23. rész - Kirándulás/A mélyben

Ahogy sétálgattunk Jimin-el meglepően kellemes társaságnak bizonyult. Sokat beszélgettünk és nevettünk, már egyre jobban kezdett világos lenni, hogy ShinHe miért volt annyira oda érte. Boldog lennék ha még mindig egy pár lennének.
Kezdett besötétedni így visszaindultunk a szállásra. Amúgy is vacsorára vissza kell érnünk. Útközben azért néha megálltunk 1-1 kép erejéig. Örültem, hogy kellemes az idő, nincs mínusz nincs hideg, tökre tűrhető a hőmérséklet. Nem sétáltunk olyan gyorsan, hiszen csupán fél órányira voltunk a helyünktől, így annyira nem kellett szaladnunk.
- Te Lien! -szólított meg.
- Igen?
- Kérdezhetek valamit? -megköszörülte torkát, hangja bizonytalan volt.
- Persze. -féltem mi lesz az a kérdés.
- Mondd csak, de kérlek ne értsd félre! De most mi van köztetek Jungkook-al? -na bumm, ez aztán a kérdés.
- Hát barátok vagyunk. -kb de inkább hagyjuk- De miért kérded?
- Csak mert Jungkook olyan furán viselkedik mostanában.
- Ezt hogy érted?
- Hát először mikor összejöttetek Tae-vel eléggé depis volt, aztán jobb kedve lett, azután azzal jött oda hozzám, hogy szerelmes egy klassz lányba és hirtelen összejön Seong Yeon-nal? -volt ez inkább kérdés mintsem kifejtés- Aztán ejtette a csajt majd azzal keres meg, hogy kibékültél V-vel és újra Seong Yeon karjaiban köt ki. Nem gyanús ez egy kicsit neked?
- Figyelj Jimin, ez Jeong Guk dolga! Ő tudja mit miért csinál, ehhez nem tudok hozzászólni és az igazat megvallva nem is akarok. Az ő élete, semmi közöm hozzá. A ti barátotok régóta, neked jobban kéne tudnod mi baja mint nekem!
- Óh én tisztában vagyok vele! Csak gondoltam megkérdezem, hogy te mennyit tudsz vagy képben vagy-e! -mosolygott sejtelmesen.
- Elvesztettem a fonalat... Miről van szó?
- Szerintem tudod te magadtól is, nem kell a segítségem. Csak ismerd be magadnak is!
- Mit? Hogy szeretem Jungkook-ot? Ugyanmár Jimin.... -legyintettem le- De még ha igaz is volna, mit számít? Hiszen jól láthatóan én nem érdeklem őt. Ezt elég nyíltan a tudtomra adta... -gondoltam vissza arra amikor egy szál semmiben nyitott ajtót és ott volt Seong Yeon is.
- Hát nem tudom de szerintem nektek beszélnetek kéne!
- Nem!!! Az kizárt! Nekem nincs miről beszélnem vele.
- Szerintem meg van! -időközben visszaértünk az épületbe- Csak annyit mondok, hogy Kook soha senki miatt nem örlődött és szenvedett annyit mint miattad!
Rámkacsintott majd eltűnt a folyosó végén. Én csak megráztam a fejem és már csak kínomban nevettem. Felsétáltam a harmadikra és lassan kullogtam a szobám felé. Elkészültem a vacsorához és lementem az étkezőbe. Ami hatalmas volt, tele asztalokkal és székekkel. Leültem az egyikhez ahol csupán egy lány ült, semmi kedvem nem volt mások jó kedvét nézegetni. Az igazgató bejött és elmondta, hogy másnap mikor és hol találkozunk és a programokat is ecsetelte. Legelőször egy „mókás" kincsvadászattal kezdünk amit csoportokra osztva fogunk megoldani. Sajnos a csapatokat ő alakította meg, ebbe nem volt sem nekem sem a többi segítőnek beleszólása. Előre rettegtem kivel leszek beosztva.
Mikor végzett az elöl ülő diákokat megkérte, hogy osszák ki a papírokat amin a csapatok tagjainak nevei állnak. Én is kaptam egyet de féltem elolvasni. Zsebre is tettem, inkább majd egyedül a szobámban veszem szemügyre. Szerencsére gyorsan véget ért a vacsora és én voltam az első aki elhagyta az étkezőt.
Lehuppantam az ágyra és előszedtem a zsebemből a papírfecnit. Lassan kisimítottam és átfutottam. Hát...mondhatni nem lett jobb a kedvem. De legalább nem Jungkook-al leszek. De a társam lesz Taehyung, Yoon Gi, Ana és Min Ah. Még jó is lenne a csapat, ha nem lenne benne Min Ah! Ugyanis ő Yona egyik legbelsőbb embere, biztos megragadja az alkalmat, hogy kiszúrjon velem a barátnője miatt. Ő a második leggonoszabb Yona után. De talán ha a srácok ott lesznek nem mer úgy szemétkedni. Remélem!
Reggel 8-ra mindenki a „szálloda" előtt volt, vártuk a tanárokat. Akik hamar ott voltak és elmondták hogyan is fog zajlani ez a kincsvadászat. A csoportoknak az lesz a feladata, hogy megkeressen minél több színes kendőt amit a tanáraink elrejtettek az erdőben. Aki a legtöbbet összeszedi az jutalomból mentesül a következő témazáró alól. Vagyis jobban mondva megkapja rá a legjobb jegyet, akármit is ír válaszként. Bár nekem erre nem igazán van szükségem hiszen csak is jó jegyeim vannak, kitűnő tanuló vagyok de ha a többiek nagyon akarják akkor nem akarok az útjukba állni és segítek keresni. Megbeszéltük a technikát és az útvonalat, ki merre menjen aztán elindultunk.
