A birtokra érve NaRa egyenesen szobájába vonult, messze a kíváncsi és szánakozó tekintetek elől. Egész belsőjét égette a düh amiért annyira gyenge volt, hogy simán hagyta volna magát megerőszakolni. Mérgesen vágta be szekrénye ajtaját, majd a kivett pólót magára aggatta. Szemei megteltek könnyekkel, de nem hagyta, hogy arcán végigfolyva mégjobban gyengének mutassák. Az ablakhoz sétálva próbálta lenyugtatni fortyogó belsőjét és a kertet, a felhőket és a fel-alá járőröző embereket kezdte el bámulni.
Délután egy fekete autó parkolt le a ház előtt. Taehyung hazajött. Kiszállva a kocsiból vállára dobta bőrdzsekijét és egy ujjával tartva indult el a bejárat felé. Olyan volt akár egy tipikus filmbéli rosszfiú, igazán jól leutánozta ezt a stílust.
NaRa nem mozdult szobájából, az sem számított, hogy a ház ura már otthon van. Különben sem akarja látni, hiszen jócskán van miért haragudnia rá.
A délutáni gyönyörű napsütést az este hűsítőbb sötétje váltotta fel. A lány továbbra is saját kis menedékében volt, egyedül. Senki nem látogatta meg, még Jimin sem. Jin volt az egyedüli aki vitt neki ebédet, de az ugyanúgy ott állt az asztalon ahogy azt a fiú letette. Szíve fájt amiért egyik férfi sem ment be hozzá, nézte meg jól van-e vagy csak kérdezett volna rá, hogy hogy érzi magát. Mintha nem is létezne. Még saját kuzinja is hanyagolja. De miért? Bár nem is érti mit várt, hiszen azok ott lent nem is a barátai, nem tekintik őt annak sőt még csapattársnak sem. Miért is várt csodákat?
Az óra kereken tíz órát mutatott. Odakint vaksötétség uralkodott, csupán a Hold világított némi fénnyel ellátva a tájat. Szobájának ajtaja aprócska kattanással kísérve nyílt ki. Odakapva fejét elcsodálkozott a késői látogatón. A férfi tőle teljesen szokatlan, átlagos öltözéket viselt, ami egy fekete pólóból és szürke melegítőnadrágból állt. Furcsa de még ez is jól állt neki.
Kérdezés nélkül foglalt helyet a lány ágyán és megtámaszkodva karjaival hátradőlt rajta. NaRa keresztbe tett karokkal bámulta a férfit akinek egész nyugodt volt a tekintete, arcán pedig a már jól megszokott rosszfiús mosolya díszelgett.
- Miért jöttél? -szegezte neki kérdését, kicsit sem kedves hangnemben.
- Sikerült megnyugodnod?
- Fogjuk rá. -rántott vállat- Mért érdekel?
- Ne kezd ezt!
- Mit? -tárta szét karjait egy „Fogalmam sincs mire célzol.” nézéssel.
- Hagyjuk. Remélem a fiúk nem zaklattak? Meghagytam nekik, hogy hagyjanak békén. Ami egyébként rohadt nehéz volt! Valamiért mindannyian szinte erőszakosan akartak feljönni ide.
A lány szívét melegség töltötte el, hogy akiket eddig szidott magában, azok valójában meg akarták látogatni őt. Csupán Taehyung volt az aki nem hagyta ezt nekik. Örült amiért tévedett velük kapcsolatban és amiért aggódnak érte.
- Na vajon miért? -dőlt neki a falnak.
Költői kérdésén Tae csak forgatta szemét majd normál ülőállapotba hozta magát.
- Mi történt MinHoval? -kezdett bele másik témába.
- Nem lesz vele több gondod ne aggódj. Megtanítottam neki, hogy hogy kell bánni a hölgyekkel. -felhorkantott mondatára.
- Hölgyekkel? -nevetett fel- Tegnap még egy mocskos ribanc voltam aki mindenkivel kefél. Mi változott?
Tae arcán fájdalmas fintor jelent meg és az ablakhoz sétált. A keretnek támaszkodva bámult ki az üvegen, úgy, hogy még csak véletlenül se nézhessen a lányra. Csend telepedett rájuk. NaRa az ágyra ült, várta vajon akar-e még mondani valamit.
- Sajnálom. -lehelte halkan, szinte alig hallhatóan.
- Azt hiszed egy ócska kis sajnálommal elfelejtem ezt az egészet? -kérdezte nyugodtsággal hangjában.
- Nem fogok térden állva könyörögni, ne is álmodj róla! -fordult felé.
