Mikor visszamentünk Cleveland-be, folytatódott tovább a hétköznapi életem. Mikor elbúcsúztunk a társfalka tagjaitól úgy éreztem, hogy már alig várom a legközelebbi találkozót. Jó volt olyanokkal találkozni, ismerkedni akik olyanok, mint én! Megtudtam, hogy legtöbbjük ugyanúgy fogadta ezt az egész farkas létet, mint én. Nem hitték el és sokáig nem beszéltek a szüleikkel vagy azzal aki megmondta nekik az igazat. Örültem, hogy nem csak én voltam aki ennyire hitetlenkedett. Bár néha még ma is van, hogy nem igazán tudom elhinni azt ami körülöttem folyik.
Mikor visszaérkeztünk megtartottuk anyáékkal a pót karácsonyt és az Új Évi koccintást is. A szüleimtől egy autót kaptam ajándékba, aminek nagyon örültem! Talán még soha nem örültem ennyire semminek! Végre nem kell örökké csak buszozgatnom és szenvedni a borzasztó szagok miatt! Samel is megbeszéltem egy találkozót, hogy elmeséljem mennyire „unalmas" volt a kis kiruccanásom. Mivel ő úgy tudja, hogy a nagyinál voltam az első héten, és a nagyiról köztudott, hogy nem épp a legizgalmasabb ember a világon! Nem akartam neki hazudni és hátrahagyni sem, de nem tűnt túl jó ötletnek egy embert vinni egy csapat éhes ragadozó közé. Bár elmondhatnám neki mi is az igazság! Mondjuk azt nem értem miért kell titkolni!? Oké az világos, hogy nem kell világgá kürtölni ezt az egészet de a legjobb barátomnak akiben ráadásul maximálisan megbízom, igazán megengedhetnék, hogy elmondjam! Még falkatag sem vagyok de már most be kell tartanom azokat az idióta szabályokat!
Mire a szokásos kis kávézónkhoz értem már a járdáról megláttam a kis szőkeségemet és mellette a kis fekete hajú törpémet. Nem is tudtam, hogy ő is itt lesz! Bementem és az ajtó feletti csengő jelezve jöttömet megszólalt. Egyszerre kapták rám tekintetüket és vad kapálózásba kezdtek, hogy ott ülnek menjek oda. Ja mintha nem látnám...! Mosolyogva lépkedtem hozzájuk.
- Sziasztok! Mi újság? -ölelgettük meg egymást.
- Hali csajszi! Remélem nem baj, hogy Harryt is elhívtam?
- Jaj dehogy baj Sam, ne is mondj ilyeneket! Meséljetek mizu van!?
- Nem sok nekem tök átlagos volt minden. De hallgasd meg Harryt, beszarsz!
Barátnőm igazán kitörő lelkesedése arról árulkodott, hogy Harryvel igazán komoly dolog történt. Amit alátámasztott a fiú által küldött gyilkos tekintet Sam felé. Biztos nem ezzel akarta kezdeni, szegényke! De hát Sam az csak Sam!
- Nem nagy ügy, tényleg... -intett le minket.
- Jaj mondd már ne csigázz! -böktem meg- Azt hittem barik vagyunk! -biggyesztettem le ajkaim, tudtam ez nála mindig használ.
- Kis zsarnok! Na jó, az van, hogy összejöttünk Hannahval.
- Komoly!? Na ne! Mikor? Hogy? Részleteket azonnal!
- Nem volt nagyszám! Elhívtam őt a sulink karácsonyi partyjára és annyira belemerültünk a táncba, hogy minket választottak az est párjának. Hazakísértem és rákérdeztem akar-e járni velem.
- És igent mondott? -bólintott- Hát ez kurva jó! -csaptam össze kezeim- Nagyon örülök nektek, komolyan! Egyszer be kell mutatnod őt nekünk! Kötelező és nincs kibúvó! -adtam ki az utasításokat.
- Majd. Előbb még felkészítem őt rátok! -nevetett mire mi is nevetésben törtünk ki.
Az egész délutánt átbeszélgettük és miután Harry elment, persze csak azután, hogy megcsodálta új autómat, kettesben maradtunk Samel. A kocsiban ülve falatoztuk a hamburgerünket az egyik McDonald's parkolójában.
- Na jó most, hogy már ketten vagyunk, kivele! -beszélt tele szájjal.
- Mivel? -nem értettem most ezzel mire is céloz.
- Azzal, hogy mit titkolsz! Harry előtt nem akartam szóba hozni, de látom rajtad! Engem te nem versz át Long, ismerlek, mint a rossz pénzt! -rángatta mutató ujját fenyegetően.
Megrémisztett, hogy ennyire átlát rajtam, hogy ennyire ismer! Pedig annyira próbáltam elrejteni az érzéseimet, a növekvő boldogságom, de előle nem tudom hiába is igyekszem. Ez azért ijesztő!
- Azért kurvára rémisztő, hogy így átlátsz rajtam Morgen! -nevettem zavaromban- Jó, elárulom de ígérd meg, hogy senkinek sem árulod el!
