21. rész - Drága anya!

Egész hétvégén a péntek este történései jártak a fejemben. Semmi másra nem tudtam gondolni csak arra! Ahogy Jeong Guk megcsókolt és kb mindent bevallottunk egymásnak. Ami bár óriási megkönnyebbülés volt de a legfájóbb is. Főleg így, hogy tudom Jungkook is szeret ahogy én is őt. De sajnos nem lehetünk együtt túl sok embert bántanánk meg vele. Főleg Taehyung-ot. Bár nem vagyok Tae-be szerelmes mégis fontos nekem és kicsit sem szeretnék neki fájdalmat okozni. És az, hogy összejönnék a legjobb barátjával...hát az lenne a legfájdalmasabb és legundorítóbb dolog amit csak vele tehetnék. Viszont így ez mégnehezebb. Látni nap mint nap Jungkook-ot és csak barátként viselkedni vele...hát...fogalmam sincs egyáltalán sikerülni fog-e!? Főleg mikor tisztában vagyok azzal, hogy mit érez. Amíg azt hittem Seong Yeon a barátnője, tudtam rá haverként tekinteni, bár az is igaz inkább haragudtam rá, mint sem kedveltem de most... Lelket tipró ez a helyzet!
Hétfő, újra iskola hurrá... Semmi kedvem nem volt bemenni! De muszáj voltam, ha csak nincs 40 fokos lázam akkor a suliban a helyem. A buszon ülve magam mellé pillantottam, a hely üres volt. Hiányzott He! Olyan rossz, hogy már nem vár a buszon, nem foglalja magamellett a helyet, hogy nem tudok vele beszélgetni! Pedig most igen csak szükségem lett volna rá! Egyre inkább úgy éreztem, hogy ehhez a helyzethez egyedül már kevés vagyok. Egyszerűen nem tudtam jó megoldást találni de még elfogadhatót sem.
A suliba érve nagy volt a nyüzsi, biztos kitették a hirdetményt a kirándulásról amit az igazgató mondott. Bár én már régóta tudtam róla, hiszen én vagyok az egyik szervező, ezért nem is nagyon érdekelt. Szerencsére egész jó idők voltak így nem kellett a fűtött folyosókra berohanni, tudtam kint ülni a szokásos helyemen. Ami olyan üres volt He nélkül... Ana odajött és leült mellém.
- Szia Lien! Jól vagy? -nézett rám aggódó tekintettel.
- Szia! Elvagyok. Miért?
- Hát csak mert pénteken olyan zaklatott voltál, úgy elrohantál...azt hittem tornádó suhan el mellettem.
- Bocsi, nem akartam. Sőt még meg sem köszöntem, hogy kiszabadítottál, ne haragudj!
- Semmi gond. De akkor mondd el kérlek mi a baj! Tudom én nem vagyok ShinHe, én nem tudok olyan klassz tanácsokat adni mint ő, de attól még én is a barátod vagyok és szeretnék segíteni.
- Jaj Ana! Ne mondj ilyet, tudod jól, hogy semmivel sem tekintelek kevesebbnek He-nél! De ez olyan dolog, hogy én sem igazán tudom mi történt...
- Jungkook-hoz van köze?
- Ezt honnan veszed?
- Hát vele voltál összezárva pénteken és azóta vagy ilyen...zizi!
- Látod, ugyanolyan vagy mint ShinHe, azonnal átlátsz rajtam.
- Szóval akkor a srác az oka. Mit csinált? Vagy mondott netán valamit?
- Hát is is...
- Bővebben?
- Hát tudod az van, hogy...
- Lien, beszélhetnénk!? -közeledett sietve Taehyung.
- Persze. Miről van szó?
- Négyszemközt ha lehet!?
Utalva arra, hogy nem kívánja elmondani Ana előtt. Így elköszönve tőle követtem a fiút be a suliba, az emelet leghátsó folyosójára. Ahol megállt és megvárta amíg utolérem.
- Baj van Taehyung?
- Nem vagyis remélem, hogy nincs. A múltkori beszélgetést szeretném befejezni. Tudom azóta adódtak néhány dolgok, az öcsém műtétje, ShinHe költözése ezért is nem erőltettem idáig a dolgot. De most már szeretném tisztázni a helyzetünket!
