22. rész

ADAM SZEMSZÖGE:

Annyira dühös vagyok de komolyan! Mért kellett azt a pasit a házamba hozni? Ráadásul pont a lányom közelébe. Ráadásul jól össze is vesztünk Jess-el. Nem szeretek veszekedni, főleg nem vele. De ez most nagyon kihozott a sodromból. Méghogy Emily megszereti! Kicsodát? Ezt a palit? Ugyan! Nevetséges!
Épp a szobámban dühöngöm. Inkább zenét hallgatok a telómon a fülesemmel, jó hangosan. Nem akarom még a gondolataimat se hallani. Kopogtatnak.
- Bejöhetek? - áll meg Jessi az ajtóban.
- Felőlem. - vonom meg a vállam.
- Lenyugodtál már? Tudunk beszélni?
- Szerintem már nincs miről. Mindent átdumáltunk.
- Azt azért nem mondanám. Inkább volt ez veszekedés, mint sem nyugodt beszélgetés. De szeretném ezt átbeszélni veled.
- Hát jó... Mondd!
- Jó. Szóval, elmondanád nekem, hogy mi az ami miatt ennyire ideges vagy ha James itt van? Kérlek! Őszintén mondd meg.
- Hm... Hát... Az az igazság, amit te is mondtál. Hogy Emily megszereti és hozzá jobban fog ragaszkodni, mint hozzám. Mivel én azért elég sokat vagyok távol és ő az aki játszik vele mindennap. Aggódom, hogy mi lesz ha őt jobban fogja szeretni, mint engem.
- Sejtettem, hogy ez van a háttérben. De mint mondtam is, az kizárt! Emily téged szeret a legjobban és ez akkor sem fog változni, ha túrnézni mész. Ha meglát a tv-ben akkor sikoltozva és ugrálva kiabál, hogy apa apa. Imád téged. Még ha netalán meg is kedveli James-t, akkor sem lesz oda érte úgy, mint érted. Tudja és érzi, hogy szereted.
Elgondolkodtam azon amit mondott, és talán igaza van. Lehet csak túl reagáltam ezt az egészet. Csak fura volt egy másik pasit a házamban látni, aki nem miattam van itt. De ebből nem akarok egó harcot csinálni sem veszekedést szítani. Ezért inkább engedek. Jobb lesz mindenkinek.
- Talán igazad van. Kicsit elhamarkodtam. Bocsika hogy ilyen bunkó köcsög voltam.
- Jajj ne beszélj már így kérlek! Nem vagy az! Megértelek téged is ne aggódj. Csak ha legközelebb ilyen lenne, akkor inkább ugyanígy mondd el nekem és ne veszekedjünk a semmi miatt. Rendben?
- Okés. Megdumcsiztuk! Szent a béke? - tártam szét a karom, hát ha kapok ölit.
- Persze. Te kis naiv apuka! - nevetve odabújt hozzám - Kérdezhetek valamit? - húzódott vissza.
- Persze. Mondd csak!
- De ugye nem lesz újabb vita és haragoskodás?
- Nem. Ígérem! - szívemre tettem a kezem.
- Ugye nem baj, hogy meghívtam James-t karácsonyra?
- Mi? Meghívtad ide? - azért ezen meglepődtem.
- Igen. De ha baj akkor inkább lemondom. Nem akarok újabb vitát.
- Ne! Nem kell. Jöjjön csak. De egyet kérhetek?
- Persze. Kivele!
- Légyszi ha itt is alszik, akkor a vendégházban legyetek! Nem akarok ennek a nagy „lávnak" a szemtanúja lenni.
- Oké. Túl van tárgyalva. Egyébként is így gondoltam. Nem akartalak zavarni.
- Remek. Akkor semmi akadálya. De ugye azért nagyon jópofiznom nem kell?
- Nem kell nyugi. Csak ne legyél olyan bunkó, mint a múltkor!
- Rendi. Azt megígérem. De most elkell intéznem egy telefont, ha nem gond? - emeltem fel a telcsimet.
