A napok teltek és semmi sem történt. Az ünnepek is vészesen közeledtek, aminek hangulata a várost is utolérte. A terv amit együtt eszeltek ki egyáltalán nem akart megvalósulni, a két alany nem akart lépni semmit.
Lia álmosan ment le a konyhába, reggelit készíteni hugának. Mielőtt nekiállt volna gondolta csinál egy kávét de a kiöntő tele volt. Furcsálta. A gép is még meleg volt a használattól. ~Talán Jeong Guk fent lenne?~ Gondolta magában. Majd egy hang rémisztette meg, ami hátamögül szólalt fel.
- Te meg mit csinálsz?
Megfordulva lakótársa állt a lépcsőn, kezében egy bögrével, fekete ingben. Még így is, az egyenruhája nélkül is igazán tekintélyt parancsoló látványt nyújtott.
- Csak iszom egy csésze kávét. -válaszolt- Hát te? Hogy hogy fent vagy?
- Be kell mennem a központba. A parancsnok hívott, úgy tűnik valami készülődik.
- Tényleg? Na végre! Épp ideje, hogy történjen már valami. De... -állt meg a mosogató mellett- még most is olyan nehéz elhinnem, hogy pont Hobi lenne az áruló! Képtelenségnek tűnik.
- Sajnos van az úgy, hogy pont az a bűnös akire az ember sosem gondolna.
- Ha sikerül lebuktatni őket, mi lesz velük?
- Nem tudom. De nagy valószínűséggel fegyelmi tárgyalásuk lesz, aztán mennek a börtönbe. Jobb esetben.
- Azért jó lenne tudni mi vitte rá őket erre... -gondolkodott el.
- Hát igen, nem lenne rossz. De úgysem fogják egy baráti beszélgetés során elmesélni a korruptcióhoz való vonzalmukat.
- Na és ha mégis? -simított végig képzeletbeli bajszán.
- Ezt meg hogy érted?
- Engedd meg, hogy beszéljek velük, de legalább csak Hoseokal! Hátha nekem sikerül kiderítenem az igazat.
- Mért sikerülne? Majd pont téged fog beavatni a titkos kis életébe mi? -kérdezte cinikusan.
- Mért ne? Egy próbát megér. Eddig minden ötletem bejött, ez mért ne sikerülhetne? -ingatta fejét.
- Majd megemlítem a főnöknek de nem ígérek semmit.
- Rendben, köszönöm!
Beszélgetésüket befejezve Jeong Guk bement a munkahelyére. A váltás hamar megérkezett, a szőkeség személyében. Aki elújságolta, hogy testvére jobban van és hamarosan kiengedik a kórházból. Az estébe nyúló játszás Sofival véget ért amint a ház ura hazaért. A Taehyungal való egyeztetés után az idősebb elköszönt a két lánytól majd hazament. Ismét csak hárman voltak az óriási házban. Sofi folyton a férfi körül sertepertélt, figyelemmel kísérte minden lépését. Lia el akarta onnan vinni de Jeong Guk leintette, hogy őt egyáltalán nem zavarja. A fekete hajú kislány leült a kanapéra szorosan a férfi mellé és bökdösni kezdte karját, kötekedésként.
- Sofi ugye azt akarod, hogy kegyetlenül megbüntesselek ugye? -kérdezte játékosan.
- A-A, nem tudsz! -állt fel.
- Miért is?
- Mert ahhoz előbb el kell kapnod!
Nekiálltak kergetőcskézni a hatalmas ülőalkalmatosság körül, amin az idősebb lány csak nevetett. Kis idő után elkapta a szökevényt és legyűrve a kanapéra csikizni kezdte. Nevetése az egész házat felrázta. Kb fél perc után megkegyelmezett neki és zilálva ültek fel mindketten.
- Te nagyon jó vagy fogócskában. -paskolta meg karját a férfinak.
- Mert jó volt a partnerem! -karolta át.
- Legközelebb is játszunk?
- Szeretnél? -bólogatott hevesen- Akkor igen.
- Juhú! De akkor már Lia is játszhat? Ő is nagyon csikis ám, még jobban mint én. -mesélte jókedvűen.
