Ahogy azt Yona-nak megígértem csaptunk egy nagy csajos napot hármasban Yang-al. Bár némi hátsószándék is volt benne, mert titokban megírtam Jimin-nek, hogy hol vagyunk, de meghagytam, hogy ha ide is jön legyen spontán és ne direktben „fusson össze" velünk. Beültünk egy cukrászdába és miközben fogyasztottuk a finom sütiket az ajtó feletti kis csengő aranyos hangján megszólalt. Egyszerre néztünk oda Soyang-al és mikor meglátta kik léptek be az ajtón rögtön el akart menni.
- Hát te, hova hova? -kaptam el karját.
- Látod te ki van ott?
- Igen, nem vagyok vak. De nemrég tettél nekem egy ígéretet Soyang! Képes lennél megszegni? -tettem a sértődöttet.
- Nem képzeled, hogy most fogok vele beszélni!? -kérdezte felháborodva.
- Már mért ne? Hiszen itt van, te is itt vagy. Nincs is jobb alkalom ennél. A suli úgyis csak jövőre kezdődik el.
- De akkor sem, én nem állok rá készen...
- Ugyan már! Minek halogatni? Előbb utóbb túl kell esned rajta.
- De én...
- Sziasztok lányok! -jöttek oda a fiúk.
- Sziasztok! -köszöntem kedvesen, Yang csak biccentett.
- Leülhetünk?
- Felőlem. -tettem a nem törődömet.
Ők sütieiket letéve az asztalra foglaltak helyet mellettünk. Yona kicsit meglepődött, hogy újra látja a srácokat, szegénykém meg se mert szólalni.
- Hát ti hogy hogy itt? -úgy tettem mint akit váratlanul ért a találkozás.
- Csak edzésünk volt és a céghez menet Kook meghívott egy sütire. Na és ti?
- Hát épp csajos napot tartunk és megkívántunk egy sütit.
- Nara beszélhetnénk? -nézett rám Kook, elég komoly tekintettel.
- Felőlem. Gyere Yona. -fogtam kézen a lányt.
- Nyugodtan itt hagyhatod őt Nara, figyelek rá. -kérlelt barátnőm.
- Ne, nem akarom, hogy bajt csináljon plusz haza kéne már vinnem is szóval... -elindultunk a kijárat felé- Majd este átmegyek, szióka!
Gyilkos pillantásokat vetett rám de nem törődtem vele, muszáj volt kész helyzet elé állítanom. Kiérve a belvárosi rengetegből lesétáltunk a Han folyóhoz. Szép látvány volt a folyó, körülötte minden fehéren díszelgett. Egy padra ültünk le.
- Nara etethetem a kacsákat? -nézett rám hugom.
- Persze de nagyon óvatosan!
Elugrándozott és a közeli árusnál vett magának etető kaját és dobálgatta a kacsáknak. Mosolyogva figyeltem ahogy játszik. Olyan vidám, élettel teli és boldog ez a lány! Néha irigylem tőle ezt a dolgot... Plusz azt is, hogy semmit sem tud a körülötte történő dolgokról.
- Nagyon aranyos kislány. -szólalt meg pár perc után.
- Igen, nagyon. Miről akartál beszélni? -néztem rá.
- Csak arról amit a múltkor beszéltünk. Sikerült döntésre jutnod, kapok új esélyt?
- Mikor lettél ilyen?
- Milyen? -nézett értetlenül.
- Hát hogy mindig a lényegre térsz! Azelőtt kellett egy óra mire kibökted mit akarsz. -nevettem.
- Igen, sokat változtam. És nem csak ebben.
- Meg fogom bánni?
- Nos, erre nem tudok választ adni, nem látok a jövőbe, fogalmam sincs mit tartogat számunkra. Azt viszont tudom, hogy ha kapok egy utolsó esélyt, azon leszek, hogy ne rontsam el. Igyekezni fogok, hogy igaz barátod legyek és, hogy megérdemlem a bizalmad.
