22. Rész

A hét gyorsan elszaladt, a suliban is lement a kötelező ünnepség. Én persze csak Soyang miatt vártam a pénteket, mindenképp ki akartam menni elé a reptérre! Yona-val is megbeszéltem, hogy aznap ne várjon haza mert Yang-nál alszom és lehet másnap is. Persze sírdogált egy kicsit de megígértem neki, hogy következő héten csapunk egy csajos napot és elmegyünk hármasban vásárolni. Azonnal felderült a hír hallatán. Persze ő ne örülne a vásárlásnak? Főleg karácsony előtt! Minden gyönyörű színekben díszeleg, mindenhol dekorációk és különféle műsorok, programok vannak külön a gyerekek miatt. Így tudtam ezzel azonnal felvidítom.
Hamarabb mehettünk haza suliból így csak egy átöltözésre mentem, ne az egyenruhámban kelljen a váróban ülnöm. Gyorsan buszra szálltam és kb két órába telt amíg kiértem a reptérre. Ilyenkor borzalmas a forgalom! Még volt kb 1,5 óra a repülő landolásáig, így helyet foglaltam a számomra tetsző széken. Hogy ne unatkozzak annyira telefonom elővettem kabátom zsebéből és játszani kezdtem rajta. Kb fél órával később megszomjaztam és elmentem az automatához, hogy vegyek egy üdítőt. Mire visszaértem láttam, hogy a cuccaim mellett ül valaki. Sietősre vettem léptem nehogy kizsebeljenek. De ahogy egyre közeledtem kirajzolódott az arca és meglepetten láttam, hogy nem más ül ott, mint Jimin. Csak nem Soyang-ot várja?
- Szia! -értem oda.
- Áh szia Nara! -meglepte, hogy ott lát.
- Mit keresel itt?
- Csak, öm... -szegény, tisztára zavarba jött.
- Soyang-ot várod? -bólintott aprót, nem is tudtam, hogy ilyen könnyű őt zavarba hozni- Én is. Beszéltetek azóta? -csak nézett rám- Jin elmondott mindent.
- Oh. Igen pár napja felhívtam és végre nem nyomott ki.
- És? Sikerült kibékülni?
- Hát... Nem tudom. Szerintem nem győzte meg a bocsánat kérésem. -vont vállat, közben cipőjét leste.
- Elmondtad, hogy tudsz mindenről?
- Igen, megírtam.
- Akkor ne aggódj, meg fog bocsájtani csak adj neki egy kis időt! Tudod ő olyas fajta lány, aki ha megkedvel valakit és valami okból kifolyólag elveszít, az nagyon megviseli. Kell egy kis idő, hogy túl tegye magát a dolgokon.
- Persze én megértem. Csak nem szeretném ha Nam miatt végleg véget érne ami el sem kezdődött. -rámnézett, szemeiben ott bújkált néhány kósza könnycsepp.
- Tetszik neked igaz? -csak néztem, nem tudtam eldönteni, hogy azért nem válaszol mert nem meri bevallani vagy ő maga sem tudja mit érez- Nyugi én hallgatok!
Csend telepedett ránk. Néztük a hatalmas ablakon keresztül ahogy elkezd esni a hó. Pár pillanattal később telefonom pittyegni kezdett. Megnéztem és Yang írt. →Mindjárt ott vagyok!<3← Tudtam hamarosan landolnak, így nem is írtam mást csak egy okét. Mivel nem válaszolt, gondoltam már ki kellett kapcsolni a telefonokat.
- Ő volt? -kérdezte félénken.
- Igen. Nem sokára landolnak.
- Értem. -ült vissza helyére.
- Nem tudja, hogy itt vagy ugye?
- Nem.
- Figyelj szerintem most úgyis el fog küldeni. Mi lenne ha rámbíznád a dolgokat?
- Ezt meg hogy érted?
- Hát úgyis azt terveztük Yang-al, hogy nála töltöm a hétvégét. Amúgyis ki akartam faggatni a történtekről, így beavatom a részletekbe, amiket beszéltem NamJoon-al és veled. Aztán ráveszem arra, hogy adjon egy új esélyt.
- Szerinted képes leszel rá? -kérdezte félig lelkesen félig szomorúan.
- Persze! Meggyőzésben jó vagyok! -kacsintottam, bár nem igazán tudom miért- Plusz, ez maradjon köztünk, de te sem vagy közömbös az ő számára! Szóval van egy olyan érzésem nem kell sokat győzködnöm.
- És ezt megtennéd értem?
- Persze.
- Miért?
- Mert te is NamJoon játszmáinak áldozata vagy. Sajnos átéltem, tudom milyen. Plusz nem szeretem Soyangot szomorúnak látni, azt akarom, hogy boldog legyen! Ha ezt a boldogságot a te oldaladon találja meg, hát tőlem legyen.
- Nara, te egy fantasztikus lány vagy! Kook-nak szerencséje van veled! -ölelt át örömében.
- Köszi, de azért ennyire ne túlozz!
- Nem túlzom! Jungkook is folyton azt hajtogatja, hogy milyen rendes lány vagy és, hogy nem akar elveszíteni. -na ez meglepett.
- Tényleg?
- Naná! Te erről nem is tudsz?
- Öm, nem. Nem igazán beszéltünk hétfő óta. Kértem egy kis időt tőle, hogy átgondoljam mi legyen.
- Na és tudod már?
- Hát... Nem, nem igazán.