- Ja persze. Csak nyugodtan. Nem is zavarok. Jóéjt Adam!
- Köcce neked is!
Kiment és be is zárta az ajtót. Én felhívtam a menedzserem, hogy egyeztessek vele az újévi fellépésekről. Kb tíz perc alatt le is tudtunk mindent. Aztán lefeküdtem aludni. Rettenetes rémálmom volt az éjjel. Azt álmodtam, hogy felléptünk Brian-ékkel, és ahogy haza értem itt volt James. Jessika és Emily ültek a kanapén és szóltam, hogy gyere apához. Erre a lányom nem hozzám jött hanem James-hez és neki adott puszikat és őt hívta apának. Közben meg gonoszul nevetett rám. Annyira rossz volt ez. Reggel szó szerint felriadtam és totál le voltam izzadva. Mint aki a sivatagban futott volna pár kilométert. A szívem úgy dobogott, mintha gyors vonat lenne. Inkább elmentem zuhanyozni. Hideg vízzel kezdtem, hogy rendesen felébredjek, aztán váltottam át melegre. Felöltöztem és lementem a konyhába. Jess már ott volt és javában a reggelit csinálta.
- Apaaa!!! - rohant oda hozzám.
- Szia tündérem! - kaptam fel a kis drágámat.
Az a mosoly és ölelés minden rossz érzést kiűzött belőlem.
- Jóreggelt Adam! Reggelit? - fordult felém.
- Kössz nem kell. Inkább egy kis narancslevet kérnék.
- Már is öntök. - odament a hűtőhöz - Minden rendben van? Olyan furcsa vagy! - nézett végig rajtam.
- Jah jól vagyok. Csak rémálmom volt. - egyszerre lehúztam a pohárban lévő italkámat.
- Mit álmodtál? - kérdezte érdeklődve.
- Apa gyere! Nézd! - kiabált a nappaliból.
- Bocsi, majd elmondom hív a főnök asszony.
Kisiettem a konyhából. Nem akartam elmondani, hogy mikről álmodom. Nehogy emiatt is vitázzunk. Inkább leültem mesézni a kisasszonyal. A Spongebob-ot nézte. Imádja ezt a mesét. Mondjuk nem is olyan rossz. Bírom benne azt a Csillag Patric-ot, olyan buta. Jókat lehet rajta nevetni.
Teltek a napok. A karácsony is lezajlott nyugisan és vita nélkül. Most kivételesen nem volt fellépésem szilveszterkor. Mondjuk annyira nem is bánom. Legalább kipihentem magam. Nem is emlékszem mikor töltöttem itthon az egész szilvesztert. Egy kis házi bulit csináltunk, de csak tényleg a közeli barátokkal.
Január. Basszus itt a szülinapom. 36 leszek, már vén trotty vagyok. Lassan kelleni fognak majd a mankók és a kerekesszék. Jó ez azért túlzás, de már lassan 40 leszek ami elég komoly szám. Jess nagyban szervezkedik, egy nagy bulit tervez. Na nem mintha nem esne jól, de azért ennyire nem kéne güriznie. Hiszen én annak is örülök ha felhívnak a barátaim és felköszöntenek. Bár az is igaz, hogy amikor neki van szülinapja én is oltári nagy bulit szervezek. De én erről vagyok híres.