Őszinte szavai voltak azok amik véglegesen meggyőztek abban, hogy végre dönthessek. Nem tudom meg fogom-e bánni, remélem nem, de igyekszem a mának élni és nem a jövő miatt aggódni.
- Egy esély! -emeltem fel mutató ujjam- Egyetlen egy!
- Köszönöm Nara! -hevességében rögtön magához húzott és megölelt.
Nem mondom, hogy nem esett jól, de nem szerettem volna ha bárki meglát minket. Megkopogtattam hátát, hogy ideje elengednie. Köhintve húzódott hátrébb és kezeit zsebébe tette. Csend telepedett ránk.
- Szerinted Jimin-nek sikerül kibékülnie Soyang-al? -szólalt meg kis idő után.
- Nem tudom, de nagyon remélem.
- Hogy hogy? Azt hittem nem kedveled a többieket?
- Ilyet egy szóval sem mondtam, csak annyit, hogy nem vagyok a rajongótok és ez nem változott. Csak ha Jimin tényleg annyira szereti Yang-ot ahogy azt állítja, akkor barátnőm megérdemli, hogy egy olyan fiú mellett legyen aki viszont szereti őt.
- Ez kedves tőled. Igaz barátja vagy annak a lánynak.
- Igyekszem. -vontam vállat- Na nekem lassan indulnom kell. Yona gyere! -kiabáltam oda neki.
- Igen? -szaladt hozzám.
- Megyünk haza, gyere! -Kook felállt és elindult mellettünk- Te mit csinálsz?
- Nem egyértelmű? Hazakísérlek titeket. Nem hagyhatom, hogy a sötétben sétálgass egy ilyen cuki kislánnyal!
- Még nincs is sötét.
- De mire hazaértek az lesz. Szóval nincs vita!
Kézen fogta hugomat és hármasban sétáltunk tovább. Yona egész úton faggatta szegény fiút minden hülyeségről ami csak eszébe jutott. Jungkook persze készségesen válaszolt neki. Egész jól elszórakoztam rajtuk, legalább lesz aki kimerítse hugomat. Kérdezgette őt a zenéről, hogy mióta csinálja, mit szeret benne, a többikkel milyen viszonyban van stb stb. Ahogy hallgattam történeteit egyre jobban megbizonyosodtam arról, hogy mióta nem beszéltünk egymással csak a zene van neki, persze a srácokon kívül. Mondhatni a zene a szerelme, a színpad pedig az otthona. Mondjuk ha jobban megnézzük össze is passzolnak, Jeong Guk és a zene olyan, mint a ying és a yang, szétszakíthatatlan páros! Mire végzet a meséléssel haza is értünk. A kapuban Yona öleléssel búcsúzott Kook-tól, aminek szemmel láthatóan nagyon örült. A kis csintalan lány...
- Hát akkor itt lennénk... -állt meg előttem.
- Ja. Kössz, hogy elkísértél minket, bár nem volt rá szükség.
- Szívesen tettem. Figyelj csak, csinálunk egy karácsonyi műsort a héten és pont egy Yona korú kislányt keresünk a műsorhoz. Mit szólnál hozzá ha velünk szerepelne?
- Öm... Nem hiszem, hogy ez jó ötlet...
- Jaj Nara légyszi, szerepelni akarok! -húzgálta nadrágom és előszedte kiskutya szemeit, szuper már csak ez kellett!
- Nem tudom Jeong Guk... Mit kéne csinálnia?
- Semmi extra. Legtöbbet úgy is vele lennénk. A végén kéne majd egy kis harangot megkongatnia amikor a zene megszólal. De azt úgyis gyakorolnánk.
- Na Nara, megtudom csinálni, légyszííí! -nyafogott.
- Tudod mit? Hozd el holnap próbára a stadionba és ott eldöntheted. Mit szólsz?
- Nem hagytok addig békén ugye?
- Nem! -vágták rá egyszerre, szuper már is szövetkeznek ellenem.