- Igen, igazságszerint már én is beszélni akartam veled.
- Na szuper akkor egyszerre jutott eszünkbe. Akkor ezekszerint már nem haragszol rám?
- Nem, már régóta nem.
- De jó már kezdtem aggódni, hogy nagyon megbántottalak. -hirtelen a nyakamba ugrott, meglepődtem nem számítottam erre.
Hirtelen mintha lépteket hallottam volna megfordultam, de nem volt ott senki. Visszanéztem Taehyung-ra és eldöntöttem, hogy mi legyen, végre. Nem akartam tovább szenvedni és így könnyebb lesz neki is és nekem is.
- Figyelj Tae! Már nem haragszom rád, de ez nem azt jelenti, hogy folytatni akarom a kapcsolatunkat. -mondtam ki nehezen.
- Mi!? -láttam mennyire lesokkolta a hír.
- Sajnálom, hogy idáig húztam tudom nem szép dolog tőlem de itt volt He távozása, az öcséd műtétje és nem akartam még ezzel is nehezíteni a dolgainkat. De nem folytathatjuk így tovább!
- Nem értelek... Azt hittem jól megvagyunk!?
- Tényleg? -kérdeztem ezt olyan hangon, hogy most ez komoly hogy ezt ő is elhiszi.
- Igen! Hiszen olyan jó volt köztünk minden.
- Jó? Te ezt annak neveznéd ami köztünk volt? Ugyan! Te is jól tudod, hogy már rég haldoklott a kapcsolatunk! Csak gondolj bele! Sosem mentünk el sehová, nem kedveskedtél nekem semmivel, ha a srácokkal is voltunk nem igazán velem törődtél, hanem a többiekkel. Nem tekintettél rám a párodként csupán barát voltam neked. És ezt te is nagyon jól tudod!
Ellépett tőlem és a földet bámulta. Talán túl szigorú voltam... Nem kellett volna ennyire nyersen fogalmaznom. De mégis olyan jó érzés volt kimondani végre ezeket a szavakat, mintha mázsás súlyok estek volna le a lelkemről.
- Lehet igazad van... -szólalt meg hosszú idő után- Elrontottam mindent. -felelte komoran, rossz érzés volt őt így látni.
- Nem! Nem csak te tehetsz róla, ebben én is jócskán benne vagyok! Hiszen lehettem volna sokkal lazább is, de a feszengésem túlnőtt rajtam. Lehet amiatt voltunk annyira merevek a másikkal...
- Talán... De igazad van abban, hogy nem viselkedtem igazi párodként. Nagyon sajnálom!
- Én is. Mit gondolsz, tudunk ezekután normális barátok lenni és nem feszengeni a másik társaságában?
- Hát megpróbálhatjuk.
- Barátok!? -nyújtottam a kezem.
- Barátok. -bólintott és kezet fogott velem.
Miután lezártuk a beszélgetést elmentünk órára. Megkönnyebbülés volt, hogy Tae ilyen jól fogadta a szakítást és nem én lettem az első számú közellensége. Talán könnyebb lesz így a társaságában lenni és talán ha eltelik némi idő tudunk olyan barátok lenni mint azelőtt. Óra elején az igazgató úr meglátogatott minket és elmagyarázta mikor és miként fog zajlani a kirándulásunk. Amíg magyarázott csak Jeong Guk-ra tudtam figyelni, aki előttem egyel jobbra ült. Néha mikor oldalra pillantott Taehyung-ra, láttam arcán a szomorúságot. Bűntudatom volt miatta! Végre mikor már mindent elmondtunk és bevalluttunk egymásnak ezek ellenére sem lehetünk együtt... Azok a fránya körülmények!
Az igazgató elmondta, hogy Gyeongju Nemzeti Parkba fogunk menni és 20-án indulunk. Egy hétig leszünk ott, aztán a programokról beszélt és megemlített engem, Nam Joon-t és Seong Yeon-t miszerint segítkeztünk az összeállításban. Csupán egy hét volt hárta az indulásig és kaptunk egy listát, hogy miket kell beszereznünk az útra.
