Reggel hangos lövésekre ébredt az egész birtok. NaRa ijedten a nappaliba szaladt, fegyverrel kezében. Meglepve látta, hogy a fiúk halálos nyugodtsággal ülnek a kanapén, sőt volt aki fel sem ébredt még. Nem értette mért van mindenki idebent mikor kintről valaki vagy valakik támadják őket.
- Istenem mi ez a kibaszott hangzavar!?
YoonGi álmos egyben mérges hangja beszelte az egész földszintet és kikerülve a lépcső alján álldogáló lányt, mérgesen a konyhába trappolt. Érdekes, NaRa is éppen erre lett volna kíváncsi. Mi ez a hang és miért nem tesz senki semmit?
- Csak V az. -adott választ Hoseok, aki egy nagy pohár kávét igyekezett mihamarabb magába tömni.
- És mi a faszomnak lövöldözik hajnali kilenckor? Arra nem gondol, hogy más még aludna!?
YoonGi mérgesen ült a fiúk közé egy igazán méretes adag kávéval kezében.
- Nem tudom mi baja. -ingatta fejét Jin- Hajnalban felkeltett és leordította a fejem amiért nincs frissen főzött kávé aztán hátrament az edzőterembe, most meg ezt csinálja.
NaRa elképedve hallgatta ahogy legfőbb bizalmasai és legjobb barátai sem értik Taehyung fura viselkedését. Pedig aztán ha már ők sem tudnak semmit, akkor ott gond van!
- Bazdmeg, a főnök bekattant!
Hobi igazán hitelesre sikerült felszólalásán mind nagyot nevettek, még Agust is elmosolyodott.
- Apropó MinJi, te hol voltál tegnap? Egésznap téged kerestelek. -szegezte neki a kérdést Jin.
- Volt egy kis elintéznivalóm. Bocsi amiért elfelejtettem szólni. -mosolygott rá hamisan.
- Nem gond. Csak gondoltam kicsit edzhettünk volna NamJoonnal de már mindegy.
- Majd bepótoljuk a csoportos tréninget rendben? De most jobb ha megnézem mivan Taehyungal. A végén még elhasználja az összes lőszert.
- Hát szerintem nem jó ötlet most őt zavarni. -csatlakozott Jimin is- Szerintem hagyd őt békén. -vágta hozzá kissé bunkó stílusban.
Mind a fiúra kapták tekintetüket, hiszen sosem szokott tiszteletlen lenni, főleg nem lánnyal és főleg nem azzal aki a csapathoz tartozik. NaRa sem értette ezt a durva hangnemet, de valamiért erős sejtése volt, hogy köze van a múlt estéhez. S ez mégjobban felvillanyozta kíváncsiságát. Otthagyva a fiúkat a gyakorlópálya felé vette az irányt, ahol Taehyung éppen fegyverét vágta földhöz, kisebb port csinálva magaköré.
- Rohadj meg ott ahol vagy te rakás szar! -üvöltötte a földön heverő tárgy felé.
- Mit vétett ellened az a szegény pisztoly?
A lány hangjára döbbent arccal fordult meg és pislognia kellett párat, hogy eldöntse most NaRa tényleg ott van-e vagy csak halucinál. Vicces ábrázata mosolyt csalt a lány arcára.
- MinJi? -úgy nézett rá, mintha legalább is egy természetfeletti lény szállt volna alá az égből.
- Mivan? -tárta szét karjait, látva a férfi döbbenetét- Csak szólok, hogy jobb ha most egy ideig elkerülöd YoonGit vagy rettentően meg fog verni amiért felkeltetted. Még aludni akart szegény pára. -nevetett fel a fiúra kicsit sem illő jelzőn.
- Ch, pont leszarom YoonGi alvásigényét. -fordult vissza a céltáblák felé.
- Mit csinálsz egyébként?
- Mért minek tűnik? -emelte oldalra fegyverét, hogy érzékeltesse irónikus gesztusát- Kenyeret dagasztok.
- Az jó. -indult vissza a házba- Csak figyelj az arányokra, hogy jó puha legyen! -kiabálta vissza.
Taehyung arcán egy halvány mosoly jelent meg és folytatta félbehagyott tevékenységét.
A nap egész jól telt mindaddig amíg délután Tae telefonja meg nem csörrent.
~ Mondd! -emelte füléhez készülékét- Hogy mivan!? Óh hogy a jó kurva életbe! Rendben RM tarts ki, hamarosan ott vagyunk! -bontotta a hívást és olyan erővel vágta az asztalnak a telefont, hogy betört a képernyője.
- Mivan, mi történ? -kérdezte Hoseok.
- Azok a kibaszott Seventeenesek megtámadták a keleti oldalt. A szállítmányra fáj a foguk. Szólj az embereknek, indulunk!
- Rendben. -rohant el.