- Nem is kérnélek rá. Tudom sosem tennél ilyet. Viszont, egy dolgot kérnék a bocsánatomért cserébe. -lépett közelebb hozzá, amitől a fiú kissé megilletődött.
- Na és mi lenne az? -nézett rá felhúzott szemöldökkel.
- Egy napot. -elkerekedtek szemei, nem erre a válaszra számított- Adj egy szabadnapot nekem! Anélkül, hogy megkérdeznéd hova megyek és miért. Csak egy nap.
- Rendben. -ezúttal a lány lepődött meg a fiú válaszán, azt hitte nehezebb dolga lesz- Mikor kell az a nap?
- Holnap.
Csak bólintott majd elindult az ajtó felé, ahol megtorpant egy pillanatra.
- Nem fogsz visszajönni ugye? -pillantott rá s mintha szemeiben csalódottság jelent volna meg.
- Mit gondolsz? -arcán apró mosoly jelent meg.
Taehyung lepillantott a padlóra majd néhány másodperc után elhagyta a szobát.
Másnap hajnalban NaRa már úton volt Busan felé Jiminnel oldalán. A fiúnak még este írt egy cetlit, hogy sikerült a terve és kapott kimenőt, így legyen ötre a hátsókapuknál. Közel két óra hosszas kocsikázás után megérkeztek ahhoz a Busani házhoz ahova egykor ő is szívesen jött szüleivel. Jimin szerint semmi sem változott, ám NaRanak minden újdonság volt. A fákkal körbeölelt utak, a zöldre festett kerítés és az apró színes kövekkel kirakott járda is, ami a bejárati ajtóhoz vezetett. A falon elhelyezett csengőt megnyomva az azonnal hangot adott a látogatók érkezéséről. Némi várakozás után kinyílt az ajtó és ugyanaz a nő állt ott, mint azon a bizonyos fényképen, csupán jónéhány évvel idősebben.
- Te vagy az kisfiam? -azonnal karjaiba zárta a szőke fiút.
- Szia anya! Örülök, hogy újra látlak. Mondd csak hogy vagytok?
- Remekül kisfiam, remekül. Ideje már, hogy hazatold a képed drága öreganyádhoz! -paskolta meg arcát, majd a lány felé fordult- Mondd csak szívem ki ez a tüneményes lány?
- Anya ő itt Jang NaRa. -a nő arca azonnal fehér lett, száját eltátotta.
- Mit mondtál, mi a neve?
- Jól hallottad, ő a hugod lánya. Menjünk be, ne itt beszéljük ezt meg!
A nappaliba vonulva NaRa és Jimin helyetfoglaltak a kanapén míg ChaeYung a konyhába ment, hogy frissítővel és némi étellel kínálja vendégeit. Mikor visszatért ő is csatlakozott hozzájuk.
- Te tényleg ChaeYool lánya vagy?
- Igen.
- Elképesztő! -szemei könnybe lábadtak- Nagyon hasonlítasz rá ugye tudod? -simított rá arcára.
- Köszönöm. -mosolyodott el- Anya hagyta rám ezt a levelet. -nyújtotta át- Azt írta, hogy adjam át és te mindent elmagyarázol nekem.
Elvette a papírt majd miután elolvasta csendesen sírni kezdett. Szívéhez szorította a kissé megsárgult papírlapot majd megtörölve nedves arcát kikülde fiát a helyséből és szorosan a lány mellé ült.
- Rendben, elmondok mindent amit csak tudok. Hogy mihez kezdesz majd az információkkal az már a te dolgod. Esetleg van kérdésed mielőtt belekezdek?
- Igen, lenne egy. Jimin említette, hogy azért szakadt meg a kapcsolat a két család között, mert te és anya így döntöttetek. Megtudhatom milyen ügyekbe keveredett az apám?
- Nos nem tudom emlékszel-e a cégre ami egykor az apád nevén volt?
- Halványan.
- Hát, az a cég egykor roppant veszteséges volt. Hogy ne menjetek tönkre anyagilag, az apád rengeteg kölcsönt vett fel más-más bankoktól. Amikor már egyik bank sem adott neki pénzt más megoldásban kezdett el gondolkodni. Alvilági alakokkal kezdett el találkozgatni és üzletelni. És mikor már nekik sem tudta fizetni azt a rengeteg kölcsönt át kellett adnia a vállalatot, mivel az volt a biztosíték, így kaphatott pénzt a rosszarcoktól. Nos, anyád ezt megsejtette és a cég valódi dokumentumait elrejtette. Apádnak pedig hamis fénymásolatokat adott át . Így az SK Holdings még mindig az apád nevén van, azaz mostmár a tiéden.
