Reggel álmosan kászálódtam ki az ágyból, semmi erőm se volt. Egy szemhunyásnyit se aludtam. A fürdőben igyekeztem emberi külsőt varázsolni magamra, már amennyire ebben az állapotban lehet. A házvezető nő Yona-ért jött és elvitte az oviba. Mióta a kórházban voltam megszokta, hogy nem én viszem, így nem akartam megzavarni a kis menetrendjét. Elbúcsúztunk és egy gyors puszi után rohant Mrs. Chang-hez. ShinYeol a konyhában tevékenykedett, közben valakivel telefonált. Odaérve csak egy aprót biccentettem nem akartam belezavarni a beszélgetésbe.
- Ne, ne mondd ezt. Jó-jó majd megcsinálom. Igen beszélek vele. Ne drágám, kérlek!
Ennyit értettem a telefonálásból, ami nem éppen sok. De annyit leszűrtem, hogy Sihyuk-al beszélt. Bár nem valami jó hírt kaphatott mert hangja elég elkeseredett volt és ahogyan a telefonba beszélt... Miután letette felémfordult és igyekezett úgy tenni, mintha minden rendben lenne.
- Kérsz reggelit Nara?
- Nem köszönöm. Sietek az iskolába. Nem akarok elkésni, hiszen úgyis az utolsó hetünk a karácsonyi szünet előtt. Plusz sokat kell pótolnom.
- Rendben. Akkor legyen szép napod!
- Köszönöm! -hajoltam meg majd elindultam, ám egy kis dolog nem hagyott nyugodni- Elnézést, de kérdezhetnék valamit?
- Persze, kérlek kérdezz csak nyugodtan nem kell engedélyt kérned!
- Mi van ShinAh-val? Már jó ideje nem láttam kijönni a szobájából.
- Azért nem láthattad mert nincs a szobájában. Sihyuk idékre küldte őt a nénikéjéhez, hogy neveljen bele egy kis tiszteletet.
- Tényleg!? -meglepődtem ezen- Na és mikor?
- Rögtön akkor mikor kiderült mit tettek veled a barátnőivel.
- Értem. Remélem azért nem fog annyira haragudni...? -jegyeztem meg halkan.
- Nyugodj meg, már nem bánthat téged. De ha mégis netalán előfordulna kérlek előbb nekem szólj és ne az apjának rendben?
Kissé meglepett tőle ez a mármár könyörgő hangnem. Talán történt valami amiről nem tudok?
- Persze, úgy lesz. De most már indulnom kell! Szia! -hajoltam meg.
Kilépve az ajtón rögtön megcsapott a hideg téli levegő. Eléggé hideg van, szinte csípi az arcomat. Csizmám alatt csak úgy ropog a fehéren díszelgő hó. Az utak tiszták, mintha nem is esett volna. Az utcai lápmák fénye némi kékséget, itt-ott sárga árnyalatot ad a hónak. Az iskolához közeledve oldalra pillantok mikor egy fekete Audi elhalad mellettem, de sajnos be kellett látnom, hogy nem barátnőm az. Ő jelenleg a világ másik felén van! De a jó hír az, hogy a héten már hazajönnek. Már alig várom! Nagyon hiányzik Soyang, mióta kijöttem a kórházból szinte nem is beszéltünk mert vagy ő volt nagyon elfoglalt vagy én. De megígérte, hogy amint visszaér csapunk egy csajos napot, ami csak a miénk. Ezeken elmélkedve beértem a suliba. Fura mód amint megláttak engem azonnal rohantak oda hozzám és kérdezgettek hogy vagyok, mi történt és páran együttérezve velem kikötötték, hogy ShinAh és Hyewol milyen szörnyű emberek. De honnan tudnak róla, mikor senki nem volt ott csak mi? Mi ez a nagy „törődöm veled"? Mi ütött az emberekbe? Nem értek semmit!
Átverekedve magam a tömegen elrohantam a szekrényemig. Kezdett az a tömeg már nagyon kiakasztani! Mondjuk az nagyon érdekelne, hogy honnan a fenéből tudták meg! Pár pillanattal később csörögni kezdett a telefonom. Előkapva táskámból láttam, hogy Yang hív. Rányomtam a kis zöld ikonra és fülemhez emeltem a készüléket.
~ Szia Soyang! Hogy hogy hívtál?
~ Áh én is nagyon örülök neked! -tette a sértődöttet.
~ Jaj tudod hogy értem!
~ Nyugi ne parázz! Épp egy meetingre sietek csak gondoltam rádcsörgök és megkérdem hogy vagy! Szóval, hogy vagy? -nevetett szokásos Yang-os nevetésével.
~ Egész tűrhetően. Mikor jössz haza?