Keresgéltünk már egy ideje amikor Yoon Gi-nak az az ötlete támadt, hogy váljuk szét talán úgy többet találunk. Nem akartam, semmi kedvem nem volt Min Ah-val lenni! Szerencsémre Tae látta rajtam mennyire nincs ínyemre a dolog, ezért felajánlotta, hogy velünk jön. Hálás voltam neki, ő lett a megmentőm. Ana elment Yoon Gi-val jobbra fel a hegynek, mi balra mentünk le a folyó felé. Sétáltunk egy ideje mikor Min Ah elkezdett nyavajogni, hogy neki már nagyon fáj a lába és nem bírja tovább, meghogy ő már vissza akar menni. Tae felajánlotta, hogy visszakíséri egy darabon majd visszajön hozzám. Beleegyeztem addig sem kellett a jópofizóst játszanom. Amint eltűntek a fákközött elindultam én is hátha rábukkanok még pár darab rongyra. Nem túl messze volt egy aranyos kis fahíd, ami átívelt a sebesen suhanó folyó fölött. Észrevettem, hogy az egyik oszlopon van egy rózsaszín kis valami, gondoltam egy újabb zsákmány. Odasiettem, hogy levegyem mielőtt bárki meglátná. Beletettem a „kincses ládába" ami egy kis táska volt rajta egy öko jellel. Hirtelen lépteket kezdtem el hallani és megfordultam. Azonnal lelohadt apró mosoly az arcomról mikor szembesültem azzal ki áll előttem.
- Nahát nahát, kit látnak szemeim!? Csak nem a kis Lien-ünk az!? -mondta gúnyosan Yona az egyik lánynak akivel éppen párba osztották, ő csak nevetett.
- Mit akarsz Yona!?
- Csak beszélgetni. Na mi van, most nem vagy olyan merész? Ha nincsenek itt a fiúk már nincs olyan nagy szád!?
- Ugyan már Yona... Hagyjuk ezt, nincs ehhez kedvem. Inkább fordulj meg és menjetek vissza! -tényleg nem volt se kedvem se erőm egy újabb harcot megvívni vele.
- Te nekem nem parancsolsz szivi! Már nem vagy Taehyung barátnője, egyáltalán nem kell elnéznem neked semmit!
- Te sem vagy Nam Joon barátnője! Nem kell úgy tenned, mintha számítanál valamit.
- Ezért megfizetsz te kis liba!
Hirtelen nekem esett és elkezdett rángatni. De nem hagytam magam, elegem volt belőle, abból ahogy folyton fölényeskedik és zaklat. Ellöktem magamtól aminek hatására a földre esett. Majd a mellette álló lány támadt rám, de nem ijedtem meg sőt, lefogtam kezeit és lelöktem őt a hídról egyenesen a földre, majd neki egy fának. Kissé erősebb voltam mint kellett volna, mert beütötte a fejét és elájult. Yona ezalatt felkelt és hajamba kapva visszaráncigált a hídra. Elvette a kis táskát amiben az összeszedett színes kendők voltak és a sajátjába tette.
- Add vissza Yona! Az nem a tiéd!
- Tényleg? Na ne mondd.
- Nem mondom mégegyszer. Add vissza!
- Fogd be! Emlékszel mikor azt mondtam megfizetsz azért mert az egész suli előtt megaláztál? -lépett közelebb.
- Én aláztalak meg? Ugyan...ezt elintézted te magadnak is! Nem kellettem hozzá, meg amúgy is Nam Joon volt aki leoltott nem én.
- Minden a te hibád volt! Te fordítottad ellenem Nam Joon-t és a srácokat! De ezért most megfizetsz!
Hirtelen megragadta dzsekimet és egy erőteljes mozdulattal akkorát rántott rajtam, hogy átestem a híd korlátján egyenesen bele a folyóba. Kapálóztam, próbáltam kijutni a partra de nem tudok úszni és a sodrás is nagyon nagy volt. Esélyem se volt... Ahogy kiemeltem fejemet a vízből láttam ahogy Yona gonoszan nevet a híd tetején, majd újra elnyeltek a hullámok. Próbáltam feljönni a felszínre, volt amikor sikerül de csak egy levegő vételnyire. Olyankor gyorsan körbe néztem, de összemosódott minden. Kirajzolódott néhány emberi alak a hídon, de lehet a fákkal kevertem össze. Minél messzebb voltam annál jobban éreztem, hogy ezt nem élem túl. Rettentő hideg volt a víz, hiszen csak nemrég lett tavasz a vizek nem melegednek fel ilyen gyorsan. Kezdtem fáradni, a karjaim feladták a szolgálatot hiába kapálóztam nem tudtam kijutni a vízből. Elszállt az erőm, a lábaim teljesen lefagytak, éreztem ahogy a testem egyre hül kifelé. Nem bírtam tovább, elengedtem magam és hagytam had vigyen az ár. Nem hallottam mást csak a sebesen mozgó folyó zúgását, s a fákat ahogy a szél fújja őket. Majd mintha valaki a nevemen szólítana, de teljesen összemosódott minden. Egy pillanatra eszembe jutott Jungkook, a lágy hangja, édes illata és igéző szemei, amik bár nem az enyémek de örülök, hogy pár pillanatig azt érezhettem, hogy mégis. Beugrottak a könyvtárban történtek, elmosolyodtam majd süllyedni kezdtem. Láttam ahogy a víz összecsap felettem de már nem volt erőm felmenni. Szemeimet már nem bírtam nyitva tartani, a szemhéjam mintha mázsás súly lenne. Tüdőm szinte görcsölt a levegő hiány miatt, kiengedtem ami még bennem volt aztán elsötétült minden.