Az ajtó csapódása alig volt hallható a riasztó kellemetlen zajongása mellett. Az elsők közt belépő férfi gépfegyverével szétlőtte a panelt, így az végre elhallgatott. Az ajtó úgy szakadt ki tokjából, mintha csak egy papír darab lett volna. A berontó fekete ruhás férfiak, kezükben fegyverekkel hadonásztak ide-oda és szétszóródva minden helységet átnéztek. Felrobogva az emeletre minden egyes ajtót berúgtak és bevonultak a szobákba, de mivel nem találtak ott senkit az alsó szinten gyűltek össze. Majd egyikük, aki valószínűséggel a vezérük lehetett, a pince lejáróhoz ment. Fegyverével szétlőtte a zárat, így az ajtó nemes egyszerűséggel tudott kinyílni előtte. Lesétálva embereivel a nyomában, lassan átnézték a tágas helyiséget. Az egyik eldugott sarokban bújt meg Aliyah hugával, kinek befogta száját nehogy egy hangot is kiadjon. Ahogy egyre inkább közeledtek a férfiak annál jobban féltek mi lesz ha rájuk találnak. Lia azon tanakodott vajon merre lehet már Jimin az erősítéssel, hiszen nekik már rég ott kéne lenniük! Levegőt sem mert venni, szíve hevesen vert. A férfi, kinek csak szemei látszódtak ki a rajta lévő maszk miatt, csupán karnyújtásnyira volt tőlük mikor hirtelen fentről lövések dördültek el, amiket újabb és újabb követett. A heves tűzharcra mind felrohantak segíteni társaiknak. A két lány fellélegzett, hogy megmenekültek. A hosszú percekig elhúzódó lövöldözés után újra lépteket hallottak a lépcső felől, így jobban elbújtak a sarokban ahogy csak tudtak.
- Aliyah! Hallasz engem? -az ismerős hangra felemelte tekintetét- Én vagyok az Jimin! Itt vagy? Kérlek felelj! -előmászott rejtekéből.
- Itt vagyunk Jimin! -mentek oda lassan, mire a bent lévő emberek köréjük gyűltek.
- Jól vagytok? Minden oké? Nem sérültetek meg?
- Jól vagyunk, ne aggódj! Hála az égnek, hogy időben ideértél. -ölelte át.
- Gyertek, beviszünk titeket a központba, ott biztonságban lesztek.
- Biztos ez? És ha útközben támadnak ránk?
- Ne aggódj, itt az erősítés! Nem lesz baj, bízz bennem!
Bólintva ragadta meg huga kezét és szótlanul követték a nyomozó urat. Ahogy felértek, a nappali teli volt hullákkal. Azonnal eltakarta Sofi szemeit, ne lásson belőlük semmit. Amíg kiértek a házból elszörnyülködve nézett végig a halott embereken. Ledöbbent, hogy Diego mennyi emberét odaküldte, pedig csak egyedül őt akarja eltenni lábalól. Vagy számított volna arra, hogy megjelenik az FBI és ezért kellett a túlerő? Beérve az irodába a parancsnok már tűkön ülve várta őket, főleg Jimint a jelentés miatt. Addig a két lányt bevitték egy kihallgatóba. Pár órával később Liaékhoz furcsa mód NamJoon ment be és kérte az egyik női kollégáját, hogy vigye le a kislányt a büfébe és vegyen neki enni és édességet, amíg ő beszél a nővérével. A lány már az első perctől gyanúsan méregette a férfit, furcsállta miért is engedték el, hiszen nemrég még ő is egy ilyen kihallgatóban ült. Legalább is Taehyung elmondása szerint. A sötétbarna hajú férfi idegesen, merev testtartással ült le a vele szemben lévő székre.
- Hogy hogy itt vagy?
- Nem számítottál rám ugye? -nevetett fel gúnyosan- Hiába dobtál fel, pechedre semmilyen bizonyítékuk nincs ellenem! Szóval pontosan tudod miért vagyok itt! -tette kezét az asztalra.
- Diego küldött? -bólintott majd önelégült mosollyal arcán tette karba kezeit- Mit akar?
