Maya szemszöge:
Hát nem is tudom mit gondoljak!? Végülis nem bántam meg, hogy hagytam magam rábeszélni erre az utazásra, legalább elterelődik a figyelmem Noahról. Totál lesokkolt mikor közölte Kia és az igazgató is, hogy kiiratkozott az egyetemről és még a városból is elment. Sosem gondoltam volna, hogy el fog menni! Plusz ha mindaz igaz amit Kiara mondott nekem, akkor mindez miattam van! Miattam vesztek össze Jamesel és miattam menekült el a városból és előlem! De talán a legjobban az bántott, hogy engem be se avatott, nem mondta el mit érez, simán se szó se beszéd, lelépett! Hogy tehetett ilyet!? Ez a legnagyobb faszság amit egy ember megtehet a másikkal! Engem meg se hallgatott, el sem mondhattam neki mit is gondolok minderről és nem avathattam be a saját érzéseimbe! Hogy mit is érzek? Leginkább haragot! Rettentően haragszom rá! Szemét dolog amit tett és nem tudom képes leszek-e valaha megbocsájtani neki!
Mérgelődésemből az éppen érkező Kia és Emma térítettek vissza. Eléggé jókedvűnek tűntek és jól fel voltak öltözve. Talán megyünk valahova és nekem nem szóltak?
- Szia Maya, hát felkeltél végre!? -huppant le ágyamra Kia.
- Aha. Miért vagytok ennyire bebugyolálva? Talán készültök valahova? -mutattam öltözékükre.
- De hisz tegnap mondtuk! Ma kirándulni megyünk a hegyekbe. Hol jársz te lány!? -ütögette meg halántékom Emma, kedves lány, bírtam őt is!
- Bocsi, totál kiment a fejemből! Adjatok öt percet és elkészülök! -pattantam ki az ágyból.
- Annyira ne siess. Fél óra múlva van megbeszélve a halba a tali! Addig simán elkészülsz!
Miután megtudtam nem kell mindent magamra kapkodni, ezzel nagy esélyt adva annak, hogy valamit tuti felemásan vagy kifordítva húznék fel, nyugodtan kezdtem el kiszedni a bőröndömből a kigondolt cuccaimat.
Lent már a többiek vártak minket, amit egy igen csak számos társaság takart. Nem csak mi mentünk hanem a másik falka tagjai is. Nem volt gondom ezzel, kb mindenkivel beszéltem pár szót mióta itt vagyunk, egész jófejek! Bár legtöbbet Jamesel voltam, sokat beszélgettünk és sétáltunk a közeli erdőben. Jó volt vele lenni és örültem, hogy eltűnt az az énje amit a legelején bemutatott nekem! Tényleg nagyon kedves volt és nem zavarta amiért annyit beszéltem Noahról és a szemétnek ható lelépéséről! Bár azt sosem említette min is vesztek össze, csupán tisztában voltam azzal, hogy miattam volt! Remélem egyszer azért beavat a titokba!
Asszem csak Lory az akivel nem igazán tudok közös nevezőre jutni. Nem tudom miért de maga a jelenléte is zavaró számomra, mondhatni irtózom tőle! Olyan kis kényes, nyafog mindenért és őszintén szólva egy igazi kis kurva alkat. Rámászik minden pasira, de tényleg mindenkire még Jamesre ami eléggé zavar, főleg mert nem úgy tűnik, mintha őt ez annyira zavarná! Jó mondjuk nem úgy értem a rámászást, hogy csettintésre lepippantja őt de olyan undorító módon kelleti magát, hogy már nekem fáj ránézni! Igazán ribanciasan viselkedik! Azért örülök, hogy nem minden falkatag ilyen!
Miután megbeszéltük a napirendet fogtuk táskáinkat és hátunkra véve elindultunk a rengetegbe. Igazán szép volt a táj, mindent hó borított be, a fenyőkön kifejezetten varázslatosan hatott a fehér takaró. Bár az első napon látottak után én már mindent a varázslatnak tudok be! Hihetetlen volt amit azok az emberek műveltek, sosem gondoltam volna, hogy olyasmi egyáltalán létezik!
Ahogy a kis társaságunk haladt előre a talpunk alatt csak úgy ropogott a hó! Az egész utat végig beszélgettük a többiekkel, a „rokonok" arról faggattak mi van köztünk Jamesel. Hát mivel ezt én sem nagyon tudtam csak annyit válaszoltam, barátok vagyunk. Most mit mondhatnék?
Kezdett besötétedni mire elértünk egy olyan helyre ahol a Jameséhez hasonló faházak voltak. Mindenki automatikusan ment be 1-1-be mire én csak tanácstalanul álltam kint a hidegben. Ők már biztos sokszor voltak itt, bizonyára mindenkinek megvan a maga kis lakja, csak nekem nem... Mit is kéne most csinálnom? Végignéztem ahogy hármasával eltűnnek az ajtók mögött. Én Kiaraékhoz akartam menni de oda is hárman mentek be, Kia, Emma és Nia. Jamest néztem de őt sehol sem láttam. Fogalmam sincs hova tűnhetett. Vállat vonva elindultam az egyik kis faház irányába. Az ajtónál állva hangokat hallottam, megálltam hallgatózni, nem akartam olyan helyre benyitni ahol párok vagy házastársak vannak. Mert akadtak olyanok is. Ahogy hegyeztem füleim egy ismerős hangot véltem felfedezni.
