—Mindeközben San Francisco-ban—
James hangos dörömbölésre riadt fel az ágyán. Kótyagosan botladozott el az ajtóig, amit hatalmas ásítás közepette nyitott ki és szemben találta magát Kevin-el, aki már toporzékolva várta barátját.
- Hát veled meg mi a fene van!? -ripakodott rá.
- Miért? -tárta ki az ajtót, hogy be tudjon menni.
- Már mióta hívogatlak és nem veszed fel! Hívtam a munkahelyed is ott meg azt mondták be se mentél dolgozni.
- Hogy mivan!? -lepődött meg- Hogy érted, hogy nem mentem be? Hány óra van?
- Fél kettő. Miért mit hittél?
- Uhh... Hogy aludhattam ennyit!? -vakarta fejét- Pedig mindig felkelek az ébresztőmre... Lana! Vagyis Tamara... -nézett körbe- Nem láttad valahol?
- Nem. Mióta itt vagyok csak kopogtatok az ajtón és sehol senki. Ha itt lenne biztos kinyitotta volna!
- Óh Istenem! Hát csak elment... Te jó ég!
- Hova ment? Miről van szó?
- Visszament New Orleans-ba. Valahogy sikerült elérnie, hogy átaludjam amíg titokban lelép. Csak tudnám hogy csinálta...?
- Asszem én erre tudok válaszolni. -vallotta be félénken.
- Hogy érted ezt?
- Tegnap járt nálam érdeklődni, hogy hogy haladok az elemzéssel és akkor mondta, hogy napok óta nem tud aludni és kért tőlem valamilyen altatót, hogy végre tudjon pihenni. De úgy látszik azt neked szánta nem magának... -vont vállat bűnbánóan.
- Te jó Isten! Azonnal oda kell mennem!
- És mit fogsz tenni?
- Még nem tudom. De muszáj mennem, nem hagyhatom, hogy baja essen!
Barátja válaszát meg sem várta, fogta dzsekijét és a slusszkulcsát és kirohanva a házból azonnal kocsiba pattant és padlógázzal vágott neki a hosszú útnak, reménykedve abban, hogy még időben ér oda. Közben felhívta nyomozó barátját Samuel-t, hogy ha még New Orleans-ban van akkor keresse meg Tamara-t mivel ott van és nem szeretné ha megsérülne.
—A jelenben—
Tamara rettegett attól, hogy lebukik és csupán egy hajszál választja el tőle. John ujjai körbe fonták a kilincset és enyhén kinyitotta búvóhelyének ajtaját. Lehunyta szemeit és várta az elkerülhetetlent. Ekkor egy váratlan dolog történt. Csengettek!
A férfi aprón megrezzent és mérgesen rejtette farmerébe pisztolyát majd lesietett a nappaliba. A lány hatalmas sóhaj kíséretében könnyebbült meg, hogy nem bukott le. Halkan kilépett a gardróbból és a lépcsőhöz osont. Meghallott egy igen csak ismerős hangot, így gondolta megnézi ki jött látogatóba.
- Jónapot! Carter Shims nyomozó vagyok és azért vagyok itt mert néhányan láttak erre pár gyanús alakot, a közelben be is törtek egy lakásba. Ön esetleg nem látott gyanús, nem idevalósi embereket?
- Nem uram, itt nem járt senki.
- Nem baj ha körbenézek? -habozott egy darabig, de végül beengedte a rendőrt, nehogy gyanús legyen.
- Jöjjön csak, de nincs itt senki!
- Nem baj, nekem az a munkám, hogy ellenőrizzem!
- Tessék csak!
A lány felismerte a férfit és rájött, hogy ő Jackson nyomozó, James barátja. De mit keres ő ott? Miért adja ki magát másnak? Mért akar körbenézni?
Ahogy vizsgálódott John elment telefonálni így nyugodtabban tudta keresni a lányt. Tamara mikor ráébredt, hogy őt keresi aprón felegyenesedett az emelet tetején és intett, hogy ott van. A férfi észrevette és intett neki, hogy óvatosan menjen le, majd ő segít neki kijutni. Bólintott és elindult lefelé. Kb a felénél járt amikor John visszatért a konyhából. Még mielőtt meglátta volna Sam odament és kérdezgetni kezdte.
- Mondja csak...? -bízott abban, hogy megmondja a nevét.
- Oh elnézést, Billy Olson vagyok! -nyújtotta a kezét.
- Örvendek! Mondja csak Mr. Olson mióta lakik ebben a házban?
- Nem lakom itt, csak néha eljövök megnézni, hogy minden rendben van-e. De úgy látszik ezúttal jól tettem, szerencse, hogy nem törtek be ide is!
