Kaiden szemszöge:
Egyre tűnnek el a napok mögöttünk és még mindig nem jutottunk sehova sem Mayaval. Csupán mindig csak beszélgetünk! Ami persze nem baj, de jó lenne ha már haladna valamerre a kapcsolatunk. Közeledik az átváltozásának napja és ha nem fogja elfoglalni a Párom helyét mellettem nem tudok ott lenni a nagy napon! Ugyanis nekem kell majd őt lenyugtatnom és megitatnom amikor először alakot ölt. Ha nem teszem, képes lenne bárkit megölni! Plusz nélküle a farkasom is eléggé nyugtalan!
Épp egy fárasztó nap után tartok hazafelé az egyetemről. Bele se gondoltam abba milyen nehéz lesz a tanítás, mikor kamu névvel és adatokkal felvetettem magam arra a helyre! Néha tényleg nem ártana gondolkodnom mielőtt cselekszem! De nem is ez az ami igazán kiborított, hanem egy hír amit a kedves igazgató ma közölt velünk oktatókkal. Miszerint Noah áthelyezést kért egy Washington-i egyetemre. Oké, hogy a múltkor kicsit összekaptunk és elküldtem de nem egészen így értettem.
Beérve a házba arra lettem figyelmes, hogy a falka összes tagja ott van, hiány nélkül. Itt meg mi folyik?
- Ezt meg mire véljem? És a járőrözés!? -ripakodtam rájuk.
- Nem sokára megyünk, de előbb beszélni akarunk veled Kaid! -állt fel Kiara.
Ő köztünk a legfiatalabb és a legszemtelenebb is! Néha nagyobb szája van, mint Noahnak! Ő az egyetlen a falkából aki fel meri emelni a hangját velem szemben. Ami amúgy nem is lenne baj, de néha kibaszott idegesítő, főleg mert így rombolja a tekintélyem!
- Mi a francot akartok?
- Miért küldted el Noaht!?
- Igen, miért? Nem ártott senkinek! -állt mellé Welon is.
- Nem küldtem el! Ő döntött úgy, hogy elmegy! Különben is mi jogon vontok ti engem kérdőre!? Semmi közötök hozzá mit miért csinálok! -kiabáltam.
- Nem vonunk kérdőre, ne értsd félre -jött oda Lory- csak nem értjük mi ez a hirtelen menni akarás a fiú felől! Érted?
- Kérdezzétek tőle. Szokásosan hisztizik! Ezért is mondom mindig, hogy engedjétek el az emberi tulajdonságokat, azok csak legyengítenek minket! -elindultam szobám felé de egy szóra visszafordultam- Ja és még valami! Mégegyszer ilyen elő ne forduljon! Senki ne merjen számonkérni engem semmiért! Ha valakinek nem tetszik a vezetői stílusom vagy a szabályok bármelyike nyugodtan csatlakozhat Noah-hoz és lehet távozni!!! -mutattam az ajtó felé.
Mindenki elhalkult. Lehajtott fejjel pillantottak egymásra, majd a beosztottak elmentek szokásos körutukra aki maradt az csendben meghúzta magát. Sosem szerettem így, ilyen hangot használni a többiekre! De néha nagyon kiakasztóak! Plusz nem hagyhatom, hogy a befolyásom alább hagyjon és, hogy megkérdőjelezzék vezetői képességemet! Alfa vagyok, felelősséggel tartozom a falkámért! Nem hagyhatom, hogy egy vita vagy bármi megbontsa a köztünk lévő köteléket! Sok forog kockán! Egymás és az emberek védelme, biztonsága! Tudniuk kell, hogy számíthatnak rám és hiába a nehéz helyzet, tudják képes vagyok felelős döntéseket hozni! Épp ezért meg kell hoznom ismét egy nagyon nehéz döntést! Így fafejű helyettesem keresésére indultam. A határnál találtam rá, a folyó mellett ült.
- Mit csinálsz itt? -értem oda.
- Nem látod? Ülök.