29-e, szülinapom. Arra ébredtem, hogy Jessika az ágyamba hozta a reggelit. Hogy milyen kis aranyos! Befaltam mindent amit csak hozott. Aztán felöltöztem abba a cuccba amit tegnap kiválasztottam. Elmentünk vásárolgatni, aztán ledobtuk itthon a cuccokat és elmentünk egy titkos helyre. Jess nem árulta el, hogy hova megyünk. Kibéreltek egy klassz kis klubot és ott tartottunk egy jó kis bulit. De a nap fénypontja az ajándékozás volt. A legjobb ajándékot Jessitől kaptam, persze Emszi után. Egy kutyuskát! Annyira cuki volt! Barna, aranyszínű fiúcska volt. Azonnal beleszerettem. Emlékezett, hogy mondtam neki, hogy egyszer majd szeretnék kutyát. De tavaly még nem lehetett Emily miatt. De most már tényleg teljes a családom. Azonnal kis millió képet lőttem. Mind a kutyáról mind a buliról. Amint kikerült a kép elkezdték kérdezgetni, hogy mi a neve a cuki kutyinak. Gondoltam egy kicsit aztán egy klassz nevet kitaláltam, Pharaoh. Mert olyan, mintha egy egyiptomi istenség nézne vissza azokból a tündéri szemeiből. Csodás volt ez a nap! Haza mentünk és megismertettük Emily-vel az új családtagot. Mivel rá egy bébiszitter vigyázott addig. Először kicsit megvolt illetődve tőle. Pharaoh is a lányomtól, idegenek voltak egymásnak. De néhány zaglászás és egy kicsi simizés után már örültek egymásnak. Nevetve játszott a kutyussal aki örült a kis barátjának. Már most látható volt, hogy ez egy nagyszerű barátság kezdete.
Pár napra rá kaptam egy levelet. Meghívó volt benne. Anyám újra férjhez megy. Nem gondoltam volna, hogy már ilyen jóban vannak az új pasijával. De ha ő boldog akkor én is. Februárban lesz, 7-én. Pont egy hét. Még vennem kell valami ajándékot is. Valami kis beszéd féleséget is írnom kéne. Basszus! Jó későn szóltak. Jó hogy nem előtte egy nappal! Mindegy. Megoldom. Most rohanok nézek valamit az ifjú párnak. Bár nem tudom mi lenne az ideális ajándék. De majd kitalálok valamit.
Gyorsan eltelt a hét. Túl estünk az esküvőn. Kicsit izgultam a beszéd miatt, de szerencsére Jess besegített így minden oké volt. Mindenki eljött aki számított. Az öcsém is és családja. Jó volt őt, őket újra látni. Kicsit régen voltunk náluk. A gyerekek is örültek egymásnak. Bár igaz Ramy még egy éves sincs. De azért már felfogja mi folyik körülötte és örül Emily-nek. Eltöltöttünk ott egy kis időt aztán mentünk haza.
Otthon lefektettük a kis bulizós csajszinkat aztán leültünk beszélgetni.
- Jó volt ez a mai nap! - dőltem hátra kényelmesen.
- Igen, az volt. Adam, szeretnék veled beszélni valamiről. - mintha félve mondta volna.
- Miről? Mi a baj? - már kezdtem megijedni.
- Ja nincs semmi, ne aggódj! Csak az van, hogy James-el lassan egy éve együtt vagyunk, és ő szeretne egy szinttel tovább lépni a kapcsolatunkban.
- Persze ez érthető. De gondolom te is nem?
- De, igen. Huh... Jó.. Szóval arra kért, hogy költözzek hozzá. - ez most lesokkolt.
- Hogy mi!? Na és hogy gondolod ezt? Te odaköltözöl és itthagyod a lányodat!? - kezdtem mérges lenni.
- Nem! Dehogy! Ő is velem jön.
- Micsoda? Elakarod vinni a lányomat? Na és én? Velem mi lesz?
- Ugyan mi lenne? Semmi. Ugyan úgy láthatod, mint eddig. Eljössz elhozod vagy elhozom én és itt is lesz veled.
- Szóval hurcolásszuk majd, mint valami csomagot!?
- Dehogy fogjuk hurcolászni!
- Akkor minek nevezed ezt? Egyik nap itt a másik nap ott? Szerinted neki ez jót fog tenni?
- Nem így lesz. De ezt majd megtudjuk később is beszélni rendesen. Ha lehiggattál! Mert megint dühös vagy és ilyenkor nem lehet veled beszélni.
- Nem vagyok dühös! Csak nem értem ezt az egészet. Miért kell ezt csinálnod?
- Micsodát?
- Hát ezt! Gondolsz egyet és elköltözöl egy idegen férfihoz és viszed a lányunkat is a beleegyezésem nélkül!