- Sofi! -szólt rá nővére szigorúan, aki kérdőn nézett rá- Ne zaklasd már Jeong Gukot, nem azért vagyunk itt, hogy játszon velünk! Most pedig menj fel és várj meg a fürdőben, mindjárt megyek! -parancsolt rá, az elszontyolodott kislány szomorúan battyogott fel a lépcsőn.
Elpakolta a maradék tányérokat majd indult volna huga után, de neve hallatán visszafordult.
- Aliyah! -csendült fel kissé mély hangja- Beszéltem a parancsnokkal.
- És mit mondott?
- Beleegyezett az ötletedbe. Nem tudom miért, de engedélyt adott rá.
- Ez jó hír! Kössz, hogy megemlítetted. -csak bólintott- Ja és ne haragudj kérlek Sofi miatt! Mostanában eléggé be van zsongva.
- Azt vettem észre. De egyáltalán nem zavar, aranyos kislány. Nem kellett volna úgy megbántanod!
- Kiheveri. Tudnia kell, hogy nem tehet meg bármit csak azért mert itt vagyunk, viselkednie kell! És azt sem szeretném ha túlságosan megszokná a közelséged. Minél közelebb érez magához annál fájdalmasabb lesz az elválás. Nem akarom hetekig a nyavajgását hallgatni miután elmentünk innen.
- Megértelek. Én sem szeretném ha miattam szomorkodna, megkedveltem azt a kislányt. Majd igyekszek kevésbé szerethető lenni! -mutatott magára önelégülten.
- Ja az nem lesz nehéz. -kacsintott rá- Na mentem, jóéjt Jeong Guk.
- Neked is!
Másnap délután mikor Aliyah a férfi hazatérését várta, hogy végre mondjon valami biztosat, helyette egészen más valaki állt az ajtóban. A csengő bejárta a csendes házat, s mivel úgy tudta senkit sem várnak vendégségbe hugát elbújtatta a pincébe és megígértette vele, hogy bármi történjék, bármit halljon nem jön elő onnan és egy hangot se adjon ki. Jól bezárta az ajtót és a főbejárathoz ment. Kitárva a sötétbarna elválasztót régi barátja vagyis csak barátjának hitt férfi állt ott, ezúttal narancssárgás-barna hajjal. A meglepettség csak úgy sugárzott róla!
- Így kell köszönteni egy régi barátot? -tárta szét karjait.
- Oh, bocsi csak... Hobi! -bújt ölelésébe- Hát te? Olyan rég láttalak. Mesélj, mi van veled? -engedte be.
- Nemrég jöttem vissza egy titkos küldetésből. Azóta próbállak megtalálni. Mióta vagy itt Kooknál?
- Nem olyan rég. Folyton hurcolásznak ide-oda. De neked ezt jobban kéne tudnod nem?
- Hát inkább csak kéne. Mostanába nem avatnak be semmibe! Mintha próbálnának kihagyni a buliból.
- Mi? De miért tennének ilyet?
- Nem tudom pontosan de vannak tippjeim. De mindegy most ne beszéljünk erről, inkább mesélj, mik történtek amíg nem voltam itt?
- Hát nem sok. Csak annyi, hogy Leon felkeresett és Sofival zsarolt. Ezért vissza kellett mennem New Orleansba.
- Hogy tudtad ezt megtenni? Hiszen mindig volt veled valaki nem?
- De. De kijátszottam Jeong Gukot. Így sikerült elszöknöm.
- És az is igaz, hogy kinyírtad a pasit?
- Igen. Nem akartam de meg akarta ölni Sofit, nem tehettem mást...! -mesélte megtörten- Borzasztóan érzem magam azóta is.
- Tudom nem könnyű most neked, de emiatt ne gyötörd magad! -simított rá hátára- Az az ember nem ér annyit! Bűnöző volt akárcsak az apja! Egy rossz embertől szabadítottad meg a világot.
- Lehet... de akkor is szörnyen érzem magam. Sosem bántottam még soha senkit!
- Nagyon sajnálom, hogy ezt meg kellett tenned! Bárcsak ott lehettem volna veled, biztos nem engedtem volna, hogy ilyesminek kitedd magad!
- Köszi rendes tőled. Jó lett volna ha ott vagy! De szerencsére nem esett bajom, hála Taehyungnak és Jeong Guknak. Sikerült kimenekülnünk.
