22. rész - Kirándulás/A megérkezés

Olyan voltam az utóbbi pár napban mint a zombik. Suliban igyekeztem elkerülni a fiúk társaságát főleg Jeong Guk-ét. Annyira megalázó volt ami a múlthéten történt, hogy az eszméletlen... Odamegyek, hogy tisztázzak mindent erre egy másik lánnyal hempereg a hátammögött! És még ő szeret engem annyira!? Chh na persze...
Igyekeztem minden erőmmel a kirándulásra koncentrálni és mindenegyéb más dolgot kiverni a fejemből. Szerencsére már csak két nap és indulunk! Mérges voltam mindenkire, magamra Jungkook-ra és még ShinHe-re is mert nincs itt amikor a legnagyobb szükségem lenne rá! Annyira egyedül éreztem magam, talán még soha ennyire mint most.
Éppen lyukas óránk volt, én kint ültem az udvaron a szokásos helyemen, fülemben halkan szólt kedvenc dalom. Ölemben egy könyv hevert, nem igazán tudtam milyen, nem is érdekelt. Csak azért vettem elő, nehogy valaki beszélgetni kezdjen velem. Nem sokkal később megszólalt a csengő és a diákok egy emberként csődültek ki az épületből. Pár perc múlva hallottam, hogy leül mellém valaki de nem voltam rá egy kicsit sem kíváncsi, így meg sem mozdultam.
- Mit olvasol?
Hallottam meg egy igen csak vékonyka hangot. Odafurdultam és legnagyobb meglepetésemre Jimin foglalt helyet mellettem.
- Csak egy könyvet.
- Aha azt én is látom. -mondta viccelődve, de most nem igazán voltam humoromnál- Hogy vagy? -hangja komoly lett.
- Hát...mint láthatod nem vagyok a toppon. Na és te? Könnyebb már? -utaltam He hiányára.
- Fogjuk rá. Még most is elég gyakran eszembe jut.
- Nekem is... Nagyon hiányzik!
Összeszorítottam szemeim, nem akartam elbőgni magam itt mindenki előtt, mint egy óvodás.
- Semmi baj Lien, hidd el könnyebb lesz! -simogatta meg hátam.
- Én ezt most kicsit sem érzem Jimin. Minden csak nehezebb lett!
- Taehyung-ra gondolsz?
- Hát rá is, meg úgy mindenre...
- Azt mondta szakítottatok!?
- Igen, ez így volt. Megbeszéltük és közösen döntöttünk így. Remélem azért nem bántódott meg annyira!?
- Nyugi, erős srác majd kiheveri. De nem viselkedik olyan feldúltan, szóval nem lesz baj.
- Kössz, hogy megpróbálsz vígasztalni de szerintem csak csalódást fogok okozni neked.
- Ugyan, felőlem nyugodtan sírhatsz, kiabálhatsz vagy meg is üthetsz. Kibírom! Barátok vagyunk, még ha ez eddig nem is lett volna olyan világos. -ezt igazán jól esett hallani.
- Kössz Jimin, tényleg jó barát vagy! Már értem ShinHe mért szeretett annyira.
Kár volt újra felemlegetnem a lányt, így csak újból feltéptem a fiú sebeit. De buta vagyok! Szomorúság ült ki arcára, szemeivel a földet bámulta.
- Legalább mi szinglik tartsunk össze nem? -próbáltam felvidítani.
- De. -nézett rám- Ma Jin tart egy kis bulit mielőtt elutaznánk, nem jössz el?
- Mért, ő nem jön?
- De persze. Csak ott nem igen lesz lehetőségünk bulizni, így itt tartunk egyet a nagy utazás előtt.
- Áh értem. Kössz de inkább kihagyom. De ti csak érezzétek jól magatokat.
- Tae miatt akarod kihagyni?
- Nem, dehogy. Vele nincs bajom. Csak nem vagyok bulizós hangulatomban, ennyi.
- Oké te tudod. Akkor holnap találkozunk.
Csak bólintottam ő pedig odament a többiekhez. Nem akartam de odapillantottam a fiúkhoz, meglepő mód Seong Yeon nem csüngött Jeong Guk nyakán, sőt sehol sem láttam. Bár nem mintha bármi közöm is lenne hozzá mit csinálnak azok ketten. Világosan a tudtomra adta, hogy nem kíváncsi többé rám.
Hazaérve az üres lakás fogadott és egy cetli miszerint anyáék elmentek a nagyihoz és holnap jönnek. Szuper...egy újabb magányos este.
Végre eljött a nagy nap! Utazunk!!! Bár nem mintha nagy kedvem lett volna hozzá. Reggel bepakoltam a bőröndömbe mindent ami fel volt írva aztán indultam, nehogy elkéssek. Két busszal mentünk, hogy az összes végzős osztály kényelmesen elférjen. Én gyorsan felszálltam és a legutolsó ülésbe helyeztem le magam, bízva abban, hogy senki nem akar mellém ülni. Sokan nem szeretnek leghátul utazni.