Összeszedve a csapatot útban voltak a területük keleti oldalához, ahol általában a fegyverszállítmányt szokták elrejteni, átvenni és árusítani. Az elhagyatott gyárépülethez érve már a távolból hallani lehett a lövések hangjait. Hobi megállt a kocsival és összeszedve az embereket csapatokra oszolva közelítették meg a mit sem sejtő rivális bandát. NamJoon az embereivel teljesen beszorult az épület azon részébe ahonnan nincs másik kijárat. Hoseok biztosítva Jiminnek a terepet, embereivel lerohanta az ellenséget akiket nem igazán lepett meg az érkező erősítés. Amíg Jimin NamJoon kimentésével fáradozott addig Taehyung Jinnel oldalán az ellenséges banda jelenlegi vezetőjét igyekezte felkutatni. NaRa pedig YoonGival bújt meg a háttérben, aféle vésztartalékként. A gyár mögötti dombtetőről remek kilátás tárult a harcra, mindenki lépését látni lehetett. Jiminnek és Hoseoknak sikerült kiszabadítania NamJoont a szorult helyzetből, aki csatlakozva hozzájuk igyekezett minél több riválist kiiktatni. Eközben Taehyungnak sikerült megtalálnia a rájuk rontó banda vezetőjét, aki szintén SeungCheol egyik közeli embere. Ám elkapni már nem tudta mert egy rájuk várakozó autóba bepattant és sebesen elhagyta a helyszínt. Tae idegesen kapta elő fegyverét és a többi Seventeenes talpnyalót kezdte el kinyírni. Akár a filmekben szinte lassított felvételként sétált végig a tűzharc kellős közepén és azt lőtt le akit csak tudott. Társai hamar odasiettek hozzá, hogy védelmezzék. Mikor már úgy érezték, hogy győzelemre állnak a hátsóútról több fekete jármű is sebesen az épület felé tartott. NaRa kiszúrva az autókat intett YoonGinak, aki azonnal leadta a drótot a többieknek adóvevőjén.
~ Hallotok engem? Vétel!
~ Mivan Agust? -jelzett vissza Jimin.
~ Kurva gyorsan pucoljatok el onnan, társaságot kaptunk!
~ Mivan!? Hányan?
~ Legalább hat kocsi. Dzsipek és furgonok. Gyertek el onnan de kibebaszott gyorsan!
A dombról látták ahogy Jimin figyelmezteti a többieket és mégnagyobb lövöldözésbe kezdve menekülni kezdtek a többiek felé. Ám ekkor az épület jobb szárnya hatalmas zajjal robbant fel mely akkora löketű volt, hogy megremegtette a földet is. Az ott álló összes ember szinte pillanatok alatt halt szörnyet. Taehyung és a fiúk a földön kötöttek ki a robbanás miatt és hiába voltak már messzebb az épülettől még ígyis sikerült mindannyiuknak elég komoly sérüléseket szerezniük. A lángok és a gomolygó füst mögül egy aranyszínű terepjáró hajtott ki majd egyenesen a fiúk előtt állt meg. A hátsóülésről egy magas, fekete hajú, elegánsan öltözött férfi szállt ki, kezében egy AK108-ast tartva. Taehyung mérgesen állt fel a porból és állva a másik férfi tekintetét egyenesen előtte állt meg.
- SeungCheol. -mondta ki nevét mérgesen.
- Szevasz Taehyung. Jó újra látni! Mennyi ideje is már? -nevetett fel gúnyosan.
- Mi a francot keresel itt? Az ilyen piti kis ügyeket nem a kis pincsijeid végzik?
- De, általában igen. Viszont egy kismadár elcsiripelte, hogy te is itt vagy. Gondoltam meglátogatlak.
- Nos láthattál -mutatott végig magán- most pedig takarodj vissza oda ahonnan jöttél! -ordította.
- Ez igazán dícséretes dolog. -tapsolt.
- Mi? -kérdezte flegmán.
- Hogy egy ilyen szorult helyzetben is játszod itt a nagymenő maffia főnököt, miközben jócskán túlerőben vagyunk!
- Voltam már ennél neccesebb helyzetben is SeungCheol, néhány kis öleb nem fog megijeszteni.
- Na és egy kicsit több?
Hirtelen ismét autók tűntek fel a közelben, régi katonai harckocsik amikben anno a katonákat utaztatták. Szinte még le se parkoltak a járművek már ugrottak is ki belőlük a felfegyverzett emberek. NaRa szívverése még sosem volt ennyire gyors és intenzív, már hangokat sem hallott a fülében lüktető pulzusa miatt. Rettentően félt mi fog most történni a lent csapdába esett fiúkkal. Hiszen hiába van még nekik is egy tartalék csapat, az ellenség sokkal nagyobb létszámmal van jelen.
Taehyung keresztbe tett karokkal állt a rivális banda vezetőjével szemben, szemeiben egyáltalán nem látszott sem a megadás sem a félelem leghalványabb szikrája sem.
- Most mit vársz SeungCheol, dícséretet? Tapsoljalak meg amiért sikerült hadsereget toboroznod?