Hazaérve elmondtam anyáéknak, hogy mi a helyzet a suliban és megkértem, hogy menjünk el vásárolni. Nem akartam mindent az utolsó pillanatra hagyni. El is mentünk a városba beszerezni ami kell. Majd amellett a hely mellett mentünk el, ahol kettesben koriztam Jungkook-al. Egyszerre voltam szomorú és boldog. Valószínű már akkor is tudtam, hogy bele vagyok esve csak magamnak sem mertem bevallani. Aztán beültünk anyával a kedvenc cukrászdámba, ahol korábban annyit lógtam ShinHe-vel. Keserédes volt itt ülni, egyszerre sírtam és nevettem.
- Hiányzik neked? -szólt hozzám anyu.
- Igen nagyon! -mondtam teljes szívemből.
- Bár messze vagytok egymástól de a szívetek örökre összeköt titeket. -fogta meg kezem.
Jól estek szavai, hirtelen kicsordult egy könnycseppem de ez volt inkább boldog mintsem szomorú. Hálás voltam anya szavaiért!
- Kössz anya! -mosolyogtam.
- Ugyan szívem, hiszen ezért vagyok. -simogatta meg karomat.
- Bár minden ilyen könnyű lenne...! -csúszott ki a számon.
- Hogy érted ezt?
- Semmi, ne is törődj vele. -legyintettem.
- Csak nem egy fiú van a dologban? -kérdezte úgy, mint aki pontosan tudja miről van szó.
- Dehogy! Hiszen tudod, hogy suli végeztéig nem nézhetek rá egy fiúra sem!?
- Igen tudom. De az, hogy nem nézhetsz rá nem egyezik a nem nézel rá eshetőséggel. Szóval, kivele ki a fiú? Ismerem?
- Igen. Az akivel egyszer találkoztál a boltban és aki a nagyinál velünk aludt.
- Sejtettem, hogy róla van szó!
- Igen? Honnan?
- Már akkor is láttam, hogy több van köztetek barátságnál de apád miatt nem szóltam semmit.
- Tényleg klassz vagy anya! -öleltem meg.
- Mesélj, mi történt? Megbántott?
- Nem. Vagyis nem ő...áhh ez bonyolult...
- Van időnk, ráérünk.
Utalt arra, hogy elmesélhetem neki a történetünket. Erőt vettem magamon és elmondtam neki mindent az elejétől a végéig. Yona-tól kezdve a Taehyung-al való rövid kapcsolatomon át mindent. Most először voltam vele teljesen őszinte, ami meglepően jól esett. Bár azt nem tudtam, hogy mennyire fog leszidni vagy megbűntetni, hogy nem szóltam neki semmit de jól esett kiönteni a szívemet. Figyelmesen, csendben végig hallgatott, nem szólt közbe hagyta, hogy elmondjak mindent. Mikor végeztem elhallgattunk, féltem mit reagál.
- Lien...sokkal érdekesebb vagy bármely kdrama-nál! -mondta majd elnevette magát, egy hatalmas kő esett le a szívemről- Viccet félretéve, bár szólhattál volna éppen mi történik veled de megértem, hogy ezeket szívesebben mondtad el a barátnődnek. Tudom, én is ilyen voltam. Most pedig, hogy ShinHe már nincs itt nem volt aki meghallgatna. Bele se merek gondolni miken mehettél keresztül...
- Hát nem volt könnyű és most sem az. De legalább már nem vagyok egy halott kapcsolatban, csak Jeong Guk...
- Figyelj ha tényleg annyira szereted azt a fiút és ő is téged, akkor ne hagyd veszni ezt a lehetőséget! Ha folyton azt nézitek, hogy kit mikor s mivel bántotok meg, akkor sohasem lehettek igazán boldogok! Nem lehet mindig mindenkinek megfelelni, hiszen úgyis lesz olyan akinek nem fog tetszeni valami és akármit is csinálsz úgyis megbántod vele. Így csak te fogsz szenvedni és az, akinek fontos vagy! Megéri ez neked?
El sem hittem amiket anya mondott. Ezeket tényleg ő mondta ki!? Eszméletlen! Megpróbáltam mindent megérteni és felfogni.