Lassan ment a beszállás, egyes diákok sokat variáltak, hogy ki kivel akar ülni és kivel nem. Aztán az igazgató rendre utasított mindenkit, hogy ez nem kívánságműsor, így a végén mindenki szomorúan kullogott fel a buszokra.
Szerencsémre nem ült mellém senki, így az egész út alatt egyedül lehetek, nem kell senkivel jópofiznom. Persze azért a srácok kaptak engedélyt arra, hogy egy járműben legyenek, hiszen mért is ellenkezne bárki mikor ők a „nagy Bangtan"... Szerencsétlenségemre pont az én buszomat tudták választani, így egész utazás alatt hallgathatom a baromságaikat.
Amíg tartott az út csak az ablakon bámultam kifelé és néztem ahogy szépen lassan elhagyjuk a várost. Gyönyörű helyeken, vidékeken mentünk keresztül amíg elértünk Észak-Gyeongsang tartományba és azon belül Gyeongju-ba. Egyszerűen gyönyörű ez a hely! Meseszép a táj szinte már festői és az sem utolsó szempont, hogy ez a hely volt régen Seorabeol az egykori Silla királyság fővárosa! Sokszor néztem végig a Silla királyság égkövét s így, hogy most itt lehetek ahol ez valaha megtörtént hát....az maga az álom! Imádom a történelmi filmeket, sorozatokat mert abból rengeteget tanulhat az ember. Ugyanazok az épületek voltak, mint a sorozatban. Alig vártam, hogy idejöhessek és bebarangoljam a helyet. De még nem álltunk meg, nem messze volt egy kialakított szállás amit már régen lefoglaltak a számunkra. Nem mondanám szállodának, bár...van olyan hely ahol az ilyesmit már négy csillagos paradicsomnak neveznének, de itt nem. Számunkra barátságos szállás helyek.
Leszálltunk és mindenki fogta a csomagját majd a tanároktól kapott kulcsokkal elindultunk megkeresni a szobánkat aminek száma egyezik a kulcsaink számával. Én a harmadikon találtam meg a szobámat, ami számomra nagyon szép volt. Nem volt túl nagy, pont megfelelő. Szépen bevetett ágy, hatalmas szekrény a csomagoknak, fürdőszoba és még tv is volt. Ami meglepett, mert azt hittem itt nem lesz ilyesmi mivel itt az a lényeg, hogy kint legyen az ember. Kiránduljon, sétáljon, felfedezze a környéket és a park látványosságait. Nem messze volt egy folyó ami egy nagyobb tóba torkollott. Leszögeztem, hogy nem megyek a közelébe mert nem tudok úszni és ha beleesnék tuti nem élném túl.
Az aznapunk szabad volt, ismerkedhettünk a környékkel de vacsorára vissza kellett érnünk. Gondoltam lemegyek a régi épületekhez és körül nézek egy kicsit. Ahogy leértem a halba láttam ahogy a fiúk összegyűltek és nagyon terveznek valamit. Mivel nem érdekelt mi van velük, így ügyet sem vetve rájuk elindultam az úticélomhoz. Kb fél órába telt amíg odaértem, de minden lépést megért! Gyönyörű volt a hely, a hatalmas kapuk, a gyönyörű épületek...szavak nincsenek rá olyan szép volt minden! Azonnal elővettem telefonom és lefényképeztem minden apró kis részletet, hogy meglegyenek emlékbe.
Elidőztem ott egy darabig majd meghallottam egy kisebb hangzavart nem messze. Odasiettem és láttam ahogy a fiúk éppen énekelnek és valaki felveszi őket egy kamerával. A dalt hallgatva ismeretlen volt számomra, biztos valami új számuk volt. Nem akartam maradni de megfogott a dalszöveg így végighallgattam őket. Klassz kis dal volt, hazudnék ha azt mondanám, hogy rossz lett és a helyszín is pont megfelelő hozzá. Biztos így is tervezték a dolgot... Mikor végeztek nagy volt az ünneplés, páran akik ott voltak megtapsolták őket. Én igyekeztem minél gyorsabban elhagyni a helyszínt, de késő volt kiszúrtak.
- Lien! Hahó Lien! Gyere ide! -kiabált utánam Yoon Gi.
Nem volt mit tenni, muszáj voltam odamenni. A hátam közepére sem kívántam a dolgot, de Kook miatt nem sérthetem meg a többieket.
- Sziasztok! -köszöntem, kórusban köszöntek vissza asszem még Jungkook is.
- Na milyen volt az új dalunk? -kérdezte Jin vállamnál átkarolva engem.
- Klassz lett és jó helyszín választás! -kacsintottam rá.
- Ugye? Szerintem is, de a srácok lehurrogtak miatta.
- Ne hallgass rájuk, jó lett az összhatás.
- Mit csinálsz itt? -lépett oda Jimin.
- Csak jöttem megnézni helyet. Mindig el akartam jönni ide.
- Van kedved tovább folytatni a bejárást, velem? -kérdezte félve.
Láttam, hogy mindenki minket néz, még Guk is. Mély levegőt vettem és Jimin mellé álltam.
- Persze, menjünk!
Kicsit eltartott karját a testétől én pedig belékaroltam. Úgy sétáltunk el onnan, otthagyva a többieket.