~ Pénteken. Kb este érünk Seoul-ba. Az egész hétvége a miénk, szóval ne szervezz semmit! -parancsolt rám.
~ Igen is kapitány!
~ Na és mi lett ShinAh-val és a kis pincsijeivel?
~ Hát ma reggel tudtam meg, hogy ShinAh-t elküldték a nénikéjéhez vidékre. Hyewol-t meg nem tudom. -ecseteltem a tényeket.
~ Meg is érdemelte! De várj csak, mit kap tőlem ha majd visszamegyek! -hangja fenyegető volt.
~ Köszi rendes vagy, de nem ér annyit az egész, hogy bajba kerülj miattuk! Ja tényleg jut eszembe, beszéltem Jin-el. Elmondott mindent.
~ Aha. Na nekem mennem kell kezdődik a meeting. Majd beszélünk. Szia Nara!
Ki is nyomta a hívást. Most miért kellett ezt? Még mindig ilyen érzékenyen érintené a dolog? Szerintem nem is tudja, hogy NamJoon visszavonta a kis ésszerűtlen eltiltást. Szegény Soyang! Biztos szeretheti Jimin-t ha ennyire nem akar erről beszélni... Na de úgy sem ússza meg! Ha visszajön addig zaklatom amíg nem hajlandó mindent bevallani és meghallgatni engem.
Könyveimet kivettem a szekrényből és indultam órára. Ahogy a folyosón haladtam mindenki megbámult, ami kezdett egyre inkább idegesíteni. Azok a szánakozó pillantások, te jó ég...! Kabátom kapucniját fejemre húzva próbáltam elbújni a bőrömet égető tekintetek elől. Az emeletre érve megkönnyebbülve nyugtáztam, hogy hál' Isten üres a folyosó. Telefonomat elővettem és felnéztem a közösségi oldalakra. Kb milliónyi értesítésem volt. Mi a fene? Folyton meg voltam jelölve valami bejegyzésben. Rámentem mert roppant kíváncsi lettem mi lehet az. Hát amikor megláttam még a telefon is majdnem kiesett a kezemből! A BH egy nyilatkozatban kért bocsánatot tőlem amiért a vezető lánya és tettestársai megvertek. Aztán, ha ez mind nem lett volna elég, még a Bangtan is közzétett egy bejegyzést, hogy mennyire sajnálják ami velem történt, hogy ők ott voltak, (ja önfényezés, mert ugye mért ne) segítettek és kézrekerítették a bűnösöket. Megkértek mindenkit, hogy aki ilyet lát, hall akkor ne álljon tétlenül, segítsenek vagy szóljanak a felnőtteknek/hatóságoknak. Leírták, hogy ne engedjék magukat az emberek elnyomni, bántalmazni, ne féljenek segítséget kérni és harcoljanak a gonosz emberek ellen. A végén pedig ott állt, hogy jobbulást kívánnak nekem és az is, hogy meglátogattak a kórházban. Mire a végére értem nem láttam a betűket a dühtől! Hogy lehetnek ilyenek? Mások szerencsétlenségéből hasznot húzni? Ez már szemétség, de komolyan! Le merem fogadni Sihyuk áll az egész mögött, hogy mentse a menthetőt, ha már az ő lánya az elkövető. Így plusz hírnevet szerzett a fiúknak, még több követőt és kimosta magát a felelősség alól. Hát nem aranyos? Elképesztő mikre képesek egyes emberek a hatalom nevében. Már értem honnan örökölte ShinAh a gonoszságot.
Gondolataimba és növekvő dühömbe mélyülve haladtam lassan előre, észre se vettem amikor mellettem nyílt egy ajtó. Csak egy erős rántást éreztem a karomon majd egy vaksötét helyen találtam magam. Kezdtem pánikolni. Remélem nem megint bántani akar valaki!?
- Segít... -kiabálni akartam de egy kéz befogta a számat.
- Ccsshh, én vagyok! -hallok meg egy igen csak ismerős hangot.
Kezemmel a falon kutakodom és megtalálva a villanykapcsolót feloltom azt. Hirtelen szembe találom magam a számat elszorító kéz gazdájával, aki másik kezével a falnak támaszkodik. Fekete haja itt-ott a szemébe lóg, fekete bőrnek ható kabátja szétcipzározva terül el rajta, kék pulcsiján egy napszemüveg látható. Megfogom kezét és lerántom a számról.
- Engedj már el Jungkook! -szólok rá- Mi bajod van!?
- Beszélni akarok veled!
- És ezt így kell? Berángatsz ide és halálra rémisztesz?
- Mért talán ha odamegyek és azt mondom, hogy „szia tudnánk beszélni?" szóba álltál volna velem? -hm, ebbe van valami.
