NaRa az egésznapot Mei-el töltötte, akit Reja mutatott be neki. A lány kínai volt de kitűnően beszélt koreaiul is. Kicsit YaXinra emlékeztette, amitől honvágya lett és rettentően hiányozni kezdtek barátai. Lassan két hónapja annak, hogy visszatért Koreába és több mint egy hónapja annak, hogy utoljára beszélt barátjával, akkor mikor eldöntötte beépül a maffiába. Azóta semmit sem tud, sem YaXinról sem Han bácsikájáról se senki másról akik fontosak életében.
Az estébe nyúló tanulás végére NaRa annyira kifáradt, hogy már csukott szemein keresztül is számokat és üzletben használt szavakat látott. Mei kedves lány volt, mindent alaposan elmagyarázott NaRanak és amit nem értett leegyszerűsítette, hogy világossá váljon számára mit jelent 1-1 szó.
Odakint már szürkület volt mikor elköszönt a lánytól és felment a házba, hogy egyen végre valamit. Hiszen annyira belemerült saját maga kiokosításába, hogy még az evésről is elfeledkezett. A konyhába érve összefutott Hobival aki éppen a fegyverét tisztogatta a márványlapos pulton.
- Nahát kislány, te még élsz? -mosolygott kedvesen- Mesélj hogy sikerült a szakmai óra?
- Egész jól. Csak ne fájna fejem attól a sok új információtól. Sok volt ez egy napra.
- Sejtem, de ez elkerülhetetlen volt. Ugye megérted?
- Persze, nem is panaszként mondtam. -közben készített magának egy szendvicset- Tényleg, láttad Jimint valamerre?
Mielőtt válaszolhatott volna, az ajtó kicsapódott és Taehyung vágtatott be rajta. Az egyik szekrényhez sétált és kivett egy barna dobozt amiben drága szivarok sorakoztak.
- Csak nem üzleti vacsira mész Tae? -kérdezett rá Hoseok a lányt is foglalkoztató kérdésre.
- Nevezhetjük annak is. Ha összeszedem a csapatot jó tisztában lenni azzal, hogy a régi szövetségeseink még mindig azok-e. Mért kérded?
- Csak úgy. -vont vállat- Ja amúgy nem láttad valahol Jimet?
- Nem. -bökte oda félbunkó stílusban.
- És nem tudod merre lehet?
- Úgy nézek ki, mint egy kurva bébiszitter!? -ripakodott rá- Honnan kéne tudnom merre van? Nem vagyok az apja!
NaRa nem értette miért lett ennyire ideges, hiszen Hobi csak egy egyszerű kérdést tett fel. De kezdte azt érezni, hogy talán neheztel Jiminre valami miatt, azért lett ilyen dühös.
- Jólvan na be ne kapj már bazdmeg -hurrogott vissza- csak MinJi kérdezte nem-e láttam. Ember... -ingatta fejét.
- Ja, hogy te akarod őt látni? -fordult a lány felé, gúnyosan nevetve- Ch, sejthettem volna. Nyugi a kis Jiminie hamarosan visszajön. -gügyögött gúnyos hangon- Vagy menj fel a szobájába és várd meg ott. -rákacsintott majd kimellőzve otthagyta a döbbent lányt.
Akiben teljesen felment a pumpa és a bunkó fiú után rohant. A nappaliban érte utol és elé állva megakadályozta a tovább haladásban.
- Takarodj az utamból! -lökte félre de nem hagyta magát.
- Nem! Itt maradok és te rohadtul meg fogsz hallgatni! -rántotta le kezét magáról- Az a mostani volt az utolsó csepp a pohárban! -kiabált- Mégis kinek képzeled te magad, hogy így beszélsz velem, hah!?
Az égtelen nagy kiabálásra az otthon tartózkodók mind kijöttek szobáikból, hogy félredobva teendőiket végignézhessék a vitát. A lépcső tetején, a korlátnak támaszkodva bámulták a műsort.
- Attól mert ezt a rohadt maffiát vezeted az még nem jogosít fel arra, hogy így beszélj másokkal! Mi jogon alkotsz te véleményt rólam mikor nem is ismersz, hah!? Nem vagyok jóban Jiminnel, ahogy a többiekkel sem! De ha ígyis lenne, ahhoz sem lenne semmi közöd! Úgyhogy te csak ne szólogass be nekem és ne állíts olyanokat ami nem igaz, világos!?