NaRa teljesen ledöbbent a hallottaktól, mintha valami filmbe csöppent volna. Az agya alig győzte feldolgozni ezt a rengeteg új információt.
- És most ki vezeti a céget?
- Hát arról fogalmam sincs. Annyit tudok, hogy az apád egy Kim TaeJin nevezetű férfival üzletelgetett mindig, legalább is anyukád ezt a nevet mondta. Bizonyára az ő kezében landolt a családi biznisz.
Az ismerős név hallatán összeszorult a gyomra és végtelennyi harag gyűlt össze szívében. Azaz ember csakis a vállalat miatt ölhette meg az apját, csahogy az övé lehessen. Mekkora egy féreg!
- Szerinted ha belevágnék sikerülne visszaszereznem a családom cégét?
- Szerintem igen. De ahhoz is először egy kiváló, gátlásoktól mentes ügyvédre lenne szükséged. Aki nem fél szembemenni az alvilággal. Ebben sajnos nem tudok segíteni.
- Ne aggódj, ezt a részt megoldom. Viszont szeretnék még kérdezni az anyukámról. Lehet?
- Hát persze kincsem, amit csak szeretnél.
NaRa az egésznapot Busanban töltötte nénikéjénél és nem győzte őt az anyjával kapcsolatos kérdéseivel bombázni. Besötétedett már mire útnak eredtek Jiminnel. A kocsiban ülve a fiú kifaggatta a lányt az anyjával való beszélgetéséről.
- És most mit fogsz tenni?
- Visszaszerzem azt ami az enyém és tönkreteszem ezt a TaeJint! -szorította ökölbe kezét- Miatta vesztettem el mindent ami valaha fontos volt nekem. Ideje, hogy visszafizessem a kölcsönt!
- Egyedül akarsz szembeszállni vele? Oké, hogy értesz a fegyverekhez, de ez egy bűnöző ellen édeskevés.
- Tudom. Nem egyedül terveztem visszavágni. -pillantott rá.
- Én? -kerekedtek el szemei- Ketten is kevesek lennénk NaRa. Ez őrültség!
- Nem CSAK rád gondoltam... -bökte ki félve.
- A csapat? -döbbent le a lány ötletétől- Te megőrültél!? -mordult rá.
- Most miért? Biztos vagyok benne, hogy segítenének.
- Kizárt dolog! Ebbe Taehyung sosem menne bele!
- Majd meggyőzöm.
- Nem fogod tudni.
- Majd meglátjuk.
- NaRa ne értetlenkedj már! Ez oltári nagy faszság! -kelt ki magából- Nem fognak neked segíteni, főleg nem Tae!
- Nem tudhatod. Ha látják, hogy te mellettem állsz könnyebb lesz meggyőzni őket.
- NaRa értsd már meg, hogy ez egy abszolút képtelenség! Nem fog sohasem sikerülni! Taehyung nem fog segítkezni tönkretenni a saját.... -harapta el mondata végét.
A lány nagyot nézett, kerek szemeit a magát most alaposan marcangoló fiúra szegezte. Rájött, hogy Jimin tud valamit és elhallgatja előle.
- A saját? -kérdezett rá- Mit? Jimin fejezd be amit elkezdtél.
- Hagyjuk.
- Ne, ne hagyjuk! Tudni akarom! Tudsz valamit igaz? -fordult felé.
- Mit tudnék? Ne légy nevetséges. -nevetett fel kínosan.
- Akkor mért érzem azt, hogy hazudsz nekem?
- Honnan tudjam? Semmi közöm az érzéseidhez. Most pedig hallgass el, szeretnék a vezetésre koncentrálni! Nincs kedvem egy híd alján végezni. -Jimin lezártnak tekintette a beszélgetést így a lány már hiába kérdezett ő nem válaszolt.
Mivel alaposan beletaposott a gázba NaRa inkább csendben maradt nehogy véletlen karambólozzanak vagy tényleg egy híd tövében kössenek ki. A birtokra érve Jimin szinte le sem parkolt már kis is pattant a kocsiból egy „Erről senkinek egy szót sem!” utasítással a lány felé.
NaRa kérdőjelekkel gondolataiban szállt ki az autóból s tudta ki kell derítenie mi lehet az amit testvére eltitkol előle. Talán tud valamit amit ő nem? Van esély rá, hogy talán ismeri azt a TaeJin nevű alakot, csak nem akarja beavatni mert attól tart, hogy magánakciókba kezdene? És mi köze mindezekhez Taehyungnak?
Ki kell derítenie!