Miután sikeresen elültették a bogarat a fülében, Aliyah félt utánna járni az igazságnak, aggódott mit talál majd ha neki kezd. Hoseok látogatása óta vívódik önmagával, hogy kinek is kéne igazán hinnie! Egy olyan srácnak aki a kezdetektől fogva bunkó és kegyetlen volt vele, de ha kellett mindig számíthatott rá? Vagy annak aki már az elejétől kedvesen, barátként közeledve felé próbálta elviselhetőbbé tenni az ottlétét? Mérleg pont fele-fele arányban volt tele, egyik irányba se akart kibillenni, még egy hangyányit sem. Adjon esélyt Hobinak is? Hogy talán neki is lehet igaza? Kezdjen kutakodni Jeong Guk után? Kérdések százai váltották egymást fejében és egyre kétségbeejtőbb volt a helyzet.
A nap halvány rózsaszínben világította meg az égen lévő néhány felhőt, amint feltűnt a horizonton. Az óra alig mutatott hét órát, de Aliyah már a nappaliban várta, hogy Jeong Guk végre felkeljen és elhagyja a házat. Minél előbb meg akarja tudni mi van abban a szobában, hogy végre megnyugtassa háborgó lelkiismeretét. Nem kellett sokáig várnia, a férfi sebesen robogott lefelé a lépcsőn, szájában egy fél szendvicset tartva, közben magára aggatta kabátját.
- Hová sietsz ennyire? -állt fel a lány.
- A központba. -felelte teli szájjal- Mr. Turman hívatott. Valami nagyon sűrgős dolog miatt.
- Remélem jó híreket fogsz kapni!
- Én is. De van egy kis bökkenő! Ezúttal egyedül kéne lenned. A mai eligazításon mindenkinek jelen kell lennie, Taenek is.
- Semmi gond, megleszek. Nem lesz baj ne aggódj!
- Rendben. De azért bekapcsolom a riasztót és hívj ha van valami. -robogott ki az ajtón.
- Oké hívni fog... -már nem tudta befejezni, mert a férfi már sehol sem volt.
Kapva az alkalmon gondolta végre kideríti mi van abban a nagyon titkos szobában. Felment az emeletre és az ajtó elé érve egy pillanatra megtorpant. Elkapta egy furcsa, kellemetlen érzés, hiszen még sosem kellett senkihez betörnie és kutakodnia a személyes dolgai közt, ez olyan... természetellenes számára. De ezúttal saját és huga biztonsága sokkal fontosabb volt, mint a becsülete. Tudnia kell végre mi folyik a háttérben! A kilincsre téve kezét lenyomta azt ám az ajtó meg sem mozdult, zárva volt. Dobbantott egyet lábával, végre adódna egy alkalom a szaglászásra erre zárva van! Hagyni akarta a fenébe de elgondolkodott hogyha bezárja akkor valahol egy kulcsnak is lennie kell! A kulcscsomóján csupán mindig három kis fém pihent, ami azt jelenti nem tartja magánál az ajtó nyitját. Ami annyit tesz, a házban kell lennie, valahol... Hirtelen ötlettől vezérelve a szobájában kezdett el kutakodni, hátha ott rejtette el valahová.
- Te mit csinálsz?
A hirtelen jött hangra úgy megijedt, hogy fejét beverte az ágy fémrácsába, mivel pont azalatt kutakodott. A hang irányába pillantva meglátta hugát álldogálni a küszöbön.
- Hogy mit...? -agyalt, mit is kéne most kitalálnia- Játszom. Tudod...öm... Jeong Guk elrejtett egy kulcsot és nekem meg kell találnom.
- Én mért nem játszhatok ilyet?
- Játszhatsz te is csak nem akartalak felébreszteni, addig elkezdtem a kutatást. Gyere, segíts kutatni!
- Oké! -ugrándozott testvére mellé- Milyen kulcsot kell keresni?
- Nem tudom. Ö... nem mondta.
- Ez sok segítség. És hova rejtette, adott támpontot?
- Nem. Azt mondta ha megtaláljuk különleges ajándékot kapunk tőle.
- Jaj de jó, remélem egy telefon lesz!
- Minek az neked? -nézett rá kíváncsian.
- Hát hogy fel tudjalak hívni. Ti folyton csak telefonoztok egész nap, én is akarok!
- Ezt még megbeszéljük. Most keresgéljünk jó?
Folytatták tovább a kulcs utáni hajszát, de sehol sem akadtak nyomára. Átkutatták az egész házat, de sehol sem találták meg. Pedig minden átnéztek, a férfi szobáját, a vendégszobákat, a fürdőt, nappalit, konyhát sőt még a saját szobájukat is, de hiába. Annyira belefeledkeztek a keresgélésbe, hogy észre sem vették mennyire elszaladt az idő. Taehyung betoppanása térítette vissza őket a valóságba. Lia megígértette Sofival, hogy nem mondja el senkinek, hogy ők ma kutattak mert Jeong Guk megtiltotta. Szerencsére huga elhitte szavait, így nem is mondott semmit az immár fekete hajú srác előtt. A tv elé kuporodva nézte kedvenc meséit, amíg a felnőttek a konyhában beszélgettek.