- Mit akarsz?
- Nam mondta, hogy bocsánatot kért tőled.
- Igen. És?
- Semmi, csak kérdezni akarok valamit! Miért nem akarsz újra a barátom lenni? Jin-nek azt mondtad, hogy nem szeretnél...
- Jaj Jeong Guk... -ingattam fejem- Tudod jól, hogy ma már ez a dolog nem csak kettőnkről szólna. Nem lehet semmi sem olyan, mint azelőtt. Nem éleszthetjük újra a rég eltemetett barátságunkat.
Belenéztem szemébe és ahogy rámnézett... Te jó Isten! Annyira szívszorító volt, hogy már majdhogycsak elsírtam magam.
- Na és ha egy újat kezdenénk? Egy új fejezetet? Talán ez jobban sikerül, mint a régi.
- Vagy nem. Kook te már híres vagy, egy roppant sikeres banda tagja, itt már fontos dolgok forognak kockán!
- Igen tudom, de a kettő nem zárja ki egymást. Attól mert híres vagyok én ugyanaz a Jeon Jeong Guk vagyok, akit régen általánosban megismertél!
- Biztos vagy te abban?
- Persze! Vagy szerinted megváltoztam? -mutatott végig magán.
- Hát... Eléggé. -mosolyodtam el aprón.
- Ahogy te is. Na mit szólsz, megismerjük egymás új énjét?
- Neked nem lehet nemet mondani ugye? -böktem vállon.
- De lehet, csak nincs értelme!
Csak ingattam a fejem. Nem hiszem el, hogy még mindig ennyire makacs! Egyszer amit ő a fejébe vesz... azt addig hajtsa amíg véghez nem viszi.
- Ez azt jelenti, hogy benne vagy? -hangja lelkes lett.
- Inkább azt, hogy elgondolkodom rajta. -emeltem fel mutatóujjam.
- Nekem már az is elég. Köszönöm Nara!
Hirtelen magához rántott és átölelt. Olyan váratlanul ért ez a dolog, hogy azt sem tudtam mi is történik. Csak néztem kikerekedett szemekkel. Megkopogtattam hátát mire észheztért és elengedett. Meglepve láttam, hogy ugyanolyan zavarban van, mint én. Talán ő jobban is. Kinyitottam az ajtót és körülnéztem van-e valaki a folyosón. Mikor elnyugtáztam magamban, hogy tiszta a terep akkor elindultam kifelé.
- Várj öt percet csak aztán gyere ki! -fordultam a fiú felé.
- Miért?
- Mert nem akarom, hogy arról pletykáljanak, hogy a „cuki Jungkook-al" voltam az egyik raktárban. -ironizáltam.
- Áh szóval cukinak tartasz. -könyökölt a falnak.
- Hagyd ezt abba! -löktem el.
Csak kinevetett és egyik kezével a hajába túrt. Hm hogy ez milyen jó áll neki! Na mindegy, hagyjuk is. Gyorsan kisurrantam onnan és a terembe mentem ahol páran már helyet foglaltak. A padomhoz mentem és levéve kabátom ültem le a székre. Kook kb tíz perccel később jött be és ledobta magát mögöttem. Az órát elkezdtük és próbáltam a tananyagra koncentrálni. De nehéz volt, mert folyton az járt a fejemben, hogy vajon jól döntöttem-e azzal, hogy nem küldtem el rögtön Jungkook-ot! Ha már hajlandó vagyok elgondolkodni egy újabb esélyen akkor a vége úgyis az lesz, hogy belemegyek. Tudom, ismerem magam. Ez a „gondolkodom rajta" csak egy afféle időhúzós szöveg, kb minden embernél. Tudom Jin-nek azt mondtam, hogy nem akarok vele újra szoros barátságban lenni, s ezt valahogy még most is így gondolom, de miután beszéltem NamJoon-nal és bocsánatot kért meg elmondta, hogy milyen Kook mióta nem beszélünk, rájöttem arra, hogy én is hasonlóképp vagyok ezzel. Mégha magamnak sem vallom be vagy nem akarom bevallani. Ha ugyanaz a srác lenne, mint régen akkor talán rögtön rávágtam volna egy igent, de így... Annyi minden változott, főleg mi, nem tudom mi sül ki ebből és ez az amitől a legjobban félek, a következményektől! Ilyenkor néha azt kívánom, bár a jövőbe látnék! De abban Nam-nak igaza volt teljes mértékben, hogy ez a haragszom rád dolog nem csak Kook-nak hanem nekem is ugyanolyan rossz és megterhelő. Nem tudom mitévő legyek...
21. Rész
2021-12-10
Hozzászólások (0)