Végre péntek van, hurrá! Alig vártam, hogy vége legyen ennek a borzalmas hétnek! Most sok minden történt velem, kell pár nap nyugi, hogy felemésszem a dolgokat. A Matt-nél töltött kb fél óra túlszárnyalt mindent! Megbántam, hogy odamentem! Csak azt a részt nem amikor „nagyjából" átbeszéltük a dolgainkat. Még jól is elsülhetett volna ha nincs az a csók. Nem is értem mért csinálta...? Mondjuk kb a felét sem értettem annak ami ott történt. Lehet a hirtelen sokk miatt, nem tudom... Vagy azért mert évek óta nem sikerült ennyit és ilyen módon beszélgetnünk...passz! Akkor Skyler is mintha kerülne engem. Az Adam-es kis „incidens" óta szinte alig beszéltünk. Ha odamegyek hozzá leráz valami idióta ürüggyel vagy ha meglátja, hogy felé tartok akkor gyorsan elillan. Nem tudom mi baja lehet...? Ha ennyire féltékeny mért nem mondja meg, miért kell ilyen gyerekesen viselkedni? Még ha tetszik is neki Adam és nem tudja mi az igazság, akkor is le kéne ülni és megbeszélni a másikkal nem így, ilyen óvodás szinten besértődni! Ahogy én rákérdeztem Matthew-nál. Mindegy ő tudja, én nem fogok neki könyörögni az fix! Nemhogy neki, senkinek sem!
A negyedik óra után szóltak mindenkinek, hogy az 5. óra végeztével az egész iskola mehet haza. Nagyon megörültem, de szerintem nem csak én hanem az összes diák. Ad kedvesen felajánlotta, hogy hazavisz, de ezúttal nemet mondtam mert megbeszéltük Jeremy-vel, hogy búfelejtésként beugrunk Haris bácsihoz egy jó kis délutáni kajálásra és „szórakozásra". Azért a biztonság kedvéért írtam neki egy üzit, hogy áll-e még a meghívás, hamar visszaüzent és kért, hogy várjam meg a parkolóban. Így lekísértem Adam-et, úgyis egyfelé megyünk.
- Akkor itt fogsz állni?
- Igen. Meg kell várnia amíg mindenki elmegy. Tudod milyenek az emberek? Egyből menne a pletyka ha látnának Jeremy kocsijába beszállni. „Jajj biztos együtt vannak, ő a szeretője, tutira kúrogatja" stb stb. -nyávogtam, utánozva a pletykás plázacicákat.
- Ja sajna tudom milyenek, nekem ne mondd... -legyintett- Akkor én megyek is, nehogy miattam lemaradjatok valamiről. -nevetett, arra célzott, hogy miatta nem tudna addig kijönni az irodából- Hétfőn talizunk csajszi! -ölelt át.
- Ja hétfőn, csövi!
Beszállt a kocsiba és egy kisebb dudálás után elhajtott. Majd mikor tiszta volt a terep kijött a rejtőzködő haverom is, és egy „végre hogy ideértél" szöveggel szálltunk be a kocsiba.
- Akkor egyből az étterembe menjünk? -kérdezte félúton.
- Ne! Előbb menjünk hozzánk! Át akarok öltözni, ne így menjek már egy menő helyre! -mutattam végig magamon.
- Miért, mi a baj ezzel? -nézett értetlenül- Tök csinos vagy!
- Kössz, de nem akarok a sulis cuccomban étterembe menni! Elég csak az isibe hordanom... Nyugi gyorsan öltözök, nem kell órákig várni rám! -mosolyogtam.
- Jaj istenem, nők! -csapott homlokára drámaiasan, én csak megforgattam szemeim.