- Ha gondolod én is szólok pár szót az érdekedben nála? -hangja kissé huncutasra váltott át.
- Kössz de nem kell. Én nem vagyok oda érte.
- Oohhh... Na inkább erre nem mondok semmit, mert lány vagy és nem akarlak megsérteni. Inkább megyek, nem lenne jó ha Soyang itt látna. Akkor ha jutottál valamire kérlek írj nekem!
- Írni fogok, nyugi.
- Köszönöm szépen! -hajolt meg, majd elrohant.
Csak ingattam fejem. Bár valahol aranyos dolog ez az egész. Cuki ahogy így odavan a barátnőmért! Remélem ha sikerül is összehoznom őket nem lesz rossz vége!
Kb húsz perccel később landolt a gép és Yang apja oldalán jött ki a folyosóról. Amint meglátott azonnal sikítozva ugrott a nyakamba, majdnem elestünk. Apja rá is szólt, hogy ne viselkedjen így. Köszönve neki lesétáltunk az odarendelt autóhoz. Egyenesen a Kim „rezidenciára" mentünk ahol már végre nyugodtan sikoltozhattunk. Apja a cégükhöz ment be, még a csomagjait is a személyzettel vitette be. Mi elvonultunk barátnőm szobájába és elmeséltük egymásnak a külön töltött idő eseményeit. De leginkább az ő amerikai élményeit hallgattam. Szerettem mikor a nagy államról beszél, nagy álmom, hogy egyszer eljuthassak oda! Aztán engem faggatott ki az egész verekedéstől kezdve a kórházas dolgon át, mindenről.
- Nemár a kávézóba!? -kérdezte meghökkenve.
- Aha. Egyszercsak beállítottak. Gondolhatod mennyire kínos volt? De aztán végülis mondhatni, hogy jó sült el. NamJoon bocsánatot kért, sőt még bíztatott arra, hogy nyugodtan közeledjek Jungkook felé.
- Hűha. Mi ez a nagy fordulat?
- Hát a nagy vita miatt volt ez. Plusz már ő sem bírta a terhet. Jin mondta mennyire kiborította amit Kook-al, Jimin-el és velünk tett. -mutattam magunkra.
- Hmmm... A nagy Kim NamJoon be tudja látni, hogy elcseszett valamit!? Nem semmi! -nevettünk, néha olyan drámaiasan tudja előadni magát- Na és mit csinálsz?
- Hogy érted?
- Kibékülsz Kook-al?
- Na és te Jimin-el?
- Nem illik kérdéssel felelni egy kérdésre!
- Válaszolok ha te is!
- Én nem akarok vele kibékülni.
- Miért? Hiszen szereted nem?
- Az lényegtelen. Ha jön egy újabb kis nehézség ismét rámküldenek egy pasast, hogy szálljak le róla. Nekem ez nem hiányzik!
- Nem fog ilyen előfordulni! Nam a szavát adta.
- És te hiszel neki? -kérdezte ezt úgy, mintha azt mondaná „ezt te sem gondolod komolyan?"
- Igen, hiszek! Hidd el őszinte volt és megbánta amit tett. Láttam rajta.
- Nem számít. Én nem akarom újra átélni azt, amit az utóbbi hetekben.
- Megértem, hidd el hiszen én is átéltem, de nem gondolod, hogy Jimin érdemelne legalább egy találkozót tőled? Hiszen ha úgy vesszük ő is Nam mesterkedésének az áldozata.
- Na és minek találkozzak vele? Hogy a szemébe mondjam, hogy hagyjon békén!? Az elég kegyetlen dolog lenne, még tőlem is.
- Nem kell ezt mondanod! -mosolyogtam rá- Jaj már Soyang, tudom mennyire odavagy érte! Nem ér meg a szerelmed annyit, hogy adj neki egy utolsó esélyt?
- Te mondod? -bökött oldalba- Na és te meg Jungkook? Ő nem érdemel meg mégegy esélyt?
- Tudod mit? Egyezzünk meg! Kibékülök Jeong Guk-al ha te is Jimin-el! -nyújtottam kezem.
- De ez zsarolás! Mikor lettél ilyen kegyetlen?
- Kiverték belőlem az édes énem. Na, benne vagy?
- Hogy te mekkora egy szemét vagy! -kezet fogtunk, így megpecsételve alkunkat.
- Tudom!
Kis gonoszságom egy párnacsatává nőtte ki magát így egymás püfölése után fáradtan estünk be az ágyba. Elmentem zuhanyozni aztán Soyang váltott. Amíg ő a fürdőben időzött, írtam Jimin-nek.
→Szia! A terv bejött. Hajlandó beszélni veled. Nem lesz könnyű menet, de ügyes fiú vagy, megoldod! UI: Ha bármit megtud megöllek!←
Biztos ami biztos leszögeztem. Remélem ez a kis szövetségünk nem derül ki!? Néhány másodperccel később pittyegett telefonom, tudtam visszaírt.
→Szia! Kimondhatatlanul hálás vagyok! Majd viszonzom valahogy, ígérem! UI: Kookie már nagyon várja a randit.←
Mi!? Mi van? Milyen randi? Hiába írtam neki nem válaszolt, csak folyton nevetős vagy csúfolódós smile-t küldött. Ha most Jim azt mondta Jungkook-nak, hogy randizni akarok vele esküszöm kinyírom! Remélem nem kavart a hátammögött!