A bejárati ajtó nyitódására mind odakapták fejüket s a rajta belépő Jimin nem értette mi ez a felfordulás. NaRa visszafordult Taehyung felé és folytatta.
- Nem vagyok egy kibaszott ribanc úgyhogy ne is kezelj úgy! Hidd el nem áll szándékomban egyetlen ittlakóval sem közeli viszonyt folytatni. Se Hoseokkal, se Jinnel, se veled, Jiminnel meg végképp nem! Úgyhogy kurvára fejezd be ezt a bunkó stílust és tanuld meg tisztelni a másikat!
Otthagyva mindenkit kirohant a házból és meg sem állt a birtok hátsó területén elterülő tóig. Aminek partjára leülve a tájat és a felkelő holdat kezdte el bámulni. Könnyei nedves csíkokat hagytak kipirult arcán, belülről a düh égette. Tudta helyesen cselekedett amiért megmondta a magáét Taehyungnak, mégis ugyanolyan rosszul érzi magát mint kifakadása előtt. Bárcsak tudná miért olyan kegyetlen vele a fiú! Bárcsak vele is úgy viselkedne ahogy a többiekkel! Bár tisztelné őt!
Másnap már korán autóba ültek, hogy nyolc előtt Seoulba érjenek. NaRa szinte semmit sem aludt s jobb híján azzal töltötte éjszakáját, hogy a Meitől tanult leckéket újra átvette. A cég előtt parkolt le járművük és miután kiszállt a többiek elhajtottak. A recepcióhoz érve bejelentkezett Lee igazgatónál aki azonnal felküldette őt a lánnyal aki a pult mögött fogadta a vendégeket/ügyfeleket. A liftben állva a tükör segítségével próbálta elhelyezni fülesét, hogy a lentebbi szinten elrejtőzött társai figyelemmel kísérhessék a tárgyalás minden részletét. Miután bekapcsolta és megbizonyosodott róla, hogy működik, újra tükörképére meredt. Azon kezdett el gondolkodni, hogy vajon miért is van most ott igazából. Miért is segít még mindig Taehyungnak? Meg sem érdemli, hogy összehozza neki ezt az üzletet! Akkor miért tart még mindig a vezérigazgató irodája felé?
Mire észbe kapott már az ajtó előtt állva kopogtatott. A bentről jövő hang nyílt utat adott neki, így lenyomva a kilincset belépett az irodába. A korábban látott férfi egy jókora asztal mögött foglalt helyet hófehér székében, kényelmesen hátradőlve. Az irodát makulátlan rend és tisztaság uralta, a bútorok a fekete-fehér kombinációjában pompáztak. A férfi mosollyal arcán fogadta a lányt, kinek szíve úgy zakatolt az izgalomtól akár egy gyorsvonat.
- Áhh Chwe kisasszony, hát eljött? Nagyon örülök, hogy viszont láthatom. Foglaljon helyet! -bökött a székre.
- Köszönöm. -ült le- Elhoztam a kért dokumentumokat. -nyújtott át egy piros mappát- Ebben minden benne van amire csak kíváncsi lehet. De ha esetleg kérdése lenne kíváncsian várom.
Elemelve a mappát kinyitotta azt és olvasgatni kezdte az előre legyártott, kecsegtető adatokat. Kb tíz perc után az asztalra helyezte a papírokat és a lányra tekintett.
- Igazán kedvező adatokkal működik az ön kis cége. Alig öt éven belül igazán nagy vállalattá is kinőheti magát a még most mikrovállalkozás.
- Örülök, hogy így látja. Igyekszem életben tartani a céget, most, hogy már egyedül csinálom tovább. Mondhatni én magam vagyok a marketing osztály. -nevetett fel- És a gyártást is igazán rendszeresen ellenőrzöm. Alapos ember vagyok, szóval nálam a hiba maximálisan ki van zárva!
- Ez igazán dícséretes. És mondja csak, ha megkötjük a szerződést mennyi időn belül térül meg a cégbe fektetett összegem?
- Hát a mostani megrendeléseket és a folyamatos megkereséseket tekintve kb 3-4 hónapon belül. De pontos adatot csak akkor tudok mondani ha beindul a külföldre szállítás is.
~ Nahát ügyes a csaj! Hogy kimagyarázta már! -kiabált bele Hobi a mikrofonba amitől NaRa kishíján megsüketült.