- Mért eddig mit mondtam el azok közül amiket megosztottál velem? -jogos!
- Összejöttem Jamesel. -mondtam ki egyszerűen, tömören.
Eltátotta száját így elémtárult az aznapi menü a mekiben. A földhöz vagyis a kocsi padlójához vágta az üres zacsikat és karon ragadott.
- És ezt csak úgy mondod!? Így kell közölnöd velem egy ekkora hírt!? Kapd be a dákót! -lökött el, amin persze egy óriásit nevettünk, hát igen tipikus színészi játék Samtől!- Na mesélj csak, részleteket de azonnal!
- Nem lehet mert meg fogsz rám haragudni... -biggyesztettem le ajkaim.
- Miért? -nézett rám kérdőn.
- Najó elmondom, de úgyis ki fogsz rám akadni! -vettem egy mély levegőt és kimondtam- Vele töltöttem a szünetet. -feltettem a kezeim arcom elé, ha neki állna püfölni akkor a kezemet üsse.
- Nem semmi... -ingatta fejét- Sejtettem, hogy nem a nagyidnál vagy! -na most én lepődtem meg.
- Mi!? Honnan?
- Voltam nálatok és mikor kérdeztem hol vagy anyud össze-vissza hadovált. Gondoltam fogalma sincs merre vagy. Mit kamuztál hol vagy?
- Hát azt, hogy fele időben nálad a másikba meg Kianál. -hazudtam, de nem avathattam be a teljes igazságba.
- Szörnyű vagy Maya Long, szörnyű! -fogta homlokát és túljátszva szerepét játszotta a sértődöttet.
- Sajnálom, nem akartam hazudni neked! Remélem meg tudsz bocsájtani?
- Ha most mindenbe beavatsz akkor el van felejtve! -ült féloldalasan az ülésbe és kíváncsian várta a részleteket, huh...
- Oké. Nos Canadaba mentünk egy eldugott faluba. Ott laknak a rokonai. Sokat beszélgettünk, sétáltunk és megtanított síelni. -ecseteltem a történteket néhány részlet kihagyásával- Aztán jött egy csaj aki rányomult Jamesre ami tökre zavart!
- Féltékeny lettél! -dalolászta, kb olyan hangnemben, mint James akkor este- Na és erre mit lépett? Rámászott a csajra?
- Nem. Elküldte. Aztán engem húzott azzal, hogy féltékeny vagyok. Hiába mondtam, hogy nem, nem hagyta abba. Aztán összejöttünk. -vontam vállat történetem lezárásaként.
- Ne bassz! Lefeküdtél vele? -olyan lelkesen kérdezte, hogy eskü csak egy popcorn hiányzott kezéből, bólintottam válaszként- Na és milyen volt? -vette elő perverz oldalát.
- Jó. -adtam tömör választ.
- Ennyi? Csak jó?
- Mért mit mondjak? -nevettem fel.
- Mindent! Nagy van neki?
- Samantha Morgen! -szóltam rá szigorúan.
- Most mivan? Ez csak egy kérdés! Azt hittem mindent megosztunk egymással... -dőlt hátra karbatett kézzel, játszva a sértődöttet.
- Jó, igen nagy van neki! Óriási! -éreztem ahogy kijelentésemre elpirulok, ami be kell valljam még sosem fordult elő velem.
- Mekkora? Ekkora kb? -mutatta kezeivel, Jesszusom!
- Nem. Ekkora! -mutattam meg, ha ennyire tudni akarja.
- Oh atya gatya! Akkor aztán jól megdöngetett vele!
- Jesszusom Sam! -temettem arcomat kezeimbe, rettentően zavarban voltam.
- Mivan? Te mutattad! -nevetett rajtam- Hát azért gratula! Örülök, hogy sikerült összehozni ezt a kapcsolatot! -ölelt át- Sok boldit és rengeteg lovaglást drága barinőm! -paskolta meg hátam.
Ráütöttem karjára amiért ilyeneket mond, aztán kicsúfolva visszaült a helyére és bekötve magunkat elindultunk. Samet kitettem a házuknál én pedig hazamentem. Örültem, hogy vége van ennek a kínokkal teli napnak, az biztos, hogy sosem égtem még ennyire, mint ma! Szépen elintéztél Sam, köszi!
Sosem voltam az a zavarba jövős csaj, sőt én voltam az aki kellemetlen helyzetbe hozta a másikat, erre ez történik! Magamat is megleptem ezzel az új... mondjuk úgy, énemmel. Remélem azért hamar kinövöm ezt! És abban is nagyon bízom, hogy Sam megtartja a titkomat! Bár nem olyannak ismerem aki kifecsegné amit mondanak neki, de félek nehogy akaratlanul is elszólja magát! Anyának még nem akarom megmondani, hiszen annyira az elején vagyunk még ennek! És bár még tök happy minden, de később ki tudja mit fog hozni az élet. Nem akarom beleélni magam a tutiba, nehogy aztán a szarban találjam magam a végén! Csak reménykedek és bízom abban, ez nem fog rosszul végződni, mint általában bármi más amibe belekezdek!