- Miért akarsz elmenni innen? -nem válaszolt- A múltkori miatt? Ha mindez miattam van, én nem úgy gondoltam nem arra céloztam, hogy a városból menj el Noah!
- Tudom! Nem is azért.
- Azért amit mondtál? Maya miatt? -bólintott egy alig észrevehetőt- Kedveled őt?
- Mit számít az Kaiden? Ő hozzád tartozik! Különben is kedvel téged, nagyon is! Nem akarok az utatokba állni.
- Akkor hát ezért akarsz elmenni? Hogy felejts?
- Ja kb. -sóhajtott.
- Tudod... Nehéz beismerni és hidd el más helyzetben ilyet sosem mondanék, de asszem Maya is kedvel téged! -rámnézett- Talán ezért is vagyok mindig olyan ideges ha veled van! Zavar az amit kiváltasz belőle.
- Sajnálom ezt nem tudtam. -bámult bele a messzeségbe- De értsd meg Kaid nekem pont emiatt kell elmennem!
- Megértelek. Nem fogok az utadba állni, ha menni akarsz, menj. -felálltam, hogy elmenjek de egy végszóra megálltam, tudnia kell- Bár én szeretném ha maradnál!
Nem vártam meg mit mond vagy egyáltalán mondana-e valamit, átváltoztam és hazamentem. Hagytam neki teret, időt a gondolkozásra. Megértem az érveit, a tétovázását és azt is milyen nehéz lenne neki itt maradnia! Ezért nem is fogom marasztalni ha menni akar! Mert egy biztos, hiába Noah a barátom, még az ő kedvéért sem fogok lemondani Mayaról!
Bíztam abban képes lesz legyőzni érzéseit és továbbra is a falka tagja lenni, de ha nem... hát akkor elengedem és bízom a legjobbakban!
A szünet is elkezdődött mire megtudtuk győzni Mayat, hogy jöjjön el velünk Kiaraék síparadicsomába. Az apja amellett, hogy Alfa egy másik falkában még piszok gazdag is! Szívesen lát minket vendégül, mivel az apám és az ő apja nagyon jó barátságot ápoltak egymással, amíg meg nem halt. Azóta mióta én viszem mi területünket igyekszem fenntartani a jóviszonyt. Harold (így hívják) a fiát jelölte ki utódjául aki Kia bátyja. Kicsit fura srác de amúgy tök jól ki lehet vele jönni! Aaron gyakran meglátogatja a hugát így eléggé kiismertük. Plusz az apja próbálja beavatni a „szakma rejtelmeibe" így egyre több dolgot bíz rá. Sokszor kéri a segítségem 1-1 dologgal kapcsolatba és én szívesen segítek már csak a jóviszony fenntartása érdekében is!
Huszan vagyunk a falkában vagyis már csak 19-en, Noah pár napja elment. Bár azt nem tudom tényleg elutazott-e vagy csak inkább „elmenekült a világ elől" de nem láttuk egy ideje. Legtöbben hiányolják közülünk, még én is! De igyekszem nem rá gondolni és a többieket is erre sarkalom! Igaz nem mondják és próbálják nem mutatni de engem hibáztatnak a helyettesem távozása miatt. Mondjuk részben igazuk is van, de ők nem tudják az igazság negyedét sem miért is hagyott el minket a fiú! Magyarázkodni pedig nem fogok és nem is akarok!
A hotelbe érve a portás már jól ismert minket, több szempontból is hiszen ő is farkas. A megszokott szobákat kaptuk, a „mi" emeletünkön. Bár én egy külön lakosztályt kértem ahol remélhetőleg Mayaval leszek! Bár ő hivatalosan Kiaraval, Loryval és Emmaval fog lenni egy szobában.