Befordultunk a mi utcánk felé és vártam, hogy a házunkhoz érjünk. Közben fejben összeraktam, hogy mit fogok felvenni, így több időt spórolok, nem kell a szekrény előtt állnom. Ahogy bámultam kifelé az ablakon akaratlanul is eszembe jutott Matt és az ahogy csak úgy nekemesett. Bár roppant mérges vagyok rá emiatt, de legbelül mégis valahányszor eszembe jut elkap egy furcsa érzés és görcsbe rándul a gyomrom és elönt a hőség. Nem tudom miért kavart fel ennyire...? Lehet az idióta érzéseim miatt... Annyira belemerültem a gondolataimba, hogy észre se vettem amikor megállt a tűzpiros jármű.
- Hahó! -felriadtam amikor egy kéz integetett előttem.
- Mi mi, mivan?
- Hol jársz Miranda? Szóltam, hogy megjöttünk!
- Jaj bocsi nem hallottam, kicsit elkalandoztam. -ráztam meg fejemet.
- Azt látom! Min agyaltál annyira?
- Inkább kin... De mindegy ezt hagyjuk, gyere be te is! Csinálok kávét.
- Nem akarok zavarni!
- Jaj ne csináld már ezt, ez nem a suli nem kell a kötelező! Tudod jól, hogy nem zavarsz!
- Oké, menjünk úgyis megkívántam a kávét!
Nevetve elindultunk és egy kis szerencsétlenkedés után megtaláltam a kulcsomat. Fura mód nem kellett használnom, mert apa itthon volt. Hogy hogy? Ilyenkor itthon? Fura! Megvontam a vállam és bementünk. De amit ott láttunk.... Hát az biztos, hogy örökre a retinámba égett az a látvány! Ahhoz már hozzászoktam, hogy mindennap új nőket hozott fel apa és a számára „legalkalmasabb" helyeken dugta őket, de ez... Azt hittem ott helyben kapok szívrohamot! De nem csak én, Jeremy is. Mindketten ledöbbentük, az állunk a padlót súrolta! Ugyanis az újabb szerencsés töltött csirke nem más volt, mint Jeremy volt mennyasszonya, Melody. Ekkor esett le minden, mondhatni megvilágosodtam. Hát akkor ezért „utazott el" mindig és ezért titkolta, hogy van valakije, mert az a valaki éppen más mennyasszonya volt! Óh istenem! Hogy tehette ezt!? Nem hiszem el! De most leginkább Jeremy-t sajnáltam, aki a meglepettségtől megszólalni sem tudott. Féltem mi lesz ha magához tér.
- Mendi? Jeremy? Mit kerestek itt? -nézett rám apa halálra rémülten és igyekezte takargatni magát, a nő egy lepedőt tekert magára.
- Kajálni megyünk. -válaszoltam olyan nyugodt hangon, hogy még én is megijedtem magamtól- Ez mégis mit akarna jelenteni?
- Megmagyarázom kicsim!
- Ja, hogy ezt még meg lehet? Nem hiszem el! Te normális vagy!? -már kiabáltam, ja előjött az idegbajos énem- Valaki más mennyasszonyával kefélsz!? Undorító vagy!
- Melody... -lépett közelebb a lányhoz Jeremy- Miért? Mért tetted? -nézett rá könnyes szemekkel, nagyon sajnáltam.
- Sajnálom Jer, de már kiszerettem belőled, aztán megismertem David-et és...
- Hogy tehetted ezt!? -kiáltott rá.
- Sajnálom! Nem így akartam elmondani...
- Akkor hát ezért... Ezért nem mondtad meg ki az akivel megcsaltál ugye?
- Igen. Nem akartam, hogy jobban fájjon! -igyekezett minél bűnbánóbban nézni.
- Hogy jobban? Mi fájna attól jobban, hogy a legjobb barátom öccsével csalsz meg!? Ha Haris-el jöttél volna össze? El sem hiszem! -járkált fel-alá.
- Ne haragudj Jeremy, hidd el nagyon sajnálom!
- Elmehetsz te a sajnálatoddal a büdös f...
- Ne! Jeremy ezt ne -fogtam le- ettől te jobb vagy! Ne alacsonyodj le a szintjükre!
Tartottam egy ideig majd belátta, hogy igazam van és kirohant a konyhába. Rettentően szégyeltem magam amiért az apám ilyet tett! Legszívesebben elsüllyedtem volna szégyenemben! Hogy tehette ezt? Mindent kinéztem volna belőle de ez... ezzel mindent túlszárnyalt!
- Gratulálok apa, neked aztán van bőr a képeden, méghozzá jó vastag! -nyomatékosan és nyugodtan beszéltem, hogy tudja mennyire haragszom és minden szót komolyan gondolok- Hogy volt képed Jeremy mennyasszonyával összejönni!? Nem tudtál volna egy szabad nőt találni, pont ő kellett!?
- Ne haragudj kicsim, tudom nagyot hibáztam, de szeretem Melody-t és ő is engem!
- Jaj ne gyere már nekem ezzel a szöveggel...! Így szeretem úgy szeretem brühühü! -gúnyolódtam- Annyi más nő sétál az utcán akit szintén szerethetnél! Akinek nincs vőlegénye!
- Már neki sincs.
- Ja és ez kinek köszönhető? Na és amúgy meddig akartad ezt eltitkolni előttem? Meddig akartatok titokban kefélni? Amíg össze nem házasodnak?
- Nem, dehogy! Elmondtuk volna.
- Mindegy, hagyjuk ezt! Azonnal fogjátok a cuccaitokat és takarodjatok innen! Látni sem akarlak többé! -ezt már apámnak mondtam.
- Hagyd ezt abba Miranda! Ne ess túlzásokba!
- Óh szóval ez már túlzás de más nőjével henteregni nem az? Tyűha!
- Ez az én házam Mendi, nem dobhatsz ki innen!
- Oké, akkor majd megyek én!
Felrohantam és a bőröndömbe beledobtáltam minden cuccot amit el bírtam cipelni. A többiért majd beugrom ha az a személy nem lesz itthon!
- Ne csináld ezt Mendi!
- Hagyj békén! Óriásit csalódtam benned, nem bírok tovább egy fedél alatt lakni veled!
- Na és hova akarsz menni? Jeremy-hez? -ezt már elég gúnyosan kérdezte, amitől mégjobban ideges lettem.
- Na és ha igen? Te elvetted a mennyasszonyát ő meg elveszi a lányodat! Ez így fair nem? -kérdeztem olyan hanglejtéssel ahogy ő az előbb.
- Ne gyerekeskedj már Miranda! Hagyd abba a pakolást és fejezd ezt be!
- Itt aki roppanttul gyerekesen viselkedik az te vagy, nem én! De nyugi, csak pár pillanatig kell a „gyerekeskedésem" elviselned, már itt sem vagyok!
Fogtam a bőröndöm és lerohantam a konyhába Jeremy-ért. Azért apa az ajtónál megállított.
- Gondold át mit teszel Miranda! -fogta meg a karomat- Ha most kilépsz azon az ajtón, elveszted az otthonodat!
- Óh igen? Megmondjam te mit vesztesz?
- Na mit?
- A lányodat!
Kitéptem a karomat a kezéből és kirohantam. Beszálltunk a kocsiba és padlógázzal elhajtottunk. Láttam Jeremy-n, hogy mennyire ideges és totál kiborult. Szerintem ha nem ültem volna mellette tuti vagy 300-al hajtott volna. Lehet szándékosan nekihajt valaminek vagy bele egy tóba, nem tudom. Bár nem olyannak ismertem aki öngyilkos hajlamú, de ilyen helyzetben sosem lehet tudni mire képes egy ember. Elmentünk hozzá, felajánlotta nekem, hogy ma aludjak nála aztán megkérdezzük Haris-t, hogy befogadna-e amíg nem találok egy melót és egy albérletet. De biztos voltam benne, hogy úgyis belemegy, hiszen a legkisebb túlzás nélkül állíthatom, hogy nagyon szeret engem és szerencsére kicsit sem olyan, mint akinek soha többet nem ejtem ki a nevét!
Lezuhanyoztam és ahogy csak tudtam megírtam a leckémet, bár fogalmam sincs miket is írtam le. Annyira felkavart ez az egész! Mire kimentem a vendég szobából, kedvenc tanárom már két üveg bort el is pusztított. Ja tipikus pasi, azt hiszi ha leissza magát attól minden gondja megoldódik. Nem akartam beleszólni hiszen ilyenkor kb mindenki alkoholba folytja bánatát, de azt sem szerettem volna ha túlzásba viszi és mérgezést kap.
- Na jó, ennyi elég lesz! -vettem el az üres üvegeket.
- Neee! Hagyd! -nyafogott.
- Kérlek fejezd be! A pia nem old meg semmit!
- De segít felejteni...
- Ja meddig? Holnap reggelig? Amihez társul egy kiadós fejfájás és hányinger. Inkább menj és feküdj le!
- Oké...
Felállt és elbotladozott a hálóig. Annyira sajnáltam őt! Az egész hétvégét ivással töltötte. Hiába mondtam neki, hogy ne tegye, nem old meg vele semmit! Egy darabig tartotta is magát, de egy idő után eltört a mécses és újra a pohár fenekére nézett. Felhívtam Haris-t, hogy jöjjön el hozzá, segítsen neki ő is mert én hiába mondok bármit, mint aki meg se hallja! Vasárnap hamar ideért és szinte köszönés nélkül rontott be a szobájába. Én inkább addig elmentem az ideiglenes otthonomból, nem akartam zavarni. Hiszen ők régóta nagyon jó barátok, és néha az embernek szüksége van egy kis együtt töltött időre a legjobb barátjával! Este felé értem vissza, amint beléptem a lakásba a hangulat is jobb volt. Bár nem igazán erre számítottam... Jeremy ismét ittas volt, ahogy Haris is. Ezek együtt itták le magukat? Szép! Hát nem épp ezért hívtam ide... Megkérdeztem mi történt itt, de letudtak azzal, hogy ők buliztak. Hát oké, ők tudják. Haris felhívta az egyik haverját, hogy jöjjön el érte. Hiába marasztaltuk nem bírtuk ott tartani, mindenáron haza akart menni. Folyton csak azt hajtogatta, hogy mennie kell az étterembe és messze lakik stb stb. Így a kb két utcányira lakó barátja elvitte őt kocsival. Milyen jó, hogy ilyen rendes barátai vannak! Néha jó ha az ember kikap ilyen normális arcokat! Bár nekem is ilyen szerencsém lenne! Na mindegy. Miután elköszöntem a bácsikámtól visszamentem a házba. Jeremy sehol sem volt. Megkerestem és a hálóban találtam rá a padlón heverve. Szuper! Miért kell ennyit innia!? Nagy nehezen felsegítettem őt az ágyra és levettem a cipőjét, majd mentem aludni én is.
Csak forgolódtam és járt az agyam. El sem tudom képzelni miken mehet keresztül! Engem csak „elhagytak" abba belepusztultam majdcsak, hát akkor ő? A saját mennyasszonya, akit el akart venni feleségül, akivel le akarta élni az életét és családot alapítani, ilyen szemétláda módon a hátamögött megcsalja...! Hát tudnék rá jelzőket mondani az biztos! Elhatároztam, hogy segíteni fogok Jeremy-nek túllépni ezen, nem szeretném ha ő is rossz irányba fordulna, mint én annakidején. Ha ő akkor nincs ma nem itt tartanék az biztos! Így tartozom neki ennyivel, számíthat rám mindenben és ahogy csak tudok segítek abban, hogy jobb legyen a helyzet. Bár azt még nem tudom hogy de itt leszek, rám számíthat!
23. Rész
2021-10-21
Hozzászólások (0)