21. rész

2017. Remélem ez az év is jó lesz sőt jobb, mint a tavalyi. Épp egy kicsit lazítok míg a kis szárnyaló hercegnő alszik. Halkan bekapcsoltam a laptopot és keresgéltem valami jó kis dalt. Megakadt a szemem egy régi klasszikuson, Richard Marx - Right Here Waiting For You dalán. Régen ezt sokat hallgattam anyával, amikor még minden szép és jó volt. Adam épp egy fellépésen van, mint mindig. Aztán egyeztetnek a Queen-el az idei túrné sorozatukról. Most mennek Európába is. A kis lányunk már elmúlt egy éves. A szülinapját szűk körben ünnepeltük. Hiszen minek még az a nagy felhajtás? Hisz még csak 1 éves, fel sem fogja igazán mi történik. Majd ha nagyobb lesz.
Április van. Szép tavaszi idő van, süt a nap és minden tökéletes. Épp Niel-éknél vagyunk, mert hamarosan szül a felesége. Gyakran látogatjuk őket. Szeret Emily is idejönni, ilyenkor Adam és Neil kisajátítják szegénykémet és „agyon nyúzzák". Egyszer itt fog a nevetéstől kidőlni. De örülök, hogy ennyire kijönnek, legalább gyakorol ő is milyen apának lenni.
Egy ideje ismerkedem neten egy nagyon rendes sráccal. James a neve, tanár és piszkosul jóképű. Ha minden jól megy akkor a hétvégén találkozunk. Neten keresztül rendes, de azért aggódom, hogy milyen lesz élőben. Hiszen a neten bárkinek kiadhatja magát.
Szombat. A megbeszélt találkozó két óra múlva lesz. Már várom. Gyorsan elkészülök és elindulok. Addig Adam lesz a gyerekkel. Néha ő is megteheti értem ezt.
Az étterembe érve már várt rám. Odamentem, ő kihúzta nekem a széket és leültünk. Közben egy jót beszélgettünk. Tényleg élőben is irtó rendes, vicces is persze és megértő. Nem zavarja, hogy van egy lányom. Sőt szeretné majd megismerni ha elérkezettnek látom az időt. Az este kellemesen telt. Jól elbeszélgettünk és amit csak tudtam mindent kikérdeztem tőle. Megadtam a számom is, hogy ha akar akkor hívhat. Hazamentem ő elkísért a taxiig és ki is fizette, bár erősködtem, hogy nem kell. Arra értem haza, hogy Adam kidőlt a kanapén és Emily a karjaiban alszik. Olyan aranyosak voltak így, muszáj volt lefényképeznem. Talán ragadt rám valami Ad szereplési kényszeréből, mert azonnal posztoltam a képet. Azzal a szöveggel, hogy „ide DNS teszt sem kell". Bevittem a szobájába a lánykát és én is lefeküdtem aludni. Másnap hangos telefon csörgésre keltem fel. Az enyém volt. Felvettem és egy rémült hang szólt bele. Neil hívott, hogy nem éri el Adam-et. Siessünk mert beindult a szülés és hamarosan apuka lesz. Kipattantam az ágyból és lerohantam a nappaliba. Hát őnagyság még nagyban húzta a lóbőrt. Felráncigattam.
- Mi van? Aludnék! - nyűgösködött.
- Hát azt vettem észre. Kellj fel, induljunk! Az öcséd hívott, hogy jön a baba.
- Mi!? Hogy hogy téged hívott?
- Mert téged nem ért el. Na nyomás! - löktem fel az emeletre, hogy menjen öltözni.
Míg ő kicicomázza magát én addig felöltöztettem Emit. 20 perccel később már a kocsival robogtunk a kórházba. Mire beértünk addigra meg is lett a baba. Nagy volt az öröm. Ott voltak a nagy szülők is. Leila Ad anyja a kisebbik fia mellett állt és nézték a babát. Eber a nagypapa pedig csak nézte őket átkarolva fiát. Elisse a büszke de kifáradt anyuka pedig feküdt az ágyon. Mindenki dícsérte, hogy milyen ügyes volt és, hogy milyen szép a baba. Odaadták neki, hogy ő is megnézhesse. Karjaiba vette és elsírta magát. Mi is meghatódtunk, legalább is én igen. Ránézett és kimondta a nevét, Ramy. Furcsa, de ha nekik tetszik én mit szóljak bele? Gratuláltunk még egy sort aztán haza mentünk.
Pár nappal később mikor haza engedték őket átmentünk baba nézőbe. Megismertettük a két testvért. Emily nagyon örült az unoka öccsének. Még egy puszit is adott az arcára. Mindenki el volt olvadva. A nagy mulatság után hazamentünk.
Pár nappal később ismét találkoztam James-el. Egy jó napot töltöttünk el együtt.
Adam is járt túrnézni. Eddig az évünk nagyszerű volt. Elhoztam hozzánk Jamest, hogy ismerkedjen meg Emi-vel. Jól kijöttek már az elején. Jókat játszottak és szócsatákat vívtak. Ahhoz képest, hogy Emily másfél éves volt nagyon tisztán és érthetően beszélt. Persze ennek örültem.
Már az európai túrnéjukon voltak asszem pont Budapesten, amikor videochat-eltünk.
- Szia! - intettem a laptop kamerájába.
- Szia! Mizu? Hogy vagytok?
- Jól köszi! Hiányzol nekünk! Köszönj apunak! - szóltam a kis szeleburdira.
- Szia apu! Szeretlek! - puszikat küldött.
- Szia hercegnőm és is szeretlek! Képzeld lassan megyünk haza és egy nagyon jót fogunk játszani!
- Az jó lesz! Hiányzol!
- Te is nekem szépségem! - puszit küldött neki.
- James!!!! - üvöltött torkaszakadtából és odarohant hozzá.
El is felejtettem, hogy ma is átjön. Ad meg nem is tudja. Igaz járunk egy ideje de csak nem olyan rég engedtem, hogy eljöjjön hozzánk. Basszus mi lesz ebből!?
- Kinek kiabált? Annak a James-nek akivel kavarsz? - kérdezte mérgesen.
- Először is nem kavarok vele, hanem együtt járunk. Másodszor pedig igen neki.
- Na és mit keres ott?
- Eljött hozzánk, hogy egy kis időt együtt töltsünk.
- Te normális vagy? A gyerek előtt akartok du... - lenémítottam mielőtt kimondhatta volna amit akart.
- Adam! - szóltam rá - Gondold meg hogy beszélsz! A lányod is itt van! - James látta, hogy veszekedek vele, ezért odajött.
- Szia! Örülök, hogy beszélhetünk! - intett a kamerába - Akaratlanul is hallottam, hogy mit mondtál Jessi-nek. Nyugodj meg semmi olyat nem teszünk a gyerek előtt. Nem vagyunk idióták.
- Már bocs de nem veled beszéltem hanem Jessi-vel. Ebbe ne szólj bele!
- Adam! Mért vagy ilyen bunkó?
- Én bunkó? - kérdezte dühösen - Inkább nézz már magadba, hogy milyen embereket engedsz közel magadhoz és a gyerekhez!
- Na jó ezt nem hallgatom tovább! Had döntsem már el én, hogy kivel járok s kivel nem! Te hetyeghetsz bármilyen jött-ment pasival de én nem járhatok senkivel? Nem vagyok a tulajdonod Adam! Nem sajátíthatsz ki!
Azzal lecsuktam a laptopot. Annyira feldühített ezzel a stílussal! Megáll az eszem hogy lehetett ennyire tapló!? Sosem láttam ilyennek. Ki tudja mi üthetett belé? De most nem is nagyon érdekelt, dühösebb voltam annál, hogy az foglalkoztasson miért viselkedett így!
- Jajj James ne haragudj Adam miatt, nem tudom mi üthetett belé!
- Ugyan! Ne mentegetőzz! Biztos úgy gondolja, hogy rosszat akarok neked vagy Emily-nek. Érthető, hisz ő az apja. - milyen aranyos hogy még ő mentegeti.
- Akkor is bocsánat! Majd elbeszélgetek vele erről.
- Miattam ne fáradj! Nem akarom, hogy összevesszetek!
- Nem miattad, de azért megmondom neki, hogy azért odafigyeljen a viselkedésére.
- Gyere! Inkább játszunk a kis királylánnyal. - húzott fel a kanapéról.
Elterelte a gondolataim a játszás. Élvezték mind a ketten. Én azért agyilag nem voltam ott teljesen, agyaltam a történteken.
Ad a túrné végén hazajött. Karácsony előtt volt ez. Már megvettük az ajándékokat James-el és a fát is. Segített hazahozni és feldíszíteni. Meghívtam hozzánk karácsonyozni. Ad is most egy kapcsolat félében volt, gondolom meghívta őt is.
Hazajött. Megvártam még letusol aztán leültem vele beszélgetni.
- Adam beszélnünk kell!
- Most nincs kedvem.
- Bocs de ez nem kedv kérdése! Mi ütött beléd a múltkor? Sosem láttalak még ilyen bunkónak!
- Csak fura volt egy idegen pasit látni a lányom körül.
- Idegen? De hisz ismered te is. Találkoztatok már. Akkor azt mondtad, hogy milyen jófej.
- De akkor még nem járt a házamban.
- Áh szóval ilyenkor a te házad! Rendben. De nem lehet, hogy azon aggódsz, hogy Emily megkedveli netán megszereti? Ha így is lesz attól te maradsz az apja! Semmi nem fog változni! Téged fog a világon mindennél jobban szeretni!
- Igen tudom. De akkor is. Olyan furcsa őt itt látni.
- Pedig ezt megkell szoknod, hogy itt van. Mert vele járok.
- Mért nem jársz te hozzá?
- Járok is. De nem lehetünk mindig ott. Mert szeretném ha Emi is megismerné és megkedvelné.
- Jó ezt most hagyjuk abba! Mielőtt valami rosszat mondanék!
Felpattant és felment a szobájába. Fogalmam sincs, hogy mi lelhette őt! Olyan mintha féltékeny lenne. De nem értem miért? Hiszen nem vagyunk együtt, sosem voltunk. Nem értem ezt a helyzetet. De mi lesz ha megtudja, hogy meghívtam karácsonyra!?