Amíg Matt eltiltáson volt összeszedtem a gondolataim és igyekeztem értelmes, használható mondatokba foglalni. Szerencsémre Adam is segített ebben! Mióta beavatott a „kis titkába" azóta mondhatni jobban kijövünk egymással. Hiszen ha úgy vesszük nem nagyon van titkunk egymás előtt. Tudja jól, hogy sajnos a mai napig nem sikerült kihevernem Matt-et és én tudom róla, hogy a pasikhoz vonzódik. Amit szerintem igazán felvállalhatna, hiszen nincs abban semmi szégyelni való! Bár.... Amilyenek az emberek a mai világban... meg is értem miért titkolja az igazi énjét! Ma már annyi a lenézés, az előítélet, az elnyomás, hogy nem csodálkozom azon, hogy gyakorlatilag senki sem mer önmaga lenni! Hiszen úgy vannak vele (legalább is szerintem) hogy ha nem felelnek meg a „normáknak" akkor ők kívülállók, senkik. És az a legszomorúbb, hogy ezt egyre több ember elhiszi és követi! Persze vannak kivételek, mint bárhol de sajnos az nagyon kevés!
Gondolataimból a mögöttem lázongó sor morgolódása hozott vissza. Mivel épp az ebédlőben álltam sorba a kajámért. Gyorsan összeszedtem amit úgy gondoltam, hogy érdemes megkóstolni majd a szokásos helyemre mentem, ahol már Sky várt rám.
- Csakhogy ideértél! -csapta össze tenyerét.
- Nagy volt a sor. -vontam vállat- Mennyi órád van még?
- Kettő. Miért?
- Csak kérdem.
- Sziasztok lányok! -jött oda Adam is- Hogy vagytok? -leült mellém.
- Elvagyok.
- Köszi jól!
- Szerinted milyen a kaja? -nézett a tálcámra.
- Passz még nem kóstoltam. Uh bakker, elfelejtettem kólát venni! -csaptam a homlokomra.
- Majd én hozok neked, úgyis venni akartam vizet. -felpattant és az automatához sietett.
Láttam Skyler-en, hogy nagyon szeretné megkérdezni mi van köztünk Adam-el. Biztos voltam abban, hogy tetszik neki. Hozta azt a tipikus, lányok által játszott „tetszik nekem az a srác" formát. Nem tudom megmondjam-e neki az igazat? Hiszen ha megtudná, hogy esélye sincs nála, biztos összetörne! Bár szerintem még mindig jobb ha egy meleg pasi iránt áhítozik, mint Tommy után! Az a srác talpig bunkó! Mivel volt egy kisebb sor a kólát adó gépnél, gondoltam kiderítem mi a szitu Sky-al.
- Mivan Skyler? Olyan fura vagy. -ettem bele kajámba.
- Semmi. Csak... olyan nehéz elhinni, hogy egy jó pasival beszélgetsz, ráadásul ilyen könnyen! Mintha mindig is haverok lettetek volna! -ezt félig csodálva félig szemrehányóan mondta, ja sejtettem...
- Hát hamar megtaláltuk a közös hangot, szerintem ez lehet az oka. -gondoltam húzom kicsit az agyát.
- Biztos. Csak fura, mert amúgyis az elején mikor rádbízták, hogy vezesd itt körbe a hátad közepére se kívántad az egészet!
- Ja tudom, de az akkor volt. Azóta megváltoztak a dolgok.
- Óh, értem... -csalódott lett, szuper...vígasztalhatom meg.
- Tessék az üdítőd! -tért vissza beszélgetésünk alanya és leült korábbi helyére- Bocsi, hogy sokáig tartott, sokan álltak előttem.
- No para! Köszike!
- Mi ez a gyászos hangulat? -utalt a szemben ülő lány búskomor ábrázatára.
- Semmi... -felállt és otthagyva minket elment, csúcs most tuti meg van sértődve!
- Mi baja van? -nézett rám kíváncsian- Csak nem tettem valamit?
- De.
- Mit?
- Azt, hogy nem tetszik neked!
- Hogy!?
- Jaj Adam ne tegyél úgy, mint aki nem érti! Sky-nak eléggé bejössz és azt hiszi, hogy mi együtt vagyunk! Vagy legalább is azt, hogy te nyomulsz rám.
- Óh, értem. Asszem akkor ideje őt is beavatnom. Nem szeretném ha miattam lennétek rosszban!
- Bízd rám, majd én beszélek vele! De előbb egy másik beszélgetésen kéne túlesnem...hjajhh -sóhajtottam egy nagyot, na ennél se lehetnék átlátszóbb.
- Matt-re gondolsz?
- Ja. Ideje rászánnom végre magam! Csak kicsit aggaszt mi lesz a vége.
- Ezen szerintem kár aggódnod! Hiszen nem tudhatod mit rejt a jövő! Még az is lehet, hogy ez az egész jól fog elsülni csak te látsz mindent borúsan.
- Hát ezt erősen kétlem. De igazad van, nem gátolhat meg az aggódás! Most megyek megkeresem Je.. vagyis Mr. Howard-ot! Órán talizunk!
Meg se vártam mit mond, siettem a tanári felé. Már egy ideje dumálni akartam Jeremy-vel csak sosem jutott rá idő. Az amit karácsonykor mondott nem hagy nyugodni és elég sokat ját a fejemben. Kíváncsi vagyok kiderített-e valamit az ügyben! Odaérve hallottam ahogy jól elszórakoznak valamit, ment a röhögcsélés ezerrel. Úgy bírom a fiatal tanár néniket, de komolyan! Ahogy teszik magukat a férfi kollégáiknak (legyen az velük egyidős vagy öregebb) sőt valamelyik még a végzős fiúknak is, hogy az már valahol zseniális!