- Először is nem idegen! Másodszor nem a beleegyezésed nélkül, hiszen most beszélünk róla. De nem akarok újra veszekedni! Ha lehiggadtál akkor szólj! - elindult kifelé.
- Ezt akkor sem teheted! Nem költözhetsz el innen! Nem teheted ezt velem!
- Óh szóval akkor nekem örökké itt kell élnem veled, egyedül, csak mert van egy közös gyerekünk!? Nekem nem is lehet soha senkim mert akkor netalán beleszeretnék és elköltözöm?
- Nem azt mondtam, hogy ne legyen senkid. Csak...
- De! Pontosan ezt mondod! Mivel neked derogál az ha járok valakivel és szeretnék vele lenni! Csak mert a lányomat is vinném magammal. Hiába mondja neked az ember, hogy ugyan annyit láthatod mint eddig. Te csak fújod a magadét! De őszintén te most mit gondoltál mikor könyörögtél, hogy tartsam meg a gyereket!? Hogy örökké veled élek magányosa, amíg te hozod fel a pasikat a házadba? Arra nem gondolsz, hogy én is emberből vagyok és én is igénylem azt, hogy valaki szeressen? Hogy néha napján csak úgy odabújjak valaki mellé, és nézzünk egy gagyi filmet miközben a karjaiban vagyok? Vagy csak neked jár a boldogság? - kiabált velem.
- Nem! Ezt egy szóval sem mondtam. Persze, hogy neked is kijár a boldogság. De...
- Adam nincs de! Nem létezik semmiféle de! Én most megtaláltam azt akivel boldog lehetek! Te pedig el akarod venni tőlem!
- Dehogy akarom. Eszem ágában sincs! Csak írtóra hiányozna a lányom, nem tudom, hogy kibírom-e nélküle! Na és persze, azért te is hiányoznál.
- Jajj Adam, tudod jól, hogy te is hiányoznál nekem. Fontos vagy nekem, mindig is az voltál és az is leszel. De szeretnék már olyan mellett lenni, aki viszonozza az érzéseim. James pedig ezt teszi.
- Ilyenkor azért sajnálom, hogy buzi vagyok! - ültem le bánatosan az ágyra.
- Adam! Ne beszélj már így! Tudod, hogy gyűlölöm! - leült mellém.
- De ha egyszer így van! Néha annyira szar érzés, hogy nem tudom viszonozni azt amit érzel irántam. Pedig hidd el szeretném! De nem megy! Nem tehetek róla...
- Senki nem mondta, hogy tehetsz róla. Sosem kértelek arra, hogy változz meg, vagy csak próbálj meg. Nem is kérném!
- Tudom. Ezért is ilyen nehéz ez. Mondtam már ezt, tudod te is. Szeretnélek szeretni, de képtelen vagyok rá! Annyira rohadt érzés ez. Pedig úgy igazi család lehetnénk.
- Azok vagyunk. Egy család. Egy furcsa de klassz család. De megkell értened, hogy vágyok arra, hogy valaki szeressen!
- Persze, megértem én. Csak... Olyan nehéz ez.
- Ne aggódj mindennap láthatod Emily-t. Minden ugyanúgy lesz mint eddig. Annyi, hogy máshol alszom, ennyi. Nem olyan nagy dolog ez. Csak pár utcányira fogok lakni, nem a világvégén.
- Igen tudom. Csak olyan érzés ez, mintha ejtenél engem egy jobb pasiért. Tudom hülyeség! Hiszen sosem voltunk együtt, mégis az érzés ugyanaz.
- Adam ne így fogd fel! Nálad jobb pasi amúgy sem létezik, csupán csak más megadja azt amit te nem tudsz. De ezért ne hibáztasd magad, nem tehetsz róla! Csak kérlek ne akarj bennem lelkiismeret furdalást okozni, hogy itt maradjak Emily-vel. Előbb-utóbb már beleunnék és boldogtalan lennék, emiatt pedig téged okolnálak. Kérlek ne akard, hogy ez legyen!
