Belépés
Elfelejtettem a jelszavamat

20. Rész - Anyai beszélgetés

2022-02-05

Maya szemszöge:

Nem értettem miért lett Noah olyan bunkó és távolságtartó velem! Egyszer már került engem de akkor egyáltalán nem volt durva! Féltem ismét James van a háttérben, aggódtam, hogy miatta játsza el ezt a szemétkedő énjét. De hiába próbáltam vele beszélni, nem ment... Folyton csak lekoptat! Ami azért be kell valljam elég szarul esik! Azt hittem tényleg tök jóban vagyunk és barátság van köztünk vagyis valami ilyesmi, erre ezt csinálja!
Pár nap van csupán már az egyetemből, aztán téli szünet. Hál' Isten! Rámférne egy kis kikapcsolódás. Hazaérve anya azzal fogadott, hogy mivel David nincs itthon ideje lenne leülnünk beszélni. Gondolatban még szaltóztam is egyet, már nagyon rég várok erre! Nem akartam szóbahozni előtte, már csak a kis „műtétje" miatt sem, de túl sok idő telt már el azóta. Miután megvacsiztunk leültünk a nappaliban a tv elé, hogy beszélgessünk.

- Mondd csak Maya hogy telt a mai napod? -hm közhelyekkel kezdünk? Oké!

- Elment, lehetett volna jobb is...

- Na mi történt?

- Semmi, nem fontos! Inkább légyszi kezdjünk abba bele amiért most itt vagyunk! Szeretném már végre tudni az igazat anya! Eleget vártál már nem gondolod?

- De. -sóhajtott egy nagyot- Huh, azt sem tudom hol kezdjem... -nevetett zavarában- Nos az igazi apád... Hát igen ő egy különleges ember volt.

- Volt? Mért már meghalt? -kérdeztem enyhe aggódással hangomban.

- Nem, dehogy. Csak mivel már nem él velünk, csakis múltidőben tudok róla beszélni.

- Ja értem. Elmondod milyen volt?

- Persze. Hát ő egy egészen összetett ember volt. Tudod mikor megismertem nem ment zökkenőmentesen a kapcsolatunk.

- Miért mi történt?

- Hát... -emlékezett vissza- A legelején nem is igazán törődtem vele, eléggé fellengzős volt és mondhatni nagyképű is. -nevetett- Sosem tetszett az a fajta énje, de mikor megtörtént az átváltozásom minden más lett. A farkasom kiválasztotta őt és azután kezdett megváltozni. Kedves lett, figyelmes egészen gondoskodó.

- És ő is téged választott ki?

- Nem. Neki... hát mondjuk úgy, hogy nem volt szüksége a Kiválasztásra.

- Mi? Miért?

- Mert ő más volt, mint én. De ezt nem igazán tudom megmagyarázni neked Maya, a lényeg, hogy ő mindezek nélkül is velem maradt. Bár nem mondanám, hogy ez könnyű volt! Az apám és a nagyapám is tiltottak tőle.

- Miért? Mert rossz fiú volt? -kérdeztem kis huncutsággal hangomban.

- Kb de a főbb ok a családja volt. Az apám nem szerette volna ha bekerülök a falkájába.

- Miért? -érdeklődtem.

- Mert az ő családja a számunkra legősibb szellembirtokló törzsből származik! Így, hogy én vele maradtam óriási felelősséget vettem magamra.

- Szeretett téged?

- Igen. Nagyon. Akárcsak én! -mosolyogva gondolt vissza.

- De akkor miért váltatok külön és mért mondtad rá, hogy szörnyeteg? Nem értem!

- Mert mikor az apja kijelölte őt Fő Alfának megváltozott minden! Egyre kevesebbet volt itthon velem, gyakran hosszú időre is elment, hogy a kötelességét teljesítse.

- Megcsalt téged? -ráncoltam össze szemöldököm.

- Nem. -rázta fejét- Csak... Zavart engem, hogy hetekre, hónapokra eltűnt és meg sem mondta miért! Mikor el akartam hagyni beavatott a dologba, amibe amúgy tilos lett volna, hogy ő egyesíti a falkákat, rendet tart más városokban és rengeteg mindenre kell ügyelnie.

- De mégis mitől lett szörnyeteg?

- Attól, hogy rengeteg farkas társát megölte. -csak lestem, az állam a földön koppant.

- De mégis miért!?

- Mert vérfarkasokat gyűjtöttek. Rengeteg embert öltek meg vagy tettek vérfarkassá csak a kis személyes hadseregük miatt.

- De ha úgy vesszük akkor ez nem olyan nagy dolog anya! Igaz nem szép dolog, hogy kinyírta őket de egy kisebb rosszal egy nagyobbat előzött meg! Nem?

- Ez ennél bonyolultabb Maya! Igen ha úgy vesszük jót tett az embereknek, de ezzel csak nekünk ártott! Elárulta a farkasokat, a törvényeinket és ahelyett, hogy beavatott volna mindenkit egymaga cselekedett! Nem tudom megmagyarázni miért is pontosan de, akkor, ott összetört bennem valami! Nem egy gyilkosba szerettem bele és nem egy gyilkossal akartam leélni egy egész életet! Így eljöttem. Nem mondtam meg neki hova megyek és azt sem, hogy miért! Csak hagytam egy üzenetet azzal, hogy nem bírok tovább maradni és örökre elhagytam a falkámat.

