beérjek a suliba. Nem hazudtam abban, hogy rossz lett volna vele aludni, csupán roppanttul furcsa volt! Még sosem aludtam úgy férfival, hogy ne akart volna valamit tőlem. De az már egy régi sztori! És igyekszek lezárni a múltam, végleg!
Kicsit eltévedtem útközben, hiszen már régen voltam errefelé, de szerencsére hamar megtaláltam a jó utat, így épp időben értem be a suliba. Jó kis kocsi volt ez, kinézetre szinte ugyanaz, mint egy Audi csak a márka más. Néha vezettem már a kicsikét, szeretem ahogy beindítom és felbőg az ember lába alatt, olyan mámorító! Tudom, elég... izé ahogy egy lány így odavan a kocsikért, de nem tehetek róla, ez az egyik gyengém! Leparkoltam a csodás kis Audi mellett, mindenki engem nézett ahogy kiszállok az „idegen" járműből. Tekintetem azonnal megragadt egy ponton, Matt ott állt a haverjai mellett, éppen néhány lány zsongta őket körbe. Bár ahogy láttam nem igazán érdekelte a szinte magukat felkínáló lányok jelenléte, ahogy Jimmy-t sem annyira, Tommy volt az aki örült a helyzetnek, legalább is én ezt láttam. Hogy ne tűnjek egy idiótának aki csak őt/őket tudja bámulni, gyorsan elkaptam a tekintetem és a kocsiból próbáltam kiszedni a táskámat. Adam, látva szerencsétlenkedésem a segítségemre sietett.
- Hali! Segítsek?
- Szia! Kössz nem kell, boldogulok. -hajoltam vissza ki az autóból lezárva azt.
- Klassz verda! A tiéd? -könyökölt rá.
- Nem, kölcsönbe van úgyhogy le a karokat! -löktem le kezét, persze viccből.
- Bocsi bocsi! Mesélj hogy telt a hétvége? -indultunk el a terembe, amivel csupán az volt a gond, hogy el kellett haladnunk Tommy-ék előtt.
- Áh ne is mondd! Szinte alig aludtam! -panaszkodtam ki magam, jól esett ahogy meghallgat valaki.
- Miért mit csináltál? Csak nem egy pasi nem hagyott aludni? -elég hangosan kérdezte ahhoz, hogy Matt-ék hallják, szerintem még direkt is csinálta, a kis szemtelen!
- De, pont egy pasi! Honnan tudtad? -nevettünk.
Oldalra pillantottam, bár nem tudom miért. Láttam ahogy Matt hegyezi a fülét miről is beszélgetünk és valamiért jó érzéssel töltött el, hogy a mi kis „viccünket" hallgatta ki. Olyan gonosz vagyok ugye? Ja tudom!
Amíg felértünk a terembe nagyjából elmondtam a sztorit mi volt, de megeskedtem Ad-et, hogy senkinek sem mondhatja el amit hallott. Persze megígérte még le is szidott amiért ilyenre kérem, hiszen ez magától érthetődő! Az első óránk laza volt mivel Mrs. Stevens helyettesítette Jeremy-t, aki egy nagyon rendes tanárnő! Adam aki mellettem ült, kicsit közelebb húzódott, hogy tudjuk folytatni a korábban félbehagyott beszélgetést. Átbeszéltük ami történt és ő is eléggé ledöbbent apám tettén. Ahogy ezt vesézgettük fél szemmel láttam ahogy Tommy nyugtatgatja Matthew-t, aki folyton minket bámult. Biztos megint féltékeny! Bár tudva azt, hogy szeret engem (legalább is elmondása szerint, amit nem nagyon tudok elhinni) biztos rossz neki, így látnia Adam-el! Viszont nem szeretném neki elmondani az igazat, hogy Ad meleg, mert még azt hinné azért magyarázkodok mert viszonzom az érzéseit. Ami persze nem lenne hazugság, de neki erről nem kell tudnia! Jobb ha nem tud semmit! Kicsengetve rohantunk tesire, nem akartam elkésni ahogy más sem, az a tanár egyszerűen ijesztő!
Az utolsó előtti óra ismét Mr. Howard-al lett volna, így lyukas volt. Gondoltam meglátogatom a könyvtárat és kiveszem azt a könyvet amit a múltkor nem sikerült. Ahogy sétáltam az emeleten a csizmám kopogása csak úgy visszhangzott az üres folyosón. Sok minden kavargott a fejemben, járt az agyam, csoda, hogy nem füstölt a fülem! Annyira elméláztam, hogy észre se vettem, hogy van valaki a hátamnál. Hirtelen egy erős rántást éreztem a karomon és egy vaksötét helyen találtam magam. Jesszusom mi történt? Valaki meg akar gyilkolni vagy erőszakolni? Féltem! Nem láttam semmit a sötétben, csak azt hallottam ahogy valaki elég hevesen veszi a levegőt! Mi fog most velem történni?