- Jaj nemár! Most komoly? -hallottam meg Lory idegesítő nyávogását- Ezért elküldesz?
- Menj el Lory! Amúgy se mondta senki, hogy idegyere! -felismertem, ez James!
Nem tudom miért de azonnal elöntött a düh, ott vannak bent, ketten és... Ahj! Fogalmam sincs mi ütött belém! Be akartam rontani és elküldeni azt a lotyót egy melegebb éghajlatra, de nem tettem, nem tudtam... Csak álltam és hallgattam eszmecseréjüket.
- Dehát eddig mindig én voltam itt!
- Ja de most már nem leszel! Menj el Lory!
- Jó, megyek! De ha az a kis cafka majd visszautasít ne gyere hozzám könyörögni!
Kivágódott előttem az ajtó és szó szerint belémütközve rohant el a helyszínről a kis sértődött ribi! Szerintem fel se tűnt neki, hogy kis híján a bordáimat is magával vitte. Ahogy felnéztem James kéken izzó íriszeivel találtam szembe magam. Eléggé meglepte, hogy ott lát, biztos nem számított arra, hogy valaki épp az ajtónál áll. Eléggé kínosan éreztem magam, így sarkon fordultam, hogy minél hamarabb eltűnhessek ebből a cikis helyzetből. De nem jutottam sokáig ugyanis két lépés után egy hatalmas rántással a házban találtam magam. James berántott és nekipaszírozott a falnak. Két oldalt megtámasztotta magát izmos karjaival. Bár kicsit haragszom rá Lory miatt de el kell ismernem iszonyat jól néz ki így is!
- Engedj el James! -próbáltam ellökni, de esélyem se volt, erősebb nálam sokkal.
- Hova akarsz menni?
- Mindegy csak el innen!
- Nem tudsz máshol aludni, minden lak foglalva van! -szuper!
- Akkor majd visszamegyek a hotelbe.
- Ilyenkor? Maya nagyon hideg van odakint! Még megfagynál a végén!
- Tudok magamra vigyázni! Plusz nem igazán tűnt úgy, hogy érdekelne megfagyok-e vagy sem! Simán kint hagytál az erdőben! Mikor pontosan tudod, hogy még sosem voltam itt, nem tudom mi hogy működik és ki hova tartozik! -soroltam szemrehányóan- Bár igaz eléggé elfoglalt voltál, hogy törődj velem! -szinte köptem a szavakat.
Ideges voltam! Bár nem igazán tudtam hova tenni ezt a nagy dühöt. Végig nézett rajtam majd elkezdett nevetni. Nevet? Ez most komoly? Ha eddig nem lettem volna épp eléggé ideges ezzel mégjobban felhúzott!
- Mi a bánatot nevetsz hm!? Mi olyan vicces?
- Ugye tudod, hogy nagyon cuki vagy amikor féltékeny vagy!? -simított végig arcomon.
- Nem vagyok féltékeny! -löktem el kezét- Mire lennék ugyan!? Tőlem aztán azt csinálsz meg azzal amit akarsz! Leszarom!
- Igen? Hát nekem nem úgy tűnik! -arcáról nem lehetett levakarni azt az önelégült vigyort, amiért most legszívesebben felképelném!
- Akkor valamit nagyon rosszul látsz!
- Biztos? Mert eddig semmi gond nem volt a látásommal! -lehajolt hozzám és a fülembe suttogott- Nincs köztünk semmi Loryval, ne aggódj.
- Pont leszarom van-e köztetek valami vagy nincs! -löktem el magamtól- A ti dolgotok!
- Hát nekem nem úgy tűnik, hogy leszarod! Féltékeny vagy! -dalolászta vidáman.
- Nem vagyok! -nevettem kínomban- De hiába mondok bármit ugye?
- Jó akkor nem vagy. -mégjobban a falhoz préselt, szinte két centi távolság ha volt köztünk- Mi lett volna ha arra jössz be, hogy épp csókolózunk Loryval? -óh szóval ezt akarod játszani(?) oké!
- A ti dolgotok. Egészségetekre! -mosolygtam rá magabiztosan.
- Miért nem jöttél be mikor meghallottál minket?
- Nem akartam zavarni! -vontam vállat.
- Vagy mert féltél mit fogsz látni! -húzta féloldalas mosolyra száját.
- Ugyan... Ne reménykedj! Nem vagyok féltékeny és nem is leszek! Ugyanis nincs mire!
- Oh. -elhúzódott tőlem, kissé meglepte amit mondtam- Ha te így látod...
- Mért is lennék? Hisz én vagyok a párod nem? Nem Lory!