- Na mesélj, mi volt bent?
- Úgy tűnik már nem kell sokáig várnunk arra, hogy Diego idejöjjön.
- Tényleg? -nézett meglepetten- Ez szuper! A publikus honnan tudjátok?
- Nem, de elmondom. Mivel most „Jimin vezeti a nyomozást" -mutatott idézőjelet, közben mosolygott- úgy tesz mint aki nagyon bizonyítani akar a parancsnoknak, így elküldte Namot, hogy derítse ki mit tervez Morino. Ma azt a jelentést kaptuk tőle, hogy kegyetlen bosszút tervez a fia gyilkosa ellen. Elvileg szervezi az ideutazását.
- Elvileg? Szóval akkor ez nem biztos?
- Hát mivel NamJoonról van szó, nem hihetünk 100%-osan a szavaiban. Félünk valamit elhallgat vagy nem egészen úgy van ahogy azt elmondja.
- És hogy akarjátok kideríteni igaz-e amit mond?
- Úgy, hogy ma Mr. Turman elküldte Kookot Mexicoba.
- Micsoda? -kérdezte döbbentten- Hát azért szólhatott volna... -jegyezte meg cinikusan.
- Nem lehet. Úgy jött el a központból, hogy „kegyetlenül összeveszett" a főnökkel, ami persze csak kamu, a látszat kedvéért. Így tudott teljes titokban lelépni.
- Na és nem lesz feltűnő ha holnap nem megy be?
- Nem. Nem mert tudjuk, hogy ha összekap valakivel akkor nem érdemes zaklatnunk őt és általában ilyenkor eltűnik 1-2 napra, így ez teljesen biztos sztori!
- Egyedül ment? -bólintott- Nem veszélyes ez? Mármint csak egy egész maffiával áll szemben.
- Van kockázat, de ő vállalta. Tudta mibe vág bele. Nagy fiú már megtudja magát védeni!
- Persze, tudom de... akkor is egy hadsereg ellen van egyedül. Csak nem olyan hülye, hogy egyedül szembeszáll velük vagy igen?
- Bár azt mondhatnám, hogy nem de sajnos túlságosan jól ismerem Jungkookot. Bízzunk a legjobbakban!
- Na és hogy van Jin?
- Jobban. Ha a reggeli eredményei jók lesznek akkor haza engedik.
- Az jó örülök neki! -forgatta bögréjét, nem tudta rákérdezzen-e a dologra.
- Történt valami? Olyan furcsa vagy.
- Nem... Vagyis... Mennyire biztos az, hogy Hoseok és NamJoon kettősügynökök? Mármint ez már 100%?
- Miért kérded ezt? Hogy jött ez így hirtelen?
- Nem hirtelen. Régóta agyalok már ezen. Még most is olyan nehéz elhinnem ezt róluk, főleg Hobiról... Nem tűnt rosszarcnak, szinte már barátok voltunk. -felelte szomorúan.
- Persze megértelek, hidd el nekem sem könnyű, főleg annyi év után! Barátok vagyunk már elég régóta, szinte testvérek lettünk mind, nekünk se könnyebb ez!
- Igen ezt sejtem. Nem akartam panaszkodni, hiszen ti sokkal régebb óta ismeritek egymást és sok mindenen keresztül mentetek, csak... Örültem, hogy szereztem egy barátot erre kiderül, ő nem is az akinek mondta magát.
- Hm... -bámult magaelé- Sokkoló nekünk is. Én még sírtam is, de ez szuper titkos! -emelte fel mutató ujját.
- Lakat a számon! -mosolygott- Mikor dolgoztatok együtt utoljára, egy ügyön?
- Nem is tudom -gondolkodott el- néhány hónapja volt egy drog bandás ügyünk. De azóta inkább egyedül vagy csapatban toltuk. A főnök nem igazán szeret vagyis szeretett minket szétválasztani, akkor volt nyugodt ha a csapat együtt nyomozott egy adott ügyben.
- Értem. Bár mondjuk érhető. A sztorik alapján amiket meséltetek, jó csapat vagytok! -elszomorodott a lány halovány dícséretén- Annyira sajnálom, hogy ez a klassz csapat széthullik! -tette vállára kezét- Ezek szerint akkor már nem is bízol meg bennük ugye?
- Hát... -gondolkodott el erősen- Inkább fogalmazzunk úgy, hogy nem bízhatok! Szeretnék de nem lehet. De miért kérdezel ilyesmiket?
- Nem tudom. Szeretek kíváncsiskodni. Mit tennél ha kiderülne, hogy mindez tévedés és nem is ők az árulók?
- Ez mit jelent? Hogy érted ezt?
- Sehogy. Csak kérdezgetlek. El kell ütni az időt nem? Szóval?
- Hát nem tudom. Bizonyára örülnék neki, hiszen nem veszíteném el a barátaim és a csapat is megmaradna, de aggódnék azon miért akarták őket bűnbakként beállítani!