Miután befejezte az eddig homály fedte múltjának feltárását potyogni kezdtek könnyei. Közelebb ültem hozzá és átölelve vígasztaltam. Igaz nem értettem teljesen egyet anya döntésével de valahol azért őt is megértem. Egy az ember által felépített kép, egy illúzió a másikról hamar a mélybe tud küldeni ha összetörik! Biztos vagyok abban, hogy a fájdalom miatt nem bírt racionálisan gondolkodni és ahelyett, hogy szembe nézett volna a valósággal, inkább elmenekült a teher elől! Sajnáltam őt amiért ilyesmin kellett átmennie ráadásul egyedül! Soha nem mesélt róla senkinek, még nekem sem. Így ezt majdnem húsz éven át magában tartani... hát nem piskóta dolog az tuti! Bár hamarabb elmondta volna, legalább segíthettem volna neki!

- Sajnálom anya, hogy ez történt! És megértem, hogy számodra az apám egy szörnyeteg de... -nyeltem egy nagyot- Ha én másképp gondolom ezt azért haragudnál?

- Sosem tudnék rád haragudni Maya! -simított végig karomon- Az a te döntésed miként vélekedsz az apádról de kérlek azt ne várd el tőlem, hogy valaha is megbocsássak neki!

- Jaj dehogy várom el anya, sosem várnám! -öleltem át.

- Na most, hogy már tudod az igazságot most mesélj te egy kicsit! -törölgette meg szemeit- Mi van azzal a Noah gyerekkel? -na bumm, ebbe aztán beletrafált!

- Semmi. -hajtottam le fejem.

- Mi a baj? Megbántott?

- Nem! Vagyis de... de nem úgy! Chh jahjj...! Az van, hogy egy ideje kerül engem és ha próbálok vele beszélni folyton lepattint. Te is tudod, hogy sosem voltam az a könyörgő fajta meg általában szarok bele mindenbe, de ez... kicsit szívenütött!

- Kedveled őt?

- Igen! A barátom és nem tetszik, hogy így viselkedik velem! Lehet James miatt van nem tudom de már kurvára bassza a csőröm ez az egész!

- Ki az a James? -nézett értetlenül, hupsz ő erről még nem is tud...

- Hát ő az oktatóm az egyetemen. -vallottam be félve.

- Te az egyik tanároddal kavarsz!? -elég csúnyán nézett rám, szemei szikrákat szórtak.

- Nem kavarok vele anya! Barátok vagyunk! Meg amúgyis ő is farkas, akárcsak mi! Ő az Alfa!

- Tényleg? Hogy hívják?

- James Hwan. Miért?

- Csak. Nem ismerek ilyen nevű farkast. -rántott vállat.

- Lehet de ő még csak 25 éves.

- Ehhez a kornak semmi köze. Biztos ez a neve? Ez a Hwan vezetéknév mégcsak nem is ismerős!

- Csak tudom már hogy hívják anya!

- Jó-jó, mindegy! És mi a helyzet ezzel a Jamesel?

- Semmi. Állítólag a farkasa kiválasztotta az enyémet. -vontam vállat.

- És ezt csak úgy mondod!? -háborodott fel- Ez nagyszerű! Na és volt már köztetek valami? -húzta elő tipikus huncut mosolyát.

- Anya! Nem, dehogy! Tudod eddig eléggé... hát hogy is mondjam... Kissé egoista barom módjára viselkedett. Nem tudom egyáltalán akarok-e vele lenni!

- Ne írd le azonnal! Minden Alfa ilyen, főleg ha még közrejátszik a választás is! -ingatta fejét amin csak nevetni tudtam.

- Igyekszem megismerni de... Ez bonyolult! Most megyek inkább lefekszem, holnap húzós napom lesz! Jóéjt anya! -pusziltam meg.

- Neked is kincsem!

Elvonultam szobámba és egy gyors zuhany után beestem az ágyba. Bár nem voltam álmos és húzós napom se lesz, de úgy éreztem menekülnöm kellett azelől a beszélgetés elől! Már azt is megbántam, hogy beavattam anyát a Jamesel való... hát nem is tudom minek nevezzem, hiszen kapcsolat sem igazán! Annyira az elején vagyunk és tényleg még semmi sem történt, leszámítva azt a csókot, és olyan bizonytalan még minden! Plusz ott van a másik kissé arcos srác is, Noah! Hiába akarom eltitkolni leküzdeni nem tudomást venni róla, de ott van bennem az irányába táplált érzéseim! Küzdök ellene, nem is kicsit, hiszen Jamest is ugyanannyira kedvelem akárcsak őt ha nem jobban, de hiába igyekszem lenyelni a dolgokat, nem megy! A bűntudat lassan úrrá lesz rajtam! Félek ez az egész fel fog emészteni engem! Plusz azt sem tudom, hogy ők mit akarnak! Hogy mit érez irántam James vagy Noah, hogy meddig képesek elmenni, harcolni? Hogy képesek lennének-e lemondani a boldogságukról a másik javára? Egyáltalán mennyire komolyan a szándékaik? Újra megannyi kérdés járta be az éjszakát és választ ezúttal sem kaptam sehonnan!

Hozzászólások (0)