Miután mindenki elfoglalta a maga kis fészkét összegyűltünk a szokásos kis nyitó tábortüzünkre. Körbe ültük a tűzrakót és a szomszédos falka tagjaival elénekeltük a törzsünket összekötő kis dalocskát. Maya nem énekelt, hisz ő nem ismerte ezt a dalt, csupán kíváncsian nézett minket mit csinálunk. Az „idősebb" tagok egy rítus szerű táncot jártak el, ami tele volt mágiával. Bár külső szemmel inkább tűnt ez valami különleges effektnek, mint varázslatnak, de mi tudjuk mindez nem kamu! Ahogy mormolták a régi indián szövegeket a tűz csak úgy táncolt, a lángok magasra felcsaptak és, mint a csillagszóró szikrái olyan alakzatok szálltak fel az égig, megtartva formájukat. Nem foszlottak szét, nem tűntek el a semmibe! Bár elég sokszor láttam már ilyet mégis valahányszor látom, lenyűgöz! Gyerekként sokszor kételkedtem abban van-e varázslat, de ma már biztosra tudom, van! Nem a húsvéti nyuszis, télapós varázslatra gondolok hanem tényleg a valós, létező mágiára amiben az emberek nagy része nem hisz és sosem fog! De mi tudjuk minden amit átélünk maga a csoda!
Miután letudtuk a szokásos kis rituálénkat mindenki visszavonult a saját kis lakába. Csak én voltam kint és Maya, aki még mindig hüledezett a látottaktól. Amin amúgy nem csodálkozom, a legelső itt létemkor én is hasonlóképp reagáltam! Mikor elköszöntem a többiektől visszamentem hozzá.
- Hahó idegen! -ültem le mellé.
- Oh, szia! A többiek?
- Már bementek. Na, hogy tetszett az első nap?
- Nagyon! Tök jó volt és ez a... varázslat! Hihetetlen volt! A saját szememmel láttam de még sem vagyok képes felfogni! Ez mindig is létezett? -megmosolyogtam szinte gyermeki csodálatát, olyan aranyos ahogy próbálja leküzdeni a valóság és a káprázat közötti teret!
- Igen Maya, létezett. De majd megszokod ha mindig eljössz. Remélem legközelebb már úgy lehetünk itt, hogy a Párom vagy!?
- Ja reménykedj csak! -lökött meg vállával- Sokszor jöttök ide?
- Minden évben! Ez egyfajta hagyomány a két falka között, plusz jó kis kikapcsolódás is.
- Értem. -sóhajtott- Nem fura, hogy nem teljes a falka? -vajon miért is éreztem annyira, hogy kitér erre...?
- De, az. Tudom, hogy te is engem hibáztatsz amiért Noah elment, de hidd el, ő döntött így!
- Én nem hibáztatlak! Azt sem tudom mi volt köztetek.
- Nahát Kiara most nem locsifecsizett? -kérdeztem irónikusan.
- Kia sosem mond többet a kelleténél! Ne haragudj rá, ő csak jót akar.
- Nem haragszom rá, csak nem szabadna elmondania azt ami lakban történik! Ez egy szabály Maya, meg kell értened!
- Értem én hidd el! De nem kell aggódnod Kia nem mondott semmit csak azt, hogy összekaptatok.
- Igen de azt tisztáztuk. Én megmondtam Noahnak, hogy ha akar maradjon. Ő döntött úgy, hogy elmegy nem én küldtem el.
- Rendben. Most már menjünk be, kezd nagyon hideg lenni!
Felállt én pedig követve őt indultunk el vissza a hotelbe. Tartotta velem azt a három lépés távolságot én pedig nem akartam bunkó lenni, hogy rámásszak. Az emeleten elköszönt tőlem és a lányokhoz ment be. Kissé csalódott lettem, bár igazság szerint erre számítottam. Tudtam nem fog első nap, első éjjel velem aludni. Sőt erős volt a gyanúm, hogy a többi napon sem! Tisztában voltam azzal mennyire rosszul érinti őt Noah távozása, azt is pontosan tudtam hasonló érzéseket táplál iránta, mint akárcsak volt társam.
Csak abban bíztam, hogy képes leszek majd feledtetni őt és az iránta érzett szeretetét!