- És ha mondjuk... nem is tudom... tegyük fel, hogy most azt állítanák, hogy Jin és Jeong Guk lennének a téglák?
- Mi!? -nevetett fel meglepve- Ezt meg honnan szedted?
- Csak feltevés.
- Ez az amit sosem hinnék el senkinek! Sosem hinném el, hogy Jin vagy Jungkook áruló lenne!
- Miért? Olyan hihetetlen?
- Persze, hogy az! Jin a tisztesség mintaképe! Soha senkinek nem lenne képes ártani vagy hazudni és főleg nem átállni a rossz oldalra! Hogy ő kedvezzen a rosszfiúknak? Ugyan! Ez sosem történhetne meg! Sőt ha erre kérnék hamarabb adná fel a munkáját és állna remetének, mint olyas valamit tegyen ami ellenkezik az elveivel és mindennel amiben hisz!
- Na és Jeong Guk?
- Ő sem tenne soha ilyet! Igaz nem épp a szabályok kedvelője, sőt rendszeresen áthágja őket de soha nem lenne képes ilyesmire! Ismerem, akár a tenyerem! Plusz ott van az apja emléke is. Ő is FBI-os volt, esze ágában se lenne bemocskolni az emlékét azzal, hogy átállna a „sötét oldalra". -együttértően bólogatott- Ja és büszkébb ő annál, hogy suttba vágja az elveit és a becsületét! Igaz nem épp a szavak embere, sőt nem is igazán tud bánni velük ahogy tapasztaltad is, ő inkább a tettek embere! Az életemet is rábíznám, hidd el! De nem értem miért kérdezel ilyesmiket! Történt valami? Tudnom kéne valamiről? -nézett rá gyanakvóan.
- Mondtam már, hogy nem csak szeretek beszélgetni és Jeong Gukal nem igazán lehet. Amiről beszélni tud az csak a munka és nekem kb annyi gőzöm van a FBI munkáról, mint neki a női szoknya készítéséről. Max annyit tudhat róla hogyan kell lerántani egy csajról. -jegyezte meg cinikusan.
- Ugyan ezt minden férfi tudja, sőt kötelező tantárgy! -nevetett- De ugye akkor tényleg nincs semmi a kérdéseid mögött? Tudod(?) nekem bármit elmondhatsz! Sőt el is kell, most nincs helye titkoknak!
- Nincs semmi hidd már el! Csak próbálom kideríteni milyen is köztetek a kapcsolat. Jungkook semmit nem mond nekem.
- Eddig azt mondtad már kedves veled!?
- Hát a legelejéhez képest sokkal kedvesebb, de ez nem azt jelenti, hogy puszipajtások lettünk. Csupán már nem aláz le a nap 24 órájában vagy amíg ő volt a bébicsőszöm. Szerintem inkább csak Sofi miatt fogta vissza magát, nem akar a közelében bunkózni.
- Hát... nem hinném. Nem akarom elárulni a háta mögött, de volt egy nem túl szép szakítása nem olyan rég és még nem tette túl magát rajta! Bár azt állítja, hogy igen de én ezt nem veszem be! Ismerem már annyira, hogy tudjam mikor hazudik!
- Ezt nem is tudtam... Mi történt?
- Áh... Nem akarom elmondani a tudomása nélkül. Ha érdekel kérdezd tőle!
- Rendben, már kétlem, hogy bármit is elmondana. -ingatta fejét- Na és kiderült már mivan Yoongival? Ő is áruló vagy elrabolták ahogy Jin mondta?
- Még nem tudjuk. Sajnos semmilyen hír nincs róla, mintha elnyelte volna a föld.
- Mit gondolsz melyik állítás a helytállóbb?
- Őszintén? Fogalmam sincs! Őt nem olyan régóta ismerem, mint a többieket de nem gondolnám róla. Bár Hobiról és Namról se gondoltam volna... Nem tudom Lia, őszintén nem tudom.
- Rendben, köszi, hogy ezt elmondtad! Sokat segítettél!
- Miben is?
- Mindegy, lényegtelen. Gyere, inkább üssünk össze valami vacsit!
A Taehyungal való beszélgetés meggyőzte Liat abban, hogy Jeong Guk nem áruló és Hoseok csak be akarta etetni az ellenkezőjével. Gondolatban jól le is szindta magát amiért egy pillanatig is hagyta magát meggyőzni! De olyan hihetően adta elő magát, hogy nem tudott nem elgondolkodni a másik eshetőségről, hiszen az éremnek is két oldala van! Lehetett volna az is, hogy Hobinak igaza van és Jungkook átállt a maffia oldalára. Szégyelte magát amiért hitt neki és kutakodott utánna, még ha nem is járt sikerrel. Megesküdött saját lelkiismeretének, hogy amint hazaért a férfi mindent bevall neki és elmondja mire készült. Így legalább tiszta lélekkel élhet tovább, nem kell gyötörnie a bűntudatának. Azért még kíváncsi arra mit rejtegethet abban a szobában, de megfogadta nem fogja kideríteni, majd Jeong Guk megmondja vagy megmutatja ha akarja!