Bekopogtam és egy idióta ürüggyel kihívtam az ofimat. Kicsit távolabb mentünk nehogy hallják miről beszélünk.
- Bocsi, hogy ilyenkor zavarok de muszáj beszélnünk!
- Miről?
- Arról amit karácsonykor mondtál. Kiderült azóta valami? Tudom, hogy eddig nem kerestelek de nehogy azt hidd, hogy azért mert nem érdekel csak tényleg nem volt rá sem alkalom se idő!
- Nyugi sosem hinnék ilyet! Tudom, hogy nem mindig tudunk beszélgetni meg amúgyis mostanában mindenkit kerültem. -vont vállat és a hangja is komor lett, ebből tudtam van valami!
- Igen ezt tudom, Haris mondta a múltkor, hogy hívott téged de nem vetted fel és nem is kerested utánna. Rossz hírt kaptál ugye?
- Hm, mondhatni. Szakítottam Melody-val. -ez meglepett.
- Hogy mi!? Miért? Igaz volt amit gyanítottál?
- Igen. Megcsalt engem.
- De hogy jöttél rá? Rajtakaptad?
- Nem, mégcsak az kellett volna! Nem, szimplán megelégeltem a titkolózást, a mellébeszéléseket és rákérdeztem!
- Na ne! Csak simán megkérdezted, hogy „most kajakra megcsalsz?" és kész?
- Hát nem így de ja nagyjából.
- És bevallotta? -nem hittem el.
- Igen. Tudta, hogy lebukott és kár tovább titkolóznia, így mindent bevallott.
- És ki az? Kivel csalt meg?
- Azt nem tudom. Nem mondta... De igazság szerint nem is érdekel már! Óriásit csalódtam benne!
- Elhiszem. Annyira sajnálom! Pedig annyira szurkoltam, hogy ez csak egy félreértés, egy spekuláció legyen!
- Én is, de sajna nem az lett... De majd túllépek rajta, csak egy kis idő kell!
- Hidd el én tudom mit érzel! Bár engem nem csaltak meg, de azzal tisztában vagyok milyen csalódni egy olyan személyben akiért bármit megtennél! -most még magamtól is meglepődtem, nem tudtam, hogy ilyet is tudok!
- Igen, mesélted. De legalább nem voltál senki mennyasszonya. -nevetett, bár ez inkább fájó kacaj volt- Kössz, hogy megkérdezted és meghallgattál! -ölelt meg gyorsan, nehogy valaki észrevegye.
- Ugyan, semmiség! Rám számíthatsz bármikor és Haris-re is! Kérlek azért hívd fel és nyugtasd meg, hogy nem leszel öngyilkos!
- Persze mindenképp. Most menj órára! Ne késs el miattam.
- Oké, de ha beszélni akarsz keress fel!
- Majd meglátjuk.
Otthagytam őt és siettem a terembe. Annyira sajnálom ami vele történt! Pedig annyira reménykedtem, hogy csak túl aggódja a dolgokat és csak buta félreértés a feltételezése, de sajna nem lett az... Remélem sikerül túljutnia ezen és helyre rázódnia! Szólok is Haris bácsinak, hogy sűrűbben beszéljen vele és kerítsen időt arra, hogy meglátogassa! Most biztos nagy szüksége van egy barátra!
Erről a barát dologról eszembe jut egy számomra nehézséget okozó beszélgetés lebonyolítása. Bár az is ilyen egyszerűen menne! De előbb-utóbb mindenen túl kell esni nem? Így suli után megkértem Adam-et, hogy vigyen el Matt-ékhez, had essek végre át ezen! Kedvesen igent mondott a kérésemre. Az utca elején megkértem, hogy álljon meg, nem szerettem volna ha bárki meglátja, hogy az ő kocsijából szállok ki. Nem hiányzik a vita! Elsétáltam ahhoz a bizonyos vajszínű házhoz, ahol régen megannyit megfordultam. Amikor beértünk az utcába már is elkapott a deja vu érzés, mintha azok a bizonyos évek el sem teltek volna. Minden ugyanolyan! A járdák, a házak, a kerítések sőt még az útmenti fa is ami fura mód J alakban nőtt meg.
Megálltam azelőtt a kék ajtó előtt ahol már annyit álltam. Amit egykor számomra az egyik legfontosabb ember nyitott ki és húzott be rajta hatalmas mosollyal. Ekkor jöttem rá, hogy mennyi emléket elnyomtam magamban, fogalmam se volt mi mindent megőriztem... Hihetetlen! Tényleg nem jutottam túl semmin, ez már biztos! Vettem egy jókora lélegzetet és elkezdtem azt amiből nincs kiszállás. Csengettem és vártam, hogy a nagy kék ajtó újra kinyíljon. Lépteket hallottam és apró nyikorgások közepette lett egyre tágabb a terület és szemben találtam magam Matt-el, életem megnehezítő személyével. Meglepett ahogy ott láttam, csupán egy rövidnadrág és egy trikó volt rajta, elég csapzott volt biztos edzett. De elnézve arcát ő sokkal meglepettebb volt, mint én! Rendesen lesokkolta, hogy ott látott engem! Biztos nem számított rám, bár miért is tenné... Vártam mi lesz, mi fog történni. Közben magamban kértem anyát, hogy most legyen velem és semmilyen körülményekközt ne hagyjon itt! Tudtam szükségem lesz a segítségére, nem is kicsit!
21. Rész
2021-10-15
Hozzászólások (0)