- Persze, hogy nem akarom! De akkor is rossz ez nekem! Felkell még ezt az egészet dolgoznom. Ha nem baj, most egyedül lennék?
- Rendben. Nyugodtan, és bocs hogy mindezt rád zúdítottam! De nem akarok előtted titkolózni, annál te sokkal fontosabb vagy nekem!
- Nem haragszom, csak váratlanul ért!
- Megértem. Akkor magadra hagylak. Jóéjt!
Kiment. Basszus! Ez az egész most jól meglepett! Nem is tudtam, hogy már ilyen komoly köztük a dolog! De ha egyszer megkéri, hogy lakjon ott, akkor tényleg komolyan gondolja. Egyeszerre vagyok dühös, szomorú és boldog is. Nem akarom, hogy Jessika elmenjen! De önzőség lenne a saját baromságaim miatt itt tartani. Hiszen igaza volt abban, hogy amit ő akar azt én nem tudom neki megadni, de viszont fontos nekem annyira, hogy fájjon az, hogy elmegy. De azt nem akarom, hogy miattam ne legyen boldog. Mert abban igaza volt, hogy ha itt tartom akkor a végén csak megutál amiatt, hogy nem élheti ki magát valakivel. Beláttam, hogy ha megakarom tartani az életemben akkor el kell hogy engedjem. Igaz Emily is nagyon fog hiányozni, de abban is igaza van, hogy ugyanúgy láthatom mint eddig. Elviszem majd fagyizni, sétálni, játszó házba és haza is hozom. De hagynom kell Jessika-t élni, szeretni és boldognak lenni. Majd csak megszokom, hogy nincs itt. Remélem! Mondjuk azt meg se kérdeztem, hogy mikor költözne. Tudom hülye vagyok, de fogtam a telóm és megnéztem, hogy Jess nincs e fent facebook-on. Szerencsémre fent volt. Ráírtam és megkérdeztem, hogy mikor akar elmenni. Azt írta, hogy még ebben a hónapban, de nem tud pontos napot mert még nem beszélték meg részletesen. Megköszöntem, hogy visszaírt. Aztán jóéjszakát kívántam, nehogy feljöjjön a szobámba. Már nem volt erőm több beszélgetéshez. Lefeküdtem aludni, de nem mondok újat azzal, hogy nem sikerült. Csak bámultam a plafont. Oldalra néztem és megláttam a képet az éjjeli szekrényemen, amin mind a hárman rajta vagyunk. Egy fotóssal csináltattunk rengeteg képet, Emsz szülinapján. Persze ünnepi képek is vannak. De ami nekem a keretben van, az szülinapi kép. Lassan egy éve ott van. Hiszen a drágám már két éves lesz. Hogy repül az idő! Imádom ezt a képet! Olyan boldogok vagyunk rajta! Emlékszem amikor ezt a sorozatot csináltattuk. Emily az egész fotózást végig beszélte. Örült annak, hogy tud beszélni. Szinte mindenkivel leállt trécselni, amin mi csak nevetni tudtunk. Az életem egyik legszebb napjai közé tartozik az a nap. Többé ilyen nem lesz. Jessika elmegy, beleszeretett másba és majd vele csinálnak közös képeket. Engem elfelejtenek örökre!
Tudom gyerekes, de elkezdtem sírni mint valami taknyos gyerek! De fáj az, hogy elhagynak, hogy szét esik a családom. De tudom azt, hogy miattam van. Mert ha normális ember lennék, akkor Jessika nem menn el, sőt esze ágában sem lenne másik pasi után nézni. De nem vagyok más, mint egy elfuserált idióta buzi! Ez az igazság!
Nem aludtam sokat, max 1-2 órát. Reggel, mint a mosott szar, úgy ébredtem fel. De elhatároztam azt, hogy amíg itt vannak, addig minden időt együtt fogunk tölteni. Kiélvezek minden percet amíg tehetem! Mind a lányommal, mind Jessika-val.