- Igazad van, nem éri meg! Csak tudod nem akarom Taehyung-ot megbántani és azt sem szeretném ha miattam menne tönkre a barátságuk Jeong Guk-al. Hiszen ők olyan mintha testvérek lennének... Nem akarom ezt tönkretenni.
- Lien! -szólított meg szigorú hangnemben- Ha tényleg olyan jó barátok ahogyan azt te állítod akkor ez nem állhat közéjük! Hiszen egy igaz barát örül a másik boldogságának és nem ellene van. Talán az elején haragudna rá, rád de idővel enyhülne a haragja és belátná, hogy felesleges amit tesz, mivel ti ugyanúgy szeretitek egymást és ő ezzel csak elvesztene két barátot.
- Hát...nem tudom mit tegyek...
- Csak egy kérdésem van. Szereted azt a fiút?
- Igen, nagyon! -mondtam elpirulva.
- Akkor ne hagyd őt veszni. Mert hidd el, nem fog örökké várni.
Igaza volt! Mindenben. Nem nézhetem folyton azt, hogy kinek mivel ártok, hiszen úgy sem leszek jó mindenkinek és igazából nem is szeretnék. A lényeg, hogy akit szeretek az fogadjon el úgy ahogy vagyok és szeressen legalább annyira engem, mint én őt! Jungkook pedig szeret és én is őt, nem hagyhatom ezt a kukában landolni!
- Anya, nem baj ha én most...?
- Na menj már!
- Köszönöm, köszönök mindent! -ugrottam a nyakába.
Rohantam Jungkook lakására. Minél előbb beszélni akartam vele! Elmondani, hogy csak vele szeretnék lenni és senki mással a világon! A szemébe mondani, hogy mennyire szeretem és nem szeretném ha távol lenne tőlem. Az utat futva tettem meg, az utcába érve megálltam, hogy kifújjam magam. Majd rendbe szedve külsőm elsétáltam a házukig. Megálltam az ajtó előtt és egy mély levegő után bekopogtam. Beletelt néhány percbe amíg kinyílt az ajtó. A bentről kiszűrődő zajok alapján volt nála valaki, biztos valamelyik Bangtan tag. Bár nem előttük akartam szerelmet vallani, de előbb-utóbb úgy is megtudják szóval emiatt nem hátrálok meg.
Mikor kinyílt az ajtó egy igen csak szokatlan látvány fogadott. Jeong Guk egy szál rövid gatyában állt előttem. Elég zavart volt, meglepte hogy ott lát engem. Egyáltalán nem számított a jöttömre. Haja zilált volt, kissé kócos mintha összeborzolta volna magának. Lehet épp aludt. Lehet felköltöttem?
- Lien!? Mit keresel itt? -kérdezte zavartan, hangja rekedtes volt.
- Csak beszélni szerettem volna veled. Alkalmas most?
- Hát...én...tudod az van, hogy...
- Kicsim nem jössz már? Kezdek fázni!
Hallottam meg egy női hangot, majd megjelent Kook mellett Seong Yeon totál meztelenül egy vékony kis lepedő takarta el testét. Ledöbbentem. A szívem ott helyben tört millió darabokra, szinte hallottam is a hatalmas csattanást.
- Áhh szia Lien! Mit csinálsz itt? -szólalt meg nyávogós hangján.
Nem válaszoltam semmit. Csak sarkon fordultam és sietősen elhagytam a helyet. Minél gyorsabban el akartam tűnni onnan, még a földszínéről is! Ezt aztán nem vártam volna tőle... Nemrég még nekem vallott szerelmet most meg itt hentereg Seong Yeon-nal akit állítólag nem is kedvel. Hát ennyit jelentettek a szavai? Lehet semmi sem volt igaz belőle és csak játszott velem? De olyan igaznak tűnt... Hát ennyi volt...ennyit jelentek neki a nagy semmit! De legalább időben kiderült minden, mielőtt jobban belelovalltam volna magam.
Hazáig szaladtam az utolsó pár utcát sírva tettem meg, már nem bírtam tartani magam. Nem láttam merre megyek, hova lépek nem is érdekelt. Csak az, hogy minél hamarabb hazaérjek és eltűnhessek a világ elől! Soha életemben nem aláztak meg még ennyire! Kiheverem én ezt valaha?