Péntek. Végre utolsó nap a héten! Valahogy ez a hét igazán hosszú volt és sehogy sem akart eltelni. De végre már két óra elmúlt, azaz alig húsz perc van az utolsó óránkból. Hál' Istennek! A mellettem ülő Mary folyton engem nézett és olyan sejtelmesen mosolygott, hogy muszáj voltam rákérdezni mi olyan mulatságos rajtam.
- Mivan? Mit nézel annyira? -elpillantott, mintha most lebukott volna ahogy utánam kémkedik.
- Ja, semmit. -kuncogott fel.
Most nekem tudni kéne mi folyik itt?
Az utolsó tíz percben már azt vettem észre ahogy Brad is hátra-hátra tekintget és ugyanolyan sunyi módon vigyorog, mint Mary. Miért érzem azt, hogy terveznek valamit?
Alig szólalt meg a csengő a barátaim olyan gyorsan húztak el, hogy szerintem még soha ezelőtt. Ez több, mint gyanús! Elpakolásztam cuccaim és indultam volna, ha egy szigorú hang maradásra nem bír.
- Cooper maradj egy pillanatra!
Mr. Harris szokatlan hangjától összerezzentem, de nem mozdultam padomtól. Megvárta amíg mindenki elhagyja a termet csak azután szólt, hogy menjek oda. Megállva az első sornál vártam, hogy mondja mit akar tőlem. De nem akart megszólalni, különböző papírokat pakolászott, rendezgetett. Megelégelve a dolgot rászóltam.
- Megtudhatnám miért kellett itt maradnom? Sietnem kéne haza. -mutattam az ajtó felé.
- Ne aggódj én is mennék már haza. De úgy gondoltam erről te többet tudnál mondani.
Elémrakott egy félbehajtott papírt és arcára egy megmagyarázhatatlan mosoly ült ki. Felvettem és kinyitottam a lapot. Azonnal felismertem a kézírást, ezt Bradley írta.
„Szeretettel meghívunk a mai szülinapi bulimra, a karaoke bárba. Ajánlatos az ott lét! Az ajándék kötelező!
UI: Sky is ott lesz!"
Óriásira tágultak pupilláim, nem akartam elhinni, hogy mindezt a legjobb barátom tette. Le merem fogadni mindent miattam csinálta! Hát igazam volt, hogy azok hárman készülnek valamire. A kis dögök!
- Elnézést tanár úr, nem tudom mi üthetett Bradbe. -adtam vissza a lapot- Beszélek a fejével! -ütöttem bele tenyerembe mérgesen- Természetesen nem kell eljönnie vagyis eljönnöd. Nem kell ezt komolyan venni.
- Oh. Azt hittem ez csak egy kifogás vagy egy gyerekes terv, hogy kettesben hagyjanak minket.
Lefagytam! Még a levegő is belémszorult. Jesszus ha neki leesett a dolog, akkor biztos a srácok erre készülnek! Most mit mondhatnék? Hazudjak? Istenem az a mosoly... Csak ne mosolyogna folyton ráadásul így...!
- Jaj dehogy! Vagyis nem, vagyis csak... -most tényleg dadogok? Remek, ennél rosszabb már nem lehet.
- Nem kell aggódnod nem fogok elmenni. Csak azért kérdeztem rá, hogy biztos legyek abban, hogy tényleg Jones nekem szánta-e ezt a meghívó féleséget. -túrt bele hajába- Nem akarok lábatlankodni sem kellemetlenséget okozni, bulizzatok csak nyugodtan. -kezdett el szedelőzködni.
Ahogy kisétáltunk a teremből egy furcsa gondolat futott át az agyamon, ami kissé megijesztett még engem is. Bosszút kéne állnom Bradéken amiért a hátammögött szervezkedtek! De nem tehetem ezt... Főleg mert nem akarom kihasználni Jake kedvességét. Mégis, valahol belül akarom, hogy eljöjjön arra a bulira. De nem tehetem... Ott van a barátnője, mit szólna hozzá ha a diákjaival menne el party-zgatni? A lépcsőknél megálltam a legfelső fokon, hogy az utolsó harcomat is megvívjam ezzel kapcsolatban, s végül engedtem a kisördögömnek ami bal vállamon pihent. Legyen hát, bosszút állok!
- Figyelj Jake, én nem mondom azt, hogy ne gyere el. Ha akarsz és tényleg nem okoz gondot, fogadd el Bradley meghívását.