~ Hobi nemár! Maradj csöndben! Éppen akciózik a csaj. -szólt rá Jin s bár NaRa nem láthatta biztos volt benne, hogy erősen ingatja fejét.
- Baj van kisasszony?
- Semmi csak néha elég erősen zúg a fülem, mintha csak beleordítanának. -bár a férfinak mondta mégis minden szót a hallóközönségnek címezett, mire felhurrogtak egymásra- Egy régi sérülés. A reptéren voltam mikor egy gép elsuhant mellettem. Azóta teljesen váratlan helyzetekben előjön. Elnézést!
- Semmi baj. Biztosan rossz lehetett? De örömmel tölt el, hogy nem lett komolyabb baja.
- Igen, szerencsém volt.
- Nos, akkor -csapta össze tenyerét- kedves Chwe kisasszony boldogan társulok magával. -nyújtotta kezét.
- Valóban? Nahát, köszönöm uram! El sem hiszi mennyit jelent ez nekem! Megmentette a cégem jövőjét!
Zakója zsebéből előhalászta aranyszínű tollát majd aláírta a papírokat. A fiúk újongtak a háttérben, Jimin pedig megdícsérte a lány amiért ilyen ügyes volt. NaRa végig, szemfülesen figyelte ahogy a férfi minden egyes papírt aláír, majd saját gyártású pecsétjével mindet le is pecsételi. Az egyik példányt átnyújtotta a lánynak míg a másikat a festménye mögött elrejtett széfbe helyezte. A lány úgy gondolta, hogy befejezte amiért idejött, így indulni készült de ezt MinHo nem így gondolta. A szék elé állva meggátolta a lányt a felállásban.
- Lee úr, szeretnék felállni. Mennem kell egy megbeszélésre az egyik befektetőmmel.
- Senki sem hal bele egy kis késésbe. Maradjon még. -ült le asztala szélére.
NaRat megijesztette a férfi hirtelen változása. Kezdett rosszat sejteni.
- MinJi ugye? -bólintott- Igen, nos meséljen magáról egy kicsit. Van-e egy szerencsés férfi aki hazavárja?
- Igen van. A párom sikeres üzletember. Miért?
- És mondja csak, szereti? -hajolt hozzá közelebb.
- Mégis milyen kérdés ez!? -állt fel felháborodva.
MinHo, fordítva helyzetükön a lányt az asztalnak lökte és két kezét szorosan megtámasztva dereka mellett, elvágta menekülő útját.
- Eresszen el! -próbálta ellökni, de esélye sem volt.
- Mit szólnál ha megpecsételnénk a közös üzleti jövőnket? -csókolt bele nyakába.
- Engedjen el maga undorító féreg!
Ráordított majd egy erősebbet taszítva rajta ellökte magától. De a férfi nem habozott sokáig. Megindult a lány felé akit rálökött az asztalra és teljesen fölé mászott. NaRa halálra rémült a férfi tekintetétől, amiben olyan sötétséget látott amit még Taehyungéban sem soha. A férfi teljesen az asztalnak préselte a lányt, aki a ránehezedő súlytól moccanni sem tudott. MinHo kezei felfedező útra indultak és letépte a lány ingjét, amit jó messzire eldobott, közben NaRa megállás nélkül próbált sikoltani és kapálózott.
- Hagyd már abba te kis ribanc! Élvezni fogod ne aggódj. -nyalt végig füle mentén.
Mikor szoknyáját rángatta volna le az ajtó egyszeriben leszakadt helyéről és Taehyung rontott be rajta, kezében fegyverrel. A többiek szorosan követték őt. MinHo leszállt a lányról és dühösen állt meg a fiú előtt. NaRa kapva az alkalmon, hogy már nincs szorult helyzetben, odarohant Jiminhez, aki odaadta kabátját, hogy eltakarhassa magát.
- Vigyétek haza! -intett hátra.
Közre fogták a sokkot kapott lányt és elindultak vele kifelé.
- Maga meg ki a fene? -mordult rá MinHo idegesen, amiért nem tudta befejezni tervét.
- A szerencsés üzletember.
NaRa a többit már nem hallotta mert Jin és Hobi betuszkolták a liftbe, az ajtó pedig bezárult. Fura mert az imént majdnem megerőszakolták mégis arcán mosoly jelent meg. S bár igazi oka nem volt, hiszen Taehyung nem gondolta komolyan amit annak a szemét állatnak mondott, mégis örült amiért ezt mondta. A szerencsés üzletember.