- Kérdezd meg NamJoon és Sihyuk-ot, ha belemennek akkor tőlem rendben van. -adtam be derekam.
- Oké, vedd úgy, hogy el van intézve! Akkor holnap, sziasztok!
Sarkon fordult és elsietett. Biztos a dormba igyekezett, hogy minél előbb meggyőzze NamJoon-t. Jungkook-ot ismerve ez sikerülni is fog neki. Yona persze az eddignél is boldogabban szökdécselt be a házba. Már nagyon várta, hogy a fiúkkal szerepelhessen. Remélem semmi rossz nem fog ebből kisülni!
Csak tíz óra után sikerült őt elaltatnom, annyira be volt zsongva. Mikor elaludt gondoltam felhívom Soyang-ot és megtudom hogy sikerült a mai kis „véletlen" találkozó. Kikutattam telefonom a táskámból és tárcsáztam is a számát. Kellett egy kis idő mire felvette, már azt hittem megtudott mindent és haragszik rám.
~ Haló?
~ Szia én vagyok! Na, hogy ment?
~ Nem tudod? Meglepő, azt hittem ha már megszervezted akkor tudod is a végkifejlettet.
Na bumm, lebuktam! Nekem annyi... Jimin, megöllek!
~ Itt vagy? -szól bele a készülékbe, meglepő módon kicsi haragot sem hallottam hangjából.
~ Úgy sajnálom Soyang! Ne haragudj, hogy a tudtodon kívül szervezkedtem de tudom mennyire szereted Jimin-t és...
~ Hé-hé, nyugi! Mondtam egy szóval is, hogy haragszom?
~ Huhh... -fújtam ki megkönnyebbülten a bent rekedt levegőt- Akkor jó már azt hittem, hogy...
~ Tedd már le Yang, van jobb programunk is!
Hallok meg egy másik, nagyon ismerősen csengő vékony férfi hangot. Óh Te Jó Ég!
~ Ez csak nem... Jimin volt? -legszívesebben kiabáltam volna, de nem akartam Yona-t felébreszteni.
~ De, ő. Bocs Nara most le kell tennem. Majd beszélünk, puszi!
Elköszönni sem tudtam, már ki is nyomott. Ezekszerint jól sikerült a békülési haditerv! Örülök neki. Bár kissé meglepett, hogy már is elvitte magához, de ő tudja, nem szólok bele a döntéseibe. Viszont teljes szívemmel örülöl, hogy Yang végre boldog!
Másnap hugom nagyon korán ébresztett fel, izgatott volt amiatt, hogy elviszem őt a próbára. De hiába magyaráztam, hogy még nincs eldöntve semmi, még engedély kell stb, ő már elkönyvelte, hogy sztárokkal fog színpadon lenni és ő is híres lesz. Szuper... Már csak ez hiányzott!
A konyhába érve meglepetten nyugtáztam, hogy sehol senki. Csupán egy cetli volt a hűtőre kiakasztva miszerint ShinYeol vidékre ment ShinAh-ért, csak karácsonyra érnek haza. Hm, szinte már el is felejtkeztem életem megkeserítőjéről. Jó lesz, hogy pont az ünnepre hozzák haza... Biztosra veszem, hogy idén is elront majd mindent. A házban némaság volt, leszámítva minket Yona-val. Visszhangzott a nagy ürességben ahogy reggeli gabonapelyhünket ropogtatjuk. Kicsivel később telefonom zenélni kezdett, üzenetem jött. Megnéztem és láttam, hogy Jungkook küldte.
→Szia! Minden le van beszélve, tízre legyetek a stadionban! UI: Ne légy olyan feszült!←
Hm, mintha tudná mit érzek... Bár örültem annak, hogy hugom jelenlegi álma teljesülhet, mégis annyi minden nem hagyott nyugodni. De igyekeztem nem kimutatni mennyi feszültség van bennem. Öltözni küldtem a még mindig majszolgató lányt, aki örömében sikoltozva ugrált be a szobánkba. Elpakoltam és követtem őt tevékenységében. Jó melegen öltöztem fel. Ki tudja hány órán keresztül kell a hidegben ücsörögnöm?