- Igen, mesélte. Ott voltam mikor jelentést tett. Na és a hugod? Ő jól van?
- Igen hál' Istennek! Egy biztonságos helyen van.
- Hála az égnek! Jó lenne ha már sikerülne elkapni Morinot, végre akkor újra együtt lehetnétek.
- Ezt várom a legjobban! Mindennap szenvedés számomra... De ne beszéljünk ilyen lehangoló témákról! Mesélj inkább valamit! Milyen volt az a küldetés?
- Megterhelő. Sajnos olyan ügyben kellett nyomoznom, ami igazán betette nálam a kaput! -dőlt hátra, kifújva levegőjét.
- Szabad tudnom mi az? Vagy titkos?
- Hát... Igazából titkos lenne... De... -túrt bele hajába- Bár a parancsnok szerint erről senkinek sem szabad tudnia, de szerintem mégis csak jobb ha beavatlak.
- Igen? -nézett kérdőn- Miért mi van?
- Kérlek ezt ne mondd el senkinek, főleg ne Jeong Guknak rendben!?
- Jesszus, megijesztesz! Megígérem csak mondd már mivan! -sürgette a válaszadást.
- Nemrégiben sikerült kiderítenünk, hogy kettősügynök van köztünk.
- Micsoda!? Tényleg? -kérdezte tettetett meglepettséggel- És tudni ki az?
- Sajnos igen. -bólintott szomorúan- Yoongi, Jin és nagy valószínűséggel Jungkook is.
- Hogy micsoda!? -na ezen már tényleg ledöbbent- Ne, az nem lehet! Árulók lennének? -bólintott- De én úgy tudtam, hogy Jin kórházban van?
- És szerinted miért? Kérlek Lia ne játszd előttem a hülyét! Pontosan tudom, hogy mit akarnak neked beadni! Le merem fogadni elhitették veled, hogy én és NamJoon vagyunk a besúgók mi!? -kérdezte megemelt hangnemben, a lány csak csendben ült- Hát persze... Gyanús is volt Jin hyung folytonos vizsgálódása. Onnan kezdtem el sejteni mit is akarnak. Ezért kezdtünk el nyomozni a saját szakállunkra. Tae nem mondta?
- Tae? -nézett kerek szemekkel- Nem. Nem mondott semmit.
- Furcsa. Pedig ő is segített nekünk a nyomozásban. -vakarta homlokát- Hidd el nem én vagyok a rosszfiú akitől tartanod kell! Tudom miket mondtak rólam, sejtem mikkel tömhették tele a fejed de az mind hazugság! Hinned kell nekem!
- Miért kéne? Nem is ismerlek! Sőt egyikőtöket sem.
- Csak gondolj bele a tényekbe! Ha én lennék a tégla szerinted akkor olyan nyugisan ülnénk itt és ilyesmiről beszélgetnénk? Már rég tucatnyi rosszfiúval az oldalamon rontottam volna be azon az ajtón. Nem azért voltam távol mert Diegoval lettem volna, vagy mert konspiráltunk volna a háttérben! Csak Jinnek sikerült meggyőzni a parancsnokot arról, hogy árulók vagyunk, így, hogy ne legyünk útban elküldött minket egy ócska kis ürüggyel! Nem én vagyok az akitől tartanod kell Aliyah!
- És miből gondolod, hogy pont Jin vagy Jeong Guk lenne az áruló?
- Hát az első gyanús dolog az volt, hogy Jin nyomozni kezdett utánnunk. Aztán mikor hamis iratokat találtam az asztalomon és a dokumentumaim közt tudtam ezt csakis ő tehette, hogy engem befeketítsen.
- Na és Kook? Ő hogy jött szóba?
- Erre igazából NamJoon jött rá. Én sem akartam elhinni, gondolhatod! Ő a csapat kis jó fiúja, a mi kis öcsiként, sosem gondoltam volna. Amíg nem láttam a saját szememmel... Meghamisította a bizonyítékokat Morino elkapott embereiről, így kénytelenek voltunk elengedni őket. Aztán követtem őt és láttam beszélni Leon Morinoval is.
- Micsoda? Ne... Ezt nem hiszem el! Ez hazugság!