Meglepetten fordult vissza felém. Száját eltátotta és álla mondhatni a fapadlózaton landolt. Fejbe vághatta amit mondtam, mert még el is sápadt egy pillanatra. Mivan ennyire nem számított erre? Bár mondjuk én se!
- Hogy mit mondtál? -tette fel a kérdést, bár szerintem nem azért mert ne értette volna, hanem mert nem hitte el amit hall.
- Jól hallottad James! -mosolyodtam el.
- Szóval tényleg akarsz a Párom lenni? -ezt úgy kérdezte, mintha egy angyaltól kérdezné valaki, hogy beléphet-e a mennybe.
- Igen!
- De ugye ezt nem csak Lory miatt mondod?
- Nem! Neki ehhez semmi köze! Kedvellek James, nagyon is! Szeretnék veled lenni. Vagy te már nem akarod...?
- Jaj dehogynem! -jött oda és felkapott a földről, megpördült velem amire felsikoltottam- Istenem de rég vártam már erre! -tett le- Köszönöm Maya!
Válaszolni se tudtam, azonnal ajkaimra tapadt. Istenem az a csók, fantasztikus volt! Ha nem tart meg esküszöm elájulok! Sokkal jobb volt és mélyebb, mint a múltkor! Annyi különbséggel, hogy ezúttal nem akartam leállni és elrohanni, és ő sem! Bár a múltkor ő folytatásra számított.
Felsőm cipzárjához nyúlt és lassan húzta le azt, majd leszedte rólam. A földön landolt az ingje társaságában. Mikor elémtárult felsőteste azt hittem ott helyben halok szívhalált! Hogy nézhet ki valaki ennyire jól? Bűncselekmény ilyen testtel rendelkezni! Muszáj voltam kockáin végig simítani amit egy igazán önelégült mosollyal díjazott. Fenekemnél felemelt és lábaimat összekulcsolva derekán tartottam meg magam. Az ágyhoz cipelt de addig egy pillanatra se váltak el ajkaink. Annyira belemerültem telt ajkaiba, édes csókjába, hogy nem hittem el, hogy egyáltalán ilyen van! Ledobott az ágyra és felém tornyolusva megmábult engem. Amitől totál zavarba jöttem! Nem tudom miért de annyira zavarban voltam akár egy szűz lány. El is pirosodhattam mert csak nevetett rajtam. Kicsit megrúgtam az oldalát, hogy engem csak ne nevessen ki amit egy újabb csókkal díjazott. Kezei vándorútra indultak és megálltak nadrágom fűzőjén. Kioldva azt elkezdte lehúzni, megemelve csípőmet segítettem neki a lehámozásban. Zavart, hogy rajtam csupár fehérnemű van még ő szinte felöltözve stírölget engem! Gondoltam most rajtam a sor, nadrágja övéhez nyúltam és kicsatoltam azt. Kaján vigyorával segített nekem megszabadulni ruhadarabjától ami a földön landolt, a többihez hasonlóan.
Kissé rámnehezedett ahogy lehajolt hozzám, kellett egy kis idő amíg megszoktam súlyát. Ahogy csókolt aprón mozgott fölöttem de így is éreztem boxerén keresztül igen csak méretes férfiasságát. Anyám mi volt neki az apja, egy ló? Az első alkalomkor féltem ennyire mi lesz ha beteszik, de azért most is aggódtam hiszen el van látva a gyerek! Mi lesz ha fájni fog?
Mikor megszabadultunk minden ruhaneműtől leoltotta a lámpát, bár nem értettem mire jó ez! De amikor megláttam szemeit halvány kéken izzani, mindent megértettem! Amint megéreztem méretes már-már nem normálisan óriási darabját bennem felnyögtem. Kicsit fájt a mérete de hamar jól eső érzések váltották fel a rosszakat. Minden egyes lökésnél mintha elélveznék de mégsem, nem is értettem hogy tud ilyen érzéseket kiváltani belőlem! Ez kb egy óra hosszáig eltartott, amit nem is értettem hogy a fenében lehetséges, majd hangosan nyögve -én inkább már sikítozva- mentünk el. Fáradtan ziháltunk mindketten, kimerülve rogyott le mellém az ágyba. Közelebb húzott magához és átkarolva simogatta karomat.
- Hát Maya... -szólalt meg hosszú percek után- Ez hihetetlen volt! Soha nem szexeltem még ilyen jót az életben! -bár csak egyszerű szavak voltak mégis totálisan zavarba jöttem miattuk.
- Igen, egészen felfoghatatlan volt!
- Köszönöm! -puszilt hajamba, mielőtt megkérdezhettem volna mit válaszolt kérdésemre, mintha csak megérezte volna meg akarom tudni mire céloz- Köszönöm, hogy velem vagy! El sem hiszed milyen sokat jelent ez nekem! Teljes lettem, hála neked!
Felnéztem rá és mosolyogva adtam csókot szájára amit készségesen viszonzott. Szorosan hozzábújva aludtam el. És elkönyveltem magamban ezt a napot életem legjobb napjának!