Odaérve egy kisebb hadsereg fogadott. Rengeteg stábtag, asszisztensek, díszítők, dekoratőrök stb stb. Egy fiatal lány a fiúkhoz vezetett, kik a színpad mögött készülődtek a próbára.
- Sziasztok! -köszöntem amint odaértünk.
Visszaköszöntek s amint meglátták Yona-t mindannyian körbe kapták. Megölelgették, megcsipkedték a hidegtől kipirult arcát.
- Mondtam, hogy elintézek mindent! -állt mellém Jungkook egy önelégült mosollyal arcán.
- Persze, már el is felejtettem, hogy a nagy Jeon Jeong Guk bármit képes elintézni! -adtam elő drámaiasan.
- Gyere velem Yona, megmutatjuk mit kell tenned és a stylisthoz is benézünk. -fogta meg kezét J-Hope, követte őt NamJoon is.
- Ne izgulj, meg tudja csinálni. Nem bonyolult. -paskolta meg hátam Kook.
- Persze, csak nem akarom, hogy bánkódjon ha esetleg elront valamit vagy nem őt választják.
- Szerintem nem lesz gond! -intett le- Ha fele olyan pontos és kimért, mint a nővére akkor oké lesz minden!
- Köszi, de tudod jól, hogy ő nem az igazi hugom. Nem tudom milyen géneket örökölt a szüleitől. Persze okos kislány, de nem tudom hogy reagál nyomás alatt.
- Ne féltsd őt! Na megyek én is mielőtt elrángatnak. Próba után találkozunk!
Csak bólintottam ő pedig felsietett a színpadra. Én is a nézőtérre sétáltam és onnan figyeltem milyen is ez a műsor valójában.
Voltunk már ott jónéhány órája, mikor szólt a producer, hogy mára vége a próbának. Épp ideje, már a székhez fagytam! Hátra mentem és hugomat pásztáztam tekintetemmel. Hát persze hogy ismét a fiúk állták körbe! Ennyire szeretnék a gyerekeket?
- Yona! -szóltam oda neki.
- Nara! -rohant hozzám- Láttál? Láttad milyen ügyes voltam?
- Igen láttam, nagyon ügyi vagy! De most már induljunk haza!
- Muszáj mennetek? -kérdezte Hoseok.
- Igen, sajnos muszáj.
- Akkor holnap is gyertek ugyanígy tízre és csütörtökön pedig fellépés. -ecsetelte NamJoon.
- Oké itt leszünk! Sziasztok! -elindultunk.
- Nara várj! -szaladt oda Jimin, megálltam- Köszönöm!
- Mit?
- Hát azt, hogy segítettél Yang-al kapcsolatban.
- Ja hogy azt... Semmiség. De tegnap úgy hallottam sikeres volt az akciónk?
- Igen... -túrt hajába zavartan.
- Nyugi, nem kérek részleteket! Csak annyit, hogy sose bántsd meg!
- Emiatt nem kell aggódnod!
Csak összenéztünk aztán kézen fogva hugomat hazaindultunk. Ahogy haladtunk az utcákon egy furcsa dologra lettem figyelmes. Olyan volt mintha egy autó követne minket. De lehet csak a paranoiám akarja ezt elhitetni velem. Mióta még a szuszt is kiverték belőlem nem vagyok normális!
Hazaérve azonnal egy forró zuhanyt vettem, jól esett a több órányi hidegben töltött idő után. Yona persze megállás nélkül csak a fellépésről beszélt semmi másról. Hogy ő majd eljátsza a szegény lányt aki majd kap ajándékokat, ruhát stb. Ugyanazt kb 100-szor kellett meghallgatnom. De nem zavart, örültem neki, hogy ilyen boldog. Semmi másnak nem akarom őt látni csakis boldognak!
23. Rész
2021-12-13
Hozzászólások (0)