- Sajnos nem. Hidd el én lennék a legboldogabb ha kiderülne, mindez csak vicc, de sajnos nem így van! Csak gondolj bele! Leon mégis honnan tudta volna, hogy itt vagy? Miért pont ide küldte azt a levelet?
- Nem tudom... -rázta fejét, nem akarta elhinni amit hall- De azt mindenki tudta mikor először idehoztak nem? Bárki leadhatta a drótot.
- Ja vagy az történt, hogy Kook elmondta hol bújtat. Lia nem akarok rosszat hidd el, de jobb ha nem bízol meg annyira a kis lakótársadban, mint kéne! Nem az akinek mondja magát.
- Nem, ez nem igaz! Jeong Guk nem korrupt! Nem hiszem el, hiába is próbálsz meggyőzni róla! Menj el Hobi! -mutatott kiabálva az ajtóra.
- Rendben, elmegyek. De gondold át amit mondtam! Most nem látsz az elfogultságtól, de nem én vagyok az akitől félni kell!
- Nem félek senkitől Hoseok! Se tőled, se Jungkooktól sőt még Diegotól sem!
- Pedig nem ártana. A tragikus végkifejletthez elég az is ha rossz emberben bízol meg! Csak meg akarlak védeni hidd el, egyáltalán nem akarok neked rosszat! Lia ne hagyd, hogy a Jeong Guk iránti érzelmeid befolyásoljanak!
- Te miről beszélsz?
- Ugyan, a vak is látja, hogy odavagy érte! De ne vakítson el a szerelem, ő nem az akinek mondja magát! Be tudom neked bizonyítani! Menj be abba a szobába amiről azt mondta, hogy oda soha ne tedd be a lábad! Meglátod rögtön másként fogod gondolni! -nyitotta ki az ajtót- Csak jót akarok hidd el. Azért is vagyok itt teljes titokban. Senki sem tudja, hogy eljöttem, csakis a biztonságod érdekében kockáztattam.
- Jaj Hobi... Fogalmam sincs mit higyjek! Vagy inkább kinek... Miért kell ezt csinálnotok velem? -ütötte mellkasát.
- Sajnálom! De a Szövetségi Iroda már csak ilyen. -mosolygott keserűen- Mondjuk mindenhol vannak lefizethető emberek. Nem kell hinned nekem, járj magad utánna! Tedd meg amire kértelek és rájössz kiben kell bíznod!
Megsimogatta karját majd sietve távozott a helyszínről. A lány teljesen lesokkolva és kétségektől szorongva borult a konyhapultra. Könnyei csak úgy folytak le arcán majd halkan koppanva a márványlapon értek földet. Fogalma sem volt mit is kéne csinálnia! Ez az ellentétes két sztori pont üti egymást. Jeong Guk szerint Hobi az áruló, Hoseok szerint pedig pont fordítva van. Most kinek higyjen? Arcát kezeibe temetve próbálta lenyugtatni magát, majd kiengedve halkan zörgő hugát leült vele a kanapéra. Csendben nyugtatgatta, addig amíg el nem aludt karjaiban. A békésen alvó lány arcát bámulva igyekezett döntésre jutni, de minden egyes eltelt perc egyre inkább növelte a benne zúgolódó kétségbeesését. Nem akart hinni eddig barátjának vélt férfinak, de viszont abban is volt logika amit ő mondott. Az is roppanttul zavarta, hogy az utóbbi időben Jeong Guk egyáltalán nem olyan rideg és kegyetlen vele, mint az elején. Lehet azért lett hirtelen olyan kedves, hogy hamarabb megbízzon benne? Már fogalma se volt mit kéne hinnie vagy gondolnia! Abban igaza volt Hoseoknak, hogy neki kell kiderítenie az igazságot és addig nem is hisz el senkinek semmit amíg ő maga alapot nem talál a gyanúsításnak! Elhatározta kideríti kis is az igazi áruló és ki az aki folyamatosan csak hazudik! De titkon bízik abban, hogy nem talál lakótársa ellen semmit, hiszen akkor az azt jelentené, hogy eddig csak félrevezette őket és folyton csak hazudott, és azt is, hogy ő is és Sofi is veszélyben vannak mellette.