- Mi? -nézett rám olyan arckifejezéssel, mint aki sosem számított arra, hogy ezt fogom mondani- De én tényleg nem akarok zavarni, biztosan feszengve éreznétek magatokat ha én is ott lennék. Mégis csak a tanárotok vagyok.
Igaza van. Mind feszengnénk. Legalább is én nagyon. De közel sem azért mert a tanárom.
- Hát az elején biztos, de ha látják, hogy jófej is tudsz lenni akkor biztos el fogják engedni magukat. Sőt a helyedben megtiszteltetésnek venném Brad meghívását, ugyanis nem szokott csak úgy akárkivel bulizgatni. -küldtem felé egy bíztató mosolyt.
- Óh igazán? Nos -jelent meg az ő arcán is szokásos ellenállhatatlan mosolya- rendben, ott leszek. De csak akkor ha téged ez nem zavar? -nézett rám halál komoly tekintettel.
Ismét leragadtam egy foknál. Mit érdekli, hogy engem zavarna-e ha ott lenne vagy nem? Sőt mondhatjuk én erősködöm, hogy menjen el. Nem értem.
- Engem aztán nem. -vontam vállat.
Lesétáltunk teljesen a hátsó parkolóig ahol felajánlotta, hogy elvisz de megpillantva barátaim mondtam, hogy nem szükséges fuvarozgatnia.
- Akkor este találkozunk Skyler.
- Este. De ugye azért a barátnőd nem fog veszekedni? Mert ha gond akkor inkább nem kell eljönnöd. -kinyitotta a kocsiajtót és beszállt.
- Skyler, honnan veszed te azt, hogy van barátnőm?
Rámvillantotta ezerwattos mosolyát majd válasz nélkül a gázba taposott. Most meg mi is történt? Lesokkoltam. Mi? Nincs is barátnője? De akkor ki volt az akivel a kórházban telefonált? Biztos nem az anyja! Nem értek semmit. Döbbent arccal mentem oda a srácokhoz akik már azelőtt könnyfakasztva röhögtek engem, hogy elértem volna hozzájuk. Jól leboxoltam őket és beléjük is rúgtam párat amiért ilyen kellemetlen helyzetbe hoztak, de ez cseppet sem hatotta meg egyikőjüket sem.
Hazaérve az üres lakás fogadott és egy cetli anyától miszerint be kellett ugrania egy sürgős műtétre. Vállat vonva mentem fel szobámba és ledobva cuccaim a fürdőbe vonultam. Vettem egy nyugtató, illatos és kellemesen forró fürdőt, hogy ellazuljak az estére. Bár ha meglátom Jaket tuti oda lesz a nagy lazaságom. Főleg a mai után. Tényleg nem lenne barátnője? Vagy hazudik? Mondjuk miért hazudna? Bár... Ahj! Már nem tudom mit higyjek!
Miután végeztem megszárítkoztam és belebújva köntösömbe a szekrényem elé sétáltam. A ruháim közt szemezgetve feltettem magamnak az ezer dolláros kérdést, Mit vegyek fel? de a válasz nem igazán akart sehonnan felbukkanni. Hirtelen a csengő zajára megriadtam és félve mentem le a lépcsőn. Mivan ha Owen az? Megszökött volna? Remélem nem. Mondjuk ő nem az a fajta aki csenget mielőtt halálra akarna verni. Bár mondjuk lehet megtévesztésnek szánja, hogy magamtól engedjem be. Óvatosan nyitottam ki a falapot és egy könnyed sóhajt eleresztve tártam szélesebbre, miután tudatosult bennem, nem Owen áll a küszöbön.
- Oh csak te vagy?
- Miért kire számítottál? -engedte be magát barátom- Őt majd csak a party-n láthatod. -ült ki arcára egy önelégült mosoly.
- Tudod te amúgy mekkora egy seggfej vagy!? -boxoltam bele karjába- Jake engem kérdezett meg miért hívtad el a bulidra! Hirtelen azt se tudtam mit mondjak.
- Hát az igazat, mi mást! -tárta szét karjait- Ha már miattad hívtam el.
- De nem kellett volna. Egyáltalán hogy jöttök ti ahhoz, hogy a hátammögött szervezkedjetek!? Nem gondolod, hogy előbb engem kellett volna megkérdezned?
- Nem! -vágta rá egyszerűen- Nem mert akkor kisujjból elutasítottad volna.
- Naná! Hiszen amit ti akartok az egy baromság!
- Oh igazán? Akkor miért rohantál olyan kétségbeesetten haza Hollandiából? És ne gyere nekem azzal, hogy azért mert lett egy kis tüdőgyulladása!