- Hát tapsolni azt nem kell, viszont egy térden állva könyörgés nem ártana. -mosolya roppant ördögien és kegyetlenül mutatott- Feltéve ha életben akarsz maradni!
- Ismersz, sosem fogok könyörögni senkinek! Ahhoz, hogy esedezni láss, kurvára egy súlycsoportban kéne hogy legyünk. De mivel te egy senki vagy... -tárta szét karjait.
- Rendben, ahogy akarod. Viszont akkor itt és most meghalsz! -ordította.
- De akkor te is jössz velem! -kacsintott rá- Sok sikert SeungCheol!
A férfi dühbe gurulva rontott neki Taehyungnak aki ellépve a felé száguldó ökle elől elkapta karját és kicsavarta ujjai közül a fegyvert, átdobva Hoseoknak aki gondolkodás nélkül tüzelni kezdett. Újra heves tűzharc alakult ki amihez már YoonGiék is csatlakoztak. Körbevették a terepet és igyekeztek minél több Seventeenes csatlóst megölni a lehető legkevesebb veszteséggel.
A B.T.S. banda roppant ügyes volt, remekül tizedelték az ellenséget, csupán hanyagolható veszteséggel oldalukon. De a nagy harc közepette Taehyung és az ellenséges SeungCheol eltűntek az emberek szeme elől. Mikor már néhány vezér hanyagolható volt elindultak főnökük megkeresésére. NaRa is velük tartott. Jiminnel oldalán ment be a még mindig lángoló gyárba, megkeresni Taehyungot. A földszinten kettéváltak és a fiú meghagyta testvérének ha rábukkanna Taere ne csináljon semmit hanem szóljon neki, majd ő kimenti társát a szorult helyzetből. Miután megígérte neki -amit biztosan nem fog betartani- elindult az emeletre. A néhol fából készült szerkezett hangosan ropogott a rajta táncoló lángoktól. NaRa óvatosan bújt át a gerendák alatt, vigyázva meg ne sérüljön. A tetőre érve veszekedés hangjait kezdte el hallani s lépteit gyorsabbra vette. Kilesve a fal mögül megpillantotta Taehyungot akit három ember szorított a földre, míg SeungCheol ördögien vigyorogva tornyosult fölé. Nem értette hogy lehet az, hogy Taehyung még egy ilyen helyzetben sem fél vagy retten vissza. Mitől ennyire magabiztos? Honnan szerez ennyi bátorságot? Elképesztő egy férfi ezt meg kell hagyni!
Tudta valamit tennie kell és nem várhatja meg amíg Jimin odaér. Így megkerülve a betontömböt az ellenség hátamögé osont, kibiztosítva fegyverét. Amint kilépett a fal takarásából Tae azonnal megpillantotta őt és egy önelégült mosoly ült ki arcára.
- Elképesztő vagy Kim Taehyung! Még a halálod percében is képes vagy vigyorogni.
- Hát most mit mondhatnék? Szexi a mosolyom, szeretem a veszélyt, ja és kezeket fel!
NaRa két lövést leadva leszedte azt a két embert akik Taet fogták közre, míg a harmadik elmenekült. SeungCheol értetlenül, összevont szemöldökkel fordult meg, egyenesen a lány által tartott fegyver csövével nézve farkasszemet. Felemelte kezeit és Taehyung lassan odasétált a lányhoz, kire egy elismerő pillantást vetett majd győztesként helyezte kezét vállára.
- Látod SeungCheol(?) ez a baj benned, mindig alábecsülöd az ellenfeled. Ezért veszítesz folyton.
- Most azt hiszed győztél, ugye? -kiabált vele mérgesen.
- Hát nagyon úgy tűnik.
- Nem! Ez még közel sem a vége Taehyung. -megfordult és nekiszaladásból leugrott az öt emelet magas épületről- Még nincs vége! -ordította.
Majd meghúzva egy kisebb zsinórt ruhája átalakult és könnyű szerrel végigsiklott a táj felett, akár egy madár, eltűnve az emberek szemei elől. Az ott ragadt ellenséges erőket mind megölték, majd Taehyung a munkára alkalmas embereivel az épen maradt árukat igyekezte minél gyorsabban elszállíttatni egy másik, jobban őrzött titkos területre. Sérült társait a saját kis kórházukba vitette, hogy Ji doktor kezelésbe vehesse őket.
NaRaval oldalán tért vissza a birtokra, s bár egy autóban utaztak egész úton egy szót sem szóltak egymáshoz. NaRat lekötötte a még mindig túlzott izgalommal teli belsője és a fiú iránti fura érzései, amik egyre nagyobb nyugtalanságot okoztak számára.
Taehyungot pedig a mai nap ért támadás a gyárnál. Tudta SeungCheol okkal ment el oda, hiszen nem mutatkozik bárki előtt csak úgy, főleg mióta kezdi kinőni a maga kis területét. V tudta, hogy amit mondott az igaz, még nincs vége! Sőt, az igazi harc még csak most kezdődik.