- Igen ez óriási szerencse! -hátamögött intett a lánynak, hogy menjen ki a hátsóajtón- Hiszen valljuk be, itt lenne mit kirámolniuk a rosszfiúknak.
- Igen a bátyám tudott élni!
- Óh, szóval a rokonja a tulaj?
- Igen. De sajnos már nem él.
- Részvétem! Mi történt?
- Sajnos megölték. -tettette a gyászoló testvért- Mint láthatja a bátyám tehetős ember volt és mitagadás szeretett fényűzően élni, ami legnagyobb bánatunkra, a veszte lett.
- Nagyon sajnálom! Na de én végeztem is, nem zavarom tovább. Kérem tartsa nyitva a szemét és ha bármi gyanúsat lát, akkor azonnal hívjon!
- Persze mindenképp! Viszlát!
Miután vége lett a kis színjátéknak Sam sietett, hogy megkeresse a kiszabadított lányt. De hiába kereste, sehol sem volt mintha a föld nyelte volna el. Felhívta James-t és elmondta neki mi történt. Megbeszéltek egy találkozót.
Közben Tamara meglapult a közeli házaknál és kifigyelte John-t, hogy mikor hagyja el a házat. Amint Samuel elment nem sokkal azután elindult bácsikája is. Az utcákon parkoló kocsik egyikébe beszállt és hallgatva ösztöneire beindította azt. Félve fogta meg a kormányt, de folyton azt ismételgette magában, hogy nem történt meg a baleset és jól tud vezetni. Elmantrázta egy párszor aztán mély levegőt vett és elindult. Óvatos távolságból követte az ezüstszürke Audit, ami egyre messzebb haladt a várostól. Végül már nem voltak házak csak a komor pusztaság. Pár perccel később megpillantott egy tanya szerű, óriási házat ahol végre leparkolt a követett jármű. Ő kicsit messzebb állt meg és gyalog ment a házhoz. Amint odaért bevillantak a képek amikor ott járt és már tudatosan indult el a pince irányába.
Leérve filmszerűen játszódott le előtte ahogy bácsikája kegyetlenül és gondolkodás nélkül repített golyót apja fejébe. Könnyei eláztatták kipirult arcát és lassan a földre hullottak. Fájdalmas emlékezését hangos ajtó nyikorgás törte meg. Elbújt a polcok mögé és kíváncsian figyelt.
- Na John akkor mi legyen? -kérdezte egy jól megtermett, kigyúrt, kopasz férfi, karjait tetkók tucatjai díszítették.
- Meg kell őt keresni, mindenáron! -kiabált- Itt van a városban, ez már biztos! Állíts rá minden nélkülözhető emberünket! A halasztható feladatokat hagyjátok a francba, most a lány a legfontosabb!
- És ha megtaláltuk megöljük őt főnök?
- Nem! -förmedt rá- Eszedbe se jusson őt megölni! Ha megtudom, hogy te vagy bármelyik idióta megöli a lányt kinyírlak titeket! Világos!? -fogta meg ingjét és megcsavarta, tipikus filmes jelenet volt.
- Igen főnök, értettem. Akkor megyek és összeszedem a fiúkat. Megtaláljuk őt!
- Ajánlom is! Na takarodj!
Úgy tűnt John nagy tekintély az alvilágban hiszen az a nagydarab pasas úgy rettegett tőle, mintha legalább is King Kong állna előtte. Pár embert elvitt magával, úgy tűnt csak a „nagy főnök" maradt a pincében. Bement egy titkos helyiségbe ami egy átjárón át vezetett. A lány követte. Mindenhol ultramodern fegyverek, számítógépek és mindenféle kütyük hevertek. Ahogy haladtak befelé vagy lefelé, azt sem tudta igazán merre is haladnak, akadt néhány labor és kísérleti helyek. Beosont az egyikbe és elvette azt a fiolás fegyvert amin az állt, hogy Memoriam. Gondolta valami memória stimuláló, ha egyszer az van ráírva, talán segíthet majd neki. Eltette majd újra a férfi nyomába eredt.
Megtalálta egy központ szerű szobában ahol egy hatalmas körasztal és a legmodernebb technikai felszerelések sorakoztak. Az asztal közepén állt egy hatalmas, de tényleg óriási széf, rajta egy Ne Érj Hozzá! felirat. Gondolta valami óriási dolog lehet benne és nagyon titkos ha senki sem érhet még a széfhez sem. Igyekezett minél közelebb menni, hogy halljon minden szót. De ahogy osont lelökött egy bögrét az egyik asztalról, ami hangos csörömpöléssel tört darabjaira. Azonnal bebújt az asztal alá, de tudta lebukott, innen már nincs tovább. És már nem lesz ott Mr. Jackson, hogy kimentse szorult helyzetéből!