Másnap Sofi keltette nővérét, hogy fura hangokat hall a nappali felől de nem meri megnézni mi az. Nyugalomra intve a kislányt, óvatosan lesétált a lépcsőn és hamar rájött mi is vagyis pontosabban ki adja ki azokat a hangokat. Felvigyázójuk, Tae ügynök a konyhában próbált valamit összeütni magának, nem túl sok sikerrel. Intve hugának, hogy nyugodtan lejöhet együtt sétáltak oda a küszködő férfihoz.
- Te meg mit csinálsz? -állt mellé.
- Egy kis rament akarok csinálni de sehogy sem akar összejönni. Tök bonyolult! -nyafogott.
- Mi bonyolult abban? -nevetett- Na add ide mert csak elpocsékolod a hozzávalókat! -vette át az irányítást, majd főzni kezdett.
- Te tudod hogy kell rament csinálni? -nézett rá elcsodálkozva.
- Persze. Anya gyakran csinált nekünk. Mondtam már, hogy én is Koreából származom nem idegen számomra a konyhája sem!
- Persze elnézést a feltételezés miatt! -emelte fel kezét védekezően- De nincs még korán a ramenhez? Még csak nyolc óra múlt Taehyung.
- Tudom de ma nehéz napom lesz! Be kell mennem a központba, addig Jimin jön majd helyettem, de kb egy órás csúszással. Nem lesz baj ugye?
- Dehogy. Mért lenne? Van már hír Jeong Gukról?
- Nincs. Este próbáltam hívni, de kinyomott. Írt egy sms-t, hogy valami nagy dologban van benne nem tud jelentkezni.
- De végülis ez jó hír nem? Hiszen akkor nyomra akadt vagy rosszul gondolom?
- Nem csak... -túrt bele fekete tincseibe- Olyan rossz érzésem van. Valami történni fog!
- Rossz dolog? Szerinted lebukik?
- Hát nagyon remélem, hogy nem! De nagyon aggódom. Ha ilyen érzésem van az általában sajnos mindig bejön és sosem végződik jól. Féltem Kookot!
- Megértelek. Remélem nem esik baja!
Beszélgetésüket befejezve Lia teljes egészében az ételre koncentrált majd miután kész lett vele szedett a fiúnak és hugának is. A korai ebéd után Tae sietve távozott a házból, jól bezárva magamögött az ajtót. Sofi jóllakottan ült le a tv elé, míg nővére az ablakon bámulta a havas tájat. A Taevel való beszélgetése teljesen felkavarta, aggódni kezdett Jeong Gukért. Mi van ha igaza van és bajba került? Ha lebukik, Diego képes kinyírni őt! ~Bárcsak adna magáról hírt! Imádkozott némán. Szikrázó napsütésben az ég halvány kéken csillogott, a havas táj csak úgy tükrözte vissza a napnak sugarait, amik úgy csillogtak rajta akár a gyémánt. Elmerengett, hogy mennyivel jobb lenne most otthon lenniük, csak ők és senki más. Néznék a tv-t, forrócsokit innának és készülődnének a közelgő karácsonyra. De így, hogy egy idegen helyen vannak, elzárva mindentől ráadásul életveszélynek kitéve, még ez a szép napot sem tudja többé szépnek látni. Ha kinéz az ablakon nem a gyönyörű tájat figyeli, hanem az elsétáló embereket, hogy ki mikor akarja őket megölni. Egy becsapott kocsiajtóra is már azt hiszi, hogy lőnek rájuk. Fél ha ennek az egésznek vége is lesz majd egyszer nem tud már ugyanúgy élni, mint azelőtt. Folyton félni fog mindentől, ha elmegy sétálni folyton hátra fordul majd, hogy követi-e őt valaki, fél, hogy már ezekután attól fog rettegni ki mikor akar egy golyót belé repíteni. Szomorú gondolataiból kopogás hozta vissza. Az ajtóhoz sétálva kinyitotta azt, hogy beengedje vendégét, de nem egészen az a személy lépett állt a küszöbön, mint akire számított. Kerek szemekkel nézett végig a férfin. Hugát azonnal felküldte az emeletre és kiment a házból, behajtva magamögött az ajtót.
- Te meg mit keresel itt? Menj el Hobi! -mutatott az út felé.
- Kérlek hallgass meg Lia! Fontosat akarok mondani! -berántotta az ajtón és jól becsukva azt elzárva a lány menekülési útját.
- Mit akarsz? Jimin mindjárt itt lesz! -próbálta rávenni a távozásra.
- Tudom. Épp ezért jöttem most. Még a központba van. Csak hallgass meg, semmi mást nem kérek! -könyörgött.
A lány elgondolkodott, hogy meghallgassa-e vagy se hiszen mégis csak legutóbb is átverte. Nem akarta, hogy újra hazudjon neki. De annyira könyörgött és annyira őszintének tűnt aggódása, hogy végülis belement abba, hogy meghallgassa.
- Öt perc! Ennyit kapsz! -bújt ki a „torlasz" alól- Mivan?
- Tévedtem!
- Ezt nem igazán értem. -ráncolta össze szemöldökét.
- Nem Kook az áruló! Félrevezettek engem, sőt a többieket is! Totál félrement az egész nyomozás!
- Mivan? Nem értek semmit! Beszélj már érthetően Hobi!