- Hagyjuk... -sóhajtottam.
- Ma legalább lesz esélyetek beszélni, a suliban úgysem tudtok.
- Ó mert egy bárban olyan sok lehetőség van rá ugye? -kérdeztem irónikusan.
- Több, mint abban a tetves iskolában. Úgyis ma ki van bérelve, szal' csak haverok lesznek, senki idegen. Majd felküldelek téged az egyik emeleti részbe őt meg bezárom hozzád. -villantotta ki szokásos perverz mosolyát.
- Azt adja meg neked a jó Isten! Bradley Jones ha meg mered ezt tenni esküszöm, hogy soha többé nem fogok hozzádszólni! -nem válaszolt csak kiöltötte nyelvét majd jól kiröhögött.
- Ugye nem így akarsz jönni? -mutatott rám.
- De, pont a köntösömbe akartam. -mondtam cinikusan- Épp fel akartam öltözni mikor csöngettél.
- Na gyere segítek ruhát választani! -ragadta meg karom és meg sem álltunk a szekrényig ahol ezidáig csak tanakodtam- Na akkor. -csapta össze tenyerét- Olyan kell ami kényelmes de szűk, ami nem kurvás de majdnem, és amitől ha csak rádnéznek azonnal elélveznek.
- Brad nekem ilyen ruhám nincsen. Minek nézel te engem? Nem fogok ribancos felszerelésben odaállítani! -dobbantottam lábammal.
- Attól mert adsz magadra és kiemeled amid van még nem vagy ribanc! -mondta fel se nézve ruháimból- Nesze ezt vedd fel!
Arcomba dobott egy olyan ruhát amiről azt sem tudtam, hogy létezik. Erősen pink színű volt, derekát körben piros szalag fedte és pántja csipkéből volt kialakítva, csípőmnél pedig egy kicsit széjelebb vált apró fodrokban, nem az a testhez simuló alkalmiruha volt.
- Azt már nem! Ezt kurvára nem fogom felvenni! Ebből mindenem kivan Bradley.
- Te hülye vagy? Semmid sincs kint belőle, pont jó lesz. Na nyomás és azonnal bújj bele! Hamarosan itt a taxi értünk.
- Taxi? -néztem rá kérdőn.
- Ja. Mivel ma mind berúgunk valahogy csak haza kell majd jutnunk és nem akarom a kocsimat egy bár előtt hagyni. Ki tudja mi történne szegény Carry-vel.
- Carry? -felvontam szemöldököm- Inkább nem akarom tudni.
Hátatfordítva neki besiettem a fürdőbe és magamra kapva a rámhajított ruhát elszörnyülködve néztem a tükörbe. Hát... nem is tudom mit mondjak... Nem igazán az én stílusom, arról sincs fogalmam egyáltalán hogy kerülhetett ez a szekrényembe. Mert egy biztos, én tuti nem vettem ilyet! Megigazítva hajam kiléptem az ajtón mire az ágyon ülő barátom szája tátva maradt.
- Én mondtam, hogy rossz ötlet. Le is veszem. -fordultam volna vissza de utánam kapott.
- Azt merd megtenni! Ez a ruha nagyon odabaszós! Fúh csajszi...! Hiába nekem van szülinapom minden figyelem a tiéd lesz.
- Jajh én ezt nem akarom...
- Nyugi, nem lesz baj. Hidd el nagyon jól áll, jól nézel ki! -simított rá arcomra- Ha nem lenne tilos én nem menne rá a barátságunk most azonnal letepernélek és addig dugnálak amíg már lábra se tudnál állni.
- Jesszus Brad te javíthatatlan vagy! -csaptam rá karjára teljesen elpirulva.
Amit ő egy nyelvkiöltéssel díjazott. Megcsináltam sminkem, amit most kicsit erősebbre vettem mivel úgyis sötétebb helyen leszünk, plusz a villódzó fényektől se lesz látható annyira. Pont mikor kész lettem egy autó dudált és barátom azonnal rángatni kezdett, hogy siessünk mert itthagy a taxi. Magamhoz vettem táskámat és ajándékát, mert ugye az kötelező. Miután írtam anyának egy sms-t, hogy hol leszek és ne várjon telefonomat is elrejtettem tatyóm mélyére. Kissé izgulva ültem be a kocsiba, hiszen fogalmam sincs mit hoz majd az este, főleg úgy, hogy a bulin ott lesz Jake is.