- Bosszút!
- Mi vitt rá arra, hogy neki dolgozz? Nincs lelkiismeret furdalásod amiért elárulod a barátaid?
- Sosem voltak a barátaim! Csak azért mert együtt dolgoztuk nem azt jelenti, hogy barátok lennénk!
- Ezt te se gondolhatod komolyan! És a csapat? Mi van azzal, hogy ti sérthetetlenek vagytok?
- Az csak egy szöveg! Idekerült buta kölykök idióta szövegei.
- Azok a buta kölykök felnéztek rád és szerettek téged! Képes lennél mindezt félredobni csak azért, hogy némi pénzhez juthass a maffia által? Szánalmas! Na és Jin? Őt hogy voltál képes belevinni ebbe? Mivel vetted rá?
- Rávenni? Én? Ugyan! Nem kellett győzködnöm, sőt! Nem olyan jófiú ő ahogy ti azt gondoljátok! Fogalmatok sincs róla ki ő! De nem azért vagyunk itt, hogy Jinről vagy a munkáról diskuráljunk! -csapott az asztalra- Ha még látni akarod a drága kis hugocskádat akkor szépen kitalálod, hogy hogy fogsz lelépni a kis testőreid elől, a cégnél vár rád!
- Te szemét láda! Ha Sofinak bármi baja esik esküszöm, hogy...! -pattant fel.
- Mi? Talán megölsz? -nevetett gúnyosan- Ma estig kapsz időt! Jobb ha kitalálsz valamit mert vészesen fogy az idő! Tik-tak, tik-tak! -mutatott órájára majd kiment.
Rázárta a lányra az ajtót így hiába akart nem tudott kijutni onnan. Kiabált, dörömbölt de senki sem hallotta. Kétségbeesésében a falnak támaszkodva lassan a földre csúszott és keserves sírása betöltötte az üres szobát. Magában imádkozott, hogy segítsenek rajta vagy történjen valami csoda! Telt az idő és Taehyung és Hoseok egyszerre rontottak be hozzá, úgy hogy majdnem még az ajtó is kitört. A lány egy pillanatra megrémült majd a fekete hajú sráchoz rohant.
- Taehyung azonnal el kell engedned! El kell mennem! -rázta karjait.
- Miért mi történt? Mondd el! NamJoon eltűnt és...
- Itt volt és megfenyegetett! Sofi... -mondta ki nevét sírva- Sofit elvitték!
- Hova? -sűrgette a válaszát.
- Nem tudom. Valószínű az apám cégéhez vitték. Egyszer csak bejött ide és azt mondta ha nem megyek oda Diegohoz akkor megölik Sofit!
- Azonnal odamegyünk! Te maradj itt!
- Micsoda!? Na azt már nem! Nem fogok itt ülni és várni mi fog történni! Plusz Nam azt mondta ha nem megyek én oda akkor megölik a hugomat! Nem fogom kockáztatni az életét!
- Gyere, majd a parancsnok eldönti mi legyen!
- Kiderült Jinnel kapcsolatban valami? -kérdezte az irodába menet, de a fekete hajú hallgatott.
Nem erőltette tovább a beszélgetést, jobbnak látta ha inkább hallgat. Erős sejtése volt arról, hogy nem kaphatott jó híreket testvéréről, hiszen akkor nem lenne így letörve. Plusz Hoseok jelenléte is arról árulkodott az amiket elmondott mind igaz. Szörnyen érezte magát amiért ekkora csalódás érte a fekete hajú barátját, pedig nem is ő tehet róla. Mr. Turman irodájába érve a lány elmondta a férfinak, hogy neki mindenképp oda kell mennie New Orleansba mert ha nem akkor hugát megölik. Bár nem szívesen de a férfi beleegyezett a dologba, azzal a kikötéssel, hogy azt teszi amit a fiúk mondanak. Belement, bár bármire igent mondott volna csak jusson el a városba. Kapott egy ruha alá való golyóálló mellényt és egy lehallgató készüléket. Majd indultak is a céghez. Lent már egy csomó autó várta őket tele felfegyverzett ügynökökkel. Padlógázzal indultak el New Orleansba.
- Mi lesz ha odaérünk? -kérdezte Lia félúton.
- Lerohanjuk az épületet! Nem tehetünk mást. Két ügynökünk is veszélyben van és a hugod is! Nem kockáztathatunk.
- Hogy hogy két ügynök? Akkor Jeong Guk is...?
- Igen. Itt van. Elkapták. NamJoon hagyott egy emailt a levelezésemben. Megírta, hogy elkapták Kookot és ha látni akarjuk még élve akkor hagyjunk téged elmenni.
- Oh Istenem! Ez iszonyú! Nem csak Sofi de Jungkook élete is veszélyben van!? Tae ez a rajtaütéses dolog rossz ötlet! Pont ezzel fogjátok veszélybe sodorni őket! Ne csináld kérlek! -nem válaszolt semmit, pókerarccal vezetett tovább- Jimin, Hobi segítsetek már! -nézett rájuk könyörgőn, hogy hassanak már a fiúra, de csak széttárták karjukat.
- Mért akkor mit csináljunk? -szólalt meg idegesen- Nézzük ölbetett kézzel ahogy kinyírják őket!? Vagy talán kérjem meg az unoka tesómat, hogy szóljon pár szót az érdekükben? Végülis ha már olyan jóban van Diegoval... -kiabált, hangja tele volt cinizmussal és fájdalommal.
- Sajnálom Taehyung! Rettentően érzem magam Jin miatt! Nem tudtam, hogy ő is...
- Nem a te hibád, nem tudhattad. -felelte monoton hangon.
- Ahogy te sem! -fogta meg karját- Ne hibáztast magad Tae, nem tehetsz róla!
- Amint odaértünk mindenki várjon a jelemre! -figyelmen kívül hagyva a lány szavait, utasította a velük tartó embereket az adóvevőjén- Ha mindenki készen áll behatolunk!
- Taehyung kérlek, ne csináld! Ezzel csak méginkább veszélybe sodrod őket! Azt akarod, hogy Jeong Guk meghaljon!? -kiáltott rá.
- Miért szerinted akkor mégis mit kéne tennem? Várni amíg szépen kisétál és feladja magát!? -jegyezte meg cinikusan.
- Nem dehogy! Van egy jobb ötletem. Adjuk meg Diegonak amit akar. -ránézett egy olyan „ezzel most mire célzol?" nézéssel- Engem! Morino engem akar, miattam van ez az egész! Majd én ráveszem, hogy engedje el őket.
- Arról szó sem lehet! Nem sodorhatod veszélybe az életed!
- Erről nem te döntesz! A hugomról van szó, nekem már csak ő maradt! Nem hagyom, hogy egy Diegohoz hasonló hataloméhes idióta majmok miatt elveszítsem azt az embert akit mindennél jobban szeretek! Megtudom csinálni kérlek bízz bennem!
Nem felelt semmit, csak tovább kormányzott amíg be nem értek a városba. Ott egy elhagyatott parkolóházba vezényelte az embereket. Belement a lány tervébe de kikötötte, hogy folyamatosan tartják a kapcsolatot és ha bármi gyanúsat észlelne, leadja a jelet és akkor ők ott is teremnek. A nagy csapat megmaradt tagjai az osztag élére álltak és 1-1 szakaszt vezettek. Jimin és Hoseok voltak a tartalékosok, ha valami rosszul sülne el, akkor ők lesznek a felmentősereg. Taehyung a főcsapatot irányította akik az első jelre behatolnak az épületbe. Miután utoljára egyeztettek Aliyah elindult a céghez, mely még nem is olyan régen az apja tulajdonában volt és amit olyan békésen, nyugodtan vezettek együtt. Ami ma már inkább csak teher a vállán és aminek köszönhetően most akkora bajban van. Magabiztosan lépkedett előre, nem félve a haláltól! Csak amiatt aggódott, hogy sikerül-e kihoznia épségben kishugát és a két fogva tartott ügynököt! Nem szeretné ha miatta halnának meg és bármit megtesz azért, hogy biztonságban tudhassa őket!