- Jin az! Jin a ludas! Ő kavarta össze a szálakat! Elhitette a parancsnokkal, sőt a többiekkel is, hogy én köptem pedig ez nem igaz! -közben folyton az ablakon bámult kifelé, hogy jön-e valaki.
- Mi? Mért tenne ilyet? Taehyung szerint ő a tisztesség mintaszobra!
- Ja vagy csak ezt a képet hitette el magáról!
- Nem. Ez nem igaz, nem hiszek neked! -rázta fejét.
- Pedig hinned kell, esküszöm az igazat mondom! Nem vagyok áruló! -ragadta meg a karját.
Abban a pillanatban lépteket hallottak és Jimin hangját ahogy a kulcsokat keresi ki zsebéből. Hoseok a hátsóajtóhoz sietett, a lánnyal a nyomában.
- Beszélj Jiminnel, mondj el neki mindent és ő kideríti mi folyik a háttérben! Engem mindenről letiltottak, hála NamJoonnak! Készülnek valamire hidd el, Jin mindent csak megjátszott! -tuszkolta ki az ajtón- Hinned kell nekem! Beszélj Jiminnel!
Bezárva az ajtót elfordította a zárat, majd nekidőlve annak kifújta az eddig erősen benntartott levegőjét.
- Te mit csinálsz ott? -jelent meg a folyosó végén újabb felvigyázója.
- Semmit. -ment oda- Jimin, beszélnünk kell!
- Baj van?
- Nem tudom, lehetséges. Gyere üljünk le!
A kanapéra telepedtek mindketten majd Lia mindenbe beavatta a férfit, Hoseok felbukkanásától fogva, a feltevésein át a Jinről való vádjáig. Először nem akart neki hinni, sőt ki is nevette. Beszólt a központba Taehyungnak, hogy Jung ügynök ott járt és felkereste Aliyaht és elmondta a teóriát is amivel előállt neki. Megegyeztek abban, hogy lekapcsolják Hobit is és NamJoont is, a biztonság kedvéért kihallgatják mindkettejüket. Alig, hogy befejezték a telefonálást kb tíz perc után Tae felhívta Jimint.
~ Mondd!
~ Nem fogod elhinni! Hoseok itt van bent, feladta magát és kérte hallgassuk ki nyugodtan. A parancsnok szerint folyton azt hajtogatja, hogy nyomozzunk Jin után! Elhiszed ezt?
~ És a parancsnok mit mondott erre?
~ Engedélyt adott rá. Elhiszed ezt!? -hangjából ítélve mérges volt- Nem hiszem el!
~ Akkor mégis csak igaz az amit Hobi állított?
~ Nem hinném. De tudod milyen a főnök? Szeret mindennek utánna járni. Te el tudnád képzelni ezt Jin hyungról? Ugyan már! -nevetett keserűen.
~ Tae, ugye tudod, hogy fel kell készülnünk arra is, hogy talán mindez igaz és akkor...
~ Nem! Ez nem igaz! Aljas rágalom! Az én testvérem nem áruló! -bontotta a vonalat.
- Ez azt jelenti, hogy mégis csak igaz amit Hoseok mondott? -szólalt fel a lány is.
- Fogalmam sincs. Már nem tudom mit higyjek vagy azt, hogy kinek! Bemegyek a központba! Meg kell tudnom mi folyik itt! Kapcsold be a riasztót amint elmentem, rendben? Ha bármi van...
- Tudom, hívni foglak. Ezt már jól betanultam. -mosolygott fájdalmasan.
- Rendben. Amint tudok visszajövök.
- Jimin! -szólt utánna, mire megfordult- Tegyük fel, hogy kiderül amit Hobi mondott mind igaz, akkor mi lesz velünk? Jin tudja hol vagyunk Sofival.
- Emiatt ne aggódj! Reggel az első dolgunk lesz elvinni innen.
- Na és Jeong Guk? Ő erről nem is tud semmit! Nagy veszélyben van, hiszen Jin arról is tud, hogy Mexicoba utazott.
- Honnan...? Tae... Elmondta neki igaz? -bólintott- Istenem az a buta gyerek! Hát mit nem ért abból, hogy szuper titkos!? Sietek, kiderítem mi folyik itt aztán visszajövök, ígérem!
- Rendben. De kérlek siess!
Bólintott majd sietve hagyta el a házat. A lány élesítette a riasztót és felment riadt kishugához. Elmondta neki, hogy ismét el kell menniük onnan egy másik, biztonságos helyre. A kislány nem örült neki, de nem volt más választása. Alig aludt el huga mikor Aliyah telefonja rezegni kezdett. Egy üzenete jött, méghozzá Jeong Guktól. Megnyitotta a kék ikont majd be is ugrott a két szavas üzenet, amitől azonnal megfagyott a vér ereiben.
*Azonnal meneküljetek!*
Abban a pillanatban tudta, mindaz amit Hoseok elmondott igaz, egyszerűen érezte. Tudta Jeong Guk csak azért írhatta ezt az üzenetet mert megtudott valamit és bizonyára bajban lehet, hiszen akkor ő lenne itt, hogy megmentse nem neki kéne menekülnie. Azonnal felkeltette hugát és rohanni kezdtek, de alig értek el a lépcsőig a riasztó rikácsoló hangja megakadályozta őket a kimenekülésben. Nem volt mit tenniük, az egyetlen megoldás, hogy a házban bújnak el, bízva abban, hogy Jimin értesítést kap a beindult riasztóról és hamar ideér az erősítéssel